2009. április 29., szerda

Határátlépés

Szentesi Zöldi László: Határátlépés
http://www.reflap.hu/index.php/ujsag/olvas/i/499/

Nem engedték be Geert Wilders holland parlamenti képviselőt Nagy-Britanniába. A hivatalos indoklás szerint Wilders veszélyeztette volna a közösségek harmóniáját és a közbiztonságot a szigetországban. A brit döntéshozók a jelek szerint emlékeznek arra a tizenöt perces filmjére, amelyben élesen elítéli az iszlámot, és a vallás erőszakos jellegéről értekezik.

Főbenjáró bűnök ezek a mi cifra Európánkban, ne tagadjuk. „Elméleti gyűlöletkeltővel” – kérdés persze, Wilders tényleg megfelel ennek a kitételnek – már teli a padlás. A gond csak az, hogy a valódi gyűlöletkeltők ellen jóval nehezebb harcolni. Ha ugyanis jobban belegondolunk, gyűlöletkeltő az egész világ. A brit hatóságok különös játékot űznek, amikor erkölcsi szelekciót kezdenek határaikon. Mert, gondolom, a londoni metróban hátizsákjaikban pokolgépet cipelő pakisztániak szülei is csak átjöttek azon a határon. Őket tárt karokkal fogadták az „emberi jogisták”. Aztán ott az izraeli diplomácia színe-java, feltehetően őket sem zavarják vissza a repülőgépre, pedig helyeselték és jóváhagyták palesztin emberek ezreinek barbár kivégzését levegőben és vízben. Nem, a brit államnak csak a holland képviselővel van baja, aki nem lopózik pokolgéppel a metróban, és nem bombáztatja vissza a középkorba, mondjuk, a szomszédos Belgiumot. Arról már nem is beszélve, hogy a személyek szabad mozgása uniós alapelv, egy hollandot brit területről visszafordítani nemcsak bárdolatlanság, de jogilag is aggályos tett.

A történetben kétségkívül az a legtanulságosabb, hogy Wilderset a gondolatai miatt gyanúsítják és ítélik el. Valójában azonban nem ő számít, hanem európai polgárok tízmilliói, akiknek kendőzetlenül megüzenik, hogyan és miről gondolkodhatnak. Ha ez a szólásszabadság, akkor nemcsak nálunk nagy a baj, de a kontinens nyugati felében is.
Együtt bólogatni a gondolatgyilkosokkal ma éppen olyan korszerűtlen magatartás, mint sodródni a gyűlölet árjával a reformáció idején, amikor nagy formátumú emberek új formát és tartalmat szabtak a kontinens szellemi életének. Akkor azért kellett meghalniuk a másként gondolkodóknak, mert nem hittek a szentekben, a purgatóriumban, a gyónásban. Ma is pusztán azért üldöznek, ha nem is égetnek meg máglyán egyeseket, mert léteznek, gondolkodnak, eszmét cserélnek. Semmi sem változott.

Csak azért, mert a világ politikai és pénzügyi urai egyfajta szokásjogot és gondolatstoppot szabnak nekünk, ne legyünk rövidlátóak. A kölcsönösség nevében megkérdezhetnénk, hány keresztyén templom áll Szaúd-Arábiában, két tűz közé szorulnak-e Jézus követői a Szentföldön, üldözik-e hittestvéreinket Kínában, Pakisztánban, Nigériában? Ellentétben a filmkészítő Wildersszel, a felsorolt országok állami vezetői, parlamenti képviselői szívesen látott vendégek a biztonsági szempontjaira oly kényesen ügyelő Nagy-Britanniában.

Az ember és ember között feszülő határok átlépésével van tehát a baj, nem Gert Wilders határátlépésével.