2009. október 23., péntek

Partnerek az Úr szolgálatában
Fil 2:19-30

Az össz-magyar baptista lelkipásztori konferencián elhangzott igehirdetés
(Félix Fürdő, 2009. október 21)

▌▌A hívő élettől, de főképp az Úr szolgálatától sokan azért riadnak vissza, mert látják a magas mércét, a követelményeket.
  • ►Olyan ez, mintha valaki egy gyár részlegének vezetőjeként elér egy bizonyos eredményt, és várja a főnöke véleményét. Nos, ha a főnök azt mondja, 50.000 dollár nem rossz eredmény, de azt szeretnénk, ha a következő évben ezt megnövelnéd vagy ötezerrel! – Erre nagy lélegzetet veszel, és azt mondod, rendben van, főnök, megpróbáljuk! Azonban, ha a főnök azt mondja, hogy 50.000 dollár rettentően kevés, és elvárjuk, hogy a következő évben a profit 500.000 dollár legyen – nos, akkor valószínű hamarosan új munkahely után nézel!...
  • ►A lelkipásztori szolgálattól sokan azért riadnak vissza, mert itt ennél is nagyobb a követelmény. Mikor lelkipásztor lettél elég jó véleményed volt magadról. Azt mondtad: Végül is, vállalkoztam reá, és ez nem semmi! Az Úr odáig vezetett, hogy lelkipásztor lettem.” Úgy véled, célba értél... Aztán elkezded a szolgálatodat, és egyre nehezebb lesz... Mindjobban látod, hogy az életed távol áll attól a mércétől, amit másoknak prédikálsz. Valamit megértesz Jézus Krisztus szeretetéből, áldozatából, szentségéből, bölcsességéből, tökéletes lényéből, és vagy feladod, vagy azt mondod, hogy nincs kiút, meg kell elégedni azzal, ami vagyok...
  • ►Ez téves. Igaz, hogy ebben az életben sohasem leszel olyan, mint Krisztus, de törekedned kell. Harcolnod kell. Isten az Ő természetfeletti segítségét adja, hogy olyan lehess. Nem adhatod fel!
▌▌Pál apostol korábban már leírta az elméletet, a hívő életet, elméletben: „Semmit se cselekedjenek versengésből, sem hiábavaló dicsőségből, hanem alázatosan egymást különbeknek tartsák önmaguknál. Ne nézze ki-ki a maga hasznát, hanem mindenki a másokét is. Az az indulat legyen bennük, mely volt a Krisztus Jézusban is…” Jézus Krisztus bemutatta az alázat és engedelmesség útját, a mennytől a keresztig – a hívők pedig Őt kell utánozzák.
  • ►Az érvelés folytatódik: Mivel a filippiek Isten gyermekei, „Mindeneket zúgolódások és versengések nélkül kell cselekedjenek; Hogy legyetek feddhetetlenek és tiszták, Istennek szeplőtlen gyermekei az elfordult és elvetemedett nemzetség közepette, kik között fénylenek, mint csillagok e világon, Életnek beszédét tartva elébük…”
▌▌Nos, erre válaszolhat valaki úgy, hogy „rendben, ez nagyon szép és jó, elméletben, de a gyakorlatban nagyon nehéz... Hogyan felelhetne meg valaki ilyen mércének?
  • ►Pál válasza az, hogy nehéz, de nem lehetetlen. Ennek szemléltetésére önmagát, Timótheust és Epafroditust adja példának.
▌▌Önmagát röviden mutatja be: egy igeversben, de Timótheust és Epafroditust 6 igeversben.
▌▌Saját magáról a 17. versben ír: „De ha kiontatom is italáldozatként a ti hitetek áldozatánál és papiszolgálatánál, mégis örülök, és együtt örülök mindnyájatokkal.”
  • ►Egy különleges képes beszédet használ. Az italáldozatként való kiontatás egy technikai kifejezés, ami a pogány áldozatokhoz tartozó cselekményre utal. A római és görög áldozatoknál az állatot előbb leölték, majd elégették. Az áldozó ezt követően vett egy csésze bort és ráöntötte az áldozatra, amely az oltáron égett. Mivel az oltár forró volt, a kiöntetés azonnal eltűnt a felcsapó gőzben.
  • ►Erre utal Pál: „Tudom, hogy aggódtok miattam, mivel Rómában vagyok, bezárva, és meglehet hamarosan áldozatként mutatnak be egy pogány oltáron. De az életem nem számít. Csak a ti hitetek számít. A ti hitetek az igazi, értékes áldozat. Amikor engem kivégeznek, az csak az italáldozat lesz, amit a ti sokkal értékesebb áldozatotokra öntenek...”
  • ►Mennyire megalázta magát Pál apostol! Milyen kicsinek tartotta önmagát!
▌▌De lássuk azt a két munkatársat, akikről annyira magasztosan nyilatkozik.

I. Timótheus
▌▌Timótheus a második példa. Róla négy dolgot említ.
▌▌1. Timótheus viszonya Pál apostolhoz (20a v.)
  • „Nincs senki hozzá hasonló indulatú” – izopszükhón – „egyenlő lelkű”. Ez jelentheti, hogy (a) Timótheus egyedi, nincs párja. (b) Timótheus munkáját senki sem végezhette el. (c) Timótheus olyan, mint Pál. Ez utóbbiról lehet szó. Pedig ebben az időben mellette lehettek Tikhikosz, Arisztárkhosz, Márk, Epafrás, Démász és Lukács. De egyik sem volt olyan, mint Timótheus. (Kol 4:7-14. Film 23-24)
  • ►Miképpen Jézus Krisztus egyenlő az Atyával, ami az istenséget illeti, Timótheus egyenlő volt Pállal, ami a jellemét, alázatát, gondoskodását és a vele való egységet illeti: Krisztus gondolata és azonos lelki cél vezérelte. Timótheus követte Pál „tanítását, életmódját, szándékát hitét, hosszútűrését, szeretetét, türelmét, üldöztetését, szenvedéseit…” (2Tim 3:10-11)
  • ►Timótheusról dicsérő megjegyzést tesz, hogy ő követte tanítását, életmódját és szándékát, és ebből kifolyólag követéje lett hitének is, türelmének is, szeretetének is és állhatatosságának is. Az apostol mind mélyebb rétegekbe lép. Mert a tanítást sokan szívesen hallgatják. Még bólogatnak is hozzá, hogy úgy van, úgy van... De Timótheus megfigyelhette Pál életmódját is: nemcsak a tanítása volt igaz, hanem ő annak megfelelően élt. Nem vizet prédikált és bort ivott. Az életmódja összhangban volt a tanításával. De ami még ennél is több, a tanítása és életmódja mögött álló szándékai is tiszták voltak. Cselekedeteinek indítékai, mozgatórugói is követésre méltóak voltak. Ebből származott aztán a hite, türelme, szeretete és állhatatossága. Ezek említése után Pál az üldöztetéseire és szenvedéseire utal. Timótheus ezeket is követte. Főképp, amiket Lisztrában látott, szülővárosában. Pált első missziói útja során megkövezték Lisztrában, és azt gondolva, hogy meghalt, otthagyták... A megkövezés a városon kívül történt, aminek Timótheus valószínű szemtanúja volt! Ő saját szemével látta, mit vállalt Pál Jézusért. Ennek a szenvedésnek lett a követője Timótheus.
  • „Nincs senki hozzá hasonló indulatú!” A mi kotyogásunk, motyogásunk vagy locsogásunk üres beszéd, ha nem a Krisztus indulata hatja át! Mert Pál nemsokára meghal. Pál többé nem lesz. Timótheus magára marad, és nem sírni kell, hanem még bátrabban kell hirdetni az Igét. Ha Timótheus hűséges lesz, talán követheti nemcsak Pál hitét, életmódját, szándékát és szenvedéseit, hanem mártírhalálát is. Nem lesz drága az élete sem, hogy elvégezze futását.
▌▌2. Timótheus viszonya másokhoz (20b v.)
  • „Aki igazán szívén viselné dolgaitokat...” Igazi lelkipásztori attitűd ez.
  • ►Nemrég Jákóbról tanítottunk a bibliaórákon. Jákób, a csaló és a hazug, nem mindenben követhető példa. De egy dologban követhető, ahogyan a nyájra vigyázott: “Immár húsz esztendeje vagyok nálad, juhaid és kecskéid nem vetéltek el, és nyájad kosait nem ettem meg. Amit a vad megszaggatott, nem vittem hozzád, én fizettem meg azt; tőlem követelted a nappal lopottat, mint az éjjel lopottat is. Úgy voltam, hogy nappal a hőség emésztett, éjjel pedig a hideg; és az álom távol maradt szemeimtől. Immár húsz esztendeje hogy házadnál vagyok; tizennégy esztendeig szolgáltalak két leányodért, és hat esztendeig juhaidért; te pedig béremet tízszer is megváltoztattad!” (1Móz 31:38-41) Jákób jó pásztor volt, és Lábán nem mondhatta, hogy nem így van… Máskor Ézsaunak mondta: „Felele néki Jákób: Az én uram jól tudja, hogy e gyermekek gyengék, és hogy szoptatós juhokkal és barmokkal vagyok körülvéve, amelyeket ha csak egy napig zaklatnak is, a nyájak mind elhullanak. Menjen el azért az én uram az ő szolgája előtt, én is elballagok lassan, a jószág lépése szerint, amely előttem van, és a gyermekek lépése szerint, míg eljutok az én uramhoz Széirbe.” (1Móz 33:13-14)
  • ►Ilyen volt Timótheus: sokra tartotta Isten népét. Szívén viselte a filippiek dolgait.
▌▌3. Timótheus viszonyulása Jézus Krisztushoz (21. v.)
  • „Mert mindenki a maga hasznát keresi, nem a Krisztus Jézusét.” Első helyre tette Jézust! Egy fejjel imagaslott a többiek közül, akik mind a maguk érdekeit keresték.
  • ►Első helyre teheted a terveidet, a családodat, a sikeredet, sok mindent. De akkor nem kapod meg az áldást! Ha Krisztus van az első helyen, akkor a többiek természetesen a maguk helyére kerülnek.
▌▌4. Timótheus viszonyulása munkatársaihoz (22. v.)
  • „Az ő kipróbált voltát pedig ismeritek, hogy miképpen atyjával a gyermek, együtt szolgált velem az evangélium ügyében.”
  • ►Mennyire szeretünk függetlenek lenni! Akarjuk az Urat szolgálni, de úgy, hogy az a mi munkánk legyen és a mi elképzeléseinket szerint...
  • ►A hívő érettségének bizonyítéka, amikor tud együtt dolgozni másokkal, Jézus Krisztus zászlaja alatt.
  • „miképpen atyjával a gyermek, együtt szolgált velem az evangélium ügyében” – Pálnak és Timótheusnak az együttmunkálkodó képességéről van itt szó. A fiak feladata különösen az ókorban az volt, hogy engedelmeskedjenek apjuknak és szolgáljanak neki. Így, a normális az lett volna, ha így szól: „mint fiú az apját, szolgált nekem...” De nem így történt. „Együtt velem!...”
  • ►Itt van a válasz a generációs kérdésre. A fiatalokról minden időben az volt a vélemény, mint manapság: luxust szeretik, a rossz szokásokat, tiszteletlenek, ellentmondanak szüleiknek, válogatósak, tanítóikat leuralják (mondja Szókratész), vagy fordítva. Ilyen példákat a Bibliában is találunk, elég az 1-2Sám elolvasni.
  • ►Timótheussal és Pállal is megtörténhetett volna: féltékenység, félreértés, különböző célok, lázadás, leuralás. De ők partnerek voltak, akik Istentől kapták az utasításokat.
  • ►Ez szól a fiatalokhoz is, de szól az idősebbekhez is.

II. Epafróditus
▌▌Az összes munkatársai közül Pál Epafróditusra fordítja a legnagyobb figyelmet. Íme, egy ember, egy laikus, aki majdnem ismeretlen számunkra, mégis, Pál apostol kiválasztja, hogy a legnagyobb tisztelettel illesse önzetlen szolgálatáért mások felé.
  • „Epafróditust, az én atyámfiát és munkatársamat és bajtársamat, néktek pedig követeteket és szükségemben áldozatot hozó szolgátokat hazaküldjem hozzátok.” (25. v.)
  • ►Egy növekvő és erősödő felsorolás. Mintha azt mondaná: „Uraim és Hölgyeim, bemutatom nektek a város egyik kiemelkedő polgárát, egy sikeres ügyvédet, tisztelt önkormányzati méltóságot, egy korábbi parlamenti képviselőt, és országunk következő elnökét!”
1. Jelleme:
▌▌ „Atyámfiát” = „Testvéremet”
  • ►Ez meglepő, mivel a testvériség még annyira új fogalom volt abban az időben.
  • ►Volt a katonák között, vagy a politikusok között egyféle szabadkőműves szövetség – de azok mégis másféle kapcsolatok voltak. A társadalom megoszlott rómaiak és görögök, zsidók és pogányok, arisztokraták és plebejusok, polgárok és katonák között. Egy ennyire polarizált társadalmat nem tudott semmi egyesíteni.
  • ►Ilyen világba jött Jézus Krisztus evangéliuma, és az általa hozott új kapcsolat, a testvériség. A gyülekezetben is ott voltak a római társadalom megosztottságai, de azokat áthidalta a testvériség Jézus Krisztusban. A partnerek – testvérek!
  • ►Van-e köztük testvériség? Testvérek vagyunk-e?
2. Helyzete:
▌▌ „munkatársamat”
  • ►Jézus Krisztusnak Efézusba írt levelére emlékeztet ez (Jel 2:3) “És terhet viseltél, és béketűrő vagy, és az én nevemért fáradoztál és nem fáradtál el.” De nemigen jellemzi a mai gyülekezeteket. Mai gyülekezeteink bizonyos szempontból megszűntek dolgozni. A siker megfertőzte és megszűntette a munkát. Számbeli és pénzügyi siker miatt megállt a munka. Nincs prófétai üzenet a társadalom felé…
  • ►Vissza kell állítsuk a munkás gyülekezeteket! Hol kell dolgozni? Milyen területen?
  • ►Keményen kell dolgozni intellektuális szinten. Nagyon kiábrándító látni, hogy a modernkori teológiát, a bibliai exegézist, a vallásos irodalmat, a szociális kritikát olyanok művelik, akik tagadják a keresztyénség alapvető hitelveit. Világosan gondolkozókra van szükség, bölcs írókra, meggyőző apologétákra, akik képesek visszafordítani azt a trendet, ami most van. Teológiai oktatók, lelkipásztorok, gyülekezeti munkások változást hozhatnak ezen a téren. De ezt semmi egyébbel nem lehet elérni, csak kemény munkával!
  • Szociális téren is kemény munkára (=munkatársakra) van szükség. Itt történnek a legnagyobb akciók. Az evangéliumi hit törölte el a rabszolgaságot, máshol a gyermek-dolgoztatást, vagy jobb munkakörülményeket teremtettek. Jóllehet a missziómunka nemcsak ennyiből áll, de a lelki táplálékot adó evangélium nem hagyhatja ki a testi szükségekre adó választ sem! Odaszánt munkatársak kellenek, akik a szociális feladat kicsorbult élét újraélesítik!
  • ►Főképp az evangélizálás igényel kemény és megújult munkát! Ezen a téren mindig is az összefogás jellemezte a hívőket, kezdettől fogva. Mégis kevés munkát végzünk ezen a téren. Ma már nem özönlenek az emberek a gyülekezetbe, még akkor sem, ha ott szívesen fogadják őket. Egyenként kell őket megnyerni. Barátságokat kell kiépíteni, mások problémáit felvállalni, és a hívők hitét a gyakorlatban alkalmazni. Leszünk-e ebben partnerek?
  • ►Ha azt mondod, ez túl nagy feladat, nem bírod egyedül. Így van. Ezért kellenek a munkatársak.
3. Ajánlása:
▌▌ „bajtársamat”
  • ►Epafroditus nemcsak együtt dolgozott az apostollal, hanem vállvetve együtt is harcolt vele. Azért használja Pál ezt a kifejezést, mert a munka, amit végeztek inkább harchoz hasonlított. Itt küzdeni kellett! „Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak.” (Ef 6:12)
  • ►Váll, váll mellett harcolva – a római katonák sikere volt. Korábban egyénenként harcoltak, még akkor is, ha egyenruhába voltak öltözve. Római légiók phalanxaitól (palánkjaitól) rettegett az ókori világ, ahol a katonák egy szolid pajzs-fal mögött meneteltek. Egyszerre ütötték a pajzsot és harci énekeket énekeltek… Partnerek voltak a küzdelemben. Összhangban.
4. Elkötelezettsége:
▌▌ „szükségemben áldozatot hozó szolgátokat” (25. v.) „Gyötrődött a miatt, hogy meghallottátok, hogy ő beteg volt. Mert bizony beteg volt, halálhoz közel; de az Isten könyörült rajta…” (26-27. v.) „Mert a Krisztus dolgáért jutott majdnem halálra, kockára téve életét.” (30. v.)
  • ►Ez a leírás csúcspontja: Epafroditus a filippiek küldöttje volt, aki Pál apostol mellett áldozatos szolgálatot végzett. Szolgálata teljesítéséért majdnem az életével fizetett.
  • ►Ez eszünkbe juttatja azokat a betegségeket, amiket szolgatársaink közül többen el kell szenvedjenek. Némelyek úgy gondolták, hogy az egészség a hívők születési joga, és a betegség a bűn következménye… Mások, Jób barátaihoz hasonlóan úgy vélik, hogy a betegség mindig Isten büntetése… Epafroditus esete megcáfolja ezeket a téves elméleteket: ő beteg lett a szolgálata teljesítése közben. Filippi 1300 km-re volt Rómától, az akkori utazási lehetőségek szerint, hat hét utazási távolságra. Elég hosszan volt beteg, hogy betegségének híre eljusson Filippibe, és ennek híre visszajusson Epafroditus fülébe. Vagyis, legkevesebb három hónapig volt beteg. Pál apostollal volt, de semmi jel nem mutat arra, hogy Pál apostol utasítást kapott volna, hogy gyógyítsa meg! A betegség is lehet éppúgy Isten kegyelme és ajándéka, mint a gyógyulás és egészség. Pál sohasem hirdette a gyógyulást a váltságban, mint a hívők születési jogát. Azt sem olvassuk, hogy Pál, vagy munkatársai közül valamelyik csodálatos módon meggyógyult volna. Pál, Trofimus, Timótheus, Epafroditus tanúi annak, hogy Isten szolgái is lehetnek betegek.
  • ►Epafroditus betegsége azt tanítja, hogy ez megtiszteltetés lehet Isten szolgái számára.

Befejezés:

▌▌Pál börtönben volt. Barátai közül többen magára hagyták. Talán csak Timótheus és Epafroditus maradt ott, az igaziak közül. Két különleges, igazi barát. Ott voltak, hogy segítsék Pált. Ennek ellenére Pál azt írja, hogy Timótheust elküldi Filippibe, mert ezt fontosnak tartja az ő lelki jólétük érdekében. Kész feladni őt. Epafroditust is kész visszaküldeni, annak ellenére, hogy a legkiválóbb segítségnek tartja.
▌▌Vajon mire gondolhatott Pál, a kivégzését megelőző sötét napokon? Magáról? Jövőjéről? Nem. A gyülekezet jövőjéért aggódott, és kész volt feladni legkedvesebb munkatársait, hogy a gyülekezeteket segítse. Készek vagyunk-e feladni érdekeinket, az Úr népéért? Mert ezt tette Jézus Krisztus! És arra hív, hogy kövessük az Ő nyomdokait.