2011. december 6., kedd

Aki felelős a karácsonyi dologért

Egy asszony karácsonyi vásárlását próbálta lebonyolítani az utolsó pillanatban, egy zsúfolt bevásárlóközpontban. Belefáradt, hogy mindenütt tömeggel kellett harcoljon, mindig sorba kellett állnia. Belefáradt a sok keresgélésbe, ahogy a hosszú pocok között próbált rátalálni valamilyen ajándékra, ami már napokkal ezelőtt kifogyott.Keze tele volt megrakott szatyrokkal, amikor kinyílt a liftajtó. A lift is tele volt. A bentlévők morcosan próbáltak neki kis helyet szorítani, hogy beszálljon szatyraival.
Ahogy az ajtó csukódott, hangosan kifakadt: „Bárki is a felelős ezért az egész karácsonyi dologért, le kellene tartóztatni, felakasztani, vagy lelőni!”
Néhányan bólogattak mellé, egyetértésül.
Aztán, valahonnan a lift hátuljából megszólalt egy hang: „Ne aggódjon. Már régen keresztre feszítették!”

A woman was doing her last-minute Christmas shopping at a crowded mall. She was tired of fighting the crowds. She was tired of standing in lines. She was tired of fighting her way down long aisles looking for a gift that had sold out days before.
Her arms were full of bulky packages when an elevator door opened. It was full. The occupants of the elevator grudgingly tightened ranks to allow a small space for her and her load.
As the doors closed, she blurted out, "Whoever is responsible for this whole Christmas thing ought to be arrested, strung up, and shot!"
A few others nodded theirs heads or grunted in agreement.
Then, from somewhere in the back of the elevator, came a single voice that said: "Don't worry. They already crucified him."
                                                                                (sermonseedbed)

4 megjegyzés:

Maresz írta...

Köszönöm!

Névtelen írta...

wauuu, erdekes!

Anna Isten oltalmában írta...

Lehet megköszönni ,vauuként reagálni erre a történetre,vagy éppen viccre,de az szomorú,hogy hogyan reagálnak az emberek egy halálosan komoly dologra ami Jézussal történt a mi büneink miatt.Sír a lelkem,ha arra gondolok,hányszor közömbös voltam én is ilyen nagy áldozatvállalással szemben,de azt sohasem szeretném,hogy ebből poént csináljak.Ő nem ezt érdemli.Ugye megbocsátasz nekem Borzási István testvér,ha ezt megirtam.Gondolom,kicsit nem figyeltél oda amikor ezt a más által irt cikket ide beszkennelted.Néhány nappal ezelőtt súlyos autóbalesetem volt.De felébresztett az Úr nemcsak fizikailag,hanem szivemet,elmémet is megújította.Azóta másképp gondolkodom.Lehet az én időm hamarosan lejár,de ezt amit leirtam neked,nem akarom a sirba vinni.Ha pedig az Úr még életet ad,szeretnék még találkozni és köszönetemet kifejezni azokért a bejegyzésekért,szolgálatokért,amelyekből épültem.Ámen!

Borzási István írta...

Természetesen, ez halálosan komoly dolog, és egyáltalán nem vicces.
De tanulságos.