2013. augusztus 3., szombat

PÉLDÁZATOK: Sípoló gyermekek... - Mt 11:16-30


Sípoló gyermekek, hitetlen városok és meghívás nyugalomra
Mt 11:16-30 (Lk 7:31-35)

n  A rész azzal kezdődik, hogy Keresztelő János a börtönből két tanítványát küldte Jézushoz azzal a kérdéssel, hogy „Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?” Erre az Úr Jézus azzal válaszolt, hogy Benne beteljesedtek a próféciák. Tehát Ő az.
n  Keresztelő János életpéldája hitre, meggyőződésre, áldozatra, igazságszeretetre és az igazság bátor képviselésére tanít minket (2-15. v.).
n  Ahogyan Keresztelő Jánoshoz viszonyultak az emberek annak idején, ugyanúgy viszonyultak az Úr Jézushoz is, és úgy viszonyulnak ma is az evangélium igazságához.
n  Először Keresztelő Jánoshoz való viszonyulást találjuk itt, aztán az Úr Jézus munkájához való viszonyulást és az emiatti ítélethirdetést a megtéretlen városokra, míg végül egy kedves meghívást találunk az igazi nyugalomra.

I. Viszonyulások Keresztelő Jánoshoz – 16-19. v.
 16 De kihez hasonlítsam ezt a nemzetséget? Hasonlatos a gyermekekhez, akik a piacon ülnek, és kiáltoznak az ő társaiknak,  17 És ezt mondják: Sípoltunk néktek, és nem táncoltatok; siralmas énekeket énekeltünk néktek, és nem sírtatok.  18 Mert eljött János, aki sem eszik, sem iszik, és azt mondják: Ördög van benne.  19 Eljött az embernek Fia, aki eszik és iszik, és ezt mondják: Íme, a nagyétű és részeges ember, a vámszedők és bűnösök barátja! És igazoltaték a bölcsesség az ő fiaitól.
n  Némelyek csak a különlegességet látták Jánosban – Mt 11:7-8. Mert hát János csakugyan különleges volt… Mint ahogyan a mai hívők is különlegesek. De nemcsak ennyiről van szó!
v  1Pt 2:9 – választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok”
v  1Pt 4:3-4 – ami miatt csodálkoznak, hogy nem futtok velük együtt a kicsapongásnak ugyanabba az áradatába, szitkozódván.
n  Voltak, akik prófétának tartották Jánost (9-11. v. – „Mit látni mentetek ki? Prófétát-e?”), és voltak, akik elutasították Jánost és üzenetét – 16-18. v. Lk 7:30.
v  Ő volt a Messiás hírnöke (11:10), az Illés lelkével érkezett próféta (11:14. 17:9-13).
v  Lk 7:29-30 – 29 Mikor ezt hallotta az egész nép és a vámszedők, igazat adtak az Istennek, megkeresztelkedvén a János keresztségével; 30 A farizeusok pedig és a törvénytudók az Isten tanácsát megvetették ő magukra nézve, nem keresztelkedvén meg ő tőle.
v  Prédikálása miatt elfordultak tőle – Jn 5:35 – „Ő az égő és fénylő szövétnek volt, ti pedig csak egy ideig akartatok örvendezni az ő világosságában.” Ugyanez megtörtént Jézussal is – 19. v. Jn 6:66. És ugyanez megtörténik bárkivel, aki kiáll az igazságért – 2Tim 4:3-5 –Mert lesz idő, mikor az egészséges tudományt el nem szenvedik…”
n  Milyen kell legyen a hozzáállásunk?
v  2Kor 12:15 – Krisztus jó illatja vagyunk.
v  Még akkor is, ha ellenségnek néznek – Gal 4:16.
n  „Igazoltaték a bölcsesség az ő fiaitól.”
v  Ez a nemzedék, de még a fiaik is ugyanígy cselekedtek.
v  Annak ellenére, hogy János élete összhangban volt üzenetével. A bölcsek megszívlelték János tanítását, a bolondok megvetették azt. Akik Jánost elutasították, azok az isteni bölcsességet utasították el. – 1Kor 1:21. 25. – 21 Mert minekutána az Isten bölcsességében nem ismerte meg a világ a bölcsesség által az Istent, tetszék az Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által tartsa meg a hívőket.” 25 – „25 Mert az Isten bolondsága bölcsebb az embereknél, és az Isten erőtlensége erősebb az embereknél.”
n  Mint a piaci gyermekek játékában, nem lehetett őket kielégíteni. Sehogy sem volt jó nekik. Pedig Jézus és János között csak stílusbeli különbség volt: lakodalom- vagy siralom-játék. Nekik János túlságosan szent volt, Jézus meg nem volt eléggé szent: 19. v. – „Íme, a nagyétű (falánk) és részeges (borivó) ember” kifejezés az 5Móz 21:20-21-ből van.
n  János megtérésre hívása azt jelentette, hogy változtass az életeden, mint katona, vámszedő, stb. Jézus tanítása a boldogságról, haragról, paráznaságról, elválásról, esküről, ellenség szeretéséről ugyancsak azt mutatta, hogy mit jelent a megtérés. Lényegében mindketten ugyanazt hirdették: „ettől kezdve” kezdte Jézus prédikálni: Térjetek meg!…

II. Viszonyulások Jézus Krisztus munkájához– 20-24. v.
20 Ekkor elkezdte szemükre hányni ama városoknak, a melyekben legtöbb csodái lőnek, hogy nem tértek vala meg: 21 Jaj néked Korazin! Jaj néked Bethsaida! Mert ha Tirusban és Sidonban történnek vala azok a csodák, a melyek bennetek lőnek, rég megtértek volna gyászruhában és hamuban.  22 De mondom néktek: Tirusnak és Sidonnak könnyebb dolga lesz az ítélet napján, hogynem néktek.  23 Te is Kapernaum, aki az égig fölmagasztaltatták, a pokolig fogsz megaláztatni; mert ha Sodomában történnek vala azok a csodák, a melyek te benned lőnek, mind e mai napig megmaradt volna.  24 De mondom néktek, hogy Sodoma földének könnyebb dolga lesz az ítélet napján, hogynem néked.
n  Az Úr Jézus munkáját némely városokban elutasították – Jn 10:37-39 –Ha az én Atyám dolgait nem cselekszem, ne higgyetek nékem. Ha pedig azokat cselekszem, ha nékem nem hisztek is, higgyetek a cselekedeteknek: hogy megtudjátok és elhiggyétek, hogy az Atya én bennem van, és én őbenne vagyok. Ismét meg akarták azért őt fogni; de kiment az ő kezükből.”
v  Pedig elégséges bizonyíték állott rendelkezésükre. „Mégsem hivének…” – Jn 12:37. Izráelita férfiak, halljátok meg e beszédeket: A názáreti Jézust, azt a férfiút, a ki Istentől bizonyságot nyert előttetek erők, csudatételek és jelek által, melyeket őáltala cselekedett Isten ti köztetek, amint magatok is tudjátok” – ApCsel 2:22. Úgyhogy hitetlenségük menthetetlen.
n  Megtérésre lett volna szükség: 20. v. – Ekkor elkezdte szemükre hányni ama városoknak, a melyekben legtöbb csodái lőnek, hogy nem tértek vala meg”
v  Elvetették prédikáló szolgálatát, tanító szolgálatát, gyógyító szolgálatát.
v  Tírusz és Szidón – Ez 26. – 28. Sodoma – 1Móz 19.
n  Korazin és Betsaida Tírusszal és Szidónnal van összehasonlítva, Kapernaum pedig Sodomával.
v  Korazinról ne sokat tudunk. Betsaida Filep, András és Péter városa volt, egy halászváros a Galileai tenger északi partján. Itt az Úr betegeket gyógyított (Mk 6:45-56), egy vakot (Mk 8:22-26), megelégített 5000 embert (Lk 9:10-17).
v  Kapernaumban Jézus otthon volt (Mk 4:13. Mk 2:1). Meggyógyította a százados szolgáját, a gutaütöttet (Mk 2:1-12), elhívta Lévit (Mk 2:13-17), és meggyógyította a királyi főember fiát (Jn 4:46-54). Okuk lett volna hinni Jézusban.
v  Tírusz Szidón és Sodoma gonosz városok voltak. Könnyebb dolguk amiatt lesz, hogy kevesebb kiváltságban volt részük.
n  A megtérés az életvitel megváltozását jelenti. Elfordulás a rossztól, cselekedve, ami jó: a megtérés gyümölcseit. (Lk 3:8-14). A megtéréshez méltó cselekedeteket – ApCsel 26:20 –  „Bánják meg bűneiket és térjenek meg az Istenhez, a megtéréshez méltó cselekedeteket cselekedvén.”

III. A meghívás nyugalomra – 25-30. v.
25 Abban az időben szólván Jézus, monda: Hálákat adok néked, Atyám, mennynek és földnek Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és az értelmesek elől, és a kisdedeknek megjelentetted.  26 Igen, Atyám, mert így volt kedves te előtted.  27 Mindent nékem adott át az én Atyám, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya; az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és akinek a Fiú akarja megjelenteni.
 28 Jöjjetek énhozzám mindnyájan akik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket.  29 Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek.  30 Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű.
n  Az Úr Jézus bizonyságot tesz arról, hogy Isten megismerése csak kijelentés útján lehetséges: „a kisdedeknek megjelentetted”. Tény, hogy Isten a kicsiknek és alázatosoknak jelentette ki magát, míg a gőgösek továbbra is vakok maradtak – 25. v. – elrejtetted ezeket a bölcsek és az értelmesek elől.” Lásd: Jn 9:39-41.
n  Az alázatosok megismerhetik Istent, mert kijelentést kapnak.
v  A szelídek és alázatosak nyugalmat nyernek.
v  Jézus tanítványai lesznek, az ő igáját hordozzák.
n  Abban az időben szólván” – a meghívás a Korazin, Betsaida és Kapernaum hitetlenségéhez van kötve, és a megállapítás hálára ad okot: ”így volt kedves te előtted”. Mindez nem a véletlen műve.
n  A megszólítás kettős, a meghívás kettős, az ígéret kettős.
n  Azt nem választhatjuk, hogy nem szolgálunk senkinek, csupán azt, hogy kinek szolgálunk.
v  Egy legenda szerint a Jézus által készített jármok voltak a legjobbak egész Galileában.

v  Megterhelnek a mindennapi feladatok, aggódások, kérdések a házassággal, pénzzel, egészséggel, gyermekekkel, biztonsággal, öregedéssel kapcsolatban, nehéz választások, mások bírálata, egyedüllét és sokezer egyéb…

Nincsenek megjegyzések: