id. Veress Ernő – 1945-2014
id. Veress Ernő
1945 – 2014
id.
Veress Ernő 1945-ben Bibarcfalván született, szülei harmadik gyermekeként.
Édesapja, Veress Efraim, ugyancsak baptista lelkipásztor volt. Korán, 12 évesen
döntött Jézus Krisztus mellett, és 15 évesen már be is merítkezett – de ekkor,
bevallása szerint, még nem volt új élete Krisztusban. Később fiatalként egy kovácsműhelyben
dolgozott, és ekkor történt, hogy leszámolt régi életével és új életet kezdett.
A
katonai szolgálat után, 1968. márciusában kötött házasságot Ady Annával, aki
akkor szüleivel együtt a lupényi gyülekezet tagja volt. Két év múlva, amikor
már első gyermekük megszületett, nehezen, de mégis felvették a bukaresti
baptista teológiára, az akkor engedélyezett 12 hallgató közé. Itt tanult meg
románul. Többek között Iosif Țon is tanára volt.
Lelkipásztori
szolgálata Szilágyballán kezdődött, majd Zilahon folytatódott. Balla és Zilah eredetileg
egy körzethez tartozott, de imádság és böjt után a Jn 21:6 igéje vezette őt
abban, hogy Zilahra költözzön: „Vessétek a hálót a hajónak jobb oldala felől.” Bejelentette
a gyülekezetnek, hogy elköltözik, de Zilahról még egy ideig visszajárt Ballára,
ügykezelni a gyülekezetet.
Mint minden lelkipásztort, őt is rossz szemmel nézték a
kommunista hatóságok. Reá azonban különleges figyelmet szenteltek, mivel „felébredt”
lelkipásztor volt, és már Ballán elkezdték zaklatását, vallatását. Zilahon ez
még intenzívebb módon folytatódott. A szekuritáté karmai közül többször
csodával határos módon szabadult meg. Közben Zilahon egyre többen csatlakoztak
a gyülekezethez. A régi imaház szűknek bizonyult, még a fából épített bővítésekkel
együtt is. Én ebben az időben kerültem Zilahra (1979-ben), ahová a középiskola
elvégzése után kihelyezést kaptam. A bútorgyárban dolgoztam, ahol több hívő
munkatársam volt. Zilahra költözésem után pár nappal a gyülekezetben is
szolgálatot bíztak rám: a pengetős zenekar újjáalakításával és tanításával
foglalkoztam. Az alapító tagok között ismertem meg Mártát, aki később a
feleségem lett. A katonaság elvégzése után már csak pár hónapot dolgoztam Zilahon,
de időnként még visszajártam, hogy egy ifjúsági énekeskönyvet kiadhassunk,
titokban. A gyülekezet ifjúságából főképp Erdei Lilike (most Király Tiborné)
segített legtöbbet az ifjúsági énekeskönyv sajtó alá rendezésében, amit
1981-ben sikerült is kiadni, 200 példányban, anélkül, hogy a szeku megneszelte
volna.
Az Úr megadta, hogy id. Veress Ernő szolgálata alatt, a
kommunista rezsim idején, új, tágasabb imaház épülhetett Zilahon. Ez is
csodával határos esemény volt. A gyülekezet tagjai nagy lelkesedéssel építették
az új templomot. A rendszerváltást követően pedig, amikor a baptista
gyülekezetek szövetsége újjászerveződött 1990-ben, id. Veress Ernőt annak elnökévé
választották. Ettől kezdve egy ideig újra közelebbi munkatársak lettünk, a
szövetség vezetőségében: előbb a román testvérekkel való viszonyunkat kellett
rögzíteni az új alapszabályzatban, majd a teológiai oktatást indíthattuk el,
Kolozsváron, 1994-ben.
Szívműtétje után betegnyugdíjas lett, és Nagyváradról Csíkszeredába,
majd Székelyudvarhelyre (ahonnan a székelykeresztúri missziót irányította), onnan
pedig 2004-ben Gyergyószentmiklósra költözött gyülekezetplántálás céljából. Mind
a három helyen gyülekezet alakult és kápolna épült. Végül a Hargita Tábor melletti
házában telepedett le, ahonnan főképp a mozgássérültekkel foglalkozó Barnabás
Alapítvány munkáját irányította. Saját bizonyságtétele szerint élete nem
szűkölködött megaláztatásokban,
kiszorításokban, üldöztetésekben, de amikor a legnehezebb volt, akkor érezte
Isten közelségét legjobban.
Két fia és két lánya lelkipásztorként illetve
lelkipásztor feleségként szolgál: Efraim Érszőllősön, Ernő Szilágyballán, Evódia
Székelyudvarhelyen, Napsugár pedig Marosvásárhelyen. Ötödik gyermeke, Barnabás,
már az Úrnál van: izomsorvadásos betegsége miatt csak 21 évet élt. Az utóbbi öt
évben szembetegsége miatt id. Veress Ernő testvérnek tovább romlott a testi
látása, ami miatt segítőre volt szüksége a mozgáshoz. De igeszolgálatot így is
vállalt. Utoljára június 12-én prédikált Szilágyperecsenben, egyik fiával. Mintegy
családi hagyományként a Veress család apraja-nagyja még együtt töltötte az
utóbbi szilvesztert, de a január 6-i lelkipásztori közösségápoló találkozón már
nem vehetett részt, mert aznap reggel az Úr hazahívta.
Mivel az utóbbi időszakban talán ő volt a lelkipásztorok
közül az, aki a legtöbb lelket vezetett az Úrhoz, idézhetjük reá alkalmazva a
Dán 12:3-at: „Az értelmesek pedig fénylenek, mint az égnek fényessége; és akik
sokakat az igazságra visznek, miként a csillagok örökkön örökké.”
Temetésére január 11-én, szombaton 12:00 órától kerül sor
a Hargita Keresztyén Táborban. Internetes közvetítését a http://www.justintv/emabisz csatornán
lehet figyelemmel kísérni. Az Ifjúsági Szövetség honlapján (emabisz.ro)
megtalálhatók lesznek az erre vonatkozó részletek.
Legyen emléke áldott! Isten vigasztalja meg a gyászoló
családot!
6 megjegyzés:
Köszönet ezért a szép megemlékezésért!
Mi is megköszönjük , hogy ilyen részletesen,szépen leírtad Ernőnek az életútját!
Az Úr áldását kívánjuk családotokra az Új évben!
Köszönöm, hogy olvashattam. Isten áldása legyen a családon.
Az Úr Jézus vigasztalását kívánjuk a gyászoló családra
Poza si articolul urmator se poate folosi pentru informare in limba romana. (István Borzási)
Ernest Veress sn. s-a născut în anul 1945 în Biborțeni, ca al treilea copil în familie. Tatăl său, Efraim Veress a fost de asemenea pastor baptist. La a vârstă fragedă, la doar 12 ani a decis să-l urmeze pe Domnul Isus Christos, și s-a botezat la 15 ani, însă potrivit mărturisirii sale, încă nu era născut din nou. În anul următor, când a început să lucreze într-un atelier de fierărie, „cele vechi s-au dus”, și a început o viață nouă.
După satisfacerea stagiului militar, în martie 1968 s-a căsătorit cu Anna Ady (descendenta poetului Ady Endre), care era membră cu părinții săi în Biserica Baptistă din Lupeni. După doi ani de căsnicie, când primul lor copil deja s-a născut, cu greu, dar până la urmă a fost admis între cei 12 studenți aprobați atunci de Departamentul Cultelor, să urmeze cursurile Seminarului Teologic Baptist din București. Aici a învățat limba română. Între profesori îl avea pe atunci și pe Iosif Țon.
Slujirea ca pastor a început la Borla, și a continuat în Zalău. Borla și Zalău făceau parte inițial de aceeași cerc pastoral, dar după post și rugăciune fratele Veress a înțeles că Domnul îl trimite numai la Zalău. Ioan 21:6 l-a călăuzit în această decizie: „Aruncați mreaja în partea dreaptă a corabiei…” A anunțat biserica, că se va muta, dar a rămas pastor girant și la Borla, încă o vreme.
Ca oricare al pastor nici el nu a fost văzut cu ochi buni de către autoritățile comuniste. Însă el a primit o atenție mai deosebită, deoarece a fost un pastor „trezit”: hărțuirea și interogarea lui începându-se deja în Borla. În Zalău aceasta s-a continuat într-un mod și mai intensiv. El și familia lui au scăpat din ghearele securității de multe ori ca prin minune. Nu l-au putut otrăvi, și nici casa nu l-au putut arde, deși au încercat toate acestea.
Între timp tot mai mulți s-au pocăit în Zalău, și clădirea veche a bisericii a devenit neîncăpătoare, chiar și cu extinderile făcute din lemn. Domnul i-a dat harul fratelui Veress ca o nouă casă de rugăciune, mai încăpătoare, să fie construită în timpul slujirii sale în Zalău, în perioada regimului comunist. Și aceasta a fost un eveniment miraculos. Membrii bisericii lucrau cu mare zel la construirea lăcașului sfânt.
În 1990, după reorganizarea Convenției Baptiste Maghiare din România, Ernest Veress a fost ales președintele Convenției. În timpul celor două mandate ale sale s-a clarificat poziția Convenției Maghiare în Cultul Baptist, fiind finalizat noul statut, și în 1994. s-a înființat școala teologică pentru pregătirea de pastori. S-a fondat Casa de Bătrâni „Filadelfia” din Sălard, și Tabăra Creștină Harghita, de lângă Vlăhița.
După operația sa pe cord deschis a intrat în pensie de boală, și din Oradea s-a mutat în Miercurea Ciuc, pentru a planta o biserică acolo. Apoi, din Odorheiu Secuiesc a coordonat misiunea din Târgu Secuiesc. De aici s-a mutat în Ghergheni în 2004, să planteze o biserică acolo. În toate aceste trei orașe s-au înființat biserici, și s-au construit capele, sub coordonarea sa. Potrivit mărturisii personale, pe parcursul vieții a avut parte de multe umiliri și prigoniri, dar când a fost cel mai greu, a simțit prezența lui Dumnezeu cel mai aproape.
Cei doi fii ai săi slujesc ca pastori: Efraim în Viișoara, Ernő în Borla. Cele două fiice al sale sunt soții de păstori: Evódia în Odorheiu Secuiesc, și Napsugár în Târgu Mureș. Al cincilea copil, Barnabás, suferind de distrofie musculară, a trăit doar 21 de ani.
În ultimii cinci ani vederea fizică a lui Ernest Veress s-a deteriorat tot mai mult, așa încât a avut nevoie de călăuză pentru a putea deplasa. Dar și așa, a predicat cuvântul Domnului până la sfârșit.
Ca o tradiție familială, toată familia a fost împreună la începutul anului. Însă la părtășia cu pastorii din Secuime, programată pentru 6 ianuarie în Tabăra Harghita, nu a mai putut participa: Domnul l-a chemat acasă în dimineața aceea.
Serviciul divin de înmormântare va avea loc sâmbăta, 11 decembrie, înTabăra Creștină Harghita, lângă Vlăhița.
Dintre pastorii din generația sa probabil el a condus la Domnul pe cele mai multe suflete, de aceea, credem că versetul din Daniel 12:3 are o semnificație deosebită: „Cei înțelepți vor străluci ca strălucirea cerului, și cei ce vor învăța pe mulți să umble în neprihănire vor străluci ca stelele, în veac și în veci de veci.”
Domnul să binecuvânteze amintirea lui și s-o mângâie familia îndoliată!
Megjegyzés küldése