2014. március 10., hétfő

Ellentétek Salamon Templomában - 1Kir 8:1-15. 25-30.


Ellentétek Salamon Templomában
1Kir 8:1-15. 25-30.

1 Akkor összegyűjtötte Salamon az Izráel vénjeit és a nemzetségeknek minden fejeit, az Izráel fiai atyjaiknak fejedelmeit Salamon királyhoz Jeruzsálembe, hogy az Úr szövetségének ládáját felvigyék a Dávid városából, mely a Sion. 2 És felgyűltek Salamon királyhoz az Izráel minden férfijai az Ethánim havában, az ünnepen; ez a hetedik hónap. 3 Mikor pedig eljöttek mindnyájan az Izráel vénjei: felvették a papok a ládát, 4 És felvitték az Úr ládáját, a gyülekezetnek sátorát, és mind a szent edényeket, melyek voltak a sátorban, és felvitték azokat a papok és a Léviták. 5 És Salamon király és az Izráel egész gyülekezete, amely ő hozzá gyűlt, ment ő vele a láda előtt, áldozván juhokkal és ökrökkel, melyek meg sem számláltathattak, sem pedig meg nem írattathattak a sokaság miatt. 6 És bevitték a papok az Úr szövetségének ládáját az ő helyére a ház belső részébe, a szentek-szentjébe, a Kérubok szárnyai alá. 7 Mert a Kérubok kiterjesztették szárnyaikat a láda helye felett, és befedték a Kérubok a ládát és annak rúdjait felülről. 8 És a rudak olyan hosszúak voltak, hogy azok vége látható volt a szenthelyen a szentek-szentjének első része felől; azonban kívül nem voltak láthatók; és ott vannak mind e mai napig. 9 És nem volt egyéb a ládában, mint csak a két kőtábla, amelyeket Mózes a Hórebnél helyezett bele, mikor az Úr szövetséget kötött az Izráel fiaival, mikor kijöttek Egyiptom földjéből. 10 Mikor pedig kijöttek a papok a szenthelyből: köd töltötte be az Úrnak házát, 11 Úgy, hogy meg sem állhattak a papok az ő szolgálatukban a köd miatt; mert az Úr dicsősége töltötte be az Úrnak házát. 12 Akkor (azt) mondta Salamon: Az Úr mondotta, hogy ő ködben kíván lakni. 13 Építve építettem házat néked lakásul; helyet, ahol örökké lakjál. 14 Azután megfordult a király, és megáldotta Izráel egész gyülekezetét és az Izráel egész gyülekezete felállott. 15 És monda: Áldott legyen az Úr, Izráelnek Istene, aki szólott az ő szája által Dávidnak, az én atyámnak; és azt az ő hatalmasságával beteljesítette.
25 Most azért Uram, Izráel Istene, tartsd meg, amit a te szolgádnak, Dávidnak, az én atyámnak ígértél, ezt mondván: A te magodból való férfiú el nem fogy én előttem, aki az Izráel királyi székibe üljön; csakhogy a te fiaid őrizzék meg az ő útjukat, hogy én előttem járjanak, amint te én előttem jártál. 26 Most teljesítsd be, Izráel Istene, a te szavaidat, amelyeket szólottál a te szolgádnak, Dávidnak, az én atyámnak. 27 Vajon gondolható-e, hogy lakozhatna az Isten a földön? Íme, az ég, és az egeknek egei be nem foghatnak téged; mennyivel kevésbé e ház, amelyet én építettem. 28 De tekints a te szolgád imádságára és könyörgésére, ó, Uram, én Istenem, hogy meghalljad a dicséretet és az imádságot, amellyel a te szolgád könyörög előtted e mai napon; 29 Hogy a te szemeid e házra nézzenek éjjel és nappal, e helyre, amely felől azt mondottad: Ott lesz az én nevem; hallgasd meg ez imádságot, amellyel könyörög a te szolgád e helyen. 30 És hallgasd meg a te szolgádnak és a te népednek, az Izráelnek könyörgését, akik imádkoznak e helyen; hallgasd meg lakhelyedből, a mennyekből, és meghallgatván légy kegyelmes!

Ebben az igeszakaszban a Salamon által épített Templom ellentéteit vizsgáljuk meg, amelyeket a frigyláda elhelyezéséből és a Salamon imádságából megérthetünk.
 „És felgyűltek Salamon királyhoz az Izráel minden férfijai az Ethánim havában, az ünnepen; ez a hetedik hónap” – valószínű, hogy a sátoros ünnepről van szó, amelyen arra emlékeztek Izráel fiai, hogy kivonultak Egyiptom földéről és az Úr megtartotta őket a nagy és rettenetes pusztai vándorlás alatt, amíg sátorokban laktak. Ez az ünnep több napon át tartott, amelyben a nyolcadik napon, az ünnep utolsó napján, bemutatták az első zsengét is az Úrnak. Az ünneplés áldozati rendtartása gazdag és különleges volt: minden nap egy tulokkal többet áldoztak, a nép felajánlott áldozatain kívül.
Három különleges ellentétre szeretném felhívni a figyelmet: (1) Isten kinyilatkozása és mégis rejtve maradása, (2) Isten hűsége, de ugyanakkor feltételes ígérete, elvárása, (3) Isten hozzáférhetetlensége és közvetlensége. Vizsgáljuk meg közelebbről e három ellentétet, majd később foglalkozni fogunk az Ő imájában található ellentétekkel is.

I. Isten kinyilatkozása és rejtve maradása – 1-12. v.
Az egyik ellentét az, ahogyan Isten kinyilatkoztatta magát és mégis rejtve maradt. Vannak nyilvánvaló, világos dolgok, ahogyan Isten bemutatta azokat, és vannak titkok és rejtelmek, amelyek homályban maradtak. „Mikor pedig kijöttek a papok a szenthelyből: köd töltötte be az Úrnak házát, úgy, hogy meg sem állhattak a papok az ő szolgálatukban a köd miatt; mert az Úr dicsősége töltötte be az Úrnak házát.” (10-11. v.) Isten tehát nem jelentett ki mindent, és e kettő a kinyilatkoztatás és a titokzatosság, együtt mutatkozik meg a Templom felszentelésekor is.
A titkok kinyilatkoztatásáról olvashatunk itt, de arról is, hogy amikor kijöttek a papok a szent helyből, köd töltötte be az Úrnak házát (10. v.). A következő igevers részletezi, hogy meg sem állhattak a papok a szolgálatban a köd miatt, mert az Úr dicsősége töltötte be a Templomot. Egyfelől azt mondja, hogy köd, homály borította be a Templomot, másfelől meg Isten dicsőségét említi. Úgy érthető, hogy maga a köd volt az Isten dicsősége!
Mi ragyogásnak, világosságnak, csodálatos fénynek képzelnénk el az Isten dicsőségét, nemde? De amikor Isten dicsősége betöltötte a szent sátort, és betöltötte a Salamon templomát, mindkét alkalommal a dicsőség felhő, homály, köd volt. Így olvashatjuk 2Móz 40:34-35-ben: „És a felhő befedezte a gyülekezet sátorát, és az Úrnak dicsősége betöltötte a hajlékot. És Mózes nem mehetett be a gyülekezet sátorába, mert a felhő rajta nyugodott, és az Úrnak dicsősége töltötte be a hajlékot.” Ugyanilyen megnyilatkozást találunk a törvényadáskor is, amikor a Tízparancsolatot adta az Úr: „Távol állott azért a nép, Mózes pedig közelebb ment a felhőhöz, amelyben az Isten volt”. (2Móz 20:21)
Megtaláljuk tehát ezt az igazságot, hogy Isten kijelenti magát, miközben elrejtőzik és titokzatos marad. Hallható, de nem látható. Nem mehetnek közel hozzá és nem láthatják Őt szemtől-szembe. Az Ő dicsőségét nem úgy mutatja be, hogy megvakítsa őket, ellenkezőleg, köd, homály, felhő borítja azt. Tudják, hogy ott van az Úr, jelen van a felhőben, birtokba vette az Ő lakhelyét, de ez mégis olyan titokzatos marad! Még a papok is távol kellett álljanak tőle, nem mehettek közel.
Ez inkább több kérdést vet fel, mint ahányat megválaszol, mégis azt kell mondanunk, hogy ez végigkíséri Isten teljes kijelentését a Bibliában, és végigkíséri hívő életünket is. Kezünkben van Isten kijelentése, de abban megmaradtak a titkok is.
Az első kilenc versben nyolcszor van említve a frigyláda, az Úr szövetségének ládája: ahogyan azt felvették a papok és új helyére vitték, ahogyan a nép ment a szövetség ládája előtt, majd áldozatokat mutattak be, ahogyan elhelyezték azt, és a kérubok kiterjesztették szárnyaikat a láda felett, és a rudak felett, amelyen hordozták azt… meg hogy a rudak láthatóak voltak a szenthelyen a szentek-szentjének első része felől. Ezután következik, az a megjegyzés, hogy nem volt egyéb a ládában, mint a két kőtábla, melyeket Mózes helyezett bele, a Hórebnél, amikor az Úr szövetséget kötött Izráellel.
Megkérdezhetjük, hogy volt-e valami azon a két kőtáblán, valami homályos, zavaros, vagy érthetetlen? Azon minden világos és érthető volt, ugye? Mikor Isten azt mondta, hogy ne lopj, ne paráználkodj, hamis tanúbizonyságot ne tégy, tiszteld Isten nevét, szentségét, szüleidet, és szenteld meg a nyugalom napját, ezek mind világos tanítások voltak, amelyeket bárki megérthetett. A probléma azzal van, amikor ezeket a világos tanításokat félreteszi az ember és kutatja a titkokat, amelyek nem voltak kijelentve, fürkészi a homályt, amiket az Úr elrejtett előle!
Úgy van ez, mint a fiatalok, akik házasságra készülnek, szeretnék, ha az Úr álomban bemutatná, mint egy videofilmen, ki az, hogy néz ki, aki majd házastársa lesz… Esetleg közölhetné nevét, telefonszámát, felkészültségét, családi hátterét, stb. mielőtt megismerkedne vele… Ezt az Úr azonban nem fogja megtenni! Miért? Azért, mert vannak eléggé világos útmutatások a Bibliában erre nézve, amelyek elégségesek arra, hogy vezessenek a döntésben, a kérdések megválaszolásában.
A baj akkor kezdődik, amikor a világos kijelentés félreteszi az ember, és olyan kinyilatkoztatást kér, amelyet az Úr nem adhat meg. Ha azt kérdezi valaki: Uram, megsegítesz-e, hogy kiássam a szomszéd krumpliját magamnak? Velem leszel-e, amikor elmegyek, hogy fát vágjak magamnak a szomszéd erdejéből? Ilyesmit kérdezni, nevetséges dolog, hiszen az Úr világosan kijelentette, hogy ne lopj! Mégis megtörténik, hogy a világos kijelentést félreteszi az ember, hogy kutassa a ködöt, a homályt.
Salamon kijelenti, hogy „az Úr mondotta, hogy ő ködben kíván lakni.” (12. v.) Ezt alkalmazva megérthetjük, hogy van, amit nem ismerhetsz meg, nem tudhatsz meg Róla itt e földön. Egy napon majd színről színre láthatod, és megismerheted Őt, úgy amint van, addig viszont együtt kell élnünk a rejtelmekkel, a titkokkal. Kérdéseink lehetnek a világ kezdetével és a világ végével kapcsolatban, amelyekre nem fogsz választ kapni itt e földön. Hitben járunk és nem látásban.
Vannak, akik azt mondják, minden vallás egyforma, mindegyik vallás Istent keresi, mintha el lennének tévedve a ködben… Botorkálnak és tapogatóznak… Mégis van egy különbség! Ézsaiás azt mondja: „Ó, vajha szétszakasztanád az egeket és leszállnál!” (Ézs 64:1) Nos, ez történt karácsonykor: Isten szétszakította a homályt és emberré lett, lakozott közöttünk. Pál apostol, így prédikált Athénben: Hogy keressék az Urat, ha talán kitapogathatnák őt és megtalálhatnák, jóllehet bizony nincs messze egyikünktől sem: mert őbenne élünk, mozgunk és vagyunk.” (ApCsel 17:27-28) Jézus Krisztusban Isten kinyilatkoztatta magát. Ám érvényes marad az is, hogy megmarad a rejtély is. A titkok az Úréi, a mi Istenünkéi; a kinyilatkoztatott dolgok pedig miénk és a mi fiainké mind örökké.” (5Móz 29:29)

II. Isten hűsége és elvárása – 25-26. v.
Isten hűséges Isten, de elvárja, hogy Salamon és az ő utódai is hűségesek legyenek. Isten hűsége nem ettől függ, de a hűtlenségnek mégis következményei vannak. Isten akkor is hűséges marad, ha mi hűtlenkedünk, de a hűség elvárása alapvető követelmény Dávid utódai számára.
Dávid neve többször szerepel ebben a szakaszban, főképp olyan kijelentésekben, amelyekben Isten hűségéről van szó: És beteljesítette az Úr az ő beszédjét, amelyet szólott; mert felkeltem az én atyám, Dávid helyett, és ültem az Izráel királyi székébe, amiképpen megmondotta az Úr, és megépítettem a házat az Úr, Izráel Istene nevének.” (1Kir 8:20) A 25. igeversben Salamon azért imádkozik, hogy Isten váltsa valóra az Ő ígéreteit: „Most azért Uram, Izráel Istene, tartsd meg, amit a te szolgádnak, Dávidnak, az én atyámnak ígértél, ezt mondván: A te magodból való férfiú el nem fogy én előttem, aki az Izráel királyi székébe üljön.” Ugyanígy, a 26. igeversben: „Most teljesítsd be, Izráel Istene, a te szavaidat, amelyeket szólottál a te szolgádnak, Dávidnak, az én atyámnak.”. Csakhogy az ígéret valóra váltását Isten feltételhez kötötte! Figyeljük meg a 25. vers második felét: „csakhogy a te fiaid őrizzék meg az ő útjukat, hogy én előttem járjanak, amint te én előttem jártál.” Nem elég tehát annyit mondani, hogy ó, Uram teljesítsd be a te szavadat, váltsd valóra, amit szóltál, mert az ígéret teljesítése feltételhez van kötve: az ember hűségéhez.
Isten hűséges Isten, ehhez semmi kétség nem fér: Nem ember az Isten, hogy hazudjék.” (4Móz 23:19) „Lehetetlen, hogy az Isten hazudjon.” (Zsid 6:18) Ez az, amiben a mi Istenünk különbözik a bálványistenektől. Ugyanis, a bálványok hírhedtek hűtlenségeikről. Például, a gilgamesi eposzban, amikor Gilgamesnek Hunbabával való eseménye után egy lakomán vigadozik, megakad a szeme rajta Istár istennőnek… Mindjárt felajánlja magát Gilgamesnek, amit a főhős elutasít. Aztán felsorolja az istennő hűtlenkedéseit, amelyeket mindenki ismert. A babiloni Istár, a kánaáni Astarót változata. Ilyenek voltak a kánaáni, babilóniai és egyiptomi istenek mind: hűtlenek. Azonban az igazi Isten nem ilyen. Ő hűséges. Ő valóra váltja az ígéreteit. Ha te is hűséges vagy, akkor ezekből az ígéretekből részesülni fogsz. Ha azonban hűtlenkedsz, Isten akkor is hű marad, valóra váltja az ígéretét, de te nem részesülsz belőle. Isten hűséges Isten, de elvárásai érvényesek.
„Fiaid járjanak én előttem, amint te én előttem jártál”. Dávid volt a mérce. De fiairól gyakran olvasunk olyat, hogy nem volt az ő szíve olyan tökéletes az Urához Istenéhez, mint Dávidnak, az ő atyjának szíve.” (1Kir 15:3)
Isten ígéretei érvényesek reánk nézve is: „Nektek lett az ígéret és a ti gyermekeiteknek, és mindazoknak, kik messze vannak, valakiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk.” (ApCsel 2:39) De jegyezzük meg: az ígéretek teljesülése nem független a mi hűségünktől. Isten valóra váltja őket, de ahhoz, hogy te részesülhess belőle, ahhoz neked is hűségesnek kell lenned!
Isten, Aki az Ő tulajdon Fiát nem drágállotta, hanem Őt mindnyájunkért ideadta (Róm 8:32), hajlandó Vele együtt mindent nekünk adni. Ehhez viszont szükséges a mi hűségünk is. A hűséges Istennek megvannak az elvárásai felénk!

III. Isten hozzáférhetetlensége és közvetlensége – 13-15. 27-30. v.
A harmadik ellentét Isten magasztosságáról, mérhetetlen voltáról, végtelen nagyságáról szól, Aki ugyanakkor közvetlen közelségbe engedi az embert. Őt az egek egei sem fogadhatják be, de Salamon mégis azonnal imádkozhat hozzá, mert Isten fülei hallják, szemei látják, amikor népe hozzá közeledik, és kész meghallgatni Salamon imáját is, amit a Templom felszentelésekor mond.
A 13. versben, Salamon kijelenti: „Építve építettem házat néked lakásul; helyet, ahol örökké lakjál”, de a 27. versben visszatér erre a témára, és elmondja, hogy ezt csak úgy általánosságban mondta, mert ez valójában úgy van, hogy Vajon gondolható-e, hogy lakozhatnék az Isten a földön? Íme, az ég, és az egeknek egei be nem foghatnak téged; mennyivel kevésbé e ház, amelyet én építettem.”
Más szóval, Isten sokkal nagyobb annál, amit Salamon készíthet számára. Ő nagyobb, mint a Templom, mint ez a föld, mint ez a naprendszer, nagyobb, mint ez a galaxis, és nagyobb, mint az egész világmindenség! Az egek egei sem fogadhatják be Őt. Istent nem lehet becsomagolni, nem lehet bezárni. Ő magasztosabb, végtelenebb, mérhetetlenebb mindennél, amit mi el tudunk képzelni. Mégis, Salamon ezzel folytatja: „De tekints a te szolgád imádságára és könyörgésére, ó, Uram, én Istenem, hogy meghalljad a dicséretet és az imádságot, amellyel a te szolgád könyörög előtted e mai napon; hogy a te szemeid e házra nézzenek éjjel és nappal, e helyre, amely felől azt mondottad: ott lesz az én nevem! Hallgasd meg ez imádságot, amellyel könyörög a te szolgád e helyen, és hallgasd meg a te szolgádnak és a te népednek, az Izráelnek könyörgését, akik imádkoznak e helyen; hallgasd meg lakhelyedből, a mennyekből, és meghallgatván légy kegyelmes!” (28-30. v.)
Isten hozzáférhetetlen világosságban lakozik, de a megtört szívűvel is, a csendes imádkozóval is, mindazokkal, akik lélekben és igazságban imádják Őt. Amikor Mózes megkérdezte az Úrtól, hogy ha azt mondják nékem: Mi a neve (Istennek), mit mondjak nekik? És azt mondta Isten Mózesnek: Vagyok, Aki Vagyok. Így szólj az Izráel fiaihoz: A Vagyok küldött engem ti hozzátok.” (2Móz 3:13-14) Más szóval, „itt vagyok”. Ott vagyok, ahol lennem kell, jelen vagyok, ahol szükséges. Bármilyen mérhetetlen az Isten, az Ő jelenlétébe léphetsz, ebben a pillanatban, és Ő kész arra, hogy megszabadítson, közel jöjjön hozzád, és felemeljen téged.
Isten nagysága, csodálatos volta nem zárja ki ezt a közvetlenséget. Nem zárja ki azt, hogy hallható, látható, népével folytonos közösséget vállaló legyen. Ez így érvényes Salamonnál, de sokkal inkább érvényes a mi számunkra, akik ismerjük Jézus Krisztust. „Az Ige testté lett, és lakozott mi közöttünk.” (Jn 1:14)
Ez a Jézus, Aki emberekhez hasonlóvá lett és engedelmes volt halálig, mégpedig a keresztfának haláláig, arra tanított, hogy ti imádkozzunk: „Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben...” De Ő, aki a mennyekben van, kész meghallgatni e földön imádkozó gyermekeit. Atyádnak hívhatod Őt és közvetlen közösségben lehetsz Vele.
Isten kinyilatkoztatta magát, de a kinyilatkoztatás mellett megmaradt a titokzatossága is. A titkok az Úréi, a mi Istenünkéi; a kinyilatkoztatott dolgok pedig miénk és a mi fiainké mind örökké.” (5Móz 29:29) Isten hűséges Isten, de tudjuk, hogy tőlünk is elvárja, hogy hűségesek legyünk. Isten mérhetetlenül nagy, mégis, egészen közel jött hozzánk, és velünk közösséget vállalt. Legyen áldott érte az Ő neve! 

Nincsenek megjegyzések: