2014. március 14., péntek

A gazdag és Lázár - Lk 16:19-31


A gazdag és Lázár
Lk 16:19-31

n Történet vagy példázat? Mindkettő. Mert történetnél több, és példázatnál is több.
n Az Úr Jézus felhasználhatta az akkori idők gondolatait, történeteit (egyiptomi mese, zsidó történet – Bar Majan egy gazdag vámszedő és egy szegény írástudó – vagy bármit…).
n Bizonyára nem épp a túlvilágról akar számunkra Jézus tanítást adni, de a túlvilágról szóló következtetések is helytállóak! Csak nem kell túlfeszíteni, túlrészletezni, egy példázat alapján.
n Két részre tagolódik: (1) a gazdag és Lázár története [mit mond az Ige róluk], és (2) a gazdag és Ábrahám párbeszéde [mit mondanak ők]. Közte van viszont a haláluk, ami ugyancsak különbözik.
v  Nem a kíváncsiságunk kielégítését szolgálja, hanem a gazdagság veszélyére és a megtérés szükségességére hívja fel a figyelmet.

I. Kétféle élet, kétféle meghalás (avagy: mit mond az Ige róluk? – 19-22)
n Nem tudunk sok mindent róla. Még a nevét sem. De a Lázár nevét (~Eleázár) ismerjük. Ki volt a Fáraó Mózes idejében?... Hát hogy hívták azokat a bábákat, akik megmentették az újszülött gyermekeket? Sifra és Púa.
v  A gazdagról tudjuk, hogy fényűző életet élt. Naponta nagy lakomákat rendezett. „Minden nap!”
v  Háza és portája: utca és lakóház között volt egy előudvar, mögötte pedig egy gazdasági udvar. Az árnyékot adó fák alá asztalokat állítottak, itt étkeztek, de ide beengedték a koldusokat és a kutyákat is.
v  Öltözet – tisztaság – bőség – kényelem – szórakozás…
v  Nem tudjuk, honnan szerezte a vagyonát, vagy tisztességes úton-e.
v  Önmagának élt. Ennek a világnak élt. Nem törődött a lelkével, sem másokkal. Önző volt. Ez volt a bűne. Nem a gazdagság volt a bűne. Hanem az, hogy bezárta a szívét Lázár előtt! A gazdagság nem bűn önmagában. De a szegénység sem érdem önmagában.
v  A gazdagok nem jutnak mind a pokolba, és a szegények sem jutnak mind a mennybe.
v  Ez a hedonista életszemlélet nagy kísértés lehet ma is. „Élj magadnak, magad örömére!” „Ne törődj a másikkal, akár át is gázolhatsz rajta!” „Fő a siker, a gazdagság, a világi javak!” „Előbb én, az élvezetem, a jólétem, a szórakozásom…” Azután, ha marad idő, lehet más is és Isten is…
v  Az ilyen ember nem gondol a halálra, nem gondol arra, hogy neki feladata is van az életben. Gyakorlati materialista, gyakorlati ateista. Pedig, a gazdagok is meghalnak!
v  „Aki tudna jót tenni, de nem teszi, bűne az annak.” - Jak 4:17
v  Nincs társasága a pokolban, pedig többen voltak: 26. v.
n Lázár egész élete csak szenvedés volt.
v  El kellett szenvednie azt, hogy beteg, hogy nincstelen, hogy az emberek megvetik.
v  Fekélyek – szenvedés, fájdalmak – ínség, éhség – magány – megvetés.
v  Neve: Lo ezer (nincs segítség), vagy inkább Eliézer – Isten a segítség
v  „Odadobták” őt a gazdag kapujához. Helyzete nagyon szomorú és reménytelen: fekélyes sebei vannak, tisztátalan utcai ebek nyalják a sebeit.
v  A tanítás nem arról szól, hogy Lázár MIÉRT került a mennybe, hanem arról, hogy jobb koldusként bejutni a mennyek országába, mint gazdagként elkárhozni!
v  Halála után angyalok jönnek a szolgálatára. Meghalni egyedül kell, de az Úr gyermekei nincsenek egyedül.
v  Ábrahám kebelén: mintha vacsorán lennének! (Mint Jézus és János az utolsó vacsorán.)

II. Kétféle végzet (avagy: mit mondanak ők? [a gazdag és Ábrahám párbeszéde] – 23-31)
n Most látja Lázárt, eddig nem látta. Most ő kiált, eddig Lázár kiálthatott, de nem hallotta. Azt kéri most Ábrahámtól, amit ő nem adott meg az életében. Most észreveszi Lázárt, de azelőtt nem vette észre.
n Késő a megtérés.
v  Ha tagadó voltál, halálod után egy perccel már tudod, hogy mekkorát tévedtél!
v  „Atyám”-nak hívja Ábrahámot! Egy zsidó is kerülhet a pokolba? Egy baptista is?
v  „Könyörülj rajtam” – kegyelemért könyörög. De már késő. A megtérés is lehet késő.
v  De nincs is megtérés! Életében, ha lett volna megtérés, jó lett volna. De nem volt. Önző maradt.
v  „Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek; és amilyen mértékkel mértek, nektek is olyannal mérnek.” – Mt 7:2
v  „Amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek nektek, sőt ráadást is adnak.” – Mk 4:24
v  Annak az embernek, aki nem gyakorol kegyelmet, annak nincs kegyelem. (Jak 2:13)
v  „Emlékezzél meg…” – fájó emlékek lesznek azok!
n Tudja, hogy gyötrelmét nem lehet megszüntetni. Csak enyhíteni szeretné… Van láng és gyötrelem! Örökké!
n Azt szeretné, ha rajta nem lehet segíteni, akkor valaki menjen el a testvéreihez, akik ugyanazt az életet követik, mint, ahogy ő élt. Valószínű ugyanaz lesz majd a sorsuk!
v  „diamartüromai” – tegyen ellenük bizonyságot – leplezze le a bűneiket. Talán tudatára ébredt saját bűneinek? Megtért?
n A közbenső állapotban tudatosak leszünk.  Jel 6-ban az oltár alatti lelkek tudatosan kiáltanak…
n Mi győzi meg az embereket?
v  Sokan csodát szeretnének. Pedig az Ige a legfőbb meggyőző erő. Ha nem tudsz hinni Isten Igéjének, akkor nem tudnál hinni egy feltámadott embernek sem.
v  Most van az ideje a missziónak!
n Nem vihetett semmit magával.
n A menny és a pokol között hatalmas a szakadék, nincs átjárás! Nincs purgatórium. Nincs változtatás.
n Mi a tanulság?
v  „Ezért tehát, míg időnk van, tegyünk jót mindenkivel, leginkább pedig azokkal, akik testvéreink a hitben.” – Gal 6:10
v  „Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk!” – Zsolt 90:12
n Mt 25,44 –Mikor láttunk éhezni?...
n Préd 9,10 – tedd meg mindent!…

Befejezés:
n Milyen értékrend szerint élsz?
n Mennyire keresed Isten országát, „először”?
n Mennyire halasztgatod vagy veszed komolyan a megtérésedet?
n Mennyire vagy kész szolgálni másoknak?
v  Tanuljunk meg együtt élni beteljesületlen vágyainkkal. Odaát majd „Isten letöröl az ő szemeikről minden könnyet!”