2014. szeptember 27., szombat

„Ne vígy minket kísértésbe!” - Mt 6:13a (1Kor 10:1-13)


„Ne vígy minket kísértésbe!”
Mt 6:13a (1Kor 10:1-13)

n Ebben a kérésben említett kísértés, görögül „peiraszmosz” nemcsak azt a csábítást jelenti, amely a Sátán részéről jön, mellyel hitünket akarja gyengíteni és bűnre késztet, hanem azt a kísértést is jelenti pozitív értelemben, amellyel Isten próbára teszi hitünket, hogy abból megerősödve, nagyobb odaszánással, kitartással, hűséggel kerüljünk ki. A szónak ez a két jelentése sokszor összefonódik. Ha a Sátán csábít, ezt Isten felhasználhatja hitünk erősítésére, és ha Isten megpróbálja hitünket, ezt az ördög használhatja fel arra, hogy bűnre késztessen. Ha a bűn csábításának ellenállunk, megerősödünk hitünkben, ha pedig a hitpróbában elesünk, a bűn vesz hatalmat rajtunk.
n Isten megkísértette Ábrahám hitét, majd Izrael népét is próbára tette, megkísértette a pusztában, hogy megtudja, mi van szívükben. A kísértés célja minkét esetben az volt, hogy valami jó, valami áldott és hasznos dolog váljék belőle. Így tesznek manapság különböző prototípusokkal: mielőtt megkezdenék sorozatgyártásukat, próbára teszik őket, vagyis „megkísértik” őket. Nemrégen hallhattuk például arról, hogy az Opel Astra gépkocsi gyártója több százezer példánynál kifizette és újraszerelte a biztonsági övet, mivel az nem állta ki a próbát. Senki sem hajlandó utazni olyan repülőgéppel, amelyet előzőleg nem próbáltak ki. A hidak terhelését nemcsak kiszámítják, hanem elkészültük után ki is próbálják. Mi lenne, ha a hitünket Isten soha nem kísértené meg? A kísértés hitelesíti annak valódiságát.
n Jakab apostol azt mondja, hogy teljes örömnek kell tartanunk azt, amikor különféle kísértésekbe esünk (Jak 1:2). Megmagyarázza azt is, hogy nem a Sátán részéről jövő kísértésekre gondol, hanem azokra a kísértésekre, amelyek kitartást szereznek és állhatatosakká tesznek minket. A próba után aztán elnyerjük az igazság koronáját is.
n Az Úrtól tanult imádság amikor a hatodik kéréshez érkezik, hogy „ne vígy minket kísértésbe”, akkor nemcsak pozitív oldalát látja a kísértésnek, hanem azt is, hogy a próba idején a Sátán is nagyobb erővel támad. Nekünk pedig fel kell öltöznünk Istennek minden fegyverét, hogy ellenállhassunk annak a kísértésnek, amely a gonosz részéről jön. A Kísértő meg nem szűnik vádolni az Isten választottjait. Először kísért, aztán vádol is, ha elbuktál a kísértésben.
n Ez a kérés mindenekelőtt rávilágít a Sátán valóságára, de ugyanakkor azt is elismeri, hogy nem a Sátán hanem Isten az Ura mindeneknek, az apró dolgoknak is, és Tőle oltalmat és segítséget kérhetünk a kísértések idején. Továbbá, ebben a kérésben elismerjük azt is, hogy szentségre vágyunk, és ehhez a szentséghez Isten erejére van szükségünk. Mi azt szeretnénk, ha megállhatnánk és kitarthatnánk a kísértések alatt, tiszták maradnánk akkor is, ha mindenünnen szenny vesz körül.

I. Ez rávilágít a Sátán hatalmának valóságára
n Kezdjük először azzal, hogy ez a kérés rávilágít arra, hogy a Sátán hatalma valóság. Mégis, vannak, akik nemcsak Isten létezését tagadják, hanem a gonosz hatalmát is. De hitetlenségük nem óvja meg őket attól, hogy a gonosz uralma alatt legyenek, az ő rabságában. Mások tudják, hogy a bűn rabjai lettek, de nem ismerik a szabadulás útját.
n Egyik székelyföldi faluban, egy megtermett ember bekopogott egy hívő családhoz pénzt kérni, pedig már alig állt a lábán, olyan részeg volt. A házigazdának a fülébe súgták, hogy a részeg kéregető szülei valamikor istenfélő, megtért életet éltek. No, csak ennyi kellett a hívő gazdának, azonnal elővette a Bibliát, és elkezdett prédikálni. Az igét hallva, a látogató elkezdte a sírást, és azt mondta: „Ha maga leveszi rólam ezt az átkot, az ital rabságát, adok magának százezer lejt!” Ez akkor nagy összeg volt, több, mint egy új gépkocsi ára. A hívő ember így válaszolt: „Nézze, én nem tudom levenni magáról, de azt meg tudom mondani, ki vette le rólam. Egyedül Jézus Krisztus tud megszabadítani!” Leültek mindketten a Biblia mellé, hogy az evangélium szavait olvassák.
n Igen, a Sátán hatalma akkor is reális, ha nem hisznek benne. Egy ideig még uralkodni tudnak a kísértések felett, de azután teljesen leigázza, rabbá teszi áldozatát. Kainnak az Úr azt mondta: „A bűn az ajtó előtt leselkedik és reád van vágyódása, de te uralkodjál rajta!” (1Móz 4:7) Ez azt jelentette, hogy még lehetőség lett volna nemet mondani a bűnnek: akkor, a kísértés alatt, a gonosz csábítása idején. Ha viszont nem tette meg, azután már nem teheti meg többé saját erejéből. A lejtő olyan nagy, hogy megállni nem lehet. A Sátán hatalma nagy. Csupán Isten szabadíthat meg. Az, Akit itt arra kérünk, hogy „ne vígy minket kísértésbe”.
n Nem kell nagy tudomány ahhoz, hogy észrevegyük azt, hogy az ördög mennyire hatalmába vette ezt a világot. Az erkölcsi élet romlottsága, a harag és gyűlölet elterjedése, a politikai és társadalmi élet fertőzöttsége mind a Sátán hatalmát mutatja. Ott van a templomban is, hogy gondolataidat elterelje, tekintetedet irányítsa, szándékaidat, indulataidat befolyásolja, érzelmeket keltsen. A Sátán hatalmasabb, mint te vagy.
n Ez az igazság megmutatkozott már az Éden kertben, az első emberpárnál. Látták, hogy jó az a fa az eledelre, kedves a szemnek és kívánatos az a fa a bölcsességért (1Móz 3:6), és a gonosz becsapta őket. János apostol említi azt, hogy a test kívánsága, a szemek kívánsága és az élet kérkedése a világból van. (1Jn 2:16) Ezt a világot pedig egyelőre a gonosz hálózta be. Felkelti érdeklődésedet a bűn iránt, az öltözet, a magatartás, a beszéd, a viselkedés, a szándék, a test különböző kívánsága, kísértése iránt. Anélkül, hogy ezt sokat részletezném, mindenekelőtt az válik nyilvánvalóvá ebből a kérésből, hogy a Gonosz hatalma valóság.

II. Ezzel elismerjük, hogy Isten az Ura mindeneknek
n De ezzel a kéréssel másodszor azt is elismerjük, hogy nem a Sátán, hanem Isten az Ura mindeneknek, az apró dolgoknak is, a kísértéseknek is. Ő irányítja az Univerzumot, a Kozmoszt, Ő tartja tenyerén ezt a világot, elhozza a tavaszt, kirügyezteti és virágba borítja a fákat, zöldre festi a mezőt. Ő irányítja az időjárást is, ezért lehet Hozzá imádkozni az esőért, vagy az esőzés leállásáért. Ő parancsolni tud a hollóknak, hogy etessék prófétáját. Parancsolni tud egy nagy halnak, hogy engedetlen prófétáját szállítsa vissza a partra. Ő parancsolt tikkasztó keleti szelet, és féregszúrást az árnyékot tartó növénynek Jónás idejében.
n A tanítványok azt kérdezték: kicsoda ez, hogy a tenger és a szél engednek neki? (Mk 4:41) Megértették, hogy Ő Istennek fia, aki a tengernek is, a szélnek is parancsol. Ő Úr a Sátán felett is. Ezt nemcsak onnan tudjuk, hogy hatalommal parancsolt a tisztátalan lelkeknek, és azoknak engedelmeskedni kellett, hanem az Ószövetségből is, Jób könyvéből. Jób könyve elején, mintegy kicsi ablakon, az ige betekintést enged a láthatatlan világba. Ott arról van szó, hogy a Sátán engedélyt kap Istentől arra, hogy Jób minden vagyonát és fiait elvegye, őt magát pedig betegséggel sújtsa. De ennél többet nem tehetett, mivel Isten nem engedte meg! Csak addig mehetett el, ameddig Isten engedélyt adott számára.
n Isten úr a Sátán hatalma felett is. „Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön” - mondta az Úr Jézus. (Mt 28:18) Még a Sátán és a pokol felett is Neki van hatalma. „Pokol, hol a te diadalmad, halál, hol a te fullánkod?” (1Kor 15:55) Ezért mondja az ige, hogy a kísértések amelyek eddig értek benneteket, nem haladták meg az emberi erőt, az Isten pedig hűséges és nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni; sőt a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy el bírjátok azt viselni. (1Kor 10:13)
n Az efézusi levélben Pál apostol parancsképpen mondja, hogy „Legyetek erősek az Úrban, és az Ő hatalmas erejében. Öltözzétek fel az Isten minden fegyverét, hogy megállhassatok az ördögnek minden ravaszságával szemben.” (Ef 6:10-11) Miért? Azért, mert a Sátán egy rettenetes valóságával az Isten hatalmas ereje segíthet. Van remény a győzelemre! Ezért kérjük a Miatyánkban: „Ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól!” Álljatok hát elő felövezve magatokat, sisakot, mellvértet, sarut, a kardot, a pajzsot felvenni, és mint akik mindig harcban állnak, készen lenni a hit nemes harcára. A Sátán nem alszik. Mi sem aludhatunk: riadókészültségben kell lennünk, mint akik tudjuk, hogy harctéren vagyunk. Isten hatalma által felettébb győztesek leszünk, mert nem nagyobb a szükség, mint a segítő.

III. Ezzel elismerjük, hogy szentségre vágyunk
n Harmadszor, ezzel a kéréssel elismerjük azt, hogy szentségre, tisztaságra vágyunk és erre Isten ereje szükséges. Mintha azt mondanánk Istennek: „Uram, sok a támadás, és a Sátán hatalma nagy. De a Te hatalmad még nagyobb! Én mértékletesen, igazán és szentül szeretnék élni e jelenvaló világon! (Tit 2:12) Ez az én legfőbb vágyam, légy segítségül nékem!”. Ez egybecseng Isten akaratával: nem kérünk olyat, aminek Isten ne örülne. Ez volt Isten terve Izraellel is amikor azt mondta: „lesztek nékem papok birodalma és szent nép.” (2Móz 19:6) „Szentek legyetek, mert én szent vagyok.” (3Móz 19:2) Most mi magunk kérhetjük azt, ami Isten akaratával megegyezik.
n Tudjuk azt, hogy a szentség is Isten ajándéka, a megszentelődés folyamata is Isten munkája. Isten hatalma őriz bennünket az üdvösségre, amely készen van. (1Pt 1:5) A tisztaság iránti vágyunkat Neki kell feltárnunk, mivel a mi erőnk kevés ahhoz, hogy megmaradjunk tisztáknak. De rajtunk is van felelősség. Akarnunk kell a tisztaságot, ragaszkodnunk kell a mi Urunkhoz.
n „Ne vígy minket kísértésbe!” - Ez mintha azt mutatná, hogy legnagyobb félelmünk a bűn. Az egyetlen negatív kérés, az egyetlen „ne” ebben az imádságban a bűnnek szól. De vajon igaz-e ez? Csakugyan nemet akarunk mondani? Csakugyan meg akarunk állni a kísértések között?  Amennyire kéred a mindennapi kenyeret és bocsánatot, úgy kívánod mindennap azt is, hogy oltalmazzon meg a kísértésekben? Ugyanis ebben a kérésben nem azt kérjük, hogy semmilyen kísértés ne érjen minket, mivel ez lehetetlen. Nem is lenne jó, ha életünk mentes lenne mindenféle kísértés vagy próba alól. Isten kitartókká, állhatatosakká akar formálni minket, és ennek megvalósításához szükséges hitünk megpróbálása, szükséges a kísértés. (Jak 1:3)
n Valójában tehát ez a kérés bővebben azt jelenti: „Uram, tudod, hogy mire vagyok hajlamos, de én nem szeretnék bűnös hajlamaim miatt bűnbe esni. Te tudod, hogy anyagias vagyok, kérlek segíts, hogy ne jussak olyan állapotba ahol anyagiasságom bűnre vinne. Te tudod, hogy heves természetem van, kérlek ne vígy olyan helyzetbe, ahol emiatt bűnbe esnék”. Nyilvánvaló az, hogy ezzel a kéréssel is önmagunk ellen imádkozunk. Mindennél fontosabb, hogy becsületesen járjunk el Istennel szemben. Ezzel a kéréssel elismerjük, hogy lelkünk sorsa fontosabb minden egyébnél. Ezért azt kérem, hogy az Úr csak olyan kísértéseket engedjen meg, amelyekben nem esem el, amelyeket kibírok.
n Kérhetjük tehát az Urat arra, hogy ne engedjen olyan körülmények közé, ahol nem állhatjuk ki a próbát. Ahol gyávaságunk miatt megtagadnánk Őt. Vagy érzékiségünk miatt elcsábítana a gonosz. Hozhatjuk hevességünket, indulatosságunkat, haragvó természetünket, gondolatainkat, érzéseinket, tetteinket, mindent Isten elé, és azok értelmében kérhetjük: „Mi Atyánk, ne vígy minket kísértésbe!”

n Ezt mindennap kérnünk kell, mivel támadás mindennap éri lelki életünket Segítségre is mindennap szükségünk van. Atyánkról van szó: melyik szülő az, aki nem oltalmazná gyermekét ha tudná, hogy az bajban van? Vannak próbák, kísértések, amelyek hozzátartoznak életünkhöz. Isten megengedi a Jóboknak, a feddhetetlen, igaz, istenfélő és bűngyűlölő embereknek is a kísértést, a próbát. Azért, mert mint szenteket akar maga elé állítani azon a napon, olyanokat, akiken nincs semmi folt.