2014. október 25., szombat

A gutaütött meggyógyítása - Mt 9:1-8


A gutaütött meggyógyítása
Mt 9:1-8

<  Ugyanez a gyógyítása Jézusnak megtalálható részletesen a Mk 2-ben is: „Napok múlva pedig ismét bement Kapernaumba, és meghallották, hogy otthon van.” (Mk 2:1) Ez a megállapítás kapcsolódik a Mt 4-ben található feljegyzéshez: „Mikor pedig meghallotta Jézus, hogy János börtönbe vettetett, visszatért Galileába; és odahagyva Názáretet, elment és lakozott a tengerparti Kapernaumban, a Zebulon és Naftali határain.” (Mt 4:12-13)
v  Kapernaumban a Péter házánál lakhatott (Mt 8:14), ahol meggyógyította a Péter anyósát. (Mk 1:29) Itt történik az, hogy a zsúfolásig megtelt házba a tetőn keresztül hoznak egy agyvérzést kapott embert, aki tehetetlenül feküdt a hordágyon, négy barátjától hordozva. Odateszik Jézus elé...
v  Otthon történik? Talán saját szállásán, vagy Péter házánál… Sok vendég összegyűlt ott…
v  Mit látott Jézus, amikor lenézett, felnézett és körbenézett?

I. Bűnök és gondok
<   Egy agyvérzés miatt megbénult ember volt ott, akit vinni kellett, beszélni sem tudott. Talán nem is volt eszméleténél.
v  Jézus megbocsátja bűneit. Az akadékoskodó farizeusoknak is bebizonyítja isteni hatalmát.
<   Itt is van egy nagybeteg, akit Jézushoz kell hoznunk: Szilágyperecsen. Úgy is mondhatnám különben, hogy az egész világ beteg. De ebben a perecseniek is benne vannak. Most legyen csak róluk szó.
v  Tudjuk, milyen súlyos állapotban van ez a beteg. Kritikus feszültség. Belső láz emészti az erejét. Hajszálon függ az élete. Aggasztó a holnapja. (Alkohol, harag, viszály, gyűlölet, erkölcstelenség és hitetlenség gyötri…)
v  Kábult és tehetetlen. Tanácstalan. Béna. Megnyomorodott. Lehet ezzel nem törődni? Lehet ebbe belenyugodni, hogy úgysem állíthatjuk meg a végzetet? Lépjünk közbe!! Gondolom, sokan aggódnak miatta…
<  Az Úr Jézus szava: „Megbocsáttattak néked a te bűneid!” – nagy jelentőséggel bírt, mégis bizonyára csalódást okozhatott a szívekben... Azok az emberek nem ezt várták!
v  Nem ezért cipelték oda ezt a beteget, hanem azt remélték, hogy Jézus segít a nyomorúságán. És minderről szó sincs!
v  Jézus a bűneiről beszél. Szerintük nem ez volt itt a gond, hanem a testi nyomorúság. A gutaütés! Talán félreértette őket?
<  Nem a bűn a legnagyobb problémánk....
v  Csalódnak! Így csalódnak sokan, mert gondjaik vannak, de nem bűneik... A Bűnök? Azok nem annyira lényegesek....
<  Mennyi sok mindent várunk Jézustól! Sokkal inkább, mint bűneink bocsánatát. Bűnbocsánat? Az a legkevesebb igényünk Jézustól, hogy a bűneinket megbocsássa. Elrontott, megfáradt, kifosztott élettel jövünk ide, és nem azt várjuk, hogy felszabadító szót mondjon bűneinkre... Ó, azok a kisebb-nagyobb bűnök nem nyomják a szívünket! Hozzászoktunk. Napirendre tértünk felette. „Én már ilyen vagyok, nem tehetek róla.” Majd csak elintézzük valahogy azokat a bűnöket is...
<  Inkább a bajainkat soroljuk. Gondjaink vannak.
v  Gutaütés, lakásgondok, nem bírod a társbérletet, válságban a házasságod vagy a családod, nem bírsz a gyermekeiddel, engedetlenek, rossz emberek gonoszul bánnak veled, tönkretették az idegeid, emésztődik az életed, van egy titkos lelki bánatod, nem értenek meg, vagy épp testi fájdalmak gyötörnek és attól félsz, nehogy arra a betegségre utaljanak, amitől mindenki annyira retteg manapság...
v  Valami ilyen segítség kellene... Kihúzni a kátyúból, felemelni, megszabadítani a gondoktól és bajoktól. Ezt várjuk Tőle. Ehelyett meg Ő azt mondja: „Megbocsáttattak néked a te bűneid!” Nahát!
<  Ilyenkor jönnek a vádak Isten felé.
v  Isten engem nem szeret! Hiába is könyörögtem, nem hallgatott meg! Nem segít!
<   Mi a mi igazi bajunk? Betegség, gutaütés? Vagy a bűneid? Jobban félsz egy fogfájástól, mint a bűntől? Mellékes ügy számodra a bűntől való szabadulás?
<  Jézus épp segíteni akar. De nem a tünetet kezeli, hanem a bajt.
v  Ezért beszél a bűnről. Azt mondja: nem az a te igazi bajod, ami látszik, hanem ami benned van! Nagy baj a gutaütött, tehetetlen állapot, az emberek rosszindulata, a hűtlen élettárs, de a te bajod mélyebben van, a szívedben! A lelkedben: a bűneid. Nem a mások bűnei, hanem a tieid. Amiket talán észre sem veszel már, vagy rejtegetsz, titkolsz, nehogy kitudódjon, mert akkor lehet nem köszönne többé a szomszédod! Az a titkos paráznaság, a magzatgyilkosság, az adócsalás, a hazugság, a lopás, a hamis, rideg, szeretetlen szíved... Sok kicsi és nagy hitványság, ún. rossz természet, ami a jólneveltség és mosoly mögött álcázva van... Az a te végzetes bajod!
v  Emiatt van, hogy nem értenek meg, nem szeretnek (nem is csoda!), nincs békességed, felborul az egyensúly - mert nem vagy összhangban Istennel.
<  Nem a betegséggel szembeni tehetetlensége miatt mondja ezt. A pusmogó farizeusokat is elnémítja, amikor a beteget talpra állítja. Ami sürgetőbb és fontosabb, az a bűnbocsánat és nem a gyógyulás.
v  Igenis, az Úrral való kapcsolat feltétele a megtérés és a hit, a megtérő bűnösnek pedig Isten megbocsát. Az a bocsánat, amit Isten a megtérőnek ad, az teljes és tökéletes. „Bűneikről meg nem emlékezem...” - mondja Isten igéje (Zsid 8:12). „Megbocsáttattak néked a te bűneid!” Ez egy tökéletes bocsánat. Isten nemcsak megbocsát, hanem el is felejti a bűnt. Nem emlékezik többé reá. Letörli a táblát. Eltünteti a bizonyítékokat. Elégeti a filmet. Kitisztítja a merevlemezt.
<  Így tehát ha megtérsz, Isten nem emlékezik többé bűneidre, amit megbocsátott. Elutasítja a tévedéseid számontartását. Amikor bocsánatot kérsz, nem azzal áll elő, hogy „de hát már megbocsátottam ötszáztizenhatszor”... Ő nem emlékezik arra. „Amilyen messze van napkelet a napnyugattól, olyan messze veti el tőlünk a mi vétkeinket.” (Zsolt 103:12) „Ha bűneitek skarlátpirosak, hófehérek lesznek.” (Ézs 1:18)
v  Persze, erre azt mondod, hogy az igaz, hogy Ő nem emlékezik, de én és te igenis emlékezünk! A bűnre, a szennyre, a tévedésre, a lelki kárra nagyon is világosan emlékszel, és az emlékek vissza-vissza térnek! Jaj, az a rettenetes hazugság... Jaj, az az utazás, amely olyan messzire elvezetett... Jaj, amikor haragosan felrobbantál, mint egy tűzhányó, pedig megalázkodni kellett volna... Azok az eltékozolt idők... Az a dátum... Az a szokás... Sok-sok rossz emlék! Aztán mindezen emlékek ítélkeznek is feletted: ilyen háttérrel nem taníthatsz gyermekeket Istenfélelemre! Hogyan is képzeled egyáltalán meghívni a szomszédodat a gyülekezetbe!? Mi lesz ha megtudják mások is bukásodat?
<  Hát most akkor tudd meg: Isten természetével ellenkezik az, hogy egy megbocsátott bűnre visszaemlékezzék. Ha nem felejtene, akkor nem is imádkozhatnál Hozzá. Akkor nem lenne érdemes megtérni! De érdemes!! Lehetséges újat kezdeni, lehetséges megtérni és újjászületni! „Akik Krisztusba keresztelkedtetek meg, Krisztust öltöztétek fel.” (Gal 3:27) Jól olvastad: Krisztust öltöztétek fel. Mikor Isten reád néz azután, már nem téged lát, hanem Krisztust látja. Benne vagy elrejtve.
<  Figyelmeztetés ez:
v  Te ember, azzal nincs segítve rajtad, ha megbénult tagjaidat újra használni tudod, ha sikerül egy jobb lakásba költöznöd – de viszed magaddal a régi szívedet!
v  Azzal nincs rajtad segítve, ha élettársad elhidegült szíve visszafordul hozzád, de te továbbra is követeled a szeretetet, nem pedig adod!
v  Azzal nincs rajtad segítve, ha megszabadulsz a fájdalmaktól, de a bűntől nem! A bűn nagyobb baj, mint a rákbetegség, nagyobb nyomorúság, mint a gutaütés, nagyobb veszedelem, mint egy vérző seb! Nagyobb tragédia, mint egy anyagi csőd! Nem 20, 30, 40 évet akar adni, hanem örök életet!

II. Hit és megtérés
<  „Látta azoknak hitét.” A gutaütött hitét nem lehetett látni, valószínű, még beszélni sem tudott. De az Úr Jézus mindig azért gyógyított, mert volt hit, vagy hogy legyen hit: higgyenek Benne.
<  Hittek Jézusban. Lehet jönni Hozzá. Látta Jézus azoknak hitét: nem a gutaütöttét, hanem a barátaiét! Valódi hit (cselekszik), továbbadni akaró hit, akadályt legyőző hit, alázatos hit (háttérben marad)…
<  Külső lépcső vezetett a tetőre. Megbontották a szalmát…
<  Érdekelte őket barátjuk sorsa. Segíteni akartak. Nemcsak imádkoztak, cselekedtek is. Leleményesek voltak.
<  Ezek hittek Jézusban, de Jézus csalódást okozott nekik: ugyanis nem azt kapták, amire vártak.
v  Jaj, mennyi mindent vár az ember Istentől, - és nem bűneinek bocsánatát! „Azt merik mondani, hogy Isten engem nem szeret! Isten engem nem hallgat meg! Isten rólam megfeledkezett!”
<   Nem bűnbocsánatért jönnek Isten elé. De mi lesz a bűnnel? - Hát, majd csak elintéződik valahogy… De a legnagyobb gondom a lakásügy, a gyermekem, a férjem, a feleségem, a másik ember, aki tönkre tette az idegeimet, emészti az életemet…
v  Bűnbocsánat?… Ő ilyet mond, miközben az meg se tud mozdulni!?
<   Nem tudják, hogy az igazi baj a BŰN. Emiatt van a betegség, a családi válság, a gyermekek engedetlensége, az emberek rosszindulata… BŰN: titkos paráznaság, magzatgyilkosság, adócsalás, hazugság, lopás, gyűlölet a mosoly mögött, gonoszság az álarc mögött.
<   Nem minden betegség a bűn következménye, de a bűn a legnagyobb betegség. (Jn 9:-3) A legnagyobb szükségre a legnagyobb ajándékot adja Jézus!
<   Amikor körbenézett, látta a bírálókat.
<   Azok kritizáltak.
<   Mi könnyebb? Persze, hogy megbocsátani könnyebb, mert azt nem lehet ellenőrizni… Amikor körbenézett, akkor beléjük is látott! Mit lát Jézus, ha rád néz?
<   „Az Úrnak hatalma volt Jézussal, hogy gyógyítson” - Lk 5:17c. Vagyis, nem mindig gyógyíthatott. Nem azért, mintha nem akart volna, de volt amikor hitetlenségük miatt nem tehetett semmi csodát közöttük! Létezik ilyen? Igen: van amikor a szív zárva marad előtte.
v  De ott voltak négyen, akik hittek. Te azok közé tartozol-e, akik hisznek?
<   Mi könnyebb? A bűnbocsánat olyan, mint a teremtés. Akkor: Legyen! - a bűnbocsánatnál pedig: Ne legyen!
v  Nem lesz megoldva a helyzet, ha jobb lakást kapsz, de a szíved a régi marad! Ha tagjaid meggyógyulnak, lemúlik a fájdalom, de örök életed nincs!
v  Azt mondod: nem ezért jöttél ide! Azok sem azért mentek Jézushoz! De többet kaptak annál, mint amit vártak. Az Isten Bárányára te is leteheted bűnödet!

Befejezés:
<  „Az Isten Bárányára Letészem bűnöm én. / És lelkem béke várja Ott a kereszt tövén. / A szívem mindenestől Az Úr elé viszem, / Megtisztul minden szennytől A Jézus vérében, / A Jézus vérében. // 2. Megtörve és üresen Adom magam Neki, / Hogy újjá Ő teremtsen, Az űrt Ő töltse ki. / Minden gondom, keservem Az Úrnak átadom, / Ő hordja minden terhem, Eltörli bánatom, / Eltörli bánatom.”