2014. november 17., hétfő

Menjünk el mind Betlehemig! - Lk 2:8-20


Menjünk el mind Betlehemig!
Lk 2:8-20

n  Annak idején, amikor Sámuel megérkezett Betlehembe, a betlehemiek megijedtek… (1Sám 16)
v Isai fiai közül, a legkisebbet, a nyolcadikat kente királlyá.
v Később: 2Sám 23: - a betlehemi kapu melletti kút vize…
n  Angyalok jelentek meg. Gábriel. Az Úr angyala. Vele együtt nagy sokaság.
v „Ne féljetek!” – a múlttól, jelentől, jövőtől, az élettől vagy haláltól. Semmitől.
n  Dicsőség, békesség, jóakarat!

I. A Dávid városában
n  Isten Úr a császár felett is.
n  Józsefet és Máriát a Dávid városába vezette.
v Engedjük meg, hogy Isten vezessen minket!
v Lukács, hiteles és nagy történetíró.

II. A jászolhoz
n  „Nem volt számukra hely a vendégfogadó háznál.” – 7. v.
v Egy üres hely kellett volna Jézusnak. Üres szív, megüresítve önmagadtól, bűneidtől, szenvedélyeidtől… De nem ismerték fel, és nem volt számára hely. Elfoglalta helyét a közömbösség, az üres vallásosság, a hitetlenség.
n  Egy központi hely kellett volna Jézusnak!
v Ahol Ő a gazda, az Úr. Ő van a központban. Mint Simon Farizeus házánál történt: a vendég Jézus átvette a házigazda szerepét.
n  Egy állandó hely kell Jézusnak
v Hétköznap is, ünnepnap is, otthon is, a munkahelyen is. Pihenéskor is, a táborozáskor is…
v Ő jön megváltoztatni a dolgokat.

III. Betlehemből is tovább kell menni
n  Hallották az evangéliumot
v  Éberséggel, hittel, istenfélelemmel hallgatták.
n  Cselekedték azt, amit hallottak
v  Azonnal, áldozattal, teljesen.
n  Hirdették az evangéliumot
v Pedig más foglalkozásuk volt
v Pedig nem is voltak felkészülve rá.