2014. november 22., szombat

A magányoshoz - Borzási Johanna

Borzási Johanna:
A magányoshoz
(Angyalszemközt, 16. old.)

Van út, mit egyedül kell járnod.
Van úgy, hogy egyedül húzod a jármod.
Nincs, ki öleljen, és nincs ki sírjon érted.
Csak magad vagy, ki küldetésed érted.

Nincs szerető, ki gyönyörködjön benned.
Nincs gyerek, ki hűen kövesse tetted.
Fázva és botorkálva küszködsz előre,
próféták ösvényén kapaszkodsz a tetőre.

Van út, mit egyedül kell járnod.
Van próba, mit neked kell kiállnod
úgy, hogy nincs segítő kéz terhed felére.
- De a sápadt hold emlékeztet az Olajfák hegyére.

Ez a te utad. A magány keskeny ösvénye.
Rádszabta Urad. Hogyan járod – lelked törvénye.
Ha pedig egy kínzó éjszakán hátratekintesz,
láthatod: árnyékod fénylik. Mesterednek inthetsz.

(Hargita, 2009.)