2015. augusztus 31., hétfő

Erősségem az Úr - Zsolt 118:1-15


Erősségem az Úr
Zsolt 118:1-15
1 Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert örökkévaló az ő kegyelme!
2 Mondja hát Izráel, hogy örökkévaló az ő kegyelme!
3 Mondja hát az Áron háza, hogy örökkévaló az ő kegyelme!
4 Mondják hát, akik félik az Urat, hogy örökkévaló az ő kegyelme!
5 Szükségemben segítségül hívtam az Urat, meghallgatott és tágas térre tett engem az Úr.
6 Velem van az Úr, nem félek; mit árthat nékem ember?
7 Velem van az Úr az én segítőim közt, és nézni fogok az én gyűlölőimre.
8 Jobb az Úrban bízni, mint emberekben reménykedni.
9 Jobb az Úrban bízni, mint főemberekben reménykedni.
10 Körülvettek engem mind a pogányok, de az Úr nevében elvesztettem őket.
11 Körülvettek, bizony körülvettek engem, de az Úr nevében elvesztettem őket.
12 Körülvettek engem, mint méhek; eloltattak, mint tövis-tűz, mert az Úr nevében elvesztettem őket.
13 Igen taszítottál engem, hogy elessem; de az Úr megsegített engem.
14 Erősségem és énekem az Úr, és ő lett nékem szabadulásul.
15 Vigasságnak és szabadulásnak szava van az igazak sátoraiban: Az Úrnak jobb keze hatalmasan cselekedett!

n  Vannak, akik a fogságból való hazatérés utánra teszik ezt a zsoltárt – Neh 12:27.
v  Miután kezdtek újra felzarándokolni a megépített Jeruzsálem kapuin.
n  De mégis, inkább korábbinak kell tekinteni, mert a zsoltár elején található kifejezések dávidi származása nyilvánvaló:
v  5. v - Szükségemben segítségül hívtam az Urat, meghallgatott és tágas térre tett engem az Úr – mint a Zsolt 18:19 – „kivitt engem tágas helyre; kiragadt engem, mert kedvét leli bennem”, vagy 4:1 – „szorultságomban tág tért adtál nékem”
v  6. v.„Velem van az Úr, nem félek; mit árthat nékem ember?” – Zsolt 56:5. és 12. – „Istenben bízom, nem félek; ember mit árthatna nékem?”.
v  14. v. - „Erősségem és énekem az Úr, és ő lett nékem szabadulásul.” – Zsolt 144:2 „Jóltevőm és megoltalmazóm, mentőváram és szabadítóm nékem; pajzsom, és az, akiben én bízom.”
n  Bizonyára Dávidról szól, később pedig a Dávid Fiáról. Virágvasárnapján idézték ezeket a szavakat.
v  A zsoltár eleje a Dávid üldöztetéseivel és bujdosásával kapcsolatos és HÁLAADÁS jellege van. A második része (19-28) ÁLDÁSMONDÁS azokra, akik a hálaadást végzik. Személyes bizonyságtétel/ének ez, amit később a Úr népének közössége magáévá tett.
v  Most a zsoltár első részével, a hálaadással foglalkozunk.

I. Felszólítás a hálaadásra – 1-4. v.
1 Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert örökkévaló az ő kegyelme!
2 Mondja hát Izráel, hogy örökkévaló az ő kegyelme!
3 Mondja hát az Áron háza, hogy örökkévaló az ő kegyelme!
4 Mondják hát, akik félik az Urat, hogy örökkévaló az ő kegyelme!
n  „Magasztaljátok az Urat” – vagyis: „adjatok hálát az Úrnak”. Így fordítják sok nyelven, ahogyan az RÚF is.
v  Énekelhették a Sion hegyére zarándoklók is.
n  Miért: „Mert örökkévaló az Ő kegyelme”.
n  Különböző csoportok vannak felszólítva, hogy jelentsék ezt ki.
v  Mint Zsolt 115:9-11 – „9 Izráel! te az Úrban bízzál; az ilyenek segítsége és pajzsa Ő. 10 Áronnak háza! az Úrban bízzál; az ilyenek segítsége és pajzsa Ő. 11 Akik félitek az Urat, az Úrban bízzatok; az ilyenek segítsége és pajzsa Ő.”
v  Az, hogy „örökkévaló”, hirdeti a Zsolt 100:4-5. 106:1. 107:1.
v  Majd konkrétabban kifejezi, hogy mire gondol:
n  Mint a 100. zsoltárban, 4-5. v.

II. A hálaadás személyes oka – 5-9. v.
5 Szükségemben segítségül hívtam az Urat, meghallgatott és tágas térre tett engem az Úr.
6 Velem van az Úr, nem félek; mit árthat nékem ember?
7 Velem van az Úr az én segítőim közt, és nézni fogok az én gyűlölőimre.
8 Jobb az Úrban bízni, mint emberekben reménykedni.
9 Jobb az Úrban bízni, mint főemberekben reménykedni.
n  A hálaadás oka először is, egy személyes szabadulás egy szükségből.
v  Bajban volt, kiáltott és az Úr megsegítette.
n  Velem van az Úr, nem félek… - 6. v. Mit árthat nékem ember? Ez visszhangozik az 56:2-5-ben is: 2 (56:3) Ellenségeim minden napon tátognak reám, bizony sokan hadakoznak ellenem, ó, magasságos Isten! 3 (56:4) Mikor félnem kellene is, én bízom te benned. 4 (56:5) Isten által dicsekedem az ô igéjével; az Istenben bízom, nem félek; ember mit árthatna nékem?”
n  Ugyanígy a 11. v. – 11 (56:12) Istenben bízom, nem félek; ember mit árthatna nékem?”
v   
n  A következő igevers (7. v.) megismétli, és kiegészíti az előbbi megállapítást: 7 Velem van az Úr az én segítőim közt, és nézni fogok (mármint győzelmesen) az én gyűlölőimre.”
v  Ez van az 54. zsoltárban is: 3 (54:5) Mert idegenek támadtak ellenem, és kegyetlenek keresik lelkemet, a kik nem is gondolnak Istenre. Szela. 4 (54:6) Íme, Isten segítőm nékem, az Úr az én lelkemnek támogatója. 5 (54:7) Bosszút áll az utánam leselkedőkön; a te igazságod által rontsd meg őket. 6 (54:8) Kész szívvel áldozom néked: áldom a te nevedet, Uram, mert jó. 7 (54:9) Mert minden nyomorúságból megszabadított engem, s megpihentette szemeimet ellenségeimen.”
v  Isten megadja a zsoltárosnak azt az elégtételt, hogy láthassa ellenségei vereségét.
n  Ha a babiloni hazatérésről van szó, akkor nyilvánvaló az öröm a perzsák győzelme felett.
v  Ezsd 8:22 beszámol arról, hogy „szégyelltem a királytól kérni sereget és lovagokat oltalmunkra a mi ellenségeink ellen az útban, mert ezt mondtuk volt a királynak, mondván: A mi Istenünk kegyelme van mindazokon, akik őt keresik, az ő javukra, és az ő hatalma és haragja mindazokon, akik elhagyják őt.” Vagyis: 9. v. – „9 Jobb az Úrban bízni, mint főemberekben reménykedni.”

III. A hálaadás közösségi oka – 10-15. v.
10 Körülvettek engem mind a pogányok, de az Úr nevében elvesztettem őket.
11 Körülvettek, bizony körülvettek engem, de az Úr nevében elvesztettem őket.
12 Körülvettek engem, mint méhek; eloltattak, mint tövis-tűz, mert az Úr nevében elvesztettem őket.
13 Igen taszítottál engem, hogy elessem; de az Úr megsegített engem.
14 Erősségem és énekem az Úr, és ő lett nékem szabadulásul.
15 Vigasságnak és szabadulásnak szava van az igazak sátoraiban: Az Úrnak jobb keze hatalmasan cselekedett!

n  Úgy tűnik, hogy a hálaadás második okaként egy másféle szabadulásról szóló beszámoló van bemutatva.
v   Talán a samaritánusok, arabok, ammoniták és asdódiak akadályaira és fenyegetéseire utal – Neh 4:7 kk)
n  Dávid a Zif pusztájában – Kehillábanb – Ciklágban – Filiszteusokkal…
n  Arámbeliek/szíriaiak háborúja – 2Sám 10.
n  „Igen taszítottál” – mint Hámán… mint Saul…