Éljünk szeretetben! - 1Pt 3:1-7

Éljünk szeretetben!

1Pt 3:1-7

n Péter apostol sorra veszi levelében az emberi kapcsolatokat, az élet különböző területeit.

n Szólt már a hívők helyzetéről a világban, az Isten országában, a rabszolgasorsban, most pedig beszél a házasságáról. Egy sajátos, bizonyára gyakran előforduló helyzetet említ, majd a házastársak egymás iránti kötelességéről szól.

I. A hitetlen házastárs megnyerése – 1-2. v.

¹ Hasonlóképen az asszonyok engedelmeskedjenek az ő férjüknek, hogy ha némelyek nem engedelmeskednének is az Igének, feleségük magaviselete által Ige nélkül is megnyeressenek; ² Szemlélvén a ti félelemben való feddhetetlen életeteket.

n Mi volt az a speciális probléma Péter idejében? Kiderül a tanácsából. Úgy tűnik, hogy sok lehetett a gyülekezetben az olyan vegyes házasság, ahol a nő megtért már, keresztyén lett, de a férfi mér pogány maradt.

n Mikor a vándor igehirdetők prédikáltak, hirdették a megfeszített Krisztust, a házastársak közül az egyik megtért, a másik nem! Az egyik számára üdvösséget jelentett az evangélium, a másik számára pedig bolondságot vagy botránkozást.

n A férfi értetlenül, idegenül vagy talán éppen ellenséges indulattal szemlélte azt, amikor a felesége a mennyei Vőlegény násznépének örvendező közösségében boldogan táplálkozott az Igével, és az úri szent vacsorával, az örök élet eledelével a gyülekezetben.

n Az a veszély fenyegette a házastársakat, hogy Krisz­tus miatt egyre nagyobb szakadék mélyül ki közöttük, s lassan egy egész világ választja el őket egymástól.

n Nem ismeretlen ez a probléma ma sem. Ma is vannak hívő emberek, akik vegyes házasságban élnek – nem azért, mert ilyet kötöttek, hanem azért, mert közben az egyik megtért.

v  Az egyik szívvel-lélekkel a Krisztusé, a másik nem.

v  Az egyik hisz és imádkozik, a másik nem.

v  Az egyik Krisztusban és szol­gálatában találja örömét, a másik nem.

v  Az egyiknek otthona a gyülekezeti közösség, a másiknak nem.

n Három nagy veszedelme van ennek. Az egyik az, hogy a házastársak lassan elidegenednek egymástól lelkileg. Mindenik éli a maga külön életét. Úgy érzik, hogy egy világ választja el őket egymástól. annyira végzetesen különböző a lelki beállí­tottságuk.

n A másik veszedelem az, hogy a hívő házastárs megalkuszik, belefárad a küzdelembe és a békesség kedvéért inkább alkalmazkodik a nem hívő há­zastársához. Embernek engedelmeskedik in­kább, mint az Istennek, hogy elkerülje a háborúságot.

n A harmadik kísértés az, hogy a hívő házastárs mindenáron meg akarja téríteni a nem hívőt, mégpedig szent hevülettel. Szakadatlanul beszél olyan dolgokról, amiket az már ezerszer hallott, és halálosan megunt. Ő továbbra is agyonbeszéli a társát. És rossz néven veszi, hogy még mindig nem fog rajta. Közben kifejlődik benne egy fölé­nyérzet, és úgy is beszél róla, hogy szegény, még nem tart ott, ahol ő van. Nem veszi észre, hogy ezzel zárja el az utat a megtéréséhez!

n Mi legyen akkor a helyes megoldás? Mondjon le a hívő házastárs a missziói törekvéséről? Nem! A hívő ember soha nem mondhat le arról a célról, hogy a körülötte élő nem hívő emberek, legyen az akár házastársa, akár gyermeke, akár barátja, ismerőse, munkatársa, vagy bárki, - végül megérjenek. Megnyeres­senek a Krisztus országa számára.

n Ennek a módja van itt leírva: „Hasonlóképen az asszo­nyok engedelmeskedjenek az ő férjüknek, hogy ha némelyek nem engedel­meskednének is az igének, feleségük magaviselete által ige nélkül is megnyeressenek; Szemlélvén a ti félelemben való feddhetetlen életeteket”. (3,1-2. v.) Ez nem csak a házassági kapcsolatra érvényes, hanem általában mindenféle kapcsolatra.

n Nem kell megalkudni, de nem kell elrejteni sem a kapott világosságot. Minél nagyobb az a világosság, annál nagyobb lehetőség, hogy „ige nélkül”, magaviselettel és feddhetetlen élettel megnyeressenek. Ez is evangélizáció.

n Ha olyan esetről van szó, amikor valaki lenézi a hívőket, hát döbbenjen rá, hogy milyen nemessé tette az ő feleségét ez a kigúnyolt Krisztus! Vitatkozás helyett legyen az élete olyan tiszta, hogy ragyogjon át rajta a Krisztustól kapott kegyelem fénye.

n Erre a másik majd fölfigyel, megsejt valamit a Krisztus keresztjének erejéből. Ez a jóság missziója! A szavak nélküli evangélizáció! A szeretet pazarlása!

n Pazarolni annyit jelent, mint kiadni valamit számítás nélkül, anélkül, hogy valami eredmé­nye, látható haszna, értelme lenne, meggondolás nélkül, hátsó gondolat nélkül, bőven árasztani azt! Igazán szeretni csak így lehet.

II. A női szépségideál (az Istennek tetsző elegancia/ékesség) – 3-6. v.

³ Akiknek ékessége ne legyen külső, hajuknak fonogatásából és aranynak felrakásából vagy öltözékek felvevéséből való; ⁴ Hanem a szívnek elrejtett embere, a szelíd és csendes lélek romolhatatlanságával, a mi igen becses az Isten előtt. ⁵ Mert így ékesítették magokat hajdan ama szent asszonyok is, akik Istenben reménykedtek, engedelmeskedvén az ő férjüknek. ⁶ Miként Sára engedelmeskedett Ábrahámnak, urának nevezvén őt; a kinek gyermekei lettetek, ha jót cselekedtek, és semmi félelemtől nem rettegtek.

n Akkoriban is divat volt a hajfonogatás, aranynak felrakása, öltözékek felvétele. A kozmetika sohasem volt olyan fejlett technikájú, mint a hellenizmusban, az egyiptomiak hatására.

n Ézs 3:18-24.

n E tekintetben ma sem változott sokat a világ. Rengeteg időbe, pénzbe, erőbe, fáradságba kerül a tűnő szépség ápolása.

n Nem azt mondja az apostol, hogy a hívő asszony hanyagolja el a külsejét, mondjon le róla, hanem arra bíztat, hogy olyan szépség­gel igyekezzen tetszeni, amin nem fog az idő, ami megoldja az öregedés problémáját is: a belső szépséggel. „A szív elrejtett embere, a szelíd és csendes lélek romolhatatlansága.”

n A belső szépség fölénye a külsővel szemben az, hogy ez nem látszatszépség, hanem valódi, nem múlandó, hanem megmarad. Nem kiabáló, nem hivalkodó, nem szenvedélyeket gyúj­tó, hanem olyan szépség, ami sohasem megy ki a divatból. Férfiak, ilyen szépséget értékeljetek! Fiúk, ilyen szépséget keressetek!

n Az engedelmesség egy fontos téma a házasságban. Úgy kell ezt érteni, mint ahogyan a Fiú engedelmeskedett az Atyának. Jn 10 – Én és az Atya egy vagyunk, Jn 14 – az Atya nagyobb a fiúnál. És engedelmes volt halálig.

III. A férfiak értékelt viselkedése – 7. v.

⁷ A férfiak hasonlóképen, együtt lakjanak értelmes módon feleségükkel, az asszonyi nemnek, mint gyöngébb edénynek, tisztességet tévén, mint a kik örökös társaik az élet kegyelmében; hogy a ti imádságaitok meg ne hiúsuljanak.

n „Értelmes módon” azt jelenti, hogy belátóan. A férfiak legyetek belátók az asszonyok iránt!

n Lássatok bele a feleségetek lelkébe, lássátok meg, mire van szüksége, mi bántja, mi hiányzik neki, miben tudnátok segítségére, mivel tudnátok örömöt szerezni.

n Milyen finoman fogalmaz az apostol! „Az asszonyi nemnek, mint gyöngébb edénynek tisztességet tévén.” (7b v.) Vigyázzatok, mert csak az edény gyengébb, a tartalma nem! A tartalom, ami abban a gyöngébb edényben van, lehet drágább és erősebb, mint a férfié!

n De mivel az edény gyöngébb, nagyobb gondot, kíméletet, szeretetet, tiszteletet igényel.

n Ki van hangsúlyozva viszont az egyenlőség is: örököstársak az élet kegyelmében. Mindkettő Isten képére teremtetett, mindketten bűnösök, mindkettőért ugyanaz a vér hullott a ke­reszten, és mindkettő ugyanazon ígéretnek örököse.

n Az együtt való imádság a keresztyén házasélet próbaköve. A harmónia garanciája: az Úr előtt mindnyájan egyenlők vagyunk.

n Ti asszonyok – így kezdi az apostol. Ti férfiak – így végzi.

n „Hogy a ti imádságaitok meg ne hiúsuljanak!”