Pásztorokul és tanítókul

„Legyen meg a Te akaratod!”

2012-01-22T00:05:00.005+02:00

„Legyen meg a Te akaratod!”
Mt 6,10/b

Az Úrtól tanult imádság első három kérése annyira össze van fonódva egymással, hogy egyik sem valósulhat meg a másik megvalósulása nélkül. Vagyis ahol megszenteltetik az Ő neve, ott eljön az Ő országa és megvalósul az Ő akarata. Hasonlóképpen, a párhuzamos sorok szabálya szerint a zárómondat is mindháromra vonatkoztatható. A mennyben megszenteltetik az Ő neve, eljött az Ő országa és megvan az Ő akarata, és ugyanilyen módon kérjük, hogy mindez legyen így ezen a földön is.
A három kérésnek szinte koronája ez a harmadik, amely most előttünk van: „Legyen meg a Te akaratod!” Ez talán a legnagyobb és a legnehezebb kérés az összes közül.
Jegyezzük meg: ezekben a kérésekben nem valami utópiára vágyunk, nem olyasmit kérünk, ami nem valósulhat meg, amit sohasem érhetünk el, ami valahol nagyon távol van, amit csupán a magunk vigasztalására mondogatunk, de nem gondolunk komolyan. No, nem! Jézus Krisztus nem tanított volna bennünket így imádkozni, ha mindez csupán fikció vagy pszichológiai ámítás lenne. Mindezeknek reális alapjuk van. Nemcsak majd, sokára várhatjuk megvalósulását, hanem most, ma, egyenként mindannyiunk életében. Az Ő nevének most kell megszenteltetnie, országának most kell eljönnie, és akaratának most kell megvalósulnia! Átléphetsz a Siralom Völgyéből a Paradicsomba! De tudnod kell, hogy ez a saját birodalmad romba dőlését jelenti. Két országhoz nem tartozhatsz, két Úrnak szolgálni nem lehet! Az Ő neve úgy szenteltetik meg, ha Ő lesz számodra az első. Országa úgy jön el, ha énedet alárendeled az Ő tekintélyének. Akarata pedig úgy valósul meg, ha saját akaratodról lemondasz.
Az Úrtól tanult imádság eredetileg valószínű arám nyelven, vers formájában volt elmondva. Innen van a gondolatok párhuzamossága, ami a héber és arám verselésre jellemző. A sorok egymásnak megfelelő párhuzamos gondolatokat közölnek, ahol a második sor kiegészíti, megismétli vagy ellentétbe állítja az elsőt. A mi esetünkben az első három kérés egyenértékű, egymással párhuzamos kérések, melyeket a záró mondat egészít ki.
Vegyük tehát a harmadik kérést: „Legyen meg a Te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is.” Ennek a kérésnek nehézségét, szemléltetését és boldogságát szeretném bemutatni.

I.
Kezdjük a harmadik kérés nehézségével.
Annak, aki bennünket erre a kérésre tanított, annak az életébe került az, hogy „legyen meg a Te akaratod!” Éppen ebben van ennek a kérésnek a nehézsége, hogy ha valaki komolyan gondolja ezt, akkor annak is az életébe - a régi életébe, az óemberébe - kerül. Ha Isten akarata megvalósul, abba belehal régi éned, bűnös természeted. Másképp nem lehet. Ez az, éppen ez, amit nem akar az ember vállalni. Mindent hajlandó odaadni, de az akaratáról nem hajlandó lemondani. Adsz az idődből, a pénzedből, a tehetségedből, az erődből, értelmedből és érzelmeidből, de nem rendeled alá akaratodat Isten akaratának. Kívánni, hogy „legyen meg a Te akaratod” - ez nagyon nehéz.
Vannak, akik kérik ezt, de rosszul. Azért, mert nem szerető Atyának, hanem vaskezű diktátornak képzelik Istent, akinek hatalmától úgysem menekülhetnek meg. Imádkozzák a Miatyánkot, mivel úgy gondolják úgysem történhet másképp. Ezért összeszorítják a fogaikat, keserűségükben feladják a harcot, belenyugodnak abba, hogy ennek már így kell lennie, és kimondják: „legyen meg a Te akaratod!” Azonban ez már nem a gyermek imája Atyjához, hanem az Isten ellen lázadó ember keserű belenyugvása abba, hogy saját akaratát nem vitelezhette ki! Jézus nem így tanította imádkozni tanítványait. Ezt a kérést nem akkor kell kimondani, amikor minden dőlni látszik, hanem akkor, amikor még neki sem fogtál saját akaratod megvalósításába.
Itt a földön nincs meg Isten akarata mindig. Éppen ezt kérjük: legyen meg a Te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is. Ez nem hiábavaló kérés: Isten akaratának a megvalósulása a mi imádságunktól is függ. Kérnünk kell, akarnunk kell, hogy az Ő akarata legyen meg!
Úgy kell kérnünk, hogy elvárjuk utána azt, hogy történjen valami. Nem hitetlenül, mint a jeruzsálemi gyülekezet, amely imádkozott Péter szabadulásáért, buzgón, szüntelen, és egyszer csak Péter zörgetett az ajtón... Egy szolgálóleány, Rhodé odament hallgatózni. Majd gyorsan bement és újságolta a hírt: Péter a kapu előtt áll! Az imádkozók azt mondták, hogy Rhodénak valószínű elment az esze. Vagy Péter angyala áll odakünn... Nem jött, hogy higgyék. Később beengedték, és látniuk kellett, hogy imádságuk csakugyan meghallgattatott: Péter kiszabadult! (ApCsel 12,13-16) Nos, így történik sokakkal, akik ezt a kérést imádkozzák: valójában nem gondolják komolyan azt, hogy „legyen meg a Te akaratod!” Mi lenne, ha Isten téged meghallgatna? Mi lenne!? Jó lenne! Hiszen Isten akarata jó, kedves és tökéletes. (Róm 12,2) Mi nem tudjuk igazán mi az, ami számunkra valóban jó. Isten tudja, és az Ő akarata tökéletes.
Nem egy parancsuralomnak kell alávetned magad. Ha Isten országa eljött, akkor csak természetes, hogy Isten akaratának megvalósulását kéred. Nem belenyugvással, mintha mindent megpróbáltál volna már, és nem sikerült elérned elképzelésed megvalósulását, és így, nahát, akkor „legyen meg a Te akaratod”... Ezt úgy kell kérned és akkor, amikor még semminek sem fogtál neki. Ez legyen az első! Kívánnod kell azt, hogy ne a saját akaratod valósuljon meg, hanem az Övé. Nem harcolva többé ellene, hanem elfogadva azt, és kívánva azt. Ez a legjobb, ami veled valaha is történhet, ami igazán javadra válik.

II.
A harmadik kérésnek illusztrációja is van. Mintha azt mondaná nekünk Isten ennél a kérésnél, hogy „lásd a mellékelt ábrát”. A mellékelt ábra pedig Isten Fiának imádsága halála előtti éjszakán, egy Jeruzsálem melletti kertben.
Ő volt az, aki nemcsak tanított minket erre az imádságra, hanem be is mutatta, hogy mit jelent ez a kérés. Máté evangéliumában a 26. részben olvasunk részletesen arról, mi történt a Gecsemáné kertben nagycsütörtök éjszakáján. Márk elmondja, hogy az utolsó vacsora színhelyéről dicséretet énekelve kimentek az Olajfák hegyére. (Mk 14,26) Ezen a hegyen volt egy kert, mely Jézusnak és tanítványainak nagyon ismerős volt. Mikor odaértek, már nagyon késő lehetett, Jézus arra bíztatta tanítványait, hogy maradjanak Vele, vigyázzanak és imádkozzanak, hogy kísértésbe ne essenek. Maga mellé vette Pétert, és Zebedeus két fiát, kezdett szomorkodni és gyötrődni. „Felette szomorú az én lelkem mindhalálig - mondta, vagyis halálos szomorúság, halálos félelem fogta el - maradjatok itt és virrasszatok én velem. Egy kissé továbbment, arcra borult és így könyörgött: Atyám, ha lehetséges múljék el tőlem e pohár. Mindazáltal ne úgy legyen, amint én akarom, hanem amint Te.” Ez volt az első kérés, melyet Atyjához intézett.
Mikor tanítványaihoz visszatért, aludva találta őket. Pétert meg is dorgálta ezért: „Nem bírtatok velem egy órát sem vigyázni?” Ez azt jelenti, hogy az első imádsága Jézusnak körülbelül egy órát tartott. Másodszor kissé változott a helyzet. Először azt mondta: „ha lehetséges Atyám, múljék el...”. Másodszor már így szólt: „Atyám, ha nem távozhat el tőlem ez a pohár, hanem ki kell innom, legyen meg a te akaratod”. (Mt 26,42) Majd harmadszor is visszatért imádkozni, ugyanazon szavakkal.
Mit láthatunk mindebben? Azt, hogy Jézus kérte az Atya akaratának megvalósulását, pontosabban, hogy ne úgy legyen ahogy ő akarja, hanem ahogy az Atya. Azonban imádkozás közben mindinkább bizonyossá vált előtte az, hogy az Atya akarata ellenkezik az övével, és nem távozhat el tőle az a pohár, hanem ki kell innia. Ezért másodszor már nem is kéri, hogy múljék, hanem csupán azt kéri, hogy legyen meg az Atya akarata.
Jézus őszintén imádkozott. Elmondta a tanítványoknak, hogy halálfélelemben van. Elmondta Atyának, többórás imádságban, hogy azt szeretné, ha nem kellene a keresztre menni. De imádság közben rájött arra, hogy az Atya akarata az, hogy a halálba menjen. Imádságról imádságra mindjobban megerősödik ebben. Erőt kér az Atya akaratának megvalósítására. Önmagát is bíztatja, majd angyal jön erősítni őt. Nem volt könnyű dolog. Majd visszatér, és azt mondja: legyen meg a Te akaratod! Kimondta ezt, és indult az áruló Júdás elé, indult a keresztre, meghalni.
Ugyanilyen nehéz minden embernek kimondani e harmadik kérést az Úrtól tanult imádságból, mivel ez óemberünk halálába kerül. Ha kimondtad, akkor te is a keresztet vállalod vele, Jézus keresztjét, melyen régi életed megfeszíttetik.

III.
De szólnom kell a harmadik kérés boldogságáról is.
Akkor leszünk igazán boldogok, ha e harmadik kérés megvalósul. Azért, mert a legszeretettebb, a legnagyobb áldozatot hozó személy, az Atya akaratának megvalósulását kéred. Nem egy ismeretlen, megbízhatatlan, rosszindulatú vagy erőszakos személy akarata megvalósulását kéred aki felől kétségeid lehetnének. Isten akarata felől semmi kétséged nem lehet: Ő a legjobbat akarja.
Továbbá, azért tesz boldoggá e kérés megvalósulása, mert Isten végtelenül bölcs. Ő sohasem téved, Ő semmit sem ront el, sohasem hibázik. Ő mindent tud, és tökéletes. Ezért akarata is tökéletes. Ha az megvalósul, annál jobb nem is történhetne veled. Még akkor sem, ha a keresztre kellene menned, Isten akaratából. Ugyanis a kereszt nagysága meghatározza a dicsőséget is.
Képzeljünk el két embert, Mindegyik balesetet szenvedett. Az egyik azt mondja: Sajnos, ez is megesett. De hát, senki sem kerülheti ki a fátumát. Benne volt a fazékban, el kellett fogadnunk. Belenyugszunk, mert nincs más megoldásunk. A másik azonban így szól: Igen, ez történt velem, de a kérdés számomra most az, hogy mit akar ezzel az Úr mondani nekem? Hallani szeretném Isten szavát, látni az Ő akaratát. Kutatok valamit, amit még nem értek, de elfogadom, bármit hozna is magával, mert tudom, hogy ez javamra válik, így leszek boldog. Legyen meg a Te akaratod! Jelentsd ki nekem azt, mutasd meg nekem azt!
Most hadd kérdezzem, melyik emberhez hasonlítasz? Valószínű te is mondod az Úrtól tanult imát. Gondolkoztál-e azon, mi lenne, ha Isten téged meghallgatna? Legyen meg a Te akaratod! Kérd ezt hittel, tiszta szívvel és őszintén. Ha megvalósul, az hozza magával a legnagyobb áldást.

„Jöjjön el a Te országod!”

2012-01-15T12:10:00.000+02:00

„Jöjjön el a Te országod!”

Mt 6:10a

Az Úrtól tanult imádság tanulmányozása során a második kéréshez érkeztünk, mely szorosan kapcsolódik az előzőhöz és a következőhöz. Az első három kéréscsoportban, a Te-kérésekben, ahogyan valaki után mi is neveztük, Isten áll a központban, az Ő neve, országa és akarata. Isten országa összekapcsolja tehát az előbbit az utóbbival, mivel Isten országa ott jön el, ahol az Ő akarata megvalósul. Ha pedig megvalósul az Ő akarata, és eljön az Ő országa, ezáltal megszentelődik az Ő neve. Egyik kérés sem valósulhat meg a három közül úgy, hogy a többi kettő ne teljesülne.
Két-három nyilvánvaló igazságra esetleg látszólagos ellentmondásra szeretnék rámutatni e második kérés alapján: először arra, hogy Isten országának, királyságának eljövetelét kérjük, miközben tudjuk, hogy Ő már most Király, a Királyok Királya és Uraknak Ura. Tudjuk tehát, hogy országa elkezdődött - mégis azt kérjük, hogy jöjjön el. Másodszor, tisztáznunk kell ennek a kérésnek jelentését, tudnunk kell, hogy mire vonatkozik: szó szerinti vagy lelki értelemben kell eljönnie az Ő országának? Végül, azt is tudomásul kell vennünk, hogy országának eljövetele az én uralmam végét jelenti.

I.
„Jöjjön el a Te országod!” Teljes határozottsággal kijelenthetjük, hogy Isten uralkodik, mégis azt kérjük, hogy jöjjön el az Ő országa. Ebben nincs ellentmondás. Ugyanis, attól kezdve, mikortól betört e világba a bűn, Isten uralmát megrontotta a gonosz. Valamikor Éden kertjében Isten tökéletes harmóniában uralkodott, de ezt a harmóniát megrontotta a bűn, az ördög, és így uralmának csupán töredékét láthatjuk körülöttünk. A teremtett világ Isten dicsőségét hirdeti, de sajnos a teremtettségben is megromlott Isten uralma, mivel a bűneset a teremtett világra is kihatott. Környezetünk azóta is folytonosan romlik. Valahogy úgy történt ez, mint az Úr Jézus példázatában, ahol éjjel eljött az ellenség és bevetette a búzaföldet konkollyal. Együtt növekszik a jó vetés a gonosz vetéssel, az aratásig. Most a tudatlanság, a tisztátalanság, a lázadás, a hitetlenség sötétsége uralkodik ebben a világban, vagyis épp az ellenkezője annak, amit Isten országának nevezhetnénk.
Valami történt azonban a történelem folyamán. Azért jött az Embernek Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa, hogy helyreállítsa Isten uralmát. Jézus Krisztussal elkezdődött el az az ország, az az uralom, amit ebben a kérésben kérünk. Minek alapján mondhatjuk ezt? Annak alapján, hogy már az Ószövetségből tudjuk, hogy Isten országa örökké fennálló ország. (Zsolt 145,13) Jézus pedig ezzel kezdte nyilvános szolgálatát az emberek között: „Térjetek meg és higgyetek az evangéliumban, mert elközelített hozzátok az Istennek országa!” (Mk 1,15) A farizeusoknak, akik azzal vádolták, hogy Belzebúb által, az ördögök fejedelme által űzi ki az ördögöket, azt válaszolta, hogy ez ellentmond önmagának, hiszen ha az ördögök fejedelme saját uralma ellen harcol, nem állhat fenn az Ő országa! „Ha pedig Isten ujja által űzöm ki az ördögöket - mondta -, akkor kétség nélkül elérkezett hozzátok az Isten országa.” (Lk 11,20) Igenis, már eljött. Jézussal elkezdődött, itt van.
János evangéliumában Pilátus előtt az Úr Jézus megpróbálja megmagyarázni azt, hogy az Ő országa nem e világból való. „Ha e világból való volna az én országom - mondja -, az én szolgáim vitézkednének, vagyis harcolnának hogy át ne adassam a zsidóknak. Ámde az én országom nem innen való.” (Jn 19,36) Nem volt tévedés az, amit Pilátus három nyelven is megírt Jézus feje fölé a keresztfára: a zsidók királya. (Jn 19,19-22) Ő valóban király. Nemcsak a zsidóké, hanem mindazoké akik Isten országához tartoznak.
Tanítványainak azt mondta, hogy „az Isten országa nem szemmel láthatóan jön el. Sem azt nem mondják: íme itt, vagy íme amott van, mert íme az Isten országa ti bennetek van. (Lk 17,20-21) Míg közöttük járt, addig Isten országa közöttük volt. Mikortól eltávozott, attól kezdve bennünk van. „Isten megszabadított bennünket a sötétség hatalmától, és általvitt az Ő szerelmes Fiának országába” - mondja Pál apostol. (Kol 1,16). „Isten országa nem evés, nem ivás, hanem igazság, békesség és Szentlélek által való öröm.” (Róm 14,17)
Ha viszont mindezt összehasonlítjuk azzal, ami körülöttünk van, egészen más képet kapunk. Igazság - nincs. Békesség - az sincs. Szentlélek által való öröm helyett csak a bűnnek ideig-óráig való gyönyörűsége van. Isten országa jóllehet elkezdődött némelyek szívében, még nem jött el teljes egészében erre a világra. Bátran imádkozhatjuk tehát: „Jöjjön el a Te országod!” Ugyanis amíg némelyek életében ez valósággá vált, addig mások még mindig a gonosz hatalma alatt vannak. Ha számunkra már elkezdődött, akkor e kérés alatt azt értjük, hogy ennek az országnak ki kell teljesednie, meg kell hódítania másokat is. Ha pedig még számodra nem érkezett el Isten országa, akkor itt az idő, hogy e második kérést a Miatyánkból komolyan vedd és önmagadra értelmezd!

II.
Próbáljuk megvilágítani ennek a kérésnek az értelmét, is Isten országának jelentését, hiszen tudnunk kell, hogy mire vonatkozik.
Sokan hivatkoznak ennél a kérésnél a Jelenések könyve 20. részére, ahol a milléniumról van szó. Arról, hogy a Sátán megkötöztetik ezer esztendőre egy lánccal, és a föld népei nem lehetnek többé elhitetve a Sátán által, ezer évig. Arról is szó van ebben a részben, hogy akik megtagadták a Sátán imádását az üldöztetések alatt, azok uralkodni fognak Jézussal ezer évig, amikor a törvényt és a rendet maga az Úr tartja fenn, az övéit használva a világ adminisztrálására. Akik hitetlenül haltak meg, azok nem vesznek részt e milléniumban, de akik részt vesznek, azokon nincs hatalma a második halálnak. A millénium után a Sátán visszakapja az addig korlátozott hatalmát még egy időre. Ez az országlás nem örökkön örökké tartana, csupán ezer évig. A Bibliának ez egyetlen részében talált információ fontos, de ne tulajdonítsunk neki nagyobb figyelmet, mint amennyit megérdemel. A kérdés a körül forog, hogy mindezt szó szerint kell-e értelmezni, van nem?
A válasz nem könnyű, és minkét vélemény mögé igéket sorakoztathatnánk fel. A legjobb válasz az, amit Jézus mondott tanítványainak, amikor ugyanezt megkérdezték: „Uram, avagy nem ez időben állítod-e helyre az országot Izraelnek? Monda nékik: Nem a ti dolgotok tudni az időket és alkalmakat, melyeket az Atya a maga hatalmába helyeztetett. (ApCs 1,6-7)
Hinnünk kell azoknak a próféciáknak, amelyek örökkévaló országról és örökkévaló országlásról beszélnek. (Zsolt 145,13. Ézs 34,10. Dán 7,18) Hinnünk kell annak az ígéretnek, hogy Isten új eget és új földet fog teremteni, és a régiek elmúlnak (Ézs 65,17. 66,22. 2Pt 3,13) Hasonlóképpen, hinnünk kell az Úr Jézus szavainak, Aki az utolsó időkről szóló beszédeiben eljövetelét mindig az utolsó ítélettel kötötte egybe, anélkül, hogy a lehetőségét is meghagyta volna ezer éves béke-ország közbeiktatásának (Mt 24, Mk 13, Lk 21). Jézus Krisztus nem tanította a milléniumot. Ezt bizonyítja a tálentumokról és a tíz szűzról szóló példázata (Mt 25,1-30), a konkolyról és a tengerbe vetett hálóról szóló tanítása (Mt 13,24-43, 47-52), valamint a gírák példázata (Mt 19,11-27), ahol az ítélet közvetlenül követi a király vagy a vőlegény érkezését, vagyis Isten országát, amely örökkön örökké tart.
Ahhoz, hogy szó szerinti ezer éves országról beszéljünk, a kétrészes feltámadás elméletét kellene elfogadnunk. Tudnunk kell, hogy feltámadásnak említi az Úr Jézus azt is, amikor azok akik az Ő szavát hallják élnek, vagyis általmennek a halálból az életre, újjászületnek. Ugyanott azt is említi, hogy a koporsókban lévők is feltámadnak, az élet- vagy a kárhozat feltámadására, egyszerre, az utolsó napon (Jn 5,28-30). Az elragadtatás is nyilvános lesz, mindenki által észrevehetően és váratlan történik majd. Az Ő örökkévaló országa nem titkos uralom lesz, mivel mindenki hallani fogja: „Gyertek Atyámnak áldottai, örököljétek az országot, amely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta” (Mt 25,34).
Tudomásul kell vennünk azt is, hogy Istennek kedves gyermekei közül sokan a szó szerinti milléniumot hiszik és tanítják. Ők komolyan gondolják a Sátán megkötöztetését, az Új Jeruzsálem, egy 1500 négyzetmérföld alapterületű lakható város alászállását Izrael földjére az égből, és az ezer évig tartó szó szerinti országot, Jézus Krisztussal. Azonban, amíg azok ragaszkodását a Bibliához értékeljük, az evangéliumért végzett buzgó munkájukat is, mi úgy gondoljuk, hogy az ezer évnek nem tulajdoníthatunk szó szerinti jelentést. A Jelenések könyvében ez a kép lelki ábrázolása egy átfogó tervnek. Az ezer évnek az lehet a jelentése, hogy hosszú időnek kell eltelnie Krisztus születésétől az ő második visszajöveteléig, amíg a Gyülekezet e földön van. Az ígéretek alapján a hívőknek adatott az ítélettétel és az uralkodás már most, mivel az Aki bennük lakozik nagyobb, mint a Sátán (Róm 8,11. 1Jn 4,4).
Mindezeket elmondva, hadd mondhassak még néhány tanácsot is. Ne gúnyold ki mások véleményét csak azért mert azok nem egyeznek a tieddel. Lehet, hogy ők is komolyan veszik a Bibliát. Ne kapcsold össze a véleményezőt a véleményével, és ne kövesd vakon legkedveltebb teológusodat sem, mivel ő is tévedhet. Ne engedd, hogy Jézus második visszajöveteléről és uralkodásáról alkotott véleményed keresztyén életed sarokkövévé váljon. Nem ez a legfontosabb tétel ami üdvösségünket illeti.
Az Úrtól tanult imádságban tehát nem egy fizikai országlást kérünk erre a földre. Isten országa akkor valósul meg valakinek életében, amikor Jézus Krisztust Urává fogadja, amikor Királlyá koronázza a maga számára. Ekkor benne elkezdődik Isten országa. Általment a sötétség birodalmából Isten szerelmes Fiának országába. Ezzel megszenteltetik az Ő neve és megvalósul az Ő akarata, mint a mennyben, úgy a őbenne is a földön. Azt pedig, hogy a jövőben, az Ő eljövetele után Isten mit tartogat az övéi számára, azt nem tárta fel számunkra teljesen. Tudjuk, hogy Vele fogunk uralkodni is. Hogy mikor jön el, azt nem tudja senki. (Mt 24,36). Mint ahogy a világ kezdetéről rengeteg megválaszolatlan kérdésünk van, éppúgy a világ végéről sem tudhatunk mindent. De tudjuk, hogy az Ő eljövetele uralmának győzelmét, tökéletes megvalósulását tartogatja, hiszen Isten országát fogjuk örökölni megdicsőült testtel, romolhatatlanságban. (1Kor 15,50) Már most királyokká és papokká tett minket, az Ő Istenének és Atyjának (Jel 1,10). Bárcsak eljönne az az ország! Jövel Uram Jézus! (Jel 22,20)

III.
Mindezek után, tudomásul kell vennünk azt is, hogy Isten országának eljövetele a mi uralmunk végét jelenti. E második kérés még inkább önmagunk ellen irányul, mint az Ő nevének megszentelése. „Jöjjön el a Te országod!” - ezzel valójában azt kérjük, hogy ne az én uralmam, ne az én basáskodásom érvényesüljön, hanem Isten korlátlan uralma, Isten királysága valósuljon meg, jöjjön el az Ő királysága személyes életemben!
Nagyon hajlamosak vagyunk arra, hogy mindenütt saját birodalmunkat építsük. Például a családban kérdés lehet, hogy ki uralkodik. Szülő és gyermek között is sokszor vita tárgyát képezi... Társadalmi és politikai síkon is ez a baj: mindenki a saját birodalmát építi, saját hírnevét keresi, saját akaratát kívánja megvalósítani. Ez imádság azonban épp az ellenkezőjére tanít. Ezekkel a szavakkal mintha azt mondanánk: „Uram, lemondok minden jogomról, és átadom az uralmat Neked. Ne az enyém legyen az utolsó szó, hanem a Tied. Ne az énem uralkodjék, hanem Te uralkodj bennem. „Jöjjön el a Te országod!”
Ezt nem lehet megvalósítani egy jobb politikával, vagy a gazdaság fellendítésével. Nem elég a jó nevelés és a kultúrált viselkedés. Ide Isten Lelkére van szükség, Aki az igazság, a békesség és az igazi öröm forrása. A hamis teokráciák és államvallások ezt próbálták helyettesíteni, eredménytelenül. Isten országának karikatúrái voltak csupán. Istentől kell kérnünk ezt, a mi Atyánktól, mivel egyedül Ő hozhatja el számunkra. Ő kell legyen „minden mindenekben.” (1Kor 15,28) „Ha valaki Krisztusban van, új teremtés az, a régiek elmúltak és íme újjá lett minden.” (2Kor 5,17) Tedd fel azt a kérdést önvizsgálattal, amit Pilátus kérdezett Jézustól: király vagy-e hát Te csakugyan? (Jn 19,37) Kapitulálnod kell! Add át az uralmat! Az övé kell legyen az ország, a hatalom és a dicsőség!

„Szenteltessék meg a Te neved!”

2012-01-15T12:07:00.000+02:00

„Szenteltessék meg a Te neved!”

Mt 6:9b

Az Úrtól tanult imádság bevezető mondatából megérthettük azt, hogy Jézus Krisztus felhatalmazott bennünket arra, hogy Atyánknak szólítsuk Istent. A három nagy dolog, amit a bevezetés tartalmazott az volt, hogy Isten Atya, mégpedig a mi Atyánk, Aki egészen más, mint mi vagyunk, mivel Ő a mennyekben van. Ezek után megérkeztünk az első kéréshez, melynél most időzni fogunk: „Szenteltessék meg a Te neved!”
Az Úrtól tanult imádság Istennel kezdődik és Vele végződik. Közte két csoportba sorolhatjuk a kéréseket: a Te-kérések és a Mi-kérések csoportjába. A Te-kérésekben Isten neve, országa és akarata a lényeg, melyek azzal zárulnak, hogy „mint a mennyben, úgy a földön is.” E záró mondat vonatkoztatható mindhárom kérésre. Vagyis: szenteltessék meg a Te neved, mint a mennyben, úgy a földön is! Jöjjön el a Te országod, mint a mennyben, úgy a földön is! Legyen meg a Te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is!
Az első három kérés után következik a mi kenyerünk, a mi bűneink, a mi kísértéseink és a mi rabságunk, melyek Isten iránti dicsőítéssel és magasztalással zárulnak. A legfontosabb kérések azonban az elején vannak, melyek között a legelső Isten nevének megszentelését kéri. Látnunk kell, Isten nevét, aminek meg kell szenteltetnie, másodszor, tudnunk kell mit jelent megszentelni azt, és harmadszor, hogy e megszenteltetés hogyan történik.

I.
Kezdjük tehát Isten nevével, aminek meg kell szenteltetnie.
Valahol már említettem, hogy az Ószövetségben a név magát a személyt jelentette, és sok esetben tükrözte is annak a személynek jellemét. Amikor tehát Isten nevének megszenteléséről szólunk, akkor tudnunk kell, hogy ez Isten személyének megszentelését jelenti.
Mózes megkérdezte az Urat, mi az Ő neve, hogy elmondhassa az izraelitáknak ki küldte őt hozzájuk. Az a név, amit akkor Isten Mózesnek mondott, az Ő természetére utalt. Az Úr neve, a Jahve, a lenni igéből származik. Isten Az, Aki Van, Aki ott van. Ő a Vagyok, az állandó létező, az örök jelenlévő, Aki cselekszik, Aki Úr. Ennek az Úrnak kell megszenteltetnie általunk. Mózesnek később így szólt: ”Eredj mond meg Izrael fiainak, hogy én vagyok az Úr, - vagyis Jahve. Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak úgy jelentem meg, mint a Mindenható Isten - vagyis Él Sáddáj - de az én Úr - vagyis Jahve nevemen - nem voltam előttük ismeretes.” (2Móz 6,2-3). Mintha azt mondta volna: kijelentem nektek magam, és így valamivel többet tudhattok meg rólam, mint amennyit Ábrahám, Izsák vagy Jákob megtudhatott. Én vagyok a Vagyok.
János evangéliuma 17. részében Jézus így imádkozik: „Én dicsőítettelek téged e földön, elvégeztem a munkát, amelyet reám bíztál, hogy végezzem azt... Megjelentettem a Te nevedet az embereknek, akiket e világból nékem adtál...” Amikor Jézus arról beszél, hogy megjelentette Isten nevét az embereknek, ezzel azt mondta, hogy kijelentette nekünk magát Istent, az Atyát, mivel Isten neve Isten személyét jelenti, Neki kell megszenteltetnie általunk.
Volt, amikor a tanítványainak azt mondta az Úr, hogy bármit kérnek az Ő nevében, megadja azt az Ő mennyei Atyja. (Jn 14,13) Miért? Azért, mert Jézus nevében kérni valamit azt jelenti, mintha maga Jézus kérné azt az Atyától. Ha egy kisgyermekkel üzenetet küldenél valakinek, melyben a nevedben kérnél valamit, akkor valójában nem az a fontos, hogy az üzenetet ki adja át, hanem az, hogy kinek a nevében van a kérés! Mert a neved mögött ott áll a személyed, tekintélyed, hatalmad, te magad, aki a kérést küldöd. Így jelenti Isten neve Őt magát, amikor az ároni áldásban azt mondja, hogy tegyék az Ő nevét Izrael fiaira, hogy megáldhassa őket. (4Móz 6,27)
Nos, ennek fényében kell értenünk ez első kérést is az Úrtól tanult imádságból: Szenteltessék meg a Te neved - vagyis szenteltessék meg maga Isten, az Ő személye. Dicsőíteni Isten nevét azt jelenti, dicsőíteni magát Istent. Ez nagy dolog. Az Úrtól tanult imádság első kérésében Isten mélységesen nagy, alapvetően fontos üdvtervéről van szó. Isten olyan népet kívánt készíteni magának, melyben Isten neve megszenteltetik, amely mértékletesen, igazán és szentül él a jelenvaló világon. (Tit 2,12)

II.
Lássuk továbbá, mit jelent megszentelni Isten nevét. Ehhez fel kell tárnunk először azokat a dolgokat, ahogyan szentségtelenné teszik Isten nevét. Vannak akik megszentségtelenítik Isten nevét, aztán vannak, akik semmit sem tesznek, sem nem gyalázzák őt, de sem nem szentelik meg Őt. És vannak, akik komolyan gondolják az Úrtól tanult imádság első kérését, és megszentelik Isten nevét.
Isten nevének megszentségtelenítése között mindenekelőtt a szóhasználatunkat kell említenünk. Sokszor Isten nevének kiejtésével szentségtelenítjük és gyalázzuk azt. Ugyanis manapság nagyon hamar kiejtik, könnyelműen ajkukra veszik Isten nevét. Szeretném, ha mindannyian, akik az Úrtól tanult imádságot imádkozzuk, leszoknánk erről. Ne mondjuk úton-útfélen azt, hogy „jaj Istenem!” Csodálkozásunkat se fejezzük ki Isten nevének említésével. Az ilyen kifejezéseknek semmi helyük nincs. Ezzel megszentségtelenítjük Isten nevét, éppen úgy, mintha átok vagy szitok mondásakor használnánk azt. Az is Isten nevének gyalázata, ha jelzőként, minősítésként használják azt. Sajnos, olyanok is vannak, akik mágiában, jóslásban, egyéb okkult dolgokban használják szentségtelenül Isten nevét. Ti közöttetek ilyen ne legyen - mondja az igéje. (5Móz 13,5) Legtöbbször azonban azzal tesszük közönségessé, szentségtelenné Isten nevét, hogy nem törődünk vele, nem vesszük figyelembe, nem tiszteljük kellőképpen. Ezt teszik legtöbben. Ők azok, akik tisztességes életet élnek, nyelvükre is vigyáznak, szépen beszélnek, nem káromkodnak, nem gyalázzák Őt, - de nem is szentelik meg Isten nevét, egyáltalán nem törődnek vele. Az ilyenek a Miatyánkot első kérésénél el fognak akadni, melyben épp azt kérjük, hogy „szenteltessék meg a Te neved”.
Régtől fogva az volt Isten terve az emberrel, hogy szent legyen, melyben az Ő neve megszenteltetik. A szentség, mint fogalom, jelen volt a pogány népeknél is. Azt jelentette, hogy más, különböző. Például, a nap, mivel különbözik a többi égitestektől, sokak számára szent volt. Hasonlóképpen, egy folyó vagy hegy, jelenség vagy tárgy, mivel különbözött a többiektől, szentnek tekintették. A szentség erkölcsi jelentését a Biblia vezette be. Már az Ószövetségben, a szentség nemcsak különbözőséget, nemcsak másságot jelentett, hanem erkölcsi tisztaságot is, tökéletességet, bűnnélküliséget. Ez az, amire az Úrtól tanult imádság első kérése utal: megszentelni Isten nevét úgy lehet, ha szakítunk a bűnnel, és lelki, erkölcsi tisztaságban szolgálunk az Úrnak. „Szenteltessék meg a Te neved” - vagyis beszédemben, cselekedeteimben, indulataimban, gondolataimban, mindenemben olyan szent életet élek, hogy az tülközi Isten szentségét. Az Ő neve megszenteltetik a mennyben: ugyanúgy kell megszenteltetnie itt a földön is, népének szent magaviselete által.

III.
Végül látnunk kell azt, is, hogy mindez hogyan történik. Isten az, aki végzi ezt a munkát, aki megszentel minket, ahogy az Ő neve megszenteltessék általunk.
A műveltető igeforma, hogy „szenteltessék meg”, arra utal, hogy a szentelést nem mi magunk végezzük, hanem általunk valaki más. A műveltetés alanya a Bibliában gyakran maga Isten. Az aki Isten nevének megszentelését végzi bennünk vagy általunk, az maga Isten. Ez úgy van, mint amikor a gyermekek játszanak a tükörrel a napfényben. A tűző nap fényét a tükörrel oda fordítják, hogy valakinek a kezére, vagy arcára világítson. Nem a tükörben van a világosság, a fény: az csak visszaveri, tükrözi a fényt. Éppen így, nem mibennünk van a szentség. Vagy ha van, az is Istentől árad belénk, Tőle ered. Isten neve úgy szenteltetik meg, ha tőle szentséget kapunk és megfelelő szögben, viszonyban állunk Vele szemben, hogy sugározhassuk a Tőle kapott szentséget mások felé. Jézus Krisztus mondta: „Úgy fényljék a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat” (Mt 5,16), vagyis, hogy Isten neve legyen megszentelve, legyen dicsőítve általatok. Máshelyen viszont épp az ellenkezőjét mondja rólunk az ige, azt, hogy „miattunk káromoltatik az Ő neve a pogányok között.” (Róm 2,24) Isten neve tehát vagy megszenteltetik, vagy megszentségteleníttetik általunk, az által amit teszünk, vagy az által akik vagyunk.
Gondoljunk most Mózesre, akinek Isten azt parancsolta, hogy szóljon a kősziklának, és víz fog fakadni belőle. Ehelyett, Mózes kiállt a nép elé, és azt mondta: „Avagy e kősziklából fakasszunk-e néktek vizet?” Majd botjával kétszer is megsújtotta a sziklát! Valószínű azért, mert első ütésre nem történt semmi... Ezek után az Úr azt mondta Mózesnek, hogy ezért a bűnödért, nem mehetsz be az ígéret földjére. De mi volt Mózes bűne? Az, hogy nem szentelte meg, nem dicsőítette meg az Úr nevét Izrael fiai előtt. (4Móz 20,12) Önmagának tulajdonított valamit, ami nem volt az övé. Nem a botja, varázsszava vagy ereje fakasztotta a vizet, hanem Isten. Mózesnek eszközzé kellett volna válnia Isten nevének megszentelésében, tükörré, mely visszatükrözi a fényt. Ehelyett, elgyötörve egy lázadó, rakoncátlan néptől, félretéve közismert szelídségét, meggondolatlanul szólt, és nem Istennek, hanem önmagának adta a dicsőséget, ami miatt nem mehetett be Kánaánba.
Ha festményt árvereznek, valaki maga előtt tartja azt, hogy bemutassa a vevőknek. Neki sorban osztogatják a parancsokat, hogy forduljon jobbra, forduljon balra, előre is, hátra is, miközben önmaga eltűnik a kép háta mögött. Senki sem kíváncsi arra, hogy ő kicsoda. Hiszen mindenki a képet akarja látni! Így van ez a keresztyénekkel is: ha őket nézik, mindjárt a szerzőjére lesznek kíváncsiak. „Hogy dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat!” Ha nem tudjuk a dicsőséget Istennek adni, akkor nem szenteltjük meg az Ő nevét, más szóval, eltulajdonítjuk azt, ami az Ő kizárólagos tulajdona.
Nádáb és Abihu esete után (3Móz 10,3) Mózes így szólt Áronnak: „Ez az, amit szólott az Úr: „Akik hozzám közel vannak, azokban kell megszenteltetnem és az egész nép előtt megdicsőíttetnem.” Isten megengedte azoknak, akik őt Atyának szólíthatják, hogy közel valókká legyenek. „Ti, kik egykor távolvalók voltatok - mondja az ige - közel valókká lettetek a Krisztus vére által” (Ef 2,13).
Már ez első kérésben nyilvánvalóvá lesz, hogy amikor Istenért imádkozunk, akkor önmagunk ellen imádkozunk. Amikor azt mondom, hogy „szenteltessék meg a Te neved”, ezzel azt is mondom, hogy „Uram, nem nékünk, nem nékünk, hanem a Te nevednek adj dicsőséget” (Zsolt 115,1) Aki pedig önmagának akar dicsőséget szerezni, az nem gondolja komolyan az Úrtól tanult imádságot. Isten nevének megszentelése úgy történik, hogy én mind lejjebb és lejjebb szállok, mind kisebb leszek, miközben Ő növekszik és naggyá válik bennem. Mivel közel valóvá lettem, bennem kell megszenteltessék az Ő neve. „Neki növekednie kell, nekem pedig alább szállanom.” (Jn 3,30)
Jézus parancsa szerint így kell imádkoznunk. Ő maga azt is elmondta, főpapi imádságában, hogy ez hogyan történik. Így imádkozott: „Szenteld meg őket a Te igazságoddal” és „Én őérettük odaszentelem magam, hogy ők is megszenteltek legyenek az igazságban.” (Jn 17,17. 19.) Vagyis, Isten neve akkor szenteltetik meg általunk, ha mi is szentek vagyunk. Ha a tükör tiszta és megfelelő szögben áll a fényforrással, akkor tükrözheti vissza a fényt. „Szentek legyetek, mert én szent vagyok, ezt mondja az Úr!” (3Móz 11,44. 1Pt 1,16.) Hogyan lehetek szent? Úgy, ha Isten igéjét, igazságát szívünkben őrizzük, és Jézus áldozata, odaszentelése érvényes reánk személyesen. Ahhoz tehát, hogy az Ő nevét megszentelhessük környezetünkben és földi életünkben, szükséges, hogy átformáljon, és Krisztus arcképe kiábrázolódjék bennünk.

Mi Atyánk - Mt 6:9a

2012-01-01T13:19:00.003+02:00

„Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben!”

Mt 6:9a

Az Úri imádságot, közismerten a „Miatyánkot”, talán a tanítványok imádságának kellene inkább neveznünk, mint az Úri imádságnak. De pontosabb, ha az Úrtól tanult imádságnak nevezzük.
Nos, ezt az imádságot a tanítványok kérésére mondta Jézus, és azzal a paranccsal vezette be, hogy „ti azért így imádkozzatok”. Ez nem azt jelentette, hogy ezeket a szavakat kell állandóan mondogatni imádság közben. Itt a lényeg nem a szavakon, hanem a közölt alapelveken van. Nem azt mondja tehát, hogy „ti azért ezt imádkozzátok”, - nyílván ezt is -, de főképpen nem ezt, hanem e szerint, ennek megfelelően, így.
Az Úr Jézus szavai mindig nagyon mélyek. Olyanok, mint Istennek szavai, hiszen Ő maga Isten. Ilyen mély és csodálatos az Úrtól tanult imádság minden szava. Ha megnyílik előttünk ez imádság hét nagy kérése, akkor rájövünk arra, hogy ez olyan, mint a megnyílt ég, melyben Isten dicsőségét, kegyelmét, jóságát láthatjuk. Benne van Isten kinyilatkoztatása.
Azzal a bevezető mondattal kell kezdenünk, amellyel az imádság kezdődik: „Mi Atyánk...” E megszólítás nem egy megszokott stílus következménye, mint ahogyan a leveleket szoktuk kezdeni, hanem Isten lényének, természetének a bemutatása. Továbbá, az ima elmondja Isten célját ezzel a világgal és az emberiséggel: azt akarja, hogy gyermekei legyünk, és Ő Atyánk legyen. Már a bevezető megszólítás darabokra töri az összes téves felfogásokat, téves teológiákat Istenről.
A hét kérés közül az első három az Istennel való kapcsolatunkra vonatkozik, a többi négy pedig önmagunkra. Hasonlít a tízparancsolat két kőtáblájához, amelyen az első négy parancs az Istennel való kapcsolatra, a többi hat pedig az emberek egymás közötti kapcsolatára vonatkozott. A megszólítás után következnek a Te-kérések: „szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod mint a mennyben, úgy a földön is”, majd következnek a Mi-kérések: a mi kenyerünk, a mi bűneink, a mi kísértéseink és a mi szabadulásunk. Dicsőítéssel fejeződik be, melyben Istent magasztaljuk.
Sajnos, Luther Mártonnak igaza volt, amikor azt mondta, hogy a Mi Atyánk a legnagyobb mártír, mert sokan veszik ajkukra, de annak kéréseit nem mind gondolják komolyan. Mert ha kimondom, hogy „szenteltessék meg a Te neved”, de nem az a fő célom, hogy az Ő neve megszenteltessék, vagy „legyen meg a Te akaratod”, de mindenekelőtt az én akaratomat akarom kivitelezni, vagy „jöjjön el a Te országod”, de nem az Ő országa és igazsága az első számomra, akkor tévesen mondom a Miatyánkot. Továbbá, milyen dolog az, ha például a gyermek iskolába menet, abban egyezkedne iskolatársával, hogy elmehetne-e hozzájuk ebédre, ha otthon nem adnának neki? Vajon mit gondolna a szülő, ha ilyet hallana? Egyáltalán, honnan veszi azt, hogy egy ilyen kérdést osztálytársával kellene megbeszélni? De hát nem ugyanez történik akkor, amikor a mindennapi kenyeret nem Istentől kérjük és várjuk? Honnan veszi az ember, hogy holnap nem számíthat kenyérre attól, Aki egy életen át táplálta, akit történetesen még Atyjának is nevez ebben az imádságban?
Az Úrtól tanult imádság megtanít az ima helyes értékelésére is. Az imádság nem egy olyan dolog, amihez akkor kell folyamodni, mikor már más eszközünk nincs. Az imádság nem a tehetetlen ember menedéke. Nem is arról van szó, hogy valami olyasmi után vágyunk, amit nem érhetünk el. Az Úrtól tanult imádságban nyilvánvaló, hogy kéréseink valós tényekre épülnek. Nem a levegőbe beszélünk, nem is a magunk vigasztalására mondjuk ezeket a szavakat, hanem a gyermek beszél Atyjával.
Az Úrtól tanult imádság egy minta, Arra tanít, hogy az imádság a fiak kiváltsága, a gyermekek joga. Nincs mindenkinek joga mondani a Miatyánkot. Már a bevezető mondat megállítja azokat, akik nem tartoznak Isten családjához.
„Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben” - ebben a kérésben először azt láthatjuk meg, hogy Isten Atya, másodszor pedig azt, hogy Ő a mi Atyánk, végül pedig azt, hogy a mi Atyánk a mennyekben van.

I.
Isten tehát úgy van bemutatva, mint Atya.
Egyik értelmezés szerint az „Abbá” olyan megszólítást jelent, ahogy mi az édesapám, kedvesapám kifejezést használjuk, vagy az apu, apuci közvetlen, kedves megszólítást. Újabb magyarázatok azonban azt mutatják, hogy az „Abbá” nem héber, hanem arám kifejezés, és egyszerűen apát, édesapát, atyát jelent.
Mi Atyánk. Isten Atya! Vagyis, nem egy fogalom, hanem egy személy. Ő nemcsak a végső ok, valamilyen transzcendentális szuperhatalom ami előidézte a világmindenséget. Ő nem egy személytelen valaki, Ő az Atya, a mi Atyánk. Ő egy Személy.
Mi van ebben? Egyrészt mindenképpen benne van a bizalom, a közvetlenség, a szoros kapcsolat aközött aki imádkozik, és aközött, akihez imádkozik. Lehet bizalommal és bátorsággal járulni Isten színe elé, mint ahogy a gyermek jön az apjához. De másrészt, a megszólító mondatot folytatva, abban, hogy „aki vagy a mennyekben vagy” benne van a tisztelet is, a hódolat is. Mivel a mi Istenünk nagy és rettenetes Isten, aki hozzáférhetetlen világosságban lakozik, a bizalomnak és közvetlenségnek együtt kell járnia a tisztelttel és hódolattal. Ezért, az amikor némelyek az „Uram, Uram” meggondolatlan használatával bizalmaskodnak Istennel, vagy a Jézus nevét hézagpótlóként használják, ezzel nemhogy megtisztelnék az Ő nevét, hanem gyalázzák azt. Legalábbis tiszteletlenül és értelmetlenül veszik az ajkukra. A harmadik parancsolat erre is vonatkozik: „Isten nevét hiába fel ne vedd, mert nem hagyja az Úr büntetés nélkül azt, aki az Ő nevét hiába felveszi”. (2Móz 20,7) Még imádságban sem! De ez nem zárja ki a bizalmat, hiszen Ő a mi Atyánk.
Az is lényeges, hogy az Úrtól tanult imádság nem velünk, hanem Istennel kezdődik. Az Úr Jézus nem azt mondja először, hogy nekünk mire lenne szükségünk, melyek azok amiket Istennél hamar-hamar meg kell rendelni a magunk számára... Bármennyire szükségünk van bűnbocsánatra, mindennapi kenyérre, szabadulásra, oltalomra a kísértések között, annál sokkal fontosabb Isten! Istennel kezdődik, Istennel végződik a Miatyánk. Minden imádságnak Isten kell legyen a központja, a lényege. Akik Őt imádják, azok lélekben - vagyis a szívben is, nemcsak szavakban, - és igazságban - vagyis tettekben is, nemcsak üres szavakban kell imádniuk Őt. Őt, Aki a Mindenható és Örökkévaló Isten, de Aki a mi Atyánk.

II.
Menjünk tovább. Mi Atyánk: tehát Ő a miénk.
Ez nagy melegséget kölcsönöz ennek a mondatnak, egész közel hozza hozzánk azt aki hozzáférhetetlen világosságban lakozik.
Figyeljük meg, itt nem egyes számról van szó, hanem többes számról. Nem én Atyám, hanem mi Atyánk. Nem az én Istenemről beszélünk, hanem a mi Istenünkről. Továbbá, nem beszélhetünk külön a magyarok vagy románok Istenéről sem, mivel csakis egy Isten van, Akit gyermekei Atyának szólítanak. A családtagok, minden nyelvből és ágazatból „mi Atyánk”-nak szólítják Őt. Ez tehát azt hozza magával, hogy a másik ember, legyen bármilyen nemzetiségű, bármilyen színű, ő az én testvérem! Mert ha Istent Atyának szólítja az egyik is a másik is, akkor ők testvérek kell legyenek. Másképpen a kettő közül az egyik, vagy mindkettő hazudik, nem mond igazat.
A második világháború alatt egy francia ember ahogy kiszabadult a német fogságból hazafelé menekült, és éjszakára egy magánház ablakához ért, ahol épp lefekvéshez készülődött egy német család. Végignézte, ahogy elmondták az Úrtól tanult imádságot, majd bezörgetett, kérve, hogy adjanak szállást egy testvérnek. Azonban a házigazda a balta után nyúlt az ágy alá, mondva, hogy „te nem vagy a testvérünk”! De hát én is azt az imát szoktam mondani, amit ti mondtatok az imént! Ha Ő a mi Atyánk, akkor mi testvérek vagyunk! Igen, ez az, amit olyan nehezen ért meg az ember: valahol baj van, ha Isten a mi Atyánk, de nem vagyunk testvérek... Haragudni és Miatyánkot mondani együtt nem lehet. Ha imádkozni tudsz atyádfiáért akkor mindjárt minden neheztelés eltűnik a szívből.
Az imádság nem a harag fenntartására, vagy épp átok mondására való. Valaki az ige szavaival próbált rosszat kívánni felebarátjának, idézve Pál apostol szavait: „az ércműves Sándor sok bajt szerzett nekem, fizessen meg az Úr neki cselekedete szerint”. (2Tim 4,14) Azonnal hozzátettem: „De csak jóval!” Már nehogy átok hangozzék valaki felé, miközben a szeretet parancsát prédikáljuk! Ha Atyának szólítod Istent, nem kívánhatsz rosszat testvéredre, hiszen Ő is annak az Atyának gyermeke! „Mi Atyánk” - erre mindjárt felmelegedik a szíved, bármilyen bőrű, nemű vagy nemzetiségű legyen a másik. Ez azt mondja el, hogy „Isten nem személyválogató, hanem minden nemzetben kedves Őelőtte aki Őt féli és igazságot cselekszik.” (ApCsel 11,34-35)
A tékozló fiú történetében is azt mutatja be Jézus, hogy Isten olyan, mint egy apa. Olyan apa, aki hazavárja tékozló fiát. Messziről észrevette és elébe szaladt. Nyakába borult. Megölelte, új ruhát adott reá, felsaruzta, örültek, mert az ő fia hazajött, elveszett és megtaláltatott, meghalt és feltámadott. Aznban jött a másik testvér. Míg az egyik tékozlónak elébe szaladt, a másiknak utána megy. Az után, aki azt mondja, hogy „ez a te fiad, aki paráznákkal étette föl e te vagyonodat”... Az apa csendben helyreigazítja, hogy „ez nemcsak az én fiam, hanem a te testvéred”. Ugye, van egy kis különbség?
Ha tiszta szívvel kimondhatod az Úrtól tanult imádság kezdő mondatát, akkor mi testvérek vagyunk. Nem sajátíthatod ki magadnak Istent. A te Istened a másiknak Istene is. Ő a mi Atyánk, ezért semmi sem választhat el Tőle és egymástól.

III.
Még egy szót arról, hogy Ő a mennyekben van.
Ezt újra arra utal, hogy a mi Atyánk nem a mi kenyeres pajtásunk, hanem Ő a Mindenható Isten, aki a mennyekben van. Közvetlenségünk és bizalmunk ezért tisztelettel kell párosuljon. Ő a mennyekben van, aki mindent megtehet, aki mindent tud, aki nagyobb, mint az ember, aki tökéletes. Mivel a mennyekben van, nincs helyhez kötve, ott lehet mindenütt. Imádkozni nemcsak a templomban lehet, hanem bárhol és bármikor, mivel a mi Atyánk a mennyekben van. A mi Atyánk, Jézus szavai szerint, Aki a mennyekben van, titkon néz, de megfizet majd nyíltan. Menj be a te belső szobádba, és imádkozz titkon. A mi Atyánk, Aki a mennyekben van, hallja azt és tudja. Ő nincs helyhez kötve, Ő mindent megtehet. Ő nem egy eszköz, akit felhasználhatsz kényed-kedved szerint. Ő a mennyekben van.
Testvéreim! Semmi sem egyesíthet bennünket úgy, mint az Úrtól tanult imádság. Némelyeket pártok egyesítenek, vagy vezéregyéniségek. Másokat a nemzeti érzés, vagy közös érdekek, közös célok. Igazán akkor lehetünk egyek, ha Isten gyermekei vagyunk, ha Ő a mi Atyánk. Ez akkor törtéhet meg, ha újjászületünk, ha beleszületünk Isten családjába. Isten országát csak az Ő gyermekei fogják örökölni: azok, akik Atyának szólíthatták Őt. Legyen tehát a Miatyánk bevezető mondata hiteles minden imádkozó ajkán. Ámen.

Csendes éj - Vox Nova

2011-12-25T21:52:00.003+02:00

He came

2011-12-25T13:06:00.001+02:00

Aki felelős a karácsonyi dologért

2011-12-06T19:52:00.002+02:00

Egy asszony karácsonyi vásárlását próbálta lebonyolítani az utolsó pillanatban, egy zsúfolt bevásárlóközpontban. Belefáradt, hogy mindenütt tömeggel kellett harcoljon, mindig sorba kellett állnia. Belefáradt a sok keresgélésbe, ahogy a hosszú pocok között próbált rátalálni valamilyen ajándékra, ami már napokkal ezelőtt kifogyott.Keze tele volt megrakott szatyrokkal, amikor kinyílt a liftajtó. A lift is tele volt. A bentlévők morcosan próbáltak neki kis helyet szorítani, hogy beszálljon szatyraival.
Ahogy az ajtó csukódott, hangosan kifakadt: „Bárki is a felelős ezért az egész karácsonyi dologért, le kellene tartóztatni, felakasztani, vagy lelőni!”
Néhányan bólogattak mellé, egyetértésül.
Aztán, valahonnan a lift hátuljából megszólalt egy hang: „Ne aggódjon. Már régen keresztre feszítették!”

A woman was doing her last-minute Christmas shopping at a crowded mall. She was tired of fighting the crowds. She was tired of standing in lines. She was tired of fighting her way down long aisles looking for a gift that had sold out days before.
Her arms were full of bulky packages when an elevator door opened. It was full. The occupants of the elevator grudgingly tightened ranks to allow a small space for her and her load.
As the doors closed, she blurted out, "Whoever is responsible for this whole Christmas thing ought to be arrested, strung up, and shot!"
A few others nodded theirs heads or grunted in agreement.
Then, from somewhere in the back of the elevator, came a single voice that said: "Don't worry. They already crucified him."
(sermonseedbed)

Fekély, Meszesedés és Diabétesz Szabályzat

2011-11-26T17:12:00.001+02:00

Fekély, Meszesedés és Diabétesz Szabályzat

1. A munkád mindennél fontosabb. Felejts el minden mást.

2. Orvoshoz menni és kivizsgálásokat végezni kidobott pénz.

3. Szombaton, vasárnap, és vakáció idején a legmegfelelőbb, hogy az irodádban dolgozz. Senki sem lesz ott, hogy zavarjon téged.

4. Mindig legyen nálad az aktatáskád. Ez lehetővé teszi számodra, hogy a nap összes aggodalmait és bajait újra és újra átgondolhasd.

5. Soha ne mondd egy felkérésre, hogy „nem”. Mindig azt mondd, hogy „igen”.

6. Fogadj el minden meghívást gyűlésekre, találkozókra, előadásokra.

7. Bármilyen kikapcsolódás csupán időpazarlás.

8. Soha ne delegálj senkit magad helyett. Viseld az egész terhet egyedül.

9. Ha munkád utazással jár, dolgozz egész nap, utazz éjszaka, hogy másnap reggel nyolcra ott lehess a megegyezett időben.

10. Bármennyi munkát vállaltál is már, gondold meg, legalább egyet még bizonyára felvállalhatsz.

Öltözet (2)

2011-11-01T13:07:00.004+02:00

Öltözet (2)

Újra írok, mert úgy érzem, hogy még ennél is konkrétabbnak kell lennem. Azoknak írok, akik ezek hallatára azt mondják „nahát, erre soha nem is gondoltam”! „Sohasem szándékoztam egy férfinak kísértést okozni!” Elhiszem, hogy nem volt szándékodban, de mégis megtetted, és a tudatlanság nem mindig mentesít a vád alól. Persze, nem minden női olvasóm ennyire tudatlan. Tudom, hogy azoknak, akik tudják, talán hiába is beszélek… Vannak ugyanis, akik nagyon jól tudják, hogy öltözetük milyen hatást vált ki a férfiakból! Ők épp azért öltöznek úgy! Nekik azt üzenem, hogy térjenek meg. Kérjék Isten bocsánatát. Aztán teremjetek megtéréshez illő gyümölcsöket! Ez lehet, hogy azt jelenti, hogy ruhatáruk felét ki kell dobniuk. Nos, ha azt jelenti, akkor azt kell tenni! Nem érdemes elkárhozni a ruházat miatt. Ne legyen az öltözeted (vagy az ékszered!) a gazdagság, a büszkeség vagy az erkölcstelenség jelképe! Öltözetedről inkább legyen leolvasható a szerénységed, az alázatod és a szemérmetességed.

Ami engem illet, nem szeretnék abba a hibába esni, hogy a veszélyt látva nem szólok semmit. Ézsaiás azt mondja az ilyenekről: „Őrállói vakok mindnyájan, mit sem tudnak, mindnyájan néma ebek, nem tudnak ugatni...” (Ézs 56:10a) Más szóval, jöhet a tolvaj, senki sem szól semmit, még az őrálló sem. Én azért szólok, mert mindenki vérétől tiszta szeretnék lenni.

Természetesen, nem állhatunk ott az imaház ajtajában, hogy figyeljük az illetlen és szemérmetlen ruhákat, hogy megszólítsuk az érkező nőket, hogy „figyelj már, ilyen rövid szoknyában nem mehetsz be”! Vagy: „kérlek, vedd ezt a hárászkendőt, takard be magad, amíg benn leszel, mert másképp nem vehetsz részt az istentiszteleten…” Nem, ezt nem tehetjük meg. Az illetlenül öltöző nőknek is evangélium kell, és ahogyan a gyülekezetben lévő szent életű nőkkel kapcsolatba kerülnek, megérintheti őket is Isten Lelke, magukra ismerhetnek, és megérthetik, hogy nekik is úgy kell öltözniük, ahogyan az imaházba járó többi nő öltözik, szerénységben és szemérmetességben.

Mindenképp, ismétlem, az öltözetről szóló tanítás nem a kívülvalóknak szól! A belülvalóknak szóló tanítás ez, akik Isten gyermekei, akik életükkel és ruházatukkal is bizonyságot szeretnének tenni arról, hogy Jézus Krisztus követői.

A világ szemében mit sem ér a nyilvánvaló szerénység és nőiesség. A világ megpróbálja beleszorítani a hívőket is az általa készített sablonba, ahol a szerénységnek és nőiességnek semmi helye és értéke nincs. Ha engeded, hogy a világ szándéka szerint formáljon és alakítson téged, akkor engedetlen leszel Isten Szavának, amely kijelenti, hogy „Ne szabjátok magatokat e világhoz!” (Róm 12:2) Szomorú, ha a világ hatása látható a gyülekezetbe járók öltözetén. Lényegében az evangélium ereje és igazsága kérdőjeleződik meg, amikor egy magát hívőnek valló személy öltözetéről az új életet és lelkiséget nem lehet leolvasni!

„Lehetetlen, hogy botránkozások ne essenek; de jaj annak, aki által esnek. Jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakába, és a tengerbe vetik, mintsem egyet is megbotránkoztasson a kicsinyek közül” (Lk 17:1-2). Más szóval, minden férfi felelni fog azért, ha a kísértések erőt vettek rajta. De az is felelős, és nem kisebb mértékben, aki a kísértést kiprovokálta! „Többé tehát ne ítélkezzünk egymás felett, hanem inkább azt tartsátok jónak, hogy testvéreteknek se okozzatok megütközést vagy elbotlást” (Róm 14:13). Szándékod tisztasága nem érvényteleníti öltözeted tisztátalan hatását!

Hamis védekezés az olyan hozzáállás, miszerint „a férfiak jobban tennék ha nem gondolnának tisztátalant, és vigyáznának a szemükre, mit néznek vele!” Ilyet a házasságtörő szajhák mondanak: „Ilyen a házasságtörő nő útja: eszik, aztán megtörli a száját, és ezt mondja: Nem tettem semmi rosszat!” (Péld 30:20) Minden nőnek tudnia kell, milyen harcot vívnak a férfiak tisztaságuk érdekében. Minden férfi izgatható látás által, épp úgy, ahogyan a nők érintés által.

Akik nem értenek egyet mindezekkel (amit a tisztességes és szemérmetes öltözetről mondok), azokat arra kérem, hogy tiltakozásul ne vonuljanak félre, keresve maguk mellé hasonló lázadó gondolkozásúakat! Inkább jöjjenek ide, érveljenek a Bibliával! Mondják meg, hol tértem el tanításommal az Isten Igéjétől? Én kész vagyok változni és igazodni mindenben az Igéhez.

Félek, hogy sokan szándékosan öltöznek úgy, hogy a férfifejek utánuk forduljanak, akár az Isten házában is (de főképp menyegzőkön)… Nyilvánvaló, hogy az istentiszteleten az ördögnek feltett szándéka, hogy a (férfi)hallgatók gondolatát messze terelje az Igétől és Isten dolgaitól, a nők kihívó, szemérmetlen ruházatával. Nagyképűség azt mondani, hogy „vigyázzon magára, hogy mit néz!”, vagy: „akinek ez probléma, az intézze el személyesen”… Melyik férfinak nem probléma az ilyesmi? Az menjen és kezeltesse magát, mert beteg! Az egészséges férfiak mind kísérthetők szemük látása által.

Al Martin egyik prédikációjában tíz mágnest sorol fel, amelyek a férfiak tekintetét magára vonja:
(1) a térdnél feljebb vágott szoknya (mert ugye, még egy pár centi, és… mit lehetne látni!);
(2) a szorosan fenékhez simuló ruha (amely kiemeli azokat a testrészeket, amelyeket a prostituáltak áruba bocsátnak);
(3) az érzékien kidomborított női mell (mintha anatómiai leckét kívánna adni a női test felépítéséről);
(4) a kivágott, vagy kigombolt blúz (amelyek nem felöltöztetik, hanem kitakarják, ami alatta van, főképp, ha le kell hajolni például, a gyermekért);
(5) az ujjatlan ruhák, amelyek mutatják a vállat és néha a hónaljat is (feltárva még a melltartó részeit is);
(6) a mélyen lehúzott, csípőn alulra engedett szoknyák és nadrágok (hogy a köldök lehetőleg látható legyen, és ha lehajol, még fenekének hajlata is);
(7) az átlátszó ruhák, amelyek láthatóvá teszik az alsóneműt (és mindjárt megállapítható például, hogy milyen színű);
(8) a rövid szoknyák, amelyekkel nem lehet felöltözni (bármennyire huzigálnák is őket hosszabbra, hogy fedjék legalább a térdeket, mikor leülnek);
(9) a testhezálló (farmer)nadrág, amely kiemeli a test vonalait (főképp a legerotikusabb részeken);
(10) a fedetlen hát vagy alsórész.

Természetesen, mindezek hallatára még mindig vitába lehet szállni. De az önvizsgálat többet ér, mert akkor nem másokat ítélünk el. „Mert ha mi magunk ítélnénk meg önmagunkat, nem esnénk ítélet alá.” (1Kor 11:31)

Öltözet (1)

2011-10-02T23:35:00.005+03:00

Öltözet (1)

Egy friss munkahely-tanulmány szerint a szoknyát viselő nőket többre értékelik, mint a nadrágot viselőket („Wear a Skirt to Make a Good Impression” – Daily Telegraph, Sept. 21, 2011.) Több mint 300-at kértek meg arra, hogy osztályozzák a szoknyában, öltönyben, nadrágban bemutatott nőket, bizalom, siker, megbízhatóság, stb. szempontból. Karen Pine professzor, aki a kutatást vezette (Hertfordshire Egyetem), megállapította: „a nők öltözhetnek nőies módon, és mégis bizalomgerjesztőknek és sikereseknek tűnhetnek”. A következtetésnek megörültem: végre, ezt kimondják olyanok is, akik nem hisznek a Bibliában.

Nyilvánvaló, hogy az öltözet egy általánosan "beszélt" nyelv, amellyel üzenetet továbbítunk magunkról. Nemcsak az fontos, hogy valaki hogyan öltözik a munkahelye miatt, hanem főképp az, hogy hogyan öltözik a hite miatt! Az öltözet (lehet) bizonyságtétel.

Yves Saint Laurent, a női nadrág feltalálója, egy erkölcstelen életű, kábítószer-függő, homoszexuális divatguru volt, aki pszichiátriai kezelésre járt. Ő volt az, aki elsőnek vette rá a nőket ruhakölteményeivel arra, hogy utasítsák el az Isten által teremtett nőiességüket. Szerinte a nadrág „egyenlő szintre helyezte a nőket a férfiakkal” (Linda Grant: Feminism Was Built on the Trouser Suit, The Guardian, 2008. június 3. http://lifeandhealth.guardian.co.uk/fashion/story/0,,2283462,00.html).

A McCall világi magazin ezt írta a női nadrággal kapcsolatban: „A női lábak gyakran a férfi érdeklődés tárgyai, mivel ezek szexuális jelek hordozói. A láb húsának egyszerű felfedése elégséges, hogy szexuális üzenetet továbbítson. Szükségtelen mondani, hogy annál serkentőbben hat, minél többet mutatnak belőle, annál az egyszerű oknál fogva, hogy a nemi szervek zónájához közeledik.” Majd így folytatta: „Az első mód, ahogyan ezt ki lehet hangsúlyozni, az olyan ruhák használata, amely kiemeli a szervek természetét, amelyek rejtve vannak a ruha alatt. Nők számára ez a nadrág viselését jelenti.” (David W. Cloud, Dressing for the Lord, Way of Life Literature, 2007. 35-36 old.)

A férfiak mindig is tudták, hogy erre megy ki a dolog.

Ezért, a rövid szoknya viselése talán még ennél is erkölcstelenebb.

2009. februárjában, tervezőjének 75. születésnapján, a Concorde repülőgépekkel együtt a brit védjegyek és világhírű találmányok közé sorolták a miniszoknyát, ami a feje tetejére állította a hatvanas évek női divatját. Ezt az akkor 21 éves Mary Quant divattervező „találta fel” azzal, hogy állítólag túl rövidre szabott egy anyagot, és rákényszerült, hogy elkészítse az első miniszoknya-kollekciót. Szerinte ez „valahogy boldoggá tette a nőket és a férfiakat”.

A mini nemcsak az ötven évvel ezelőtt piacra dobott Barbie babák öltözete lett, hanem előbb a Beatles tagjainak barátnői, majd a királynő társaságában sürgölődő szobalányok is finom harisnyanadrágba bújtatták lábaikat. Hamarosan szalonképessé vált az „obszcén rongy”-nak címkézett tenyérnyi ruhadarab, és a világ többi kifinomult hölgyei is behódoltak az új divatnak. Így a miniszoknya a hatvanas évek szimbólumává vált. És pimasz tervezőjének igaza volt: hatalmas áttörést jelentett!

Mert ezzel kezdődött a hagyományos keresztyén erkölcsi rend megtagadása és megváltoztatása.

Volt idő, amikor az öltözet kérdéséről a szószékről hallhattunk bibliai tanítást, de mára már nemcsak megritkultak, de teljesen el is tűntek az ilyen témájú prédikációk és előadások. Sőt, bármilyen felemlítése az öltözködés milyenségének a gyülekezetekben egyre inkább elavultnak, sértőnek és törvényeskedésnek van címkézve. Ez a rezisztens magatartás a rock’n’roll kultúra következménye. Mivel sokan hallgatnak erről a témáról, a harc legtöbbször azért végződik vereséggel, mert a harcosok egyszerűen otthagyják a harcmezőt. Pedig ha valamikor fontos volt bibliai tanítást adni a ruházatról, akkor az most van!

A modern társadalmat többek között a tisztességtelen és szemérmetlen öltözködés jellemzi. A mai divatbemutatók érzékiségben és erkölcstelenségben túlszárnyalják az ókori korinthusiakat is. Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy az öltözettel kommunikálunk, és a Szentírásnak van mondanivalója erről a témáról is.

„Hasonlatosképpen az asszonyok tisztességes öltözetben, szemérmetességgel és mértékletességgel ékesítsék magokat; nem hajfonatokkal és arannyal vagy gyöngyökkel, vagy drága öltözékkel, Hanem, amint illik az istenfélelmet valló asszonyokhoz, jó cselekedetekkel.” (1Tim 2:9-10)

Alkotmányellenes az új Egyházügyi Törvény Magyarországon

2011-07-20T12:09:00.015+03:00

Alkotmányellenes az új Egyházügyi Törvény Magyarországon

A 1990. évi IV. sz. törvény rendkívül megengedő szabályozása miatt többszáz egyházacska került bejegyzésre különböző helyi bíróságokon: megközelítőleg több mint 360. Az új bejegyzési kritériumok szerint a bejegyzés alapvető feltétele az, hogy elsődlegesen vallási tevékenységet végezzen, legalább húsz éve működjön Magyarországon, és legalább ezer természetes személy legyen a tagja, a korábbi a száz fős tagság helyett. Az alapszabály mellé részletes hitelvallást is csatolni kellett volna a bejegyzési kérelemhez. A bejegyzésről a miniszter és a nemzetbiztonságiak javaslatára a Országgyűlés döntött volna kétharmados többséggel. Az új Egyházügyi Törvény 2012. január 1-től lépett volna érvénybe Magyarországon.

Azonban alkotmányellenesnek nyílvánította az egyházügyi törvényt az Alkotmánybíróság - írja a Népszabadság (http://nol.hu/belfold/alkotmanyellenes_az_egyhazugyi_torveny).

Az Alkotmánybíróság 2011. december 19-i határozatában megállapította: a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló törvény (Ehtv.) közjogi érvénytelenség miatt alkotmányellenes, ezért azt megsemmisíti.
Az AB (Alkotmánybíróság) közleménye emlékeztet: az Alkotmánybírósághoz több indítvány érkezett – magánszemélyektől, jogi személyektől, valamint egyházaktól – az Ehtv. egésze, illetve egyes rendelkezései alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére.
Az indítványok a vallásszabadság jogának, az állam és egyház elválasztása elvének, a jogállamiság elvének, a jogorvoslathoz való jognak, a tisztességes eljáráshoz való jognak, a belső és a nemzetközi jog összhangjának, a köz érdekében végzett képviselői tevékenységnek, a Kormány együttműködési kötelezettségét kimondó alkotmányi szabálynak és a hátrányos megkülönböztetés tilalmának sérelmét állították.

Több indítvány azt is állította, hogy az Ehtv. megalkotására vonatkozó törvényhozási eljárás során megsértették az Országgyűlés házszabály „garanciális jelentőségű” elemét, amely a zárószavazás előtti módosító javaslatok benyújtásának feltételeit szabályozza, ezért a törvény közjogilag érvénytelen. Az Alkotmánybíróság ennek helyt adva csak ezt az indítványi elemet vizsgálta.

A közlemény szerint a vizsgálat alapján az Alkotmánybíróság megállapította: az Ehtv. országgyűlési megalkotása során az egységes javaslathoz képest a zárószavazás előtti módosító javaslat elfogadása lényeges változásokat eredményezett az egyházi jogállás megszerzésének szabályozásában. Mivel – többek között – az egyházi jogállás megszerzését (illetve a jelenleg egyháznak minősülő szervezetek többsége esetén annak megtartását) az országgyűlési képviselők kétharmadának támogató szavazatától tette függővé, míg az egységes javaslat szerint a nyilvántartásba vételről bíróság döntött volna.

Bár a közösségi vallásgyakorlás joga önmagában nem függ az egyházi jogállástól, ahhoz az Ehtv. mégis olyan többletjogosultságokat kapcsol, amelyek lényegesek a vallási közösség élete szempontjából, ezért az egyházi jogállás megszerzésének szabályozása a törvényjavaslat keretében alapvető jelentőségű, elvi szabályozási kérdésnek minősül.

Az Alkotmánybíróság korábbi joggyakorlatára is figyelemmel úgy ítélte meg, hogy a zárószavazás előtti módosító javaslat benyújtási lehetőségének a koherenciazavarra korlátozása azért is jelentős szabály, mert enélkül – illetve figyelmen kívül hagyása esetén – a törvényhozási eljárás legvégső szakaszában is sor kerülhet a törvényjavaslat koncepcionális, átfogó módosítására. Az ilyen gyakorlat azt eredményezheti, hogy részben vagy egészben kiüresedik a törvényhozási eljárás ezt megelőző szakasza (a törvényjavaslat általános és részletes vitája), ami pedig a megfontolt és minőségi törvényalkotást szolgáló biztosítékainak kiüresedését eredményezheti.

Ez alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Házszabálynak a zárószavazás előtti módosító javaslatok benyújtására vonatkozó rendelkezése a demokratikus hatalomgyakorlás és a köz érdekében végzendő képviselői tevékenység garanciájának minősül, ezért megsértése olyan súlyos eljárási szabálytalanságnak tekintendő, amely a törvény részének vagy egészének közjogi érvénytelenségét idézi elő.

Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította: az Ehtv. megalkotása során a T/3507/90. számú egységes javaslathoz képest koncepcionális változást tartalmazó T/3507/98. számú zárószavazás előtti módosító javaslat benyújtására és elfogadására a Házszabálynak – a közügyek érdemi megvitatásának, a köz érdekében végzendő képviselői tevékenységnek, ezáltal a demokratikus hatalomgyakorlásnak garanciáját képező, a jogalkotás ésszerű rendjének biztosítékául szolgáló – a 107. §-ával ellentétesen került sor, ami egyben az Alkotmány 2. § (1) és (2) bekezdésének, valamint 20. § (2) bekezdésének sérelmét eredményezte; ezért az Ehtv. megsemmisítéséről döntött.

Az Alkotmánybíróság felhívja az Országgyűlés figyelmét arra, hogy – az Alaptörvény VII. cikkének megfelelő – új törvény elfogadásáig ne helyezze hatályon kívül a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló 1990. évi IV. törvényt, amely jelenleg szabályozza a tárgykört.

A határozathoz dr. Bragyova András és dr. Holló András alkotmánybírók párhuzamos indokolást, dr. Dienes-Oehm Egon, dr. Paczolay Péter, dr. Pokol Béla, dr. Szalay Péter és dr. Szívós Mária alkotmánybírók pedig különvéleményt fűztek - áll az Ab közleményében.

Az ún. Kortárs Keresztyén Zene - 4. befejező rész

2011-06-28T22:43:00.001+03:00

Az ún. Kortárs Keresztyén Zene

(4. befejező rész)

Mit tanít a Biblia az éneklésről, az istentiszteletről? Milyen kell legyen?

a. „Lélekben és igazságban.” (Jn 4,24)
Az imádat/dicsőítés nem arra való, hogy te jól érezd magad... (Habár szeretnénk, ha mindenki jól érezné magát az istentiszteleten.) Arra sem való, hogy tetsszen a lelkipásztor hangja és szép legyen a templom... Sajnos, sokan „kapni szeretnének valamit”, lehetőleg úgy, hogy azért ne kelljen semmit tenniük, „megnyugodva” és „feltöltekezve” menjenek haza. Mindez megtörténhet az istentiszteleten, de az imádatnak ez velejárója, nem pedig célja.
Az imádat „lélekben”, vagyis a testiességtől elhatárolva kell történjék, nem táncolva, ugrálva, tapsolva, kurjongatva, mantraszerű dicsőítéseket énekelve, hanem a Lélek erejében! Ugyanakkor „igazságban”, vagyis valódi hódolattal, nem hazudva Istennek az énekek és imádságok által, hanem igazat mondva és élve minden nap.

b. „Ékesen és jó renddel” (1Kor 14:40)
Az ordítozás, fetrengés, tánc és ehhez hasonló extrém megnyilvánulások nincsenek „rendben” és nem is „ékesek”... A manapság divatos ugrálós-tapsolós szórakoztató összejövetelek nem istentiszteletek. „Öltözzétek fel amaz új embert, mely Isten szerint teremtetett igazságban és valóságos szentségben.” A zűrzavar és felkorbácsolt érzelmek nem jó bizonyság (1Kor 14:23 ). „Isten nem a zűrzavarnak, hanem a békességnek Istene. Mint ahogyan ez a szentek valamennyi gyülekezetében történik.” (1Kor 14:33) Elítéljük a lélek nélküli prédikációkat is, a lelki erő nélküli üres formákat is! „Amint a kígyó megcsalta Évát ravaszságával, úgy tántorodnak el a ti gondolataitok is a Krisztus iránti őszinte és tiszta hűségtől. Mert ha valaki odamegy hozzátok, és más Jézust hirdet, nem akit mi hirdettünk, vagy más lelket fogadtok be, nem akit kaptatok, vagy más evangéliumot, nem amelyet elfogadtatok, azt szépen eltűritek.” (2Kor 11:3-4)

c. „Okos” istentisztelet (Róm 12:1-2)
Vagyis, legyen értelmes és meggondolt. (Róm 12:1-2) Ha nem értelmes az istentiszteletünk, akkor lehet „esztétikus”, "extatikus” vagy „profán”. Azonnal megmagyarázom mik ezek.
Az ún. „esztétikus istentiszteleten” minden lenyűgöző, szemet és érzékeket ingerlő: pompás ruhák, csilingelés, tömjénfüst, szép szobrok, megindító szentképek, misézés, szenteltvíz, stb. Ezzel nem Isten kerül a központba. Valósággal „szerelmesek” lesznek a hívek a templomba, a liturgiába, a kalotaszegi kézimunkákba – ami bálványimádás. (A tanítványokat is elbűvölte a jeruzsálemi templom szépsége – Lk 21,5-6.) Pedig Isten kézzel csinált templomokban nem lakik (ApCsel 17,24; 2Krón 6,18).
Az ún. „extatikus istentiszteleten” az „örvendezés” és „dicsőítés” leple alatt mesterséges, testi érzelmeket gerjesztenek. Pedig az énekek hangulata és ritmusa nem arra való, hogy az értelmet kikapcsolják, hanem hogy hatásosabbá tegyék a szöveget.
A „profán istentisztelet” nem sokkal különbözik egy társadalmi közösségi alkalomtól. A profán istentiszteleten hitetlen emberek színlelnek tömegesen istentiszteletet. Az ilyen hitehagyott istentiszteletre ha eljönnek az emberek, akkor ott a lelkész elmond egy beszédet (aminek kevés köze van a Bibliához), de abban nincs szent tisztelet, megilletődés, hódolat, imádat, dicsőítés, mindaz, ami a szent Istent megilletné. Csak képmutatás van és hagyománytisztelet (Mt 15,7-9). Hiányzik az igaz Isten ismerete és az egymással való szent közösség. Az emberek ahogy jöttek, úgy mennek el.

d. Nem „magunk-választotta” istentisztelet (Kol 2:23. Mk 7:7)
A mai énekírók nagy része a világot utánozza; a nemhívők tetszésére akar lenni; valamilyen óvodás-szintre csökkentené az énekek mondanivalóját; vagy illetlen szöveget használ. Pedig az istentisztelet is Isten parancsa szerint kell történjék: Ő sem nem divatos (hogy csak újmodern énekeket szeretne), sem nem nosztalgiás (hogy csak régi énekeket szeretne). Isten: Isten. Végtelen, időtlen és önmagában létező.
Istennek nem tetszett a Kain áldozata, mert nem tetszett az, ami Kainban volt (1Móz 4:3-5).
Nádáb és Abihú meghaltak, mert idegen tüzet vittek az Úr elé (3Móz 10).
Uzza meghalt, mert illetéktelen módon bánt a szent dolgokkal (hozzáért a frigyládához, és nem volt lévita - 2Sám 6:7).

Mark Driscoll hat bibliai alapelvet állapított meg arra nézve, hogy milyen kell legyen a közös éneklés/istentisztelet: (http://theresurgence.com/2011/03/06/6-biblical-principles-for-corporate-worship).

1. Legyen Isten-központú. Vagyis, az éneklés nem arra való, hogy magunkat szórakoztassuk. Nem magunkat imádjuk, hanem Istent. A közös éneklés az imádathoz tartozik. Ennek fokmérője az Isten beszéde iránti tisztelet és engedelmesség: aki féli az Istent, annak az Isten beszéde szent (5Móz 28:58; 31:12; Zsolt 138:2; Ézs 66:2; Jn 14:23).

2. Legyen érthető. Ennek mondanivalója legyen világos: nem tartalmatlan hangulatkeltő, hatásvadászó zaj. Legyen Krisztus személye és evangéliuma a központban.

3. Legyen „seeker-sensible” (barátkozó-érzékeny). Az istentiszteleten, ahol nem-hívők vannak jelen, legyünk tekintettel arra, hogy az énekek mondanivalója az ő számukra is legyen érthető.

4. Legyen önzetlen. Nem egyéni, hanem közös imádatról van szó. Senki se gondoljon magáról többet, mint amennyit kell. Jellemezze a törekvés a szentségre. Ez Isten elvárása minden gyermekétől, különösen azoktól, akik a szolgálatot végzik. A szentség követelménye a magánélet, a családi élet, a szakmai élet és a gyülekezeti élet minden területére kiterjed.

5. Legyen rendezett. A hatáskereső előadók, ritmus-zavarodott zenészek, botfülű énekesek, zúgó hangfalak, szervezetlenségre utaló hosszas csend nem kevésbé elítélendő, mint a magyarázat nélküli nyilvános nyelvekenszólás vagy ún. prófétálás. Isten nem a zűrzavarnak Istene.

6. Legyen evangélizáló jellegű. Ez arra vonatkozik, hogy az éneklés alkalmazkodik a hallgatók kultúrájához, és számukra is üzenetet kell továbbítson.

Az újszövetségi gyülekezet istentiszteletéhez hozzátartozik 1) a prédikálás (2Tim 4:2), 2) az ÚSz-i jelképek, a bemerítés és az úrvacsora (Mt 28:19. 1Kor 11:17-23), 3) az imádság (1Tim 2:1), 4) Igeolvasás (1Tim 4:13), 5) adakozás (2Kor 8-9) és 6) éneklés (Kol 3:16).

Charles Wesley a következőket javasolta: http://www.gbgm-umc.org/holcombumc/singing.htm
Tanuld meg a dallamot! Énekeld úgy, ahogyan le van írva!
Énekeld az összes versszakot!
Énekelj teljes szívvel-lélekkel!
Énekelj szerényen, harsogás nélkül!
Énekelj ritmus szerint: ne fuss előre, ne maradj le!
Énekelj lelki módon, Istennek tetszően!

Főképp: gondolkodj az ének értelmén! Az istentisztelet és éneklés sohasem lehet alantas ösztönöket gerjesztő dolog, hanem ami felemel, megerősít, megvigaszta és, gyógyítja a lelket.Formálja az életet. Istenről és Istennek szól. Nemcsak a közönség hallja, hanem Isten angyalai is. Isten előtt nagyon kedvesek az egyszerű parasztbácsik és nénik egyszerű énekei, akik tiszta szívből énekelnek. A kisgyermekek csengő hangjai azért kedvesek, mert őszinték.

„Annakokáért mozdíthatatlan országot nyervén, legyünk háládatosak, melynél fogva szolgáljunk az Istennek tetsző módon kegyességgel és félelemmel. Mert a mi Istenünk megemésztő tűz.” (Zsid 12,28-29) „Mindent Isten dicsőségére tegyetek!” (1Kor 10,31/b)

Az ún. Kortárs Keresztyén Zene - 3. rész

2011-06-25T14:37:00.001+03:00

Az ún. Kortárs Keresztyén Zene

(3. rész)

Nagyon örülök a jó commenteknek, mert ez mutatja, hogy a problémát mások is látják, és a megoldást mások is keresik. Természetesen sokat lehetne írni erről a dologról, és az is igaz minden időben, hogy a szívünk állapota fontosabb bármilyen formaságnál.

Nem lehet válaszolni arra a kérdésre, hogy „milyen zenei irányzatokat sorolunk a KKZ-hez”. A „módszert” nem lehet „felsorolni” csak felismerni. Maga az éneklés módja lehet kedves Isten előtt, vagy lehet utálatos. A módszert neveztem "KKZ-nek, nem pedig az énekeket. Azt, amit elítélek, nem egy ének újsága dönti el. A karácsonyi „Csendes éj”-t is lehet úgy énekelni és zenélni, hogy az utálatos Isten előtt!

Szögezzük le újra: a rock zenének semmi köze nincs ahhoz az élethez és üzenethez, amiről mi énekelni akarunk. Azt mondják, hogy ezzel megnyerjük a fiatalokat? Nem. Cigarettával a kezedben nem fogod leszoktatni a dohányzókat bűnös szenvedélyükről. Iszogatva ugyanannál az asztalnál nem fogod megnyerni a részegeseket a józanságnak. Pogány szokást használva (ez a rock) nem fogod a fiatalokat behozni Isten országába. Legfeljebb te is kiesel. Nem listáról beszélek, hanem stílusról, filozófiáról, életvitelről! Egy világi és bűnös lázadást, szórakozást, testiességet, szexet, erőszakot, mágiát, stb. jelentő éneklést nem lehet úgy "megtéríteni", hogy ezután a stílusa, a ritmusa, a dallama mást jelentsen, főképp, ha a hangerő, a felszerelés, az öltözet, stb. azonos.

Túlságosan mechanikus dolog úgy osztályozni az énekeket, hogy „ez KKZ”, ezért elítéljük, „ez nem KKZ”, ezért énekelhető… A gyülekezeti éneklésnek van egy helyes és természetes fejlődése, amelyet követni kell, minden időben. Ami veszélyt jelent, az egy elhatalmasodó világi és testi megnyilvánulás a gyülekezeti éneklésben, ami ellen felemeltem a szavam. Ez abban mutatkozik meg, hogy a bibliai értékrendet felváltja egy világi érték(telenség), a jellemet és lelkiséget felváltja a professzionális képesség és személyiség, a bűntudatot és szégyen-érzetet felváltja egy felületes és szégyentelen viselkedés, a tisztaságot és szentséget felváltja a közönséges és a fertőzött. Amikor az istentiszteleti éneklés ki van szolgáltatva tizenéves gyermekek kénye-kedvének (akiknek sem elég ismeretük, sem elég tapasztalatuk nincs), akkor e fontos szolgálatban félrebillent az egyensúly. Innen csak egy lépés van odáig, hogy a mély lelki üzenetet (bűnvallást, hitvallást, evangéliumot, meghívást) tartalmazó énekeinket felváltsák a silány, szórakoztató ismételgetések, háromszoros hangerővel és dübörgő ritmussal. Maga a gyülekezet is elfelejt egy idő után énekelni, merthát, ugye, azér’ van a dicsicsopi, hogy énekeljen!

Ne értsen félre senki. Gyermekbetegség nem haladni a kultúrával: leragadni a metrikus zsoltároknál, vagy az angolszász énekeknél… Egyáltalán nem vagyok ellene a repertoár kiszélesítésének, és nem ragadok le az olyan megjegyzéseknél, hogy "Graham Kendrick karizmatikus volt, ezért az énekét nem énekeljük". Az énekeknek (éppúgy, mint a verseknek), nincs felekezeti hovatartozásuk: van jó egy ének (vagy vers), és van rossz. Ne legyünk elfogultak, hanem vizsgáljuk meg a dolgokat részrehajlás nélkül. A hit hangjai énekei mellett lehet mást is énekelni. Sőt! De legyünk igényesek, és az új énekek legyenek teológiailag, zeneileg, irodalmilag legalább annyira minőségűek, mint amilyeneket A hit hangjaiban találunk.

Az is elgondolkoztató, hogy az újabb énekek érzelmileg hatnak. Így van. Nem kell túlzásba vinni a szöveget sem: lehet egy éneknek annyira súlyos üzenete, hogy egy adott esetben, (bizonyos helyzetben) a gyülekezet úgy érzi, hogy megtömték a szájukat „lelki eledellel”, és nem képesek azt megrágni… Ez is egy véglet. De az is véglet, amit Adrian Plass említ a könyvében, amikor egy fél sort ismételgetnek értelmetlenül!… A tanulság újra az, hogyaz énekek megfelelő kiválasztását nem szabad tapasztalatlan gyermekekre bízni!

Egy másik kérdés a zenei kíséret minősége. Isten házához és Nevéhez nem illik a silányság sem a prédikációban, sem az éneklésben. Istennek a legjobbat illik adni zenei téren is. Ezért, az a félszeg és gyarló gitáros jobban tenné, ha megtanulna kottát olvasni, hogy vezethesse a közös éneklést! A pengetős zenekar (és a fúvós is) csak arra való, hogy egy generációt megtanítsunk kottát olvasni, zenélni, és előkészíteni az énekkari tagságra, és arra, hogy később orgonisták, karvezetők legyenek. Jobb közösséget, nevelési módot, eredményesebb tanulást ezen a téren nem látok gyermekeink számára. Akik csak a hangszert és a zenekart látják, azok nem látják a fától az erdőt. A lényeg nem a zenekarban van, hanem az együttlétben, a tanulásban, a szolgálati lehetőségben. A pengetős zenekar egy evangélizáló eszköz, nem pedig egy cél.

Félek, hogy sokan nem tudják, fel sem mérik, hogy A hit hangjai milyen széles alternatívát kínál a közös éneklésre. Hogy „a fiatalok mást szeretnének”? Lehet. De miért? Ha megválaszoljuk ezt a „miértet”, akkor tudunk válaszolni arra is, hogy ezt az igény érdemes-e kielégíteni vagy nem. Meglehet, hogy annál, aki „mást akar”, annál egyéb bajok (is) vannak! Persze, az is lehetséges, hogy a fiatalok igénye jogos, és érdemes rá odafigyelni. De ez utóbbi eset jóval ritkább.

Alább megpróbálom csoportosítani A hit hangjai új énekeit „újságuk” szerint (a pontosság és teljesség igénye nélkül). Az ünnepi énekeket kihagytam.

1. Vannak az ún. ’60-as és ’70-es ébredés énekei:

2. A Bárány vére megtisztít

4. A béke messze tőled

5. A bús Gecsemáné kertből

6. Add át a szívedet Jézusnak

7. Ad ébredést az Úr

11. Adj hálát Istennek

18. A gond ha nyomja szívedet

40. Angyalok nyelvén szólhatok

84. Az út Atyánkhoz

92. Áldjad lelkem, áldjad életem

97. Áldjuk Jézust hálás szívvel

105. Bágyadt, fáradt

113. Béke jön tőled, Uram

114. Békét ad Ő, aki összetör

124. Bűnömet elvette Jézus

125. Bűn útját tapostam

126. Bűn-sötét éjből

153. E földön lenn

161. Egykor oly távol voltam

179. Ez az a nap

186. Édes Atyám, Tied az ég

189. Égi Jeruzsálem

191. Égi trombiták, ha zengnek

192. Égi trónról szállt a földre

194. Élünk-e az Úrban?

197. Énértem jó Megváltóm

263. Határtalan és mérhetetlen

264. Ha szemem nyitva tartom

266. Hálaének hangja zendül

273. Hálával áldozom, Jézusom

281. Hívtál, Uram, hallottam jól

282. Hol e földön nagy

290. Hozzád jövünk, Uram

295. Hullámzik a szép kalászos

314. Istentől jött e földre Jézus

337. Járok a Jézus lábnyomán

361. Jézus Krisztus megváltott

365. Jézus Krisztus mikor

368. Jézus megtalált és karjaiba

376. Jézus, tarts keresztednél

377. Jézussal járok földi utamon

379. Jézus szent Nevéről

380. Jézus szíve megbocsát

388. Jézus zörget a szíveden

389. Jó Pásztorom nékem

424. Krisztus testének

435. Küzdjünk bátran

456. Majd, ha átkelünk mind

461. Már jön a hajnal

465. Magára vette

489. Messze tájról hallatszik

496. Mily boldogság

500. Mily nagy boldogság

523. Mint eltévedt bárány

555. Nemsokára jön

556. Ne rettegj, akármi sújt

557. Nem tudom mikor lesz

558. Ne várj addig, amíg

561. Nincsen ennél drágább hír

571. Oly szép a Jézus szent Neve

573. Onnan a fény, öröm

614. Ó, mily csodálatos

650. Siessetek, hamar lejár

654. Sújtson bár próba

658. Szánj időt imára

680. Szeretet áradjon köztünk

685. Szeretnék Jézus folyton

688. Szívemben eldőlt

696. Tarts meg engem, Uram

698. Te csak az Istennek

706. Teremts bennem tiszta

719. Több szeretet, több szív

722. Tudom, az Úrnak terve van

723. Tüzed, Uram Jézus

724. Uram, a csendet vágyom

728. Uram, Te jól ismersz

729. Úgy gyötört a szomj

746. Van még számomra is

747. Vágyom Jézus közelébe

748. Vágyod-e elhagyni?

751. Válasszatok!

752. Vándorutam roskadozva

764. Zarándok utamon

772. Jézusért élek

Összesen 84 ének.

2. Aztán vannak a majdnem hasonló stílusban írt újabb énekek:

3. Abbá, Atyánk

14. Adj Uram, nékem

26. Aki hozzám fordul

35. A mennybe’ fenn*

36. A menny örök otthona vár

46. A szívemet átadom én*

47. A Te nevedben mi együtt

60. Az életem ajtaján

68. Az Úré minden hatalom*

73. Az Úr Jézusnak még ma*

74. Az Úr légyen áldott*

88. Áldásoddal megyünk *

96. Áldjuk a mennyei Atyát

100. Áldott szavad által*

102. Átadom a szívem

103. Átadom magamat

132. Csend van bennem

137. Csodálva, imádva

163. Egy szív érettem*

164. Egymásnak terhét

171. Emlékezz vissza az útra

176. Esdve kérlek jó Atyám

215. Felséges vagy, Uram

221. Fenn a mennyben az Úr

225. Formáld a szívünket

245. Hajlékunk voltál

268. Hálát adok, Uram

272. Hálát adva áldja Istent*

291. Hozsánna, hozsánna

296. Hűséged végtelen*

301. Immánuel, Immánuel

357. Jézus hű Megváltó*

428. Krisztus Úr, a nagy Király*

429. Krisztus újra eljön

440. Legyen áldás az úton

503. Mily szent öröm*

509. Mindenható, kit csillagmilliárd

513. Minden reggel érzem

514. Mindent megbocsátott

546. Nagy Király*

567. Olyan sokáig éltem

569. Oly jó tudni azt

572. Oly szép az Ő Neve

585. Ó, drága kegyelem

639. Ő az Úr, Ő az Úr

686. Szívemnek mélyén*

684. Szívből köszönöm*

691. Szolgálni Néked teljes

694. Találkozni jöttem Veled

710. Te vagy a menny királya

713. Tégy engem békeköveteddé*

715. Tégy Uram, engem, áldássá!

Összesen 52 ének.

3. Ide sorolhatók az újabb fordítások is:

20. A Jordán szirtes partjánál

115. Bízom Jézus drága

135. Csodaszép látvány

165. Egy névről vágyom hallani

193. Élted tengerén, hogyha

198. Én hallottam, hogy egykor

220. Fenn a mennyben a szentek

230. Fönn a honban, melybe

237. Ha az Úrral járunk

251. Halljad bűnös, megtört

258. Ha megterhelt, fáradt

261. Hatalmas Megtartó, Jézus

352. Jézus, életkenyér vagy

360. Jézus Krisztus él

407. Jöjj, zengjük vígan

412. Kezed, ha megérint

434. Küzdelmes útjain

441. Lehet súlyos a napnak

451. Légy csendben, mert Isten

458. Majd, ha szemtől szembe

468. Meglátni Jézust

482. Megy a bűnös világ

550. Nekem többet ér Jézus

590. Ó, halld meg imám*

674. Szent Nevedben

678. Szent vagy… jó Atyánk*

690. Szívem zengő hárfa-húrján

736. Úr Jézus, mindenkor

745. Valaki szolgált

759. Vidd a jó hírt*

Összesen 30 ének.

4. Aztán ott vannak az újabb stílusban írt énekek(!):

29. A legnagyobb cél

63. Azért jött az Isten Fia

128. Csak Istennél nyugszik

162. Egykor oly kedves dolgok

232. Gyermekként jött*

239. Hadd legyen minden úgy

394. Jöjj a szentek szentjébe

444. Lelkem áldd az Urat

450. Légy csendben és várj

470. Megtört a teste

552. Nem erővel, nem

578. Ó, áldd Isten nagy kegyét

601. Ó, kérlek, tisztíts meg

665. Szent az Úr, oly szent az Úr

717. Tied a hatalom

Összesen 15 ének.

5. Máshonnan átvett régi-új énekek:

71. Az Úr irgalma végtelen*

212. Fel, gyermekek

216. Fel Sion, fel, légy fény

219. Feltámadt Megváltómnak

255. Halld, Megváltód hív

276. Hintsd szerteszét*

283. Hogyha Jézus, nagy

307. Isten hív, te el ne küldd

308. Isten hord karjain

332. Ím, készen áll az alkotás*

335. Ím, tárva egy dicső kapu

488. Még ha úgy is látszik néha

510. Minden javadra lesz

512. Mindenről lemondok Érted

522. Mint tágas rét*

528. Mit mond a régi ige?

531. Mióta lelkem szabad lett

577. Ó, áhítat időszaka

599. Ó, jöjjön el, Urunk

612. Ó, mily jó az Úrban bízni

618. Ó, mily szép az Úrnak

619. Ó, mint örül a lelkem

621. Ó, nézd a tiszta égbolt

633. Ó, vezess a hűs forráshoz

651. Samariának leánya

720. Törvénytől menten

721. Trónod elé jövök

730. Úgy szeretlek, hű

735. Úr Jézus, csodállak

753. Várnak ránk az üdvözültek

760. Vigyázz és gyakran merülj

768. Zengj az Úrnak vígan

741. Üdvözítőm hozott

Összesen 33 ének.

Az ún. Kortárs Keresztyén Zene - 2. rész

2011-06-23T23:41:00.001+03:00

Az ún. Kortárs Keresztyén Zene

(2. rész)

Az új ökuménia képviselője

A KKZ nagy népszerűségnek örvend nemcsak az evangéliumi gyülekezetek körében, mivel az énekek szövege hitelvileg híg és általános. Sőt, legtöbb esetben tévtanítást tartalmaz. A széles ökumenikus elfogadottság önmagában is meg kellene kongassa a vészharangot: hogyan lehet, hogy az ilyen énekekben és éneklésben megfér egymás mellet az igazság is és a hamisság is? Azt megértem, ha némelyeknek fülcsiklandozó zene kell és szórakozni akarnak. Rendben van. De legalább azt ne nevezzék istentiszteletnek! És ne hozzák be az istentiszteletre a szórakozásukban fellelhető érzékiséget!

A dicsőítés zászlaja alatt szégyenletes és erkölcstelen viselkedésformák jelennek meg: testhez simuló, provokáló ruhák, amelyek világi énekesnőket imitálnak, azokhoz hasonlító táncmozdulatokkal, ringatózással, kézlengetéssel, érzéki aurával. Nem beszélve arról, hogy mindez gyakran a tudat részleges vagy teljes kikapcsolását eredményezi.

Hamis testvériség az, amit a KKZ sugall! Testvérek csak Jézus Krisztus által lehetünk. Élményeket lehet szerezni megtérés és újjászületés nélkül is, de azoktól még nem válik senki Krisztus gyülekezetének tagjává.

A KKZ érzelem- és élmény-orientált

A fentebb említett KKZ érzelem- és élmény-orientált. Ez a szándék ott van a célkitűzéseik között: „segíteni az embereknek, hogy Isten jelenlétének megnyilvánulását megtapasztalják” (integritymusic.com), „vágyjanak találkozni Isten jelentlétével”, „lehozzák Isten jelentlétét” (SecretPlaceMinistries.org)… Vagyis, itt minden az érzelmekről szól! Megérezni, átélni, megtapasztalni, stb.

Az ilyen érzelmi állapot eléréséhez szükséges az erős ritmus és a hangerő. A dob, a basszus gitár, az elektromos hangszerek által generált fokozott erejű ritmus önmagában érzéki, és serkentő hatású. A rock zene „a legerősebb kábítószer a világon” (Steven Tyler [Aerosmith], Rock Beat, Spring 1987, 23. old.). Az élményorientáltságot nagyban segítik az ismételgetések is: ennek hipnotikus hatása van, főképp, ha az előbb említett erős ritmus adja az alapot.

Lehet van, aki erre azt mondja: de hát a hitünk megéléséhez érzelmek is párosulnak, nem? De igen. De nem azok vannak az első helyen, és az istentiszteleten nem azokra kell hangsúlyt fektetni. Legalábbis az Úr Jézustól ezt tanuljuk. Énekeinkben is Isten van az első helyen. Azután az Ő igéje, amelyre a hitünk épül. Énekeinkkel bizonyságot teszünk, hívogatunk, prédikálunk, és főképp Istent dicsérjük. Ha az ének üzenetét felváltja annak hangulata, akkor a sorrend felborul, és vele együtt minden felborul!

Hogyan vélekednek mások?

„Fogyasztói és materialista kultúránk számos evangéliumi hívőt arra csábít, hogy misszió helyett egy marketingre épített szolgálatot tegyenek magukévá. A hiteles, biblikus imádást gyakran a szórakoztató kultúra veszi át, ahol a technika és a személyes preferenciák helyettesítik az egyszerűséget, és foglalják el Isten központi helyét. Gyülekezeteink életmódjukban, imádásukban és kegyességükben világiak.” (Albert Mohler)

„Némely hívő-összejöveteleken a dalok nagy részében több a romantika, mint a Szentlélek. A szavak és a zene a libidót fokozzák: oly közvetlenséggel udvarolják körül Krisztust, mely elárulja, hogy totálisan tudatlanok a felől: ki is ő valójában. Nem az Isten szerint való imádat alázatos intimitását, hanem a testi szerelmes közvetlenségét találjuk benne.” (A. W. Tozer)

„Azt mondják nekem – mondja Tozer - lekéstem a hajót. Én erre azt válaszolom: nem is akartam elérni. Nem kívánom azokat az örömöket, amelyek felizgatják a szentecskéket. Az a megtért playboy pedig, akit ti körülrajongtok, nem is annyira megtért, mint amennyire playboy. Az a kamaszízlés pedig, amelyet ti ajnároztok, nem Istent dicsőíti, hanem a kamaszt! És az érzéki dalok felkeltik a kamaszokban a szexuális vágyat még az Isten házában is.” Tovább azt írja: „várom már egy próféta megjelenését, aki rámutat e kenetteljes istentagadás posványára. Bizonyára nem fogják szeretni.”

Új tömlők?

Mondják, hogy az új bort új tömlőbe kell tölteni… De akkor ne a táncról és tapsolásról szóló igéket emlegessék, mert azok az Ószövetségben vannak! Az Újszövetségből ismeretlen a mai divatos ugrándozás, táncikálás, és zaj. Éneklésünk stílusát és tartalmát a Lélektől vezetett bölcsesség, az imádságos, gondolkozó, kulturálisan érzékeny, bibliai, Isten-központú, Krisztus-magasztaló, önvizsgálatra késztető lelkület kell irányítsa, nem pedig a divat és a szeszély.

Egyetértek azzal, hogy a hagyományos gyülekezeti énekléssel is csúfot lehet űzni a szent dolgokból. De a rockzene akkor sem az imaházba való, ha azt profi módon művelik! A KKZ koncertjei nem a világi fiatalokat vezetik be a gyülekezetbe, hanem a gyülekezet fiataljait vezetik ki a világba. Nem tisztít, hanem mocskol. Nem épít, hanem rombol. Nem Istent dicsőíti, hanem az embert szórakoztatja, és Istent gyalázza! Ez akkor is igaz, ha sokan megpróbálják manapság az ellenkezőjét bizonygatni nekünk.

Az ún. Kortárs Keresztyén Zene - 1. rész

2011-06-22T22:46:00.002+03:00

Az ún. Kortárs Keresztyén Zene

(1. rész)

Nem (épp) kontárként beszélek róla… Értem én, hogy haladni kell a korral… Most sem a maradiságot akarom képviselni! De a korral haladni nem azt jelenti, hogy minden stílust egyformán hasznosnak és építőnek tekintünk. Főképp gyülekezeti használatra nem egyformán hasznosak a különböző zenei stílusok, és van, amely kimondottan káros és rombol. Ide tartozik az is, amit manapság Kortárs Keresztyén Zenének (KKZ) neveznek.

A KKZ-ben nem a gyülekezeti éneklés helyes és természetes fejlődésére utalok, hanem egy elhatalmasodó világi és testi megnyilvánulásra. Ma is születnek gyülekezeti éneklésre alkalmas és hasznos énekek, és egyáltalán nem gondolom, hogy csak az ősrégi énekek alkalmasak gyülekezeti éneklésre. „Énekeljetek az Úrnak új éneket!” (Zsolt 33:3. 40:3. 96:1. 98:1. 144:9 149:1). Vannak olyan új énekek, amelyeket nehezebb megtanulni és énekelni, mert sokszoros hangsúlyeltolódás és szinkópa tarkítja, de még ezeket sem gondolom, hogy teljességgel ki kellene iktatni. Egy fülbemászó dallam a megfelelő helyre tehet egy szép szöveget, és háttérbe szoríthatja azt, ami másodrangú. Persze, ahol csak ilyen énekeket énekelnek, ott bizonyára, hogy csak idő kérdése, mikor billen át a mérleg, amikortól már a másodrangú dolgok válnak fontosabbakká…

A KKZ hatása (az istentiszteletek biblikusságára)

Ha a zenei mércét alacsonyabbá teszik, akkor az öltözködés mércéje is alacsonyabb lesz. Ha az öltözködés mércéje alacsonyodik, akkor a viselkedés mércéje is alacsonyabbá válik. Ha a viselkedés mércéje alacsonyodik, akkor az Isten igazságát is kevesebbre értékelik. (Gordon Sears evangélista, Songfest newsletter, 2001. április.) A gyakorlat azt bizonyítja, hogy amikor egy gyülekezet KKZ-t kezd használni, akkor lassan elveszíti az összes többi mércét is. (Dr. Frank Garlock, Bob Jones University, kápolnai szolgálat, 2001. március 12). A KKZ használatával olyan folyamat indul be a gyülekezetben, amely átitatja olyan idegen eszmékkel és programokkal, amelyek eltávolítják a gyülekezetet eredeti, bibliai helyzetétől. (Dr. Ernest Pickering, The Tragedy of Compromise: The Origin and Impact of the New Evangelicalism, Bob Jones University Press, 1994.) A(z erdélyi) baptista gyülekezetek elutasítják a karizmatikusok tanításait a nyelvekre, jelekre, csodákra és próféciákra nézve. Az ezekkel együtt járó zenét is elutasítjuk, mert ezzel a világnak, a test kívánságainak és a gonosz erőinek szolgáltatnánk ki gyülekezeteinket.

Krisztus gyülekezetei évszázadokon át ellene álltak a világi szórakozás minden formájának, mert felismerték benne az időpocsékolást és a figyelem elterelését a lényegről. Tudták, hogy bűnbánatot tartani és megtérni nem lehet nevetve. A KKZ a Sátán új trójai falova. (Victor Sears, Baptist Bible Tribune, 1981.): elhiteti az emberekkel, hogy nem is kell megtérjenek, dicsérhetik az Urat úgy, ahogy vannak, úgy, ahogyan addig éltek!

A KKZ nemcsak zene, hanem filozófia

Amit KKZ-nek nevezek, az nemcsak zene, hanem egy (keresztyénnek nevezett) filozófia, amely szöges ellentétben áll mindazzal, amit bibliai elődeink képviseltek: az elkülönüléssel a világtól és a gonosztól, és mindattól, ami világinak és gonosznak látszik. Igaz, hogy senki sem lett lutheránus azért, mert Luther énekét énekelte (hogy „Erős várunk nékünk az Isten”), és senki sem lett metodista csak azért, mert énekelte Fanny Crosby énekét (hogy „Amint vagyok, csak úgy jövök”), de a mai KKZ hatása miatt már sokan eltértek a hittől és fordultak a világ felé!

Minden esetben szükségesnek látom, hogy az illetékesek (főképp a lelkipásztor) vizsgálja meg az énekek szövegét, lelkiségét, dallamát, ritmusát, kulturális gyökereit és ihletettségét, és ha valami megkérdőjelezhető a Biblia alapján, akkor ne engedje, hogy énekeljék. Ha minderre nincs lehetőség, akkor legalább annyit értsenek meg, hogy van pozitív és negatív zene, és ami káros a növényeknek és állatoknak, az bizonyára nem alkalmas az Isten tiszteletére sem.

A zene mint fogalom semleges. De a hangok és az akkordok, a dallam és a ritmus nem véletlenszerűen áll össze, csak úgy, stílus nélkül… Az ábécé is semleges önmagában, de az általa leírt szavak már nem. A stílus korrumpálhatja a zenét, és a keresztyén szöveg sem képes többé jóvá tenni azt. Ha testi módszerrel hívod be az embereket az istentiszteletre, akkor csak testi módszerrel tudod ott tartani őket!

Az első gyülekezet követendő példája

2011-06-10T23:35:00.001+03:00

Az első gyülekezet követendő példája
(ApCsel 2. része alapján)

Pünkösd ünnepe lehetőséget ad arra, hogy a Szentírás mérlegére tegyünk magunkat és egyházunkat/gyülekezetünket. Nem találunk a Bibliában olyan parancsot, hogy „csatlakozz egy egyházhoz/gyülekezethez!”, de az első hívők példája mérvadó: ők csatlakoztak Pünkösd napján mintegy 3000-en ahhoz ahhoz a mintegy 120 főnyi sokaságához! Jó alkalom ez arra, hogy megvizsgáljuk, mi milyen tagjai vagyunk gyülekezetünknek? A gyülekezeti tagnyilvántartás bibliai alapokon nyugszik.

Páldául, az első gyülekezet nyilvántartotta tagjait. Először mintegy 120 főnyi sokaságból állott a gyülekezet (ApCsel 1:15). A „mintegy” kifejezés egy megközelítő számra utal, de nem bizonytalanra. Például, a „mintegy tíz óra volt” (Jn 1:39) azt közli, hogy megközelítőleg tíz óra körül találkozott János Jézussal: lehetett öt perccel hamarább, vagy később... A tanítványok akkor látták meg Jézust a vízen járni, amikor „mintegy 25 vagy 30 futamatnyira beeveztek” (Jn 6:19), Szafira „mintegy három órai szünet múlva” jött be az apostolokhoz, férje halála után (ApCsel 5:7). A „mintegy 120 főnyi sokaság” nem közli pontosan, hogy 119, vagy 122, de azt bizonyosan mutatja, hogy egy meghatározott számú csoport alkotta az első gyülekezetet, és tudták, kik tartoznak ebbe a csoportba.

Ezek mindnyájan részt vettek az istentiszteleten! A gyülekezet meghatározott számú tagjai rendszeresen istentiszteletet tartottak együtt: „Mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egy akarattal együtt voltak.” (ApCsel 2:1). Nem „a többségről” vagy „némelyekről” volt szó csupán, hanem mindegyikről. A gyülekezet tagjai részt vettek a gyülekezet istentiszteletein. Ez számukra természetes volt. Még a fenyített tagok is részt vehettek a gyülekezeti istentiszteleten (1Kor 14:23-25. 2Thessz 3:14-15), csak nem lehettek megválasztva szolgálattevőknek, nem dönthettek, nem úrvacsorázhattak együtt a gyülekezet tagjaival. De ott voltak mind, minden alkalommal! A tagok is, a barátkozók is. A hozzátartozók hiányozhattak ugyan, de a tagok nem. Szóval, hogy is van ez minálunk?...

Az első gyülekezethez újabb megtértek csatlakoztak. Ez a dolgok természetes velejárója volt: megtérés, újjászületés, keresztség (bemerítés!), csatlakozás. Nem tudunk olyan esetről, hogy a bemerítés után valaki elutasította volna a csatlakozást a helyi gyülekezethez (ApCsel 2:41). Később is azt olvashatjuk, hogy „az Úr pedig minden napon szaporította a gyülekezetet az üdvözülőkkel.” (ApCsel 2:47) A „gyülekezet” itt a (jeruzsálemi) helyi gyülekezetet jelöli, azt a gyülekezetet, amely „egy akarattal kitartott a templomban, és megtörte házanként a kenyeret”. Majd a többi gyülekezetek is „sokasodtak” (ApCsel 9:31. ApCsel 16:5). Nos, ez hogy van minálunk? Sokasodunk, vagy apadunk?

Különbség volt a gyülekezet tagjai és kívülvalók között. Ezt az Ananiás és Szafira esete is mutatja: „És támadt nagy félelem az egész gyülekezetben és mindazokban, kik ezeket hallották.” (ApCsel 5:11). Akik nem voltak a gyülekezet tagjai, azokat „egyebeknek” nevezi az Írás: „Egyebek közül pedig senki sem mert közéjük elegyedni: hanem a nép magasztalta őket.” (ApCsel 5:13). A tévtanítók is kívülről és belülről fognak a gyülekezetre támadni, Pál apostol szerint (ApCsel 20:29-30). Mindenképp volt egy éles határvonal a gyülekezet tagjai között, és azok között, akik még nem tértek meg, nem voltak a gyülekezet tagjai (Lásd: 1Kor 6:5-6. 1Pt 4:17). Újra kérdés, hogy megvan-e ez az elkülönülés a világtól a mi gyülekezetünkben is?

A gyülekezet tagjai megválasztották tisztségviselőiket: „válasszatok azért atyámfiai ti közületek hét férfiút, kiknek jó bizonyságuk van, kik Szent Lélekkel és bölcsességgel teljesek...” (ApCsel 6:3) Nyilvánvaló, hogy a gyülekezet tagjaira vonatkoztatható az „atyámfiai” és a „közületek” kifejezés! Később, Pál apostol az efézusi vének előtt kijelenti: „Viseljetek gondot azért magatokra és az egész nyájra, melyben a Szent Lélek titeket vigyázókká tett.” (ApCsel 20:28). A nyáj tagjait gondosan nyilvántartották, vigyáztak rájuk. Mégpedig úgy, hogy fegyelmet (is) gyakoroltak (1Kor 5:11. 13).

Bárcsak megújulna Krisztus élő gyülekezetéhez való csatlakozásunk és elkötelezettségünk ezen az ünnepen!

Helyzetelemzés – 2011. pünkösd nagyhetében

2011-05-29T22:42:00.003+03:00

Helyzetelemzés – 2011. pünkösd nagyhetében

Olvasva néhány írást, ami Krisztus gyülekezetének helyzetét elemzi, engem is, másokat is önvizsgálatra késztetett, hogy mérlegre tegye magát és szolgálatát a gyülekezetben. Nemrég Sípos Ete Álmos (a magyarországi Bibliaszövetség főtitkára) a reformátusok helyzetét értelmezte a „Miért hagyják el ma emberek az egyházat?” című írásában. Mészáros Kálmán egyházelnök nemrég a baptisták részéről próbált hasonló elemzést adni a „Ne látszatra szolgáljatok!” című beszámolójában, a MBE közgyűlésén. Újabban pedig Paul Negruţ (a román testvérek oktatási alelnöke) is erre vállalkozott a román Unió kongresszusán, Temesváron. Csatlakozom hozzájuk, és az általuk elmondottakhoz megpróbálom hozzáadni magam látását a jelenlegi helyzetről, a világon, Amerikában, Magyarországon és nálunk.

Általános megjegyzések
Arra jöttem rá (de nem az említett írásokból), hogy testvéreink közül többen nem látják a fától az erdőt. Vagyis, felettébb lokálpatrióták, helyi aktivisták, beszűkült látókörű hazafiak, és szem elől tévesztik, hogy Isten ügye átível nemzeti, felekezeti, földrajzi határok fölött, és főképp a fölött, amit ők, egy emberként tesznek a világ valamelyik sarkában. Vagy abban a téves megváltói szerepben tetszelegnek, amely csak saját óemberi természetüket abrakolja. Pedig az, amennyit mi végzünk, és amiben mi szolgálunk, az nagyon parányi része annak, amit Isten végez a világon! De annyira el lehet veszni a saját részleteinkben, hogy az igazi ellenséget észre sem vesszük, amikor beoson a hátsó ajtón! Nem ártana nevén nevezni azt, akit képviselünk, akinek az oldalán állunk, amit védelmezünk, és amiért tesszük mindazt, amit teszünk.

A teológiai iskolák helyzete
Amerikában a 186 teljesen akkreditált (baptista) teológiai iskola mostanra már a túléléssel küszködik mindegyik. Egyre kevesebb a diák, és egyre nehezebb finanszírozni az oktatási folyamatot. Miért jutottunk ide?
Egyik okát a gyülekezetek helyzetében kell keresni: a gyülekezetek meggyengültek, elöregedettek, nem vonzzák már eléggé a fiatalabb nemzedéket.
Az igehirdetésekből is eltűnt a szolgálatra való felhívás, és annak részletes bemutatása. Hiányos igehirdetés hiányos eredményeket produkál.
A hívőknek és lelkipásztoroknak tekintélyét megtépázták az erkölcstelenségek. A morális válság behullámzott a gyülekezetekbe. Egy-egy bukás mindig sebet ejt a gyülekezet testén, és amikor már több sebből vérzik, egyre gyengébbé válik.
Miközben egyre szaporodtak a gyülekezetplántáló kezdeményezések, egyre nyilvánvalóbbá vált a lelkimunkáshiány. Megsokasodtak a gyülekezetek, amelyek még láthatóbbá tették a hiányt.
A lelkipásztorokat sem kezelték/értékelték a gyülekezetek megfelelő módon. Minden évben a lelkipásztorok 16%-át elbocsátják. Főképp a fiatal családok látnak ebben kockázatot: nem akarnak olyan munkahelyet, ahonnan rövidesen elbocsátanák őket...
Ennek ellenére a Déli Baptista Szövetség (SBC) hat fő szemináriuma (egyeteme) közül rangsorban négy az első tíz között van, és az első tizenötben ott van mindegyik.

A teológiai irányzat helyzete
Az 50-es, 60-as években elburjánzott a liberális teológia a SBC egyetemein is. A 70-es, 80-as évek kijózanították őket, és a 90-es évektől kezdve nagyban sikerült visszatérni az alapokhoz. Azonban jelenleg is rombol három irányvonal: az új ökumenizmus, a karizmatikus mozgalom és a női lelkipásztorság hangsúlyozása. A konzervatív visszatérés komoly harcokba került, és mint minden háborúnak, ennek a harcnak is vannak járulékos áldozatai. Különben is, mondják, legfeljebb tíz évet lehet sikeresen háborúban lenni, mert ilyen hosszú idő után a nép belefárad, és mindenáron békét akar. A SBC már húsz éve harcban van! És még mindig nem biztos a visszafordíthatatlan győzelem.

A gyülekezetek helyzete
Az utóbbi időben kialakult helyzet oda vezetett, hogy a baptista nevet mindenféle negatív dologgal azonosítják. Főleg marketink szempontok miatt törlik a nevünket, úgy gondolva, hogy ez elijeszti a látogatókat. Nem veszik észre, hogy az evangélizálás nem a névvel kapcsolatos, hanem az ember szívével. A baptista név lerázásával a gyülekezetek eldobják történelmi hátterüket, jellegzetességüket és identitásukat is. A sokféle néven nevezett (új) gyülekezetek így felettébb sokszínűbbé válnak. A sokszínűség magával hozta, hogy a meglévő ferdeségek újabb ferdeségeket szültek hitelvi és gyakorlati téren. A politikai és társadalmi életet behálózó erkölcstelen és elvtelen viselkedés behullámzott a gyülekezetbe, és elszaporodtak az előbbiekhez hasonló erkölcstelen és gerinctelen "hívők". Hozzá kell még tennünk, hogy mindezt elárasztja a világszerte divatos karizmatikus hullám.

Az okok megértése
De hogyan juthattak az evangéliumi gyülekezetek ilyen helyzetbe ilyen rövid idő alatt? Hogyan változott meg a teológiai irányzat ilyen gyorsan, míg évszázadokon át ellene álltak a hasonló támadásoknak?
Az első válasz megdöbbentő: a kortárs keresztyén zene (KKZ) által. A Sátán nem tudott bejutni az evangéliumi gyülekezetekbe a főajtón (a tanítás és hitvallás elhiteltelenítésével), de bejutott a hátsó ajtón (az éneklés megváltozatásával). Pogány zenét hozott, vallásos szöveggel! A KKZ aztán megtette, hogy hamarosan a tanítás és hitvallás is megváltozzon. Sok helyen a dicsőítés dicsőítése folyik, nem pedig az Isten tisztelete. Különben a pop pszichológiának alap-jellegzetessége, hogy előbb-utóbb az előadók és a ritmus+hangerő kerül az előtérbe, és ezzel együtt minden egyéb mellékes marad. A karizmatikus „istentiszteletek” elvétve a célt, szórakoztató műsorokká váltak. Arra megy ki a dolog, hogy a hallgató jól érezze magát, nem pedig arra, hogy Istennek tetsző legyen. Egyre terjedőben van, de ez nem jelenti azt, hogy egyre helyesebb…
A másik ok a posztmodern filozófia. Persze, vannak a posztmodern gondolkozásnak pozitív hatásai is, de lényegében mégis istentelen és világi. Hála Istennek, ez a filozófia elvérzett a pólyájában. „Semmit sem tudhatsz biztosan” – hirdették. De hogyan lehetsz biztos abban, hogy semmit sem tudhatsz biztosan, ha ezt sem tudhatod biztosan? Úgyhogy, ennek az ellentmondásnak természetes módon fel kellett oldódnia, és mint gondolkozás nem állhatott fenn. Azonban a posztmodernizmus korai halálakor annak vére nemcsak a pólyát festette pirosra, hanem kifolyt az utcára, és befolyt a házakba és kultúrházakba is! Vérezve ugyan, de megfertőzte a művészetet, az irodalmat, a házasságot és családi életet, az istentiszteletet és igehirdetést. Mindent. Fertőzött lett az egész társadalom!

Tévtanítások és téves gyakorlatok
Egyre terjed a bibliai analfabetizmus. Egyre többen vannak, akik nem ismerik a baptista hitelveket, vagy ismerik ugyan, de eltértek tőle. Milyen tévtanításokról és téves gyakorlatokról van szó? Olyanokról, például, akik a Szentháromságról terjesztenek hamis tanításokat (branhamisták), vagy akik a Szentlélek munkájával és ajándékaival kapcsolatban tértek el hitükben és gyakorlatukban a Szentírástól (karizmatikusok). Továbbá, vannak, akik az evangélium és törvény kapcsolatát értelmezik tévesen (zsidó messiáshívők), vagy akiknek a gyülekezet és a világ kapcsolatáról van téves látásuk (emergens gyülekezetek). Aztán egyre többen vannak, akiknek a gyülekezeti éneklés természetéről, helyéről és szerepéről van téves felfogásuk („kortárs” gyülekezetek). Másoknak téves felfogásuk van a házasságról és elválásról, a menyegzőkről, az állami támogatásokról, a lelkimunkások felavatásáról (amikor azok nem felelnek meg a bibliai követelménynek), az (új) ökumenizmusról, az olajjal való megkenetésről, az alkoholhasználatról, és az ún. „keresztyén” rock koncertekről és diszkó zenéhez hasonló szórakoztatásokról, főképp ifjúsági összejöveteleken. Sipos Ete Álmos azt sérelmezi, hogy azoknak, akik reformátusoknak vallották magukat, csak egyharmadát tartja nyílván az Egyház. De ennek is alig negyedrésze jár templomba. És ennek a negyedrésznek kétharmada 75 éven felüli!
Az istentiszteletek emberközpontúsága egy új keletű jelenség. Nagyon könnyen elcsúszhat a gyülekezet ebbe az irányba, ha emberi erővel próbálja megtölteni az imaházat, ún. gyülekezetnövesztő liturgiai újítást alkalmazva, amellyel látványos eredményként számos látványhívőt szerezhet a közösségnek. Persze, nem sokáig, mert az élményhajhászat, vagy a szükségképpen bekövetkező kiábrándulás hamarosan tovább sodorja őket. A manapság látható fluktuáció egyes gyülekezetek tagnyilvántartásában (ha egyáltalán van nyilvántartás), nem bibliai jelenség. A bibliai gyülekezeteket a tagok pontos számbavétele, nyilvántartása jellemezte. Az ennyire felhígított istentisztelet, igehirdetés és gyülekezeti tagság bizonyára nem tetszik Istennek.

Elemző kérdések lelkimunkásoknak
Mivel olvasóim közül feltehetően sokan valamilyen szolgálatot végeznek a gyülekezetben, gondoltam, hogy néhány önvizsgáló kérdést teszek fel.
Milyen az igehirdetésem? Bibliai? Rendszerezett? Élő és mozgalmas? Leköti a hallgatókat? Igaz? Istennek tetsző? Szentlélekkel teljes?
Milyen az életem? Van-e élő közösségem az Úrral? Imaéletem? Bibliatanulmányozásom? Erkölcsi tisztaságom? Vannak-e titkos bűneim?
Milyen a családom? Házasságom? Gyermekeim? Példaadásom? Hány gyermeket vállaltunk? Tudunk-e összetartó csapatban szolgálni az Úrnak?
Milyen a szolgálatom? Van-e lelki látásom? Érzékeny vagyok-e a szükségekre? Látom-e azokat? Értékelem-e a szolgatársaimat? Van-e missziós kezdeményezésem?
Milyen a gyülekezetem? Szeretik egymást? Segítik egymást? Látogatják egymást? Részt vesznek-e az istentiszteleten, főképp az áhítaton? Szolgálnak rendszeresen? Vonzó-e az istentiszteleti légkör?

A Gyülekezet és Izráel

2011-05-21T23:51:00.002+03:00

Segédanyag a május 22. és 29. bibliaórához

Alapigék: Ef 2:11-22 és Ef 3:1-13

Isten szeretettje
Izráel Isten szeretettje - 2Móz 15:13. 5Móz 33:3. Ezsd 3:11
Az engedetlen Izráel nem szeretettje Istennek - 3Móz 26:28. 30. Jer 12:8. Jer 16:5. Hós 9:15. Ám 9:7.
Mt 3:7. Fil 3:2. 1Thessz 2:14-16. Tit 1:10
A hívők Isten szeretettjei - Róm 9:25. Ef 5:1. Kol 3:12. 1Jn 3:1.

Isten gyermekei
Az izráeliták Isten gyermekei - 2Móz 4:22. 5Móz 14:1. Ézs 1:2. 4. Ézs 63:8. Jer 31:9. Hós 11:1
Az engedetlen isráeliták nem gyermekei Istennek - 5Móz 32:5. Jn 8:39. 42. 44.
A hívők Isten gyermekei - Jn 1:12. Jn 11:52. Róm 8:14. 16. 2Kor 6:18. Gal 3:26. Gal 4:5. 6. 7. Fil 2:15. 1Jn 3:1.

Isten szántóföldje
Izráel Isten szántóföldje - Jer 12:10.
A hívők Isten szántóföldje - 1Kor 3:9.

Isten és a Messiás nyája
Izráel Isten és a Messiás nyája - Zsolt 78:52. Zsolt 80:1. Ézs 40:11. Jer 23:1, 2, 3. Jer 31:10.
Ez 34:12. 15. 16. Mik 5:4. Zak 10:3.
A hívők Isten és a Messiás nyája - Jn 10:14. 16. Zsid 13:20. 1Pt 2:25. 1Pt 5:2. 3.

Isten épülete, háza
Izráel Isten épülete, háza - 4Móz 12:7.
A hívők Isten épülete, háza - 1Tim 3:15. Zsid 3:2. 5. 6. Zsid 10:21. 1Pt 4:17.

Isten királysága
Izráel Isten királysága - 2Móz 19:6. 1Krón 17:14. 1Krón 28:5.
Az engedetlen Izráel nem királysága Istennek - Mt 8:11. 12. Mt 21:43.
A hívők Isten királysága - Róm 14:17. 1Kor 4:20. Kol 1:13. Kol 4:11. Jel 1:6.

Isten népe
Izráel Isten népe - 2Móz 6:7. 5Móz 27:9. 2Sám 7:23. Jer 11:4.
Az engedetlen Izráel nem népe Istennek - Hós 1:9. Jer 5:10.
A hívők Isten népe - Róm 9:25. 2Kor 6:16. Ef 4:12. Ef 5:3. 2Thessz 1:10. Tit 2:14.

Isten papjai
Az izráeliták Isten papjai - 2Móz 19:6.
Az engedetlen izráeliták nem papjai Istennek - 1Sám 2:28, 30. JerSír 4:13. 16. Ez 44:10. 13. Hós 4:6. Mal 2:2. 4. 8. 9.
A hívők Istennek papjai - 1Pt 2:5. 9. Jel 1:6. Jel 5:10.

Isten szőlője
Izráel Isten szőlője - Ézs 5:3. 4. 5. 7. Jer 12:10.
A hívők Isten szőlője - Lk 20:16.

Isten menyasszonya/hitvestársa
Izráel Isten menyasszonya/hitvestársa - Ézs 54:5. 6. Jer 2:2. Ez 16:32. Hós 1:2.
Az engedetlen Izráel nem menyasszonya/hitvestársa Istennek - Jer 3:8. Hós 2:2.
A hívők menyasszonyai/hitvestársai az Istennek - 2Kor 11:2. Ef 5:31. 32.

Ábrahám gyermekei
Az izráeliták Ábrahám gyermekei - 2Krón 20:7. Zsolt 105:6. Ézs 41:8.
Az engedetlen izráeliták nem gyermekei ábrahámnak - Jn 8:39. Róm 9:6-7. Gal 4:25. 30.
A hívők Ábrahám gyermekei - Róm 4:11. 16. Gal 3:7. 29. Gal 4:23. 28. 31.

Választott nép
Izráel a választott nép - 5Móz 7:7. 5Móz 10:15. 5Móz 14:2. Ézs 43:20. 21.
Az engedetlen Izráel nem a választott nép - 5Móz 31:17. 2Kir 17:20. 2Krón 25:7. Zsolt 78:59. Jer 6:30. Jer 7:29. Jer 14:10.
A hívők a választott nép - Kol 3:12. 1Pt 2:9.

Kölülmetélkedettek
Az izráeliták a körülmetélkedettek - 1Móz 17:10. 13. Bír 15:18.
Az engedetlen izráeliták nem a körülmetélkedettek - Jer 9:25. 26. Róm 2:25. 28. Fil 3:2.
A hívők az igazi körülmetélkedettek - Róm 2:29. Fil 3:3. Kol 2:11.

Izráel
A testi Izráel: Izráel
Az engedetlen Izráel nem Izráel többé - 4Móz 15:30. 31. 5Móz 18:19. ApCsel 3:23. Róm 9:6.
A hívők az igazi Izráel - Jn 11:50. 51-52. 1Kor 10:1. Gal 6:15. 16. Ef 2:12. 19.

Jeruzsálem
Jeruzsálem Izráel városa és anyja - Zsolt 149:2. Ézs 12:6. Ézs 49:18. 20. 22. Ézs 51:18. JerSír 4:2.
Jezrusálem a hívők városa és anyja - Gal 4:26. Zsid 12:22.

Zsidók
Az izráeliták a zsidók - Ezsd 5:1. Jer 34:8-9. Zak 8:22-23.
Az engedetlen izráelitán nem zsidók többé - Róm 2:28. Jel 2:9. 3:9.
A hívők az igazi zsidók - Róm 2:29.

Új szövetség
Az új szövetség Izráellel van kötve - Jer 31:31. 33.
Az új szövetség a hívőkkel van kötve - Luk. 22:20. 1Kor 11:25. 2Kor 3:6. Zsid 8:6. 8. 10.

Olajfa
Izráel egy olajfa - Jer 11:16. Hós 14:6.
A hívők egy olajfa - Róm 11:24.

ÓSz-i igék Izráelről, amelyeket az ÚSz a hívőkre alkalmaz: 3Móz 26:11-12. Ez 37:27. 2Kor 6:16
5Móz 30:12-14. Róm 10:6-8.
5Móz 31:6. Zsid 13:5.
5Móz 32:36. Zsolt 135:14. Zsid 10:30.
Zsolt 22:22. Zsid 2:12.
Zsolt 44:22. Róm 8:36.
Zsolt 95:7-11. Zsid 3:7-11.
Zsolt 130:8. Tit 2:14.
Ézs 28:16. Róm 10:11. Ef 2:20. 1Pt 2:6.
Ézs 49:8. 2Kor 6:2.
Ézs 52:7. Róm 10:15.
Ézs 54:1. Gal 4:27.
Jer 31:31-34. Zsid 8:8-12.
Hós 1:10. 2:23. Róm 9:25-26. 1Pt 2:10.
Hós 13:14. 1Kor 15:55.
Joel 2:32. Róm 10:13.

ÓSz-i erkölcsi parancsok Izráelnek, amelyeket az ÚSz a gyülekezetre alkalmaz:2Móz 16:18.2Kor 8:15.
3Móz 11:45. 19:2. 1Pt 1:16.
5Móz 5:16. Ef 6:2-3.
5Móz 17:7. 19:19, 22:24. 24:7. 1Kor 5:13.
5Móz 19:15. 2Kor 13:1. 1Tim 5:19.
Ézs 35:3. Zsid 12:12.
Ézs 48:20. 52:11. 2Kor 6:17.

Mit találunk a nyitott sírnál?

2011-04-24T19:55:00.003+03:00

Mit találunk a nyitott sírnál?

Lk 24:1-12

C. H. Spurgeon „The Lord is risen indeed” c. prédikációja nyomán szabadon B.I.)

■ Húsvétvasárnapja az igazi nyugalom emléknapja.
■ Tegyünk egy zarándoklatot Arimáthiai József új sírjához! Lássuk, mit találunk ott ezen a napon?

I. Tanulságos emlékeket – (Látá, hogy csak a lepedők vannak ott – 12. v.)
■ A fűszerszámok – nem vitte magával, azok ott maradtak.
   ● Gazdag ember sírjába került. Ott jó illat és élet áradt szét! Nincs szükség a balzsamokra! Az illatos gyolcsruhák ottmaradtak. Jézus nem látott rothadást.
   ● Valósággal halott volt: nem maradt fény a szemében, nem maradt élet a szívében, elszálltak a gondolatok töviskoronázott fejéből, és a szavak az ajkáról. Meghalt. Eltemették. De nem maradt ott! Nem egy halott Krisztust jöttünk szolgálni balzsamokkal…
■ A lepedők – hogy lássuk őket és higgyünk.
   ● Halotti leplekre nincs szükség többé. Ugyanígy dobjuk el mi is, a halott állapothoz tartozó cselekedeteket!
   ● Ezek a legyőzött ellenség fölötti zászlók. A győzelem jelei, trófeák, mint a templomokban falra függesztett régi zászlók.
■ A kendőt – szépen összehajtogatva.
   ● A fején lévő kendőre sem volt többé szükség – ezzel letörölheted könnyeidet.
   ●Ne keressétek a holtak között az Élőt!
■ Angyalokat hagyott hátra.
   ● Ezek az igazi őrök, testőrök, ajtó-őrök. Miként Mihály őrizte Mózes testét – őrzik ma is mindazokét, akik a feltámadást várják. Az élők és megholtak szolgái ők.
■ Hagyott egy nyitott bejáratot is – mert a kő el volt gurítva.
   ● Ajtó nélküli a sír! Reáült az elhengerített, felette nagy kőre. Nyitva a börtön ajtaja. – Miként Sámson kitépte Gáza kapujának szárnyait, a kapufélfákkal és závárokkal együtt, míg a filiszteusok kinn leselkedtek, hogy őt megöljék… (Bír 16:3) Miként Péterről leestek a bilincsek, és kinyílt előtte a kapu (ApCsel 12:7. 10).

II. Hiábavaló kereséseket – (Miért keresitek a holtak között az élőt? – 5. v.)
Vannak helyek, ahol az Urat sohasem fogod megtalálni, bármennyire is keresed.
■ Ceremóniákban
   ●„bölcselkedés és üres csalás… emberek rendelése… a világ elemi tanításai” – Kol 2:8
   ● Egy idő után, el kell hagyni a Krisztusról szóló „kezdetleges” beszédet – Zsid 6:1 Az „Isten beszédeinek kezdő elemeit” – Zsid 5:12.
   ● Az emberek sokféle jelképet kitaláltak. Lásd: samáriai asszony – Garizim, vagy Jeruzsálem? Egyik sem. Krisztus halála kettészakította a templom kárpítját, és véget vetett minden ottani ceremóniának.
■ Kívülről erőltetett erkölcsi reformban.
   ● Mint a farizeusok, akik kívülről fehérek voltak, mint a frissen meszelyt sírok… de belülről? Nem elég kívülről mosakodni. A pohár nemcsak kívülről kell tiszta legyen.
   ●Ne keressétek a holtak között az Élőt!
■ Törvényben
   ● A Törvény szolgálata halálra szól. Általa senki sem igazulhat meg. Krisztus váltott meg minket a törvény átkától.
   ● Az evangélium hirdeti az életet, amely arról szól, hogy Krisztus feltámadt a mi megigazulásunkra.
■ Emberi természetben
   ● Van valami jó az emberben? Nincs. Nem lakozik a mi testünkben semmi jó. Kész rothadás és halott csontváz minden, Krisztus nélkül. De a mi óemberünk vele megfeszíttetett.
   ● Ne keressétek a holtak között az Élőt!
■ Filozófiában
   ● Intellektuális, gondolkozó hitetlenek! Gondolataik hiábavalók. Nincs benne Jézus.
   ● Hűtlen és hitetlen „magas kritikusok”, és másféle evangélium hirdetők a denevérek által lakott kriptákhoz hasonlók: azokban nincs ott Jézus, ne keressétek a holtak között.

III. Alkalmatlan lakhelyeket – (Nincsen itt. Feltámadott. – 6. v.)
   ● Vagyis: mióta feltámadt, nem lakik itt. A sír alkalmatlan lakhely az élőknek.
■ Nem lakik a sötétben.
   ● A hívők sem lakozhatnak nekik nem megfelelő helyeken. Milyen szomorú, hogy vannak, akik jóllehet feltámadtak, mégis a sírban, sötétségben akarnak tovább élni, olyan életet, mely nem az élőkhöz illő. De miért maradnál a sötétben? Gyászban, reménytelenségben, halálban? „Serkenj fel, aki alszol, és támadj fel a halálból…” – Ef 5:14.
■ A világ sem alkalmas lakhely a feltámadtak számára. Ő nem lakik a világban sem.
   ● Nem a farizeusoknak, Pilátusnak jelent meg, hanem az övéinek!
   ● Persze, nem bűn a világban élni, de bűn a világ szerint élni! Nem kell kolostorba vonulj – de szentül kell élned a jelenvaló világban. Ne keressétek a holtak között az Élőt! Ő nincs ott a pénzben és a gazdagságban.
■ Nincs ott a bűn halottasházában sem!
   ● Lehet nem állandóan, de úgy néha-néha… Rowland Hill szerint ez még rosszabb! Mintha valaki azt mondaná, „ó, én nem eszek dögöt minden nap, csak úgy néha-néha, ünnepnapokon…”
   ● Ahol Jézus sohasem található, miért lakoznál ott? Neked sincs ott a helyed! "Lázár", jöjj ki!

IV. Értelmetlen szolgálatokat – (vivén az elkészített fűszerszámokat – 1. v.)
■ A legdrágább balzsamokat vásárolták meg. Egy halott Krisztust akartak bebalzsamozni.
   ● Az angyal bizonyára nevetett magában… „Nincs itt.” És ami ennél is több: „nem halott többé”. Nincs szüksége ezekre.
   ● Ma is vannak, akik bebalzsamozni akarják Krisztust. Újrajátsszák a nagypénteki keresztre feszítést. Pedig az egyszer s mindenkorra megtörtént. Micsoda hiábavaló szolgálat!
■ A böjtölésnek is megvan a maga ideje és célja. De csak úgy, szokás szerint, hiábavaló szolgálat ez is. A Quadragesima (negyvennapos nagyböjt) hamvazószerdával kezdődően… hiábavaló. Még jó, hogy a vasárnapokat nem számítják bele! Persze, hogy nem! Hiszen az a feltámadás emlékünnepe!
   ● A nagyböjtöt megelőző húshagyókedd gyakran a karneválokra használt nap, mint New Orleansban, Velencében, Brazíliában. [Karnevál - Carne levare - a hús elhagyása.] Az élő Krisztust kell szolgálni!
■ Jézusnak nincs szüksége a fűszerszámokra – olyan apologetikai védőbeszédekre, amelyek csak az ész érveivel hadakoznak a hitetlenség ellen.
   ● Valaki azt mondta: nem kell a Bibliát védeni, mert megvédi az maga magát. Ha az evangélium hírének egyszerűsége nem elég, akkor nem győzi meg a hitetlent a „balzsam” sem!
■ El kell távolítani a régimódi szokásokat. Hiszen a bebalzsamozás nagyon ókori dolog!
   ● A törvényeskedő, erőszakos szabályokban nincs ott Jézus. Ne keressétek azokban, mert azok élettelenek.

V. Csodálatos híreket – (Nincsen itt. Feltámadott. – 6. v.)
■ Ez rettenetes hír lehetett az { ellenségeinek.
   ● Azt mondták: megöltük, eltemettük, mindennek vége van. Micsoda tévedés, gonosz farizeusok! Minden munkátok szertefoszlott: feltámadt! Hiába őriztétek, az Életet nam tarthattátok a halálban.
■ Rendkívüli hír lehetett a Sátán számára! Azóta is tombol haragjában.
   ●Egy pillanatra bizonyára megnémultak még a démonok is!
■ Csodálatos hír ez a tanítványainak!
   ● „Mondjátok meg tanítványainak és Péternek…” – Mk 16:7. Örüljünk velük együtt!

Befejezés:
■ Mit találunk a nyitott sírnál? Tanulságos emlékeket, hiábavaló kereséseket, alkalmatlan lakhelyeket, értelmetlen szolgálatokat, csodálatos híreket...
● Félretéve minden félelmet, örömmel vihetjük a jó hírt minden embernek.

A feltámadott utolsó szavai

2011-04-20T22:31:00.002+03:00

A feltámadott utolsó szavai
Lk 24,36-49

Jézusnak minden szava értékes számunkra. Mindazok igazak és ámenek, de az utolsó szavai talán mindegyiknél értékesebbek. Mikor egy szeretett személy utoljára szól, arra általában kegyelettel szoktunk emlékezni. Ezek a szavak pedig, amiket Lukács evangéliumának végéről olvastunk, az Úr Jézus utolsó szavai.

Feltámadása után sokféleképpen szólott az emberekhez. Néven szólította őket: Mária! Simon, Jónának fia! Tamás! Volt amikor kérdéseket tett fel: Miért vagytok szomorú ábrázattal? Miért sírsz? Miért kergetsz engem? Másoknak vigasztaló szavakat mondott: ne sírj! Örüljetek! Békesség néktek! Újból máskor feladattal megbízó szavakat szólott: Amiképpen az Atya küldött engem, hasonlóképpen küldelek én is titeket! Vegyetek Szentlelket, felruháztattatok mennyei erővel! Ez utolsó szavai azonban nagyon ünnepélyesek, és szinte magukba sűrítik a többit is. Mintegy összefoglalva, még egyszer elmondja az Úr tanításának, életének és halálának lényegét. Tanítványai nagyon jól meg kellett jegyezzék, miről is van szó.

Utolsó szavaiban a Feltámadott először a kereszt szükségességéről beszél: „Így van megírva, így kellett szenvedni a Krisztusnak és feltámadni a harmadnapon.” Aztán beszél az írások beteljesedéséről is: „Szükség beteljesedni mindazoknak, amik megírattak...” Harmadszor, átadja tanítványainak a megbízatást: „Ti vagytok ezeknek bizonyságai!” - mondta. Végül, közli velük az erő titkát is, hogy az emberfeletti feladat teljesítéséhez mennyei erővel ruháztatnak fel.

Az első, amire utolsó szavaiban az Úr felhívja a tanítványok figyelmét, a kereszt szükségessége. „Így kellett szenvednie a Krisztusnak” - mondja.

Ezt a tanítványok nem látták eddig. Ott volt az írásokban minden, de nem tudták megérteni, hogy a dicsőséges király képe hogyan egyeztethető össze a fájdalmak férfia képével. Azt gondolták, hogy a Messiás uralkodni fog. Péter nem tudta elfogadni Jézus keresztre feszítéséről szóló hírt. „Nem eshetik ez meg teveled!” - mondta Jézusnak. Elképzelhetetlennek tűnt Jézus halála. Hogyan is halhatna meg az Élet ura? Nos, az Úr Jézus most néhány szóban világossá teszi előttük azt, hogy a keresztre szükség volt. Így kellett szenvedni a Krisztusnak.

„Ma éjjel mindannyian meg fogtok bennem botránkozni” - mondta tanítványainak elfogatása előtt. Akkor éjjel azért imádkozott, ha lehetséges múljék el tőle az a pohár. Nem volt lehetséges. A keresztre szükség volt. Így kellett szenvedni a Krisztusnak.

A kereszt ott áll, hogy kettéválassza a világtörténelmet. A próféták előre tekintettek a keresztre, és prófétáltak róla. A tanítványok visszatekintenek a keresztre, és bizonyságot tesznek róla. A napilap is erről tesz bizonyságot, hiszen ha az évszámot olvasod, azonnal a keresztre kell gondolnod, hiszen Jézustól számítjuk az éveket.

„Megnyilatkoztatta szemeiket, hogy értsék az írásokat.” Milyen írásokat? Hát Mózes, a próféták és a többi szent iratok üzeneteit, amelyek mind Róla tesznek bizonyságot. Most már értelmezni tudták megfelelő módon Isten Igéjét. Most már megnyílott előttük az ige titka: Jézus kereszthalála hozzá a kulcs.

II.

Folytatva utolsó szavait, az írások beteljesülésének szükségességére utal Jézus: „Szükség beteljesedni mindazoknak, amik megírattak a Mózes törvényében, a prófétáknál és a zsoltárokban én felőlem.”

Isten sok rendben és sokféleképpen szólott hajdan a próféták által. Mózes öt könyvében, a törvényben, s aztán a próféták írásiban ugyanúgy Jézusról szól az írás. Az úgynevezett iratokban, a Zsoltárok könyvében megírtaknak is be kellett teljesedniük. Igaz, hogy Dávid nem egészen tudta mit jelentett ki neki az Úr a 16. és 22. zsoltárban. Csupán homályosan látta a jövőt, de próféciái mind az utolsó vonásig be kellett teljesedjenek.

A Biblia igaz. Ezt az is bizonyítja, hogy az előre megjövendölt események a legapróbb részletekig beteljesedtek. Az, hogy Betlehemben született, Názáretben neveltetett, szamárháton vonult be Jeruzsálembe, kereszten halt meg és nem maradt a sírban, több évszázaddal előtte mind megprófétáltatott. „Ezek azok a beszédek, melyeket szóltam néktek, mikor veletek voltam - mondja az Úr, utolsó szavaiban -, hogy szükség beteljesedni mindazoknak amelyek megírattak a Mózes törvényében, a prófétáknál és a zsoltárokban én felőlem.” A zsidó Biblia mindhárom nagy fejezetét említi, vagyis semmi sem maradhatott ki: mindennek be kellett teljesednie. Máté 10,18-ban azt mondja az Úr: „Bizony mondom néktek, míg az ég és a föld elmúlik, a törvényből egy jóta vagy egyetlen pontocska el nem múlik amíg minden be nem teljesedik.” A legkisebb betű, vagy a legkisebb írásjel, mind értelemszerűen igaz. Ha pedig a Jézusra vonatkozó írásoknak szükség volt beteljesedniük, gondoljuk meg, hogy a többi írások is igazak: azok is be fognak teljesedni.

Például, az ezután következő dolgokról azt mondja az Írás: „Isten a tudatlanság idejét elnézi és most parancsolja minden embernek mindenütt, hogy megtérjenek, mivel rendelt egy napot amelyen megítéli a föld kerekségét igazságban.” (ApCsel 17,30-31) Máshelyen: „Elvégezett dolog, hogy emberek egyszer meghaljanak, és azután az ítélet következik.” (Zsid 9,27) „Mikor pedig eljön az embernek Fia az ő dicsőségében, és ővele mind a szent angyalok, akkor beül majd az ő dicsőségének királyi székébe, és elébe gyűjtetnek mind a népek, és elválasztja őket egymástól.” (Mt 25,31) Ez még nem történt meg: de ha az írásokból eddig minden beteljesedett, akkor ezek beteljesedését is joggal várhatjuk.

III.

Harmadszor, a kereszt szükségessége és az írások beteljesedése után, a feltámadott Úr Jézus beszél a megbízatás átadásáról is. „Így kellett szenvednie a Krisztusnak és feltámadnia a halálból harmadnapon, és prédikáltatni az Ő nevében a megtérésnek és a bűnök bocsánatának minden pogányok között, Jeruzsálemtől elkezdve. Ti vagytok pedig ezeknek a bizonyságai.”

Itt a Feltámadott Jézus ujja reánk mutat. Mi vagyunk azok, akik ma bizonyságai kell legyünk Jézusnak. Bizonyságnak lenni azt jelenti, hogy egyszerűen elmondod amit átéltél, amit megtapasztaltál. Nem angyalokat küldött tovább az Úr, hanem az Ő tanítványait. Filepnek kellett a gázai járatlan útra mennie, hogy a szerecsen kincstárnoknak prédikálhassa a Krisztust. Péternek kellett Kornélius házához mennie, hogy hirdesse nekik a Krisztust. Anániásnak kellett Pálhoz mennie az örömhírrel, miután az találkozott Jézussal a damaszkuszi úton. Nem az angyalok feladata az, hanem az Úr követőié. Rólunk beszél tehát Jézus, utolsó szavaiban. Isten embereket választott ki az evangélium hirdetésére és tovább adására.

A Jézus bizonyságtétele a prófétaság lelke - mondja Isten igéje a Jelenések könyvében. Az apostolok azt mondták, hogy nem tehetik, hogy amit láttak és hallottak, azokat ne mondanák tovább. János apostol is így kezdi első levelét: „Ami kezdettől fogva volt, amit hallottunk, amit szemeinkkel láttunk, amit szemléltünk és kezeikkel illettük az élet Igéjét, hirdetjük néktek.” Tanúskodni nem is lehet olyasmiről, amit nem láttál és nem hallottál. Mindenekelőtt a megtérés és az újjászületés csodájára van szükséged, hogy legyen miről bizonyságot tenned. Értjük-e, mekkora felelőség terhel minket nagypéntek és húsvét miatt? Ha ennek csodáját és erejét átélted, megtapasztaltad, neked vinned kell ezt az üzenetet tovább. Másrészt, ha ezt még nem élted át, nem tapasztaltad meg, akkor ne merj úgy az emberek elé állni, mert még nem is tudod mit beszélsz. Akkor adhatod tovább, ha te már megnyerted azt.

IV.

Végül, az Úr Jézus elmondja, mindezt hogyan lehetséges megvalósítani. Közli velük az erő titkát is.

„Ti vagytok ezeknek bizonyságai!” De ez emberfeletti megbízatás! Ezt megvalósítani mi nem vagyunk képesek! Ezért szükséges a Szentlélek ereje. „Elküldöm tireátok az én Atyám ígéretét” - mondja az Úr. Ő az, aki nélkül csődbe jutna vállalkozásuk, és Ő az, Akivel Péter bátran állhat a sokaság elé prédikálni.

A pünkösd jelentősége nagy. Ha nem küldte volna a Szentlelket Isten, akkor nem lett volna erő a küldetés megvalósítására. De így most már Krisztusért járunk követségben, mintha Krisztus kérne általunk: béküljetek ki az Istennel! Isten ereje és hatalma kísér minket ebben a feladatban.

Az utolsó időben sajnos, sokaknál csak a kegyesség látszata van meg, és hiányzik az erő. Nekünk Isten erejére van szükségünk, hogy a feltámadás erejét hathatós módon továbbíthassuk. De Krisztusban mindenre van erőnk, mert Ő megerősít.

A Feltámadott üzenete

2011-04-16T16:10:00.001+03:00

A Feltámadott üzenete
Márk 16,7

A Feltámadott üzenetét tartalmazza ez az igevers, amit a fehér ruhába öltözött angyal adott át a sírhoz látogató asszonyoknak. Végső soron a nagy üzenet éppen az, hogy nekünk olyan Megváltónk van, Aki különbözik a többi vallások alapítóitól, mivel a mi hitünk fejedelme él! Az is nagy csoda volt, hogy meghalt, de ha csak ennyi történt volna, akkor mi nem lennénk itt. Akkor hiábavaló lenne a hitünk is, a prédikálásunk is, akkor még bűneinkben lennénk, ahogyan Pál apostol mondja.

Buddha is meghalt ezelőtt 2500 évvel, állítólag gombamérgezésben, ételmérgezésben. Meghalt és eltemették. Zoroaszter, a perzsák vallásának megalapítója is meghalt, elesett egy harcban. Mohamed is meghalt Kr.u. 632-ben. Krisztus is meghalt, és eltemették - de nemcsak ennyi történt! Jézus Krisztus feltámadt a halálból.

Ha a keresztyén hit alapigazságát, a feltámadást a Sátán már kezdettől fogva megpróbálta cáfolni és kétségbe vonni, ami mind a mai napig követőkre talál, mégis ki kell jelentenünk Pál apostollal együtt a leghatározottabban, hogy Krisztus feltámadt a halálból, és zsengéje lett azoknak, akik elaludtak. Ugyanis, az, aki nem tudja hittel kimondani az Apostoli Hitvallás utolsó mondatát is, hogy „hisszük testünk feltámadását és az örök életet”, az nem is igazán keresztyén. A mi evangéliumunk központjában az áll, hogy Krisztus feltámadt. Ezt hirdetjük, erről teszünk bizonyságot, ez az újszövetség legnagyobb eseménye. Nagyobb, mint az Ószövetségben a Veres tengeren való átkelés.

Az nem igaz, hogy csak tetszhalott lett volna, mint némelyek mondják. A rómaiak tudták, a zsidók is, valamint Jézus édesanyja és egyik tanítványa is tudta, hogy a kereszten maga Jézus szenvedett kínhalált. Hallották halálkiáltását, amit nem lehet színlelni. János azt mondja, hogy miután dárdával átszúrták az oldalát, abból víz és vér folyt ki, vagyis meghalt. Halála után még egy néhány órát ott maradt a kereszten. Ha csakugyan csak elájult volna ott a kereszten, akkor hogyan gördíthette el a sírbolt szájáról a követ az, aki nem bírta vinni a keresztjét? Meggyötörten hogyan bizonyította volna be tanítványainak azt, hogy Ő az élet Fejedelme? Nem, Ő nemcsak elájult a kereszten. Nem tetszhalott volt, hanem valójában meghalt, és valójában feltámadt.

Az sem igaz, hogy mást feszítettek volna meg helyette, ahogyan az Iszlám vallás tanítja. Jézus születése, élete, csodái, tanítása halála kizárja azt, hogy ikertestvére lett volna. Ha találtak volna is valakit, aki ennyire hasonlított volna Rá, hogy senki sem különböztethette meg, vajon vállalta volna helyette, hogy meghaljon a kereszten ártatlanul?

Az sem igaz, hogy ellopták az Úr Jézus testét. Ez volt az első hazugság, amit pénzért híreszteltek a katonák, mivel üres volt a sír. Azt, hogy a sír üres lett, az Úr ellenségei sem vonták kétségbe. Nem az üres sírt találták ki a tanítványok, hogy Jézus feltámadását bizonyítsák, hanem a feltámadás tényét épp az bizonyítja, hogy a sír üres lett! Ennek magyarázatára kellett kitalálni egy hazugságot, hogy a tanítványok ellopták éjjel… mégpedig azok a tanítványok, akik Gecsemánéból mind elfutottak! Az asszonyok és a tanítványok az üres sírban mindent a legnagyobb rendben találtak, mert Jézus testét nem ellopták, hanem feltámadt. Ha tolvajok jártak volna a sírban, azok nem hajtogatták volna össze a lepedőt és a fején levő kendőt…

Az sem lehet, hogy hallucináltak volna, negyven napon át, több mint ötszázan, egyenlőképpen, aztán negyven nap múlva hirtelen megszűnt volna minden. Nem, az Úr csakugyan megjelent az asszonyoknak, tanítványainak, sokaknak, miután feltámadt a halálból.

Sokan azzal érvelnek, hogy Jézus feltámadása nem lehet igaz, mivel a négy evangélium négyféleképpen mondja el az eseményeket. Végül is, kérdezik ők, hány asszony volt a sírnál? És hány angyalt láttak? Galileába küldte őket Jézus, vagy arra kérte, hogy maradjanak Jeruzsálemben? Nos, tudnunk kell, hogy az evangéliumok írói nem hasonlítottak a mai riporterekhez. Nem álltak ott a sír mellett, hogy nagypéntektől a hét első napjáig percről percre jegyezgessék, hogy mi történik. Interjút sem készítettek az angyalokkal. Egyenként mindegyik saját szemszögéből írta le az eseményeket, anélkül, hogy összebeszéltek volna. Ők nem tehették, hogy amit láttak és hallottak, azokról ne szóltak volna.

Márk evangéliumának híradásából a 7. verset kívánom most kiemelni, amelyben az az üzenet áll, hogy Jézus szeretne találkozni övéivel. Ő az, Aki kezdeményezi e találkozást, és alig várja, hogy láthassa Őket, Nem kell Őt meggyőzni arról, hogy találkozzon tanítványaival. Küld egy vigasztaló üzenetet ezeknek a kétségbeesetteknek: „Mondjátok meg az én tanítványaimnak és Péternek, hogy előttetek megy Galileába, ott meglátjátok Őt.”

Néhány megállapítást szeretnék tenni az ige alapján. Először azt, hogy Jézus Krisztus kezdeményezi a találkozást tanítványaival. Másodszor, hogy Jézus Krisztus betartja ígéretét, és elsőnek jelenik meg a találkozón. Harmadszor pedig, hogy Jézus ezen a találkozón kijelenti magát.

Az első megállapítás ezen ige alapján az, hogy Jézus Krisztus kezdeményezi a találkozást. Ő az, aki üzeni, hogy „Mondjátok meg az Ő tanítványainak és Péternek…” hogy találkozni akar velük.

Azokkal akar találkozni, akik elfutottak a Gecsemáné kertből, mikor Jézus elfogták. Azokkal, akik elaludtak, amikor Jézussal imádkozni kellett volna. Ugyanis, magához vette őket, hogy Vele együtt vigyázzanak és imádkozzanak, és tőlük egy kőhajításnyira, térdre esett, buzgóságosan imádkozott, verejtéke, mint vércseppek hullottak a földre. Mikor tanítványaihoz ért, azok aludtak. Megdorgálja őket: nem bírtatok velem egy órát sem vigyázni? Simon! Vigyázzatok és imádkozzatok! Aztán újra eltávozott, hogy tovább imádkozzon, de visszatérve azokat megint aludva találta. Nos, ezekkel kezdeményezi a találkozást az Úr.

Nem válogat közöttük, hogy hadd lássuk, melyik az, amelyik még valamivel különb a többinél. Ki az, aki nem aludt olyan mélyen… Ki az, aki nem szaladt messzire, hanem maradt benne valami hit és áldozat… Nem, Ő nem válogat. „Mondjátok meg az én tanítványaimnak!” Azonban, van közöttük egy, aki rosszabb a többinél, mert háromszor is megtagadta Őt halála előtt, a Feltámadott azt üzeni: „Mondjátok meg tanítványainak és Péternek…” Péter volt az, aki távolról követte Őt a főpap udvaráig. János, aki ismerős volt a főpap házánál, kijött, hogy Pétert is bevigye. De a bejáratnál a kapuőrző leány ráismert: „Te is a tanítványai közül való vagy.” „Nem vagyok.” Erre mi lehet, azt mondjuk, hogy ez egy szükséges hazugság. Mit is mondhat Péter ilyenkor, amikor felismerték… Mit mondjon?! Hát megvallhatta volna Őt, szégyen és félelem nélkül. Nincsenek kegyes hazugságok. Később egy második is szól: te is tanítványa vagy! Péter újra megtagadja. Harmadszor Málkusnak akinek levágta a kertben egyik fülét, annak rokona ismerte fel, és rákiált: ne tagadd, hiszen a beszéded is elárul téged, hogy galileai vagy! Láttalak a kertben! Ekkor esküdözni és átkozódni kezdett, hogy nem ismeri azt az embert. Megszólalt a kakas, és Jézus, a gúnyolódók és csúfolkodók gyűrűjéből rátekintett Péterre. Kiment, és keservesen sírni kezdett.

Lehetett Péternek egy nagy félelme Húsvét reggelén. Jánossal együtt futott a sírhoz. Bementek. János lát és hisz. Péter csodálkozik. Talán arra gondolt, ha Jézus valóban feltámadt, amint előre megmondta, vajon találkozni fog-e még velem, a tagadás után?

Lukács evangéliumában olvasunk arról, hogy amikor az emmausi tanítványok visszatértek, akkor a többiek azt híresztelik, hogy feltámadt az Úr bizonnyal, mert megjelent Simonnak!

Mi, akik végig gondoljuk most a nagycsütörtöki, nagypénteki eseményeket, a tanítványok gyávaságát és hitetlenségét, azt mondjuk, hát szégyellhetnék magukat! De az Úr nem ezt üzeni nekik. Épp ezért, ha úgy gondoljuk, hogy mi vagyunk a Péter, egyik gyáva és hitetlen tanítványa Jézusnak, a bűnösök közül az első, még akkor is szól nekünk a Feltámadott üzenete: mondjátok meg neki, hogy találkozni szeretnék vele…

II.

A második megállapítás az, hogy Jézus Krisztus betartja ígéretét, és elsőnek jelenik meg a találkozón.

Mert azt mondja, hogy „mondjátok meg az ő tanítványainak és Péternek, hogy előttetek megy Galileába”. Reá nem kell sokáig várni majd. Ő ott lesz. Ha valamelyik tanítványa hiányzik, az meglehet, de Jézus nem fog hiányozni, sőt, ő lesz ott elsőnek, és várni fogja őket ott a Genezáret tó partján.

Ez az ige engem is vádol, mivel megtörténik, hogy megígérek egy találkozót. Megegyezünk a napban, az órában, a helyben, aztán várnak és várnak, és én nem érkezem meg. Fordítva is történt, hogy én vártam arra, akivel találkoznom kellett, mert megegyeztünk, mikor és hol fogunk találkozni, de nem érkezett meg a találkozóra. Egy idő után hazamentem, arra gondolva, hogy ha a társam azt gondolja, hogy már az örökkévalóságban van, én sajnos még időhöz vagyok kötve, és nem várhatok rá a végtelenségig. Az idő pénz – szokták mondani.

Jézus azonban nem olyan, hogy megszegné az ígéretét. Reá nem kell sokáig várni. Ő azt ígérte, hogy ha ketten vagy hárman összegyűlnek az Ő nevében, Ő ott van közöttük. Nem ott lesz, Majd ha sokat várnak rá, hanem ott van. Ez így van minden Istentiszteleten: mielőtt mi összegyűlnénk, az Úr már ott van, és vár reánk. „Előttetek megyek Galileába.”

Azért első a találkozón, mert Ő a legfontosabb személy. A 14,27-28-ban azt olvassuk, hogy az Úr azt mondja tanítványainak, hogy „ezen az éjszakán mindnyájan megbotránkoztok majd bennem, mert meg van írva: Megverem a pásztort, és elszélednek a juhok. De feltámadásom után előttetek fogok felmenni Galileába. Megverték a pásztort, és elszéledtek a juhok. De még mindig Ő a Főpásztor. Ezért elől megy. Az Ő juhai hallják az Ő szavát, és követik őt.

Ezen a találkozón nem Péter a legfontosabb személy, hanem Jézus. Nem a hajó, vagy a halak a fontosak, hanem Jézus.

A galileai találkozó előtt Péter azt mondta, hogy elmegy halászni. Hatan a társai közül jónak látták, hogy elmenjenek vele, vissza régi foglalkozásukhoz. Azon az éjszakán nem fogtak semmit. De pirkadatkor valaki várta őket a parton. Kiáltott nekik, fiai, van-e valami ennivalótok? Nincsen! Vessétek a hálót túloldalt, és találtok! És nem bírták kivonni a 153 nagy hal miatt… 1996-ban nekem is volt lehetőségem részt venni egy korabeli halászaton a Genezáret taván, de mi csak két-három halat fogtunk, azok is kicsik voltak. A 153 nagy halat nem bírták kivonni, és erre egyik elkiáltotta magát: az Úr van ott! Egyszerre nem az lett a fontos, hogy hal van a hálóban, sem nem az, hogy ki van még a hajóban, hanem az, hogy ott van Jézus! Péter levetette az ingét és belevetette magát a tengerbe, hogy kiússzon a partra, mert Jézus ott van. Ő a legfontosabb személy ezen a találkozón. Vele kell találkozni.

Olyan ez, mintha Ő lenne a házigazda, aki fogadja a tanítványokat. Előttük megy Galileába. A pogányok Galileájába, hogy hozzánk is közelebb legyen. Olyan ez, mint amikor a pusztai vándorlás alatt Izrael népe előtt ment a felhő és a tűzoszlop. Ahol aztán megállott, ott felvonták a Szent Sátrat mindenekelőtt, hogy a Frigyládának legyen előbb hely. Ha a szent sátor megvolt, akkor már fel lehetett vonni a többi sátrakat is. Azért, mert az Úr jelenléte az, ami mindennél fontosabb. „Ha a Te orcád nem jár velünk, ne vígy ki minket innen!” Ha Jézus nincs ott, akkor hiába megyünk Galileába. Ő az első. Legyen is az első minden Istentiszteleten, minden döntésben, minden barátságban, minden választásban, minden utunkban, egész életünkben, mert Ő a lényeg. Ő nem is tűri meg, hogy háttérbe legyen szorítva. Két úrnak szolgálni nem lehet.

Ő mindig előbb kész van számunkra, mint ahogyan mi készen lennénk az Ő számára.

III.

Harmadszor, figyeljük meg, hogy a Feltámadott azt üzeni tanítványainak és Péternek, hogy ezen a találkozón kijelenti magát nekik. „Mondjátok meg az Ő tanítványainak és Péternek, hogy előttetek megy Galileába, ott meglátjátok őt.”

Jézus az, aki kezdeményezi a találkozást, aki elsőnek jelenik meg, és aki e találkozón ki fogja jelenteni magát. „Ott meglátjátok Őt.”

Hogy még bizonyosabb legyen, az angyal hozzáteszi: „Íme megmondottam néktek.” Vagyis: ne kelljen kétszer mondani. Ez nem elhamarkodott, meggondolatlan beszéd. Nincs a Bibliában Istennek egy ígérete sem, ami elhamarkodott lenne, és amit Isten utána megváltoztatott volna, mert nem gondolta meg eléggé a dolgokat… Azok mind igazak és ámenek. Könyebb az égnek és a földnek elmúlni, hogy abból egy jóta vagy egy pontocska be ne teljesedjék. „Íme megmondottam néktek. Ott meglátjátok Őt.”

Ez az amire nekünk is, mint az akkori tanítványoknak, szükségünk van. János 12-ben olvassuk, hogy az ünnepre görögök is feljöttek, és az volt a kívánságuk, hogy „látni akarjuk a Jézust!”. Nem Pétert, Jánost, Jakabot vagy tamást… nem a tanítványokat. Jézust! Nem a templomot, nem a szertartásokat, nem a papokat és az írástudókat. Jézust! Az emberek ma is látni akarják a Jézust! Mindenkinek Vele kell találkoznia, hogy élete megváltozzon. Péter találkozott Vele, és mintha kicserélték volna. Saulus találkozott vele, és nem volt többé ugyanaz. Mária Magdolna is találkozott Jézussal, és felszáradtak a könnyei. Félre mindazzal, ami eltakarja a Jézust. Látni akarjuk Jézust! „Ott meglátjátok Őt!” Az Ő jelenlétében már nem a hajó a foltos, nem a halfogás, sem nem a többiek társasága, hanem az, hogy Őt láthatták.

Ha megláthatjuk Őt, ez nagy dolog. Sokan nem láthatják meg, mert csak a láthatókra néznek. Látják a teremtett világot, de nem látják a Teremtőt. Látják az alkotást, imádják is azt, de nem az Alkotót. Némelyekért úgy kell imádkozzunk, mint Elizeus tette szolgájáért: Uram, nyisd meg az ő szemeit, hogy lásson! Lukács 24-ben olvassuk, hogy az Úr megnyilatkoztatta az ő szemeiket, hogy értsék az írásokat.

Hol vannak a csillagok délben? Ugyanott vannak, de a nap olyan fényes, hogy héttérbe szorul minden egyéb. Így van Jézussal. Ha Őt látjuk, ezzel minden egyéb háttérbe szorul. Ne is foglalkozz egyébbel! Ez elég. „Teljesen elég, elég nékem Jézus vére.” „Meglátni Jézust és hallani hangját, most ez minden vágyam, hogy halljam és lássam. Csodálom fényét, szent isteni lényét, mert imádni méltó, Ő Úr és Megváltó.” (Ezt az éneket olyan kifejezőnek találtam, hogy még két énekverset kellett írnom hozzá.)

Ha megláttad Jézust, akkor ez egy életen át elkísér. János még öregkorában is emlékszik arra, hogy körülbelül 10 óra volt, amikor előbb találkozott Jézussal. Meglátni Jézust! Kívánom, hogy ezután csakis őt lásd, mindhalálig.

Az istenhit egy velünk született adottság

2011-03-16T12:41:00.007+02:00

Az istenhit egy velünk született adottság

Miért hisznek olyan sokan? Miért maradt a vallás ennyire megingathatatlan, miközben a tudomány egyre-másra tárja fel a betegségek és természeti jelenségek okait, és egyre közelebb jut az Univerzum megismeréséhez? - teszi fel a kérdést a The Guardian terjedelmes írásában. A tudósok persze megpróbálják ezt megérteni.

Tavalyi közvélemény-kutatások szerint az amerikaiak 85%-a hiszi, hogy Isten teremtette az Univerzumot. Nigériában az emberek 98%-a hisz Istenben. Tízből kilenc indonéziai vallotta, hogy meghalna vallásos meggyőződésért. A múlt hónapban az ír állami piackutató cég arra az eredményre jutott, hogy az írek 87%-a hisz Istenben, és 19%-uk mondja, hogy az olyan tragédiák, mint a 300 000 embert elpusztító cunami, nem rendítik meg hitét, sőt inkább megerősítik azt. A közvélemény-kutatások persze nem adnak teljesen pontos képet, de ha csak megközelítik a valóságot, ezek a számok jól illusztrálják a hit szerepét modern világunkban is.

Némely evolúcionista szerint (Todd Murphy, Laurentian University, Kanada) a hit a fejlődésünk elején kialakult adottság, amely előnyt jelentett az "evolúció" során. Mások (Pascal Boyer antropológus-pszichológus, Washington University, St. Louis) szerint nem maga a vallás jelentett evolúciós előnyt, hanem az, hogy a hitre való képesség csak mellékterméke olyan más, előnyös tudati képességeknek, amelyek a "fajfejlődés" során jöttek létre. Boyer gyermekekkel végzett pszichológiai kísérletekkel próbálta bizonyítani, hogy a hit velünk született ösztön. „A három-öt éves gyerekek úgy érzik, hogy mindenki tudja, ha valami rosszat csináltak, akkor is, ha senki sem látta vagy hallotta, hogy mit 'követtek el'. Ez nem így van persze, de jól megalapozza a hitet egy olyan valakiben, aki mindent lát." A láthatatlanul figyelő morális ítélőbíróban való hit kezdettől fogva bennünk van.

Vannak olyan tudósok, akik biológiai magyarázatokat keresnek a vallásos élmény létrejöttére. Sok tanulmány próbálja ezt a kérdést megválaszolni olyan emberek vizsgálatán keresztül, akik speciális betegségük vagy tudatállapotuk miatt különösen fogékonyak olyan intenzív tapasztalatokra, amelyek látomásos Isten-élményként fogalmazódnak meg bennük.

Egy Ramachandran nevű neurológus (University of California, San Diego) észrevette, hogy a halántéklebeny epilepsziájában szenvedő betegek körülbelül negyede mélyen megrázó vallásos élményekről számol be. „Azt mondták, hogy Isten jelenlétét érezték, vagy hirtelen megértették az egész kozmosz értelmét. Ezek az élmények mindig roham közben jelentkeztek, de olyan enyhe rohamok esetében is, amelyeket csak az érzékeny elektroencefalogram mutatott ki. A rohamok között ezek a betegek az Istenről való gondolkodásban merültek el.” Ramachandran sajátos magyarázatokat adott arra, hogy ez miért van így: feltehetően a halántéklebeny rohamai felerősítenek bizonyos idegpályákat, amelyek az amygdalához vezetnek, ezáltal a páciens olyan dolgoknak is jelentőséget tulajdonít, amelyek egyébként lényegtelennek tűnnek. Szerinte bizonyosan létezik olyan idegpálya, amely az istenhitért felelős.

Andrew Newberg radiológus (University of Pennsylvania) az agyműködést valós időben vizsgálva különböző térképeket kapott arról, hogy a különböző gyakorlatok hogyan befolyásolják az idegi folyamatokat. "Kiderült, hogy az agyban egy egész, bonyolult hálózat létezik, és attól függően, hogy milyen módon gyakorolja a vallást valaki, különböző területek aktiválódnak.” A vallásos csoportok erre azt mondják, hogy a vallásos ember nemcsak extrém, felfokozott idegrendszeri állapotokban él. Ezt Newberg is elismeri, de az intenzíven vallásos világú embereket nyilván, könnyebb tanulmányozni. Forrás: origo.hu

Todd Murphy és Michael Persinger (Laurentian University, Kanada) olyan eszközöket próbálnak kifejleszteni, amelyek könnyen juttatják az agyat „vallásos” állapotba. Mások a spiritualitást elősegítő drogokon gondolkodnak, ami persze nem lenne új dolog, csak éppen tudományosan hoznák létre azt, amit a sámánok évszázadok óta, a karizmatikusok pedig évtizedek óta tudnak...

A New Scientist nevű tudományos folyóirat egyik tanulmánya szerint egyértelmű bizonyítékok vannak arra nézve, hogy az emberi agy eleve – tehát a fogamzás, kifejlődés, születés időszakától kezdődően – az Istenben való hitre van „beprogramálva”.

Az emberi tudat a külső információktól, életkörnyezettől és neveléstől függetlenül is tisztában van azzal, hogy a test és a lélek egymástól elválasztható fogalmak, különböző entitások. A lélek csak a földi lét időszakában él együtt a testtel, de mindenki tudja, hogy a halállal nem szűnik meg a lélek létezése. A halálos ágyon nincsenek hitetlenek. A kutatók többféle kísérletet és megfigyelést végeztek ennek bizonyítására. Az egyik bizonyíték az volna, hogy az ember földi létezése óta, a bolygó különböző részein egymástól függetlenül kialakultak a hitnek különböző formái. Az istenek, istenségek nagyon különfélék az emberek tudatában, az istennel és túlvilággal való „kapcsolatokat” is többféle módon értelmezik, de a hit, az közös. Olyan elszigetelt törzsek is hisznek isten(ük)ben, amelyekhez semmiféle információ nem juthatott el a világon legismertebb vallásfelekezetektől, egyházaktól. A „beprogramálás” tételét olyan kisgyermekek szellemvilága, gondolkodása is bizonyítja, akik a felmérések előtt nem kaptak semmiféle vallási nevelést vagy felvilágosítást.

Mindezeknek persze, homlokegyenest ellentmond a brit Richard Dawkins, az egyik legismertebb ateista, aki szerint a vallásosság, az istenben való hit tulajdonképpen a neveléssel együtt jut el az ember tudatába… Szerinte az emberek nemzedékről-nemzedékre adják át az általuk gyakorolt vallást, függetlenül bármilyen belső veleszületett adottságtól, illetve a hit „beprogramálásától”. Dawkins szerint a hit és a vallás a hittani bevezetéssel, az elméleti oktatással, a dogmákkal jut el az emberekhez, már gyermekkorban, és így semmi köze a teremtéstől indult szellemi felvértezéshez, illetve a sokak által emlegetett genetikai „beprogramáláshoz”. Forrás: ujkelet.ro

„Szépen megalkotott mindent a maga idejében, az örökkévalóságot is a szívükbe adta” [gam ʼet-háʽólám nátan belibbám] - Préd 3:11.

Dawkins elfelejti, hogy az ő elmélete is valóságos „hit”. Aki elutasítja az élő Istenbe vetett hitet, annak valami egyébben muszáj hinni! Másképp nem lehet. Így gyártja az ember sorozatos bálványait: ateizmus, evolucionizmus, humanizmus, agnoszticizmus, panteizmus, animizmus, sámánizmus, sátánizmus, dzsainizmus, vagy az újabbak közül, mint a szcientológia és a new age. De hit nélkül nem élhetünk, mert így lettünk teremtve. (Idesorolható még a keresztyénségben elbúrjánzott sokféle misztikus és karizmatikus bálvány is, amelyek nem sokkal különböznek a fentebb felsoroltaktól.) Az ember nem tud meglenni isten nélkül.

Lásd: ApCsel 17:22-23 – Pál ekkor kiállt az Areopágosz közepére, és így szólt: „Athéni férfiak, minden tekintetben nagyon vallásos embereknek látlak titeket, mert amikor bejártam és megtekintettem szentélyeiteket, találtam olyan oltárt is, amelyre ez volt felírva: AZ ISMERETLEN ISTENNEK. Akit tehát ti ismeretlenül tiszteltek, én azt hirdetem nektek.

A feladatunk tehát az, hogy az élő Istenbe vetett hitről tegyünk bizonyságot, Arról, Aki kijelentette magát az embernek, és Jézus Krisztusban megváltotta a világot (1Kor 2:2).

Földrengések

2011-03-14T22:51:00.004+02:00

A Föld köpenye tíz év óta kritikus állapotban van. Orosz kutatók szerint egy megaföldrengés a Föld egész köpenyét érinti.A mostani haiti katasztrófa felidézi azokat a tudományos előrejelzéseket, amelyek az elmúlt években születtek a mega – földrengésekről. Ezekről írt tanulmányt két orosz tudós, akik úgy vélik, hogy a több mint 5 évvel ezelőtti délkelet-ázsiai földrengést a Föld egész köpenye „készítette elő”. A moszkvai Földrengés-előrejelző Intézetben Leontyina Ramaskova és Vlagyimir Koszobokov az elmúlt 40 esztendő rengéseinek részletes statisztikai elemzését végezte el, és arra a következtetésre jutott, hogy a Föld köpenye kb. tíz - tizenkét esztendő óta kritikus állapotban van, ami nagy valószínűséggel további mega-rengéseket vált ki.

Vannak jelek arra, hogy a szeizmikus események nem egyenlően elosztva, hanem halmozottan lépnek fel. Így például az elmúlt évszázad tíz legnagyobb földrengése 15 éven belül, 1950 és 1965 között következett be. Leontyina Ramaskova és Vlagyimir Koszobokov úgy gondolták, hogy a 2004-ben bekövetkezett szumátrai földrengés a kezdete volt egy újabb óriási földrengés – sorozatnak.

Amerikai tudósok szerint az 1990 óta észlelt, a Richter-skála szerinti 7-esnél nagyobb erejű 15 rengésből 12 okozott kisebb szeizmikus mozgásokat távoli kontinensek törésvonalainál. Erről a Nature Geoscience című brit tudományos havilapban közöltek tanulmányt két évvel ezelőtt. Az amerikai szerzők kimutatták, hogy a 2004-es szumátrai megaföldrengés Alaszkában, Kaliforniában és Ecuadorban is rengéseket váltott ki. A tanulmány szerint 95 százalék a valószínűsége annak, hogy közvetlenül egy nagy rengést követően távoli területeken lényegesen gyakoribbak lesznek a földmozgások, mint korábban vagy a katasztrófa után jóval később.

Az amerikai geológusok azt írják, hogy bár általában a távoli helyeken kiváltott rengések 3-5 fokozattal kisebbek az okozó földmozgásnál, de nincs biztosíték arra, hogy nem lehetnek ugyanolyan nagyok, sőt akár nagyobbak is, mint az első földmozgás.

Tom Parsons, az egyik szerző egy korábbi tanulmányában az elmúlt 25 év nagy földrengéseit elemezve arra a megállapításra jutott, hogy a 7-esnél nagyobb erejű földmozgások 8 esetben még nagyobb földrengéseket váltottak ki.

Az amerikai kutatók a világ több mint 500 szeizmológiai megfigyelő állomásának adatait elemezték. Azt találták, hogy a nagy földrengések még akkor is okoznak távoli földmozgásokat, ha a két helyszín a földkéregnek egymástól független darabjain található.

Forrás: Vilagtudomany.hu

Mt 24:7-8 - "Lesznek éhségek és döghalálok, és földindulások mindenfelé. Mindez pedig a sok nyomorúságnak kezdete." (Mk 13:8. Lk 21:11)

Lk 21:28 - "Mikor pedig ezek kezdenek meglenni, nézzetek fel és emeljétek fel a ti fejeteket; mert elközelget a ti váltságtok."

A gyógyulásról

2011-02-12T23:39:00.006+02:00

Ézsaiás próféta kijelentését (Ézs 53:4) Máté evangélista szokása szerint alkalmazza az Úr Jézusra, amikor „az est beálltával vittek hozzá sok ördöngöst, és egy szóval kiűzte a tisztátalan lelkeket, és meggyógyított minden beteget”. Erre Máté azt mondja, hogy ez azért történt így, „hogy beteljesedjék, amit Ézsaiás próféta mondott, így szólván: Ő vette el a mi erőtlenségünket, és ő hordozta a mi betegségünket.” (Mt 8,16-17). Amikor ezeket az igéket olvassuk, általában mindannyian egyetértünk abban, hogy a megváltásban benne van a teljes gyógyulás, a teljes helyreállás is: Isten a testünkre is gondolt, amikor megváltott minket Jézus Krisztusban. A kérdés csupán az (és itt oszlanak meg a vélemények), hogy ez a testi helyreállítás mikor történik: itt ezen a földön, vagy az új égen és új földön, ahol majd Isten „eltöröl minden könnyet az ő szemeikről; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.” (Jel 21:4). Más szóval: e romlandó testben történik a megváltásban biztosított teljes helyreállítás, vagy akkor, amikor e romlandó test romolhatatlant fog ölteni magára? „Mert szükség, hogy ez a romlandó test romolhatatlanságot öltsön magára, és e halandó test halhatatlanságot öltsön magára.” (1Kor 15:53)

Súlyos félreértés összemosni a bűnből és lelki halálból való megváltást a betegségből és testi halálból való megváltással, arra hivatkozva, hogy Jézus ugyanúgy elhordozta betegségeinket, mint a bűneinket, mert meg van írva, hogy „az Ő sebeivel gyógyultatok meg” (1Pt 2:24. Ézs 53:5). A félreértés abban van, ha azt gondoljuk, hogy a gyógyulást ugyanúgy átvehetjük Istentől, ahogyan átvesszük bűneink bocsánatát. Azt mondják: „csak meg kell vallani, hogy meggyógyultál, és már nincs is betegség! Az, amit az orvos mond, az tévedés. Különben is, nem az orvosnak kell hinni, hanem a Bibliának. Valld meg, hogy meggyógyultál, és ne kételkedj!”

A bűn az Isten parancsainak az áthágása, Isten erkölcsi normáinak semmibevétele. A betegség azonban nem erkölcsi kategória. A bűn zsoldja a halál, de a betegségnek nincs átka, esetleg az lehet maga az átok. A bűnnek van büntetése, de a betegségnek nincs büntetése, esetleg az lehet maga a büntetés. Ha nem így lenne, akkor vagy a bűnnek nincs erkölcsi jelentősége, vagy a betegségnek van.

A posztmodern és New Age filozófia hozta magával azt, hogy némelyek azt hiszik, hogy a hívő soha nem lehet beteg. Úgy gondolják, hogy ha a hívő beteg – mert az orvosi diagnózis ezt mutatja –, az akkor sem úgy van, az csak a Sátán hazugsága! Azt mondják, hogy ha mégis elhiszi, hogy beteg, akkor ezzel csakugyan beteggé teszi magát! Az ilyen felfogás figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy az Úr szolgái közül többen voltak betegek (Fil 2:27. 2Kor 12:7-8. 2Tim 4:20. Jób 2:7-10). Nem értik, hogy a betegséget és a halált ezen a földön nem lehet úgy kezelni, mint a bűnt. Sőt, e téves felfogás oda vezet egy idő után, hogy a betegnek nem könyörület jár, hanem vád: nincs elég hited! „Azért nem gyógyultál még meg, mert nem hiszel igazán! Jézus már meggyógyított, de a hitetlenséged megakadályoz abban, hogy a gyógyulás a tied legyen!” Ismerős ez a szólam? Egymás terheinek hordozása helyett titkolózás kezdődik, nehogy fény derüljön az állítólagos „hitetlenségre”. Rejtegetni kell a problémákat, ne tudják meg hogy „hitetlen” vagy... Még az is meglehet, hogy a kívánt gyógyulás elmaradása miatt kételkedni kezdesz a bűnbocsánatban is, hiszen ha a megváltásban benne van a gyógyulás ugyanúgy, mint a bűnbocsánat is, és azt tapasztalod, hogy hited ellenére a gyógyulás elmaradt - akkor jogos lehet a kételkedés, hogy a bűnbocsánatod mennyire valóságos?

Persze, hisszük, hogy Jézus ma is gyógyíthat, csodálatos módon. Sok olyan esetet lehetne felsorolni, ahol az orvosok már nem segíthettek, de az Úr segített és gyógyulást adott. Neki erre hatalma van. Ezt nem hinni csakugyan hitetlenség. De különbség van abban, hogy a gyógyulás neked automatikusan jár, a megváltás jogán, vagy a gyógyulás egy csodálatos ajándéka Istennek (orvosi/gyógyszeres segítséggel vagy anélkül). A gyógyulást nem minden hívő tapasztalhatja meg: vannak, akik hitük és imádságuk ellenére mégis betegek maradnak, mert Isten tervében ez így van benne. Istennek a betegséggel is terve van. Jn 9 szerint a betegségnek nem is az okát kell keresni, hanem a célját! (Jn 9:1-5)

Egy csodálatos gyógyulás az eljövendő teljes helyreállításnak lehet az előíze. Isten néha abban a kegyelemben részesíti gyermekeit, hogy megmutatja nekik, milyen is lesz odaát. Ez történhet valamilyen kijelentés formájában, de történhet imameghallgatás formájában is, amikor hatalmával meggyógyít egy beteget. Jakab apostol arra bíztat, hogy a betegekért imádkozzunk. Ezt tenni kell, rendszeresebben, mint amennyire tesszük! Minden beteget és betegséget lehet és kell Isten elé vinni imádságban. A gyógyulásért imádkozni kell, még akkor is, ha kéznél van az orvos és a gyógyszer. Azonban készek kell legyünk kimondani azt is, hogy: „legyen meg a Te akaratod”. Ezt így tanultuk Jézustól. Sem az Úr Jézus, sem az apostolok nem mondtak olyat, hogy a gyógyulást bármikor automatikusan átvehetjük az Úrtól, ha hitünk van, a megváltás révén. Ellenkezőleg!

Valahol ezeket a megjegyzéseket olvastam erről a témáról: (1) Az Isten nélküli hit is gyógyíthat (mert pszichikai erőt kölcsönöz, ha valaki hisz az orvosokban, gyógyszerekben, kezelésben), de tudni kell, hogy a gyógyulást akkor is Isten adja, ha nem hisznek Benne. (2) Az Istenbe vetett hit sem gyógyít mindig (lásd Pál apostol esetét – 2Kor 12:7-9). És ilyenkor nem erőszakoskodni kell, több imatársat keresni, sírni vagy jobban hinni a gyógyulásban, hanem elfogadni Isten akaratát. (3) Nem a hit gyógyít, hanem Isten! Ezért van az, hogy Jézus úgy is gyógyított, hogy valaki hitre jusson, akinek betegségében még nem volt hite. (4) Az Úr Jézus nem gyógyított meg minden beteget, lásd Jn 5:1-17. (5) Az Úr akkor gyógyított, amikor az emberi tudomány már véget ért: a gutaütött, sánta, vak, leprás, stb. esetében. Nem arról van szó, hogy egy fog-, derék vagy fejfájásból nem tudna meggyógyítani... Megtudna. De félek, hogy sokan fáradság, munka, pénz és szenvedés nélkül szeretnének testi/lelki előnyökhöz jutni, mert ugye, hinni kényelmesebb, mint elmenni az orvoshoz vagy antibiotikumokat vásárolni. De tudni kell, hogy Isten nem üzletel! (6) Istent nem érdemes kényszeríteni. Persze, mondhatnánk, hogy nem is lehet. Ő nem azért van, hogy minket kiszolgáljon kényünk-kedvünk szerint. Nekünk kell alkalmazkodnunk az Ő akaratához, nem pedig fordítva! (7) Végül pedig, nem a gyógyulásban kell hinni, hanem az Úr Jézusban. Igyekezz belesimulni az Ő akaratába, és megnyugodni abban, mert ez válik javadra, még akkor is, ha az nem a gyógyulásodat, hanem a Vele való találkozásodat jelenti majd.

Nem álltak ki a keresztényüldözés ellen

2011-02-04T22:41:00.000+02:00

Az EU külügyminiszterei nem álltak ki a keresztényüldözés ellen

Az Európai Unió Püspöki Konferenciáinak Tanácsa (COMECE) kedden kiadott sajtónyilatkozatában csalódását fejezte ki, amiért az Európai Unió huszonhét külügyminisztere nem tudott megegyezni abban, hogy elítélik a vallási alapon való üldözést.

Érthetetlennek tartják a késlekedést, a bizonytalanságot, hiszen a keresztények és más kisebbségek elleni kegyetlen támadásoknak ártatlan életek esnek áldozatul az egész világon. A nyilatkozatban külön megemlítik: a miniszterek abban nem tudtak megegyezni, hogy a vallásüldözés áldozatai között külön hivatkozzanak-e a keresztényekre.

A COMECE megdöbbenten fogadta hírt, hiszen az iraki és egyiptomi támadások után Európa tisztában van a közel-keleti keresztények nehéz helyzetével. Ráadásul nem elszigetelt esetekről van szó, az elmúlt évek statisztikai adatai egyértelműen bizonyítják, hogy a támadások főként keresztények ellen irányulnak. Azért sem értik a döntést, mert január 20-án az Európai Parlament, január 27-én pedig az Európa Tanács is kiállt a keresztényüldözés elítélése mellett és a kiadott dokumentumokban egyértelműen elítélte az erőszakot.

Hangsúlyozzák, hogy az Európai Unió Alapjogi Chartájában és más dokumentumaiban is egyértelműen szerepel az alapvető jogok és a vallásszabadság védelmének fontossága. Ezért a COMECE azt kéri, hogy az EU váltsa politikai döntésekre általános alapelveit - tájékoztat a Zenit hírügynökség.

2011. 02. 03. 10:59
Magyar Kurír
(tzs)

Weekly Schedule

2011-01-24T12:03:00.002+02:00

Yesterday we had the vote of confidence for all the people in the church who minister with the Word. It was a peaceful and useful meeting. We are going to have elections for leadership next Sunday.

This week we will have the Conference for Teaching and Preaching, on Thursday, Friday and Saturday. Gareth Crossley will be our main speaker.

Friday the pastors will have their nomination meeting here, so we will be together all day. Dorin Hnatiuc will have a lecture in Romanian, in the evening.

Next week I am going to preach each night in different places.

Monday: Marghita Hungarian Baptist Church
Tuesday: Executive and Council Meeting in Oradea
Wednesday: Crasna Hungarian Baptist Church
Thursday: Kiskapus Hungarian Baptist Church
Friday: Erked Hungarian Baptist Church
Saturday: Kémer Hungarian Baptist Church
Sunday: (Pericei and) Hadadnádasd Hungarian Baptist Church
The preching schedule will be very similar until the end of March.

Thank you for your prayers!

Szentlélekkeresztség és beteljesedés Szentlélekkel

2011-01-21T00:27:00.006+02:00

Szentlélekkeresztség és beteljesedés Szentlélekkel

„És meg ne részegedjetek bortól, miben kicsapongás van; hanem teljesedjetek be Szentlélekkel!” – (Ef 5:18)

A különböző vallási mozgalmak hatására bizonytalanság alakult ki a Szentlélekkel kapcsolatos kérdésekben. Például, van, aki a Szentlélekkeresztséget egy második áldásként értelmezi, amit a nyelveken szólás hitelesítene, esetleg egy leeséses önkívület, vagy ehhez hasonló megtapasztalás... Az igét kevéssé ismerő emberek elbizonytalanodnak abban, hogy van-e bennük Szentlélek. Mások alacsonyabb rendű hívőknek tekintik azokat, akiknek nem volt rajongó megnyilvánulásokkal együtt járó ún. Szentlélek-élményük. A karizmatikus hatások miatt több gyülekezetben szakadás támadt, ahol újjászületett emberek kerültek szembe egymással. Az egységet munkáló és teremtő Szentlélek helyett versengések támadtak a gyülekezetben, mint Korinthusban (1Kor 1:11-13; 3:1-3).

Az egyik oka ennek az állapotnak az, hogy van, ahol a gyülekezet nem tükrözi azt az élő, erőteljes kapcsolatot, ami a Szentlélekkel teljes élet jegye. Az első szeretet elhagyása, a missziói tűz hiánya, az erőtlen bizonyságtételek, öröm nélküli istentiszteletek és az elhatalmasodó önelégültség egyre hangosabban kiált a Szentlélek-élmény után.

De hiányzik a Szentlélekről szóló alapos tanítás is! Felkészületlenül érték a gyülekezeteket a közösségi gyakorlattól és hitvallástól eltérő, új tanítások, mert irtóztak beszélni mindarról, ami a Szentlélek munkájával kapcsolatos. Pedig a Szentlélek-keresztségről szó van az Újszövetségben, és nem hagyhatjuk ki az igehirdetéseinkből!

Pünkösd előtt az emberek nem kaphatták a Szentlélek ajándékát automatikusan. Az Úr Jézus az élő víz folyamait a benne hívőknek ígérte. „Ezt pedig a Lélekről mondta, amelyet veendők voltak az őbenne hívők: mert még nem volt Szentlélek; mivelhogy Jézus még nem dicsőíttetett meg.” (Jn 7:38-39) Még a tanítványokban sem lakozott a Szentlélek úgy, ahogyan azt Pünkösdkor átélték. Az Úr Jézus az „igazság ama Lelkét” ígérte nekik, „akit a világ be nem fogadhat, mert nem látja őt és nem ismeri őt; de ti ismeritek őt, mert nálatok lakik, és bennetek marad.” (Jn 14:17) Vagyis, Velük volt, de Pünkösd után bennük maradt!

Először, figyeljük meg, hogy a megígért Szentlélek-keresztséget (Mt 3:11; Mk 1:7-8; Lk 3:16; Jn 1:33; ApCsel 1:4-5 és 11:15-17) a megvalósulás után sohasem mondja az ige Szentlélek-keresztségnek. Ehelyett, a következő kifejezéseket használja: megteltek Szentlélekkel (ApCsel 2:4. 9:17), kaptak, vettek Szentlelket (ApCsel 8:17; 10:47), leszállott rájuk a Szentlélek (ApCsel 10:44; 19:6), kitöltetett a Szentlélek (ApCsel 10:45), adta nekik a Szentlelket (ApCsel 15:8). Ez azt jelenti, hogy a Szentlélek-keresztség ígérete pünkösdre, a Szentlélek kitöltetésének egyszeri, meg nem ismétlődő, üdvtörténeti eseményére vonatkozik. Amikor ez az ígéret megvalósult, Pünkösd után már nem Szentlélek-keresztségnek van nevezve, hanem a Szentlélek vételének, annak, amikor a Szentlélek lakozást vesz bennük.

Ha mégis használjuk a Szentlélek-keresztség kifejezést, azt csakis ebben az értelemben tehetjük: azt az eseményt jelöli, amikor valaki hite és megtérése folytán újjászületik, és a Szentlélek ajándékának részese lesz. Sehol nincs parancsolva, hogy keressük a Szentélek-keresztséget. A tanítványoknak az volt parancsolva, hogy „várják be az Atyának ígéretét” (ApCsel 1:4). Pünkösd volt az ő Szentlélek-keresztségük.

Ma pedig az érvényes, hogy minden igazi hívőben ott lakik a Szentlélek. Itt a Szentlélek teljes személyéről beszélünk, nemcsak egy kicsi részéről: nem kaphatsz kis-Szentlelket, míg mások nagy-Szentlelket vesznek! Te a Lélek tejességét nem fogadhatod be, mivel te csak ember vagy, de beteljesedhetsz Vele. Pünkösd után a Szentlélek-keresztség tehát bemerülés a Krisztus-testébe (1Kor 12:13). Ez pedig egyenlő az újjászületéssel (Jn 3:5), a Szentlélek vételével (ApCsel 11:15-16), a Szentlélek által való megpecsételéssel (Ef 1:13). A fiúság Lelke nélkül nem lehetünk Isten gyermekei, nem lehetünk az Úréi (Róm 8:9. 15).

Annak ellenére, hogy a Szentlélek kitöltésének egyes alkalmait (pünkösdkor - ApCsel 2:4, Kornélius házánál - ApCsel 10:45-46, és Efézusban - ApCsel 19:6) a nyelveken szólás jele kísérte, nem kell azt gondolnunk, hogy ennek mindig ilyen különleges jel-szerepe van. Pál apostol a nyelveken szólást a lelki ajándékok utolsó helyére sorolta (1Kor 12:10 és 28), és kimondja, hogy mindnyájan bemerültünk ugyan a Krisztus testébe, de nem mindnyájan szólunk nyelveken (1Kor 12:30). Nyilvánvaló tehát, hogy a nyelveken szólás nem ismertetőjele a Szentlélek-keresztségnek.

A beteljesedés Szentlélekkel azoknak szóló parancs, akiknek bizonyosságuk van újjászületésük felől és bűnbocsánatot kaptak Istentől. Ezekben a Szentlélek már bennük van, de az ige arra szólítja fel őket, hogy teljesedjenek be Szentlélekkel (Ef 5:18). Ugyanis, nem mindegy, hogy megszomorodva (Ef 4:30), visszavonulva lakozik bennünk a Szentlélek, vagy pedig irányító, mindent átható ereje hívő életünknek.

Akik valóban újjászülettek, azok átélhették az első szeretet idején a Szentlélekkel való beteljesedést. De szolgálatunk és küzdelmeink során szükség lehet új feltöltődésre. Ilyen ismétlődő beteljesedés történt Péternél (ApCsel 2:4; 4:8, 31) és Pálnál is (ApCsel 9:17; 13:9). István Szentlélekkel teljes ember volt (ApCsel 6:5), de nem bírta a Lélek teljességét, mivel a Szentlélek nagyobb, mint amennyit mi befogadhatunk. Egy palack az óceánban megtelhet az óceán vizével, azt kívül és belül teljesen birtokába veszi az óceán vize, de ő nem fogadhatja be a teljes óceánt, mivel egyszerűen nem férhet bele...

A Szentlélek-keresztség nem kiváltságos egyéneknek ígért ajándék, hanem Pünkösdkor beteljesedett ígéret, amikor betöltötte azt a mintegy 120 főnyi sokaságot, akik össze voltak gyűlve a felházban. Amikor a Szentélek-keresztséghez hasonló eseményről olvasunk, mindig egy csoport hívőről olvasunk, nem pedig egyénekről. Pünkösd megismétlődését nem kérhetjük, mert az egy egyszeri esemény volt, mint az Úr Jézus születése, vagy kereszthalála. De kérhetjük a beteljesedést Szentlélekkel! Ha életünket egy házhoz hasonlítjuk, amit betöltött a Szentlélek, akkor a beteljesedés azt jelenti, hogy minden szoba irányítása és ellenőrzése alatt van. Nem elzárhatsz el előle szekrényeket és fiókokat sem! Semmi sem marad ki az Ő hatása alól.

A Szentlélekkel való beteljesedés feltétele az őszinte vágy: az apostolok tíz napig türelmesen várták az ígéret megvalósulását. Lelki éhség, hiányérzet, elégedetlenség kell jellemezzen, a jelenlegi száraz, élettelen hívő élet miatt! Mély szomorúság és bűnbánat amiatt, hogy a szívünk nincs csordultig tele az Úr Jézus bizonyságtételével. Ugyanis, a Szentlélekkel való beteljesedés első követelménye a készség a bizonyságtételre, ahogyan ez az apostolokkal történt. Ennek folyamatossága, tartóssága pedig az Úr iránti állandó engedelmességünktől függ. A korinthusi érthetetlen nyelven való szólás - ami ellenkezője a jeruzsálemi érthető nyelven való szólásnak – egyáltalán nem jele a Szentlélekkel való beteljesedésnek! Az alázat, a lélekmentés égető vágya, a győzelem a kísértések felett, az őszinte bűnvallás és bűnrendezés Isten és emberek felé, a folytonos beteljesedés feltételei.

Nem az apostolok mondták magukról, hogy Szentlélekkel teljesek, hanem mások látták ezt meg rajtuk. A Szentlélek-keresztség egy befejezett esemény a hívő élet kezdetén, a Szentlélekkel való betelés szükség szerint megismétlődik.

„Vettél-e Szentlelket?” – ez mindig az első kérdés. Ha a válaszod pozitív, akkor halljad a következő parancsot: „Teljesedjetek be Szentlélekkel!” (Ef 5:18).

"Meg ne részegedjetek bortól" – ne engedd át hatásának magadat, "hanem engedd át magad a Szentlélek hatásának, teljesedj be Szentlélekkel"! (Ef 5:18)

Szolgálattevők (Regionális) Konferenciája

2011-01-17T18:57:00.006+02:00

Regionális konferencia Szolgálattevőknek

Regionális konferenciát szervezünk a szolgálattevők számára, január 27-28-29-én, Szilágyperecsenben.

Minden este 5 órától kezdődnek majd az előadások. Az első előadás (vagy fórumbeszélgetés) után rövid kávészünet lesz, majd egy újabb előadás következik minden este, a szívvel-lélekkel végzett igehirdeséről (Preaching with Passion). Meghívott előadó: Gareth Crossley, Angliából. Gareth előadása tehát este 7 órától kezdődik, a kávészünet után. Előtte, 5 órától közelebbi előadótól hallhatunk majd tanítást, egyet magyarul, egyet románul (Dorin Hnatiuc - Emanuel Egyetem), szombaton pedig fórumbeszélgetés lesz.

Úgy gondoltuk, könnyebb megoldani a konferenciát, ha csak délután/este lesznek az előadások, étkezések nélkül. Igaz, hogy így inkább csak azok vesznek részt, akik este haza tudnak menni, de legalább nem kell részvételi díjat fizetni... (Azonban a közös gyűjtésre számíthatunk minden este).

Ha valaki messzébbről érkezik, és szállást- illetve étkezést kér, azt is megtudjuk oldani. Kérem, hogy az ilyenek nálam jelentkezzenek.

Minden szolgálattevőt szeretettel várunk!

Bibliaolvasó Vezérfonal - 2011. január

2011-01-13T01:33:00.008+02:00

Bibliaolvasó Vezérfonal - 2011.

január 2-8
Imaáhítat: Köszönjük meg, hogy 2011-ben is újat kezd velünk az Úr! – Ézs 43:18-21
Bibliaóra: A szövetséggel járó kötelezettségek - 5Móz 4:1-24. (Aranymondás: 5Móz 4:23)
Reggel:
2. V Kol 1:1-8 - Hálaadás a testvérekért
3. H Kol 4:15 - A Nimfa házánál levő gyülekezet
4. K Róm 10:1 - Könyörgök, hogy üdvözüljenek
5. Sze 1Pt 1:22 - Egymást szeressétek!
6. Cs Filem 1:7 - A szentek szíve felüdült általad
7. P Jak 5:16 - Imádkozzatok egymásért!
8. Szo Ef 1:16 - Szüntelenül hálát adok értetek
Este:
2. V Fil 3:17-4:1 - A mennyei polgárok élete
3. H Ef 2:19 - Háza népe Istennek
4. K 1Jn 3:1-2 - Hasonlóvá leszünk hozzá
5. Sze Lk 14:26 - Szükséges elszakadás
6. Cs Gal 3:26-29 - Isten fiai vagytok
7. P 2Kor 2:12-17 - „Krisztus jó illata vagyunk”
8. Szo 1Kor 6:12-20 - „Dicsőítsétek testetekben és lelketekben”

január 9-15
Imaáhítat: Könyörögjünk szórványgyülekezeteinkért! – Mt 18:19-20
Bibliaóra: Teljesítsük az Úr parancsait! – 5Móz 5:1-22. 6:4-9 (Aranymondás: 5Móz 6:4-5)
Reggel:
9. V Kol 1:9-12 - Könyörgés a gyülekezet növekedéséért
10. H Tit 1:5 - Hozd rendbe az elintézetlen ügyeket
11. K Róm 7:6 - Lélek szerint szolgálunk
12. Sze Ef 5:15-16 - Jól vigyázzatok, hogyan éltek
13. Cs 2Pt 3:18 - Növekedjetek a kegyelemben
14. P Neh 1:4 - Böjt és imádság a testvérekért
15. Szo Zsid 5:12 - Már tanítóknak kellene lennetek
Este:
9. V Zsid 11:4, 1Móz 4:1-10 - Az hittel áldozó Ábel
10. H 1Krón 29:10-19 - Azt adjuk neked, amit kezedből kaptunk
11. K 1Pt 2:20-25 - Bűneinket maga vitte fel a fára
12. Sze 2Kor 12:15 - Szívesen hozott áldozat
13. Cs Mt 12:1-8 - Irgalmasságot akarok, nem áldozatot
14. P Zsolt 116:12-19 - Hálaáldozatot mutatok be
15. Szo Mal 3:1-6 - Az igaz áldozat reménye

január 16-22
Imaáhítat: Imádkozzunk Isten népének egységéért! – Jn 17:19-23
Bibliaóra: Elhívás a tanúságtételre – 5Móz 6:10-25 (Aranymondás: 5Móz 6:25)
Reggel:
16. V Kol 1:24- 2:3 - Pál szolgálata és szenvedése Krisztusért
17. H Gal 6:17 - Jézus bélyegeit hordozom a testemen
18. K 1Thessz 2:14 - Ugyanazokat szenvedtétek
19. Sze Ef 3:8 - Minden szent között a legkisebb
20. Cs 2Kor 2:4 - Gyötrődés és szorongás a gyülekezetért
21. P Róm 1:15 - Kész vagyok az evangéliumot hirdetni
22. Szo 2Kor 11:24-25 - Ötször kaptam negyven botütést
Este:
16. V Zsid 11:5-6, 1Móz 5:24 - Az Isten közelében élő Énók
17. H 1Móz 39:20-23 - Eredményessé tette az Úr
18. K 5Móz 4:1-8 - A hozzánk közel levő Isten
19. Sze Zsolt 85:8-13 - Közel van a szabadulás az istenfélőkhöz
20. Cs Ézs 29:13-16 - Hamis közeledés Istenhez
21. P Mt 11:7-14 - Nem született nagyobb nála
22. Szo Ef 3:1-13 - Minden szent között a legkisebb

január 23-29
Imaáhítat: Imádkozzunk a gyülekezetplántálásokért ! – ApCsel 8:1-4
Bibliaóra: Elhívás a szentségre – 5Móz 7:6-11 (Aranymondás: 5Móz 10:12)
Reggel:
23. V Kol 2:4-15 - A Krisztusba vetett hit szilárdsága
24. H Ef 5:8 - Mint a világosság gyermekei
25. K Jer 14:14 - Hazugságot prófétálnak
26. Sze 1Thessz 2:17-20 - Testben távol, lélekben közel
27. Cs 2Thessz 2:3 - A rászedés sokféle lehetősége
28. P 2Kor 1:20 - Minden ígéret benne lett teljessé
29. Szo Róm 6:11 - Eltemetve és feltámadva Krisztussal
Este:
23. V Zsid 11:7, 1Móz 6:13-14 - Az figyelmeztetést komolyan vevő Noé
24. H 1Móz 19:12-26 - Akik nem vették komolyan a figyelmeztetést
25. K Zof 2:1-3 - Szedd össze magad és szállj magadba
26. Sze Jer 26:1-6 - Talán hallgatnak rá
27. Cs Fil 2:1-4 - A figyelmeztetés célja
28. P Mk 8:15 - Jézus figyelmeztetése
29. Szo 2Jn 1:7-11 - Vigyázzatok magatokra

január 30-február 5
Imaáhítat: Könyörögjünk a munkahelyi példamutatásért! – Mt 5:13-16
Bibliaóra: Emlékezzünk vissza! – 5Móz 8:1-20 (Aranymondás: 5Móz 8:19)
Reggel:
30. V Kol 2:16-23 - Kegyesség és álkegyesség
31. H Róm 14:7-8 - Közülünk senki sem él önmagának
1. K Jer 7:4 Ne bízzatok hazug szavakban
2. Sze Lk 5:36 - Régi ruha, új folt
3. Cs Ézs 1:13 - Ne hozzatok többé hazug áldozatot
4. P Gal 5:9 - Egy kevés kovász...
5. Szo Ézs 58:6 - A böjt, ami Istennek tetszik
Este:
30. V Zsid 11:8-16, 1Móz 12:1-4 - Abrám elhívása
31. H Ézs 13:1-4 - Elhívott vitézek
1. K 1Kor 1:26-31 - Kiket hívott el Isten?
2. Sze Ef 4:1-3 - Az elhíváshoz méltó élet
3. Cs Róm 11:25-32 - Elhívása visszavonhatatlan
4. P 1Thessz 4:1-8 - Elhívás és tisztaság
5. Szo Mt 22:1-14 - Sokan vannak az elhívottak

február 6-11
MaBaViSz Vasárnap
Imaáhítat: Könyörögjünk a magyar baptistákért! – ApCsel 1:6-8
Bibliaóra: Éljünk másként! – 5Móz 12:29-13:1 (Károli: 12:29-32) 14:1-2. 15:1-8. (Aranymondás: 3Móz 18:30)
Reggel:
6. V Kol 3:5-17 - Öldököljétek meg... öltözzétek fel...
7. H Mk 9:43-44 - Ha megbotránkoztat téged
8. K Róm 6:19 - Adjátok át tagjaitokat
9. Sze Gal 5:25 - A Lélek szerint
10. Cs Róm 13:14 - Öltsétek magatokra az Úr Jézus Krisztust
11. P Tit 3:8 - Jó cselekedetekben elöljárni
Este:
MaBaViSz Vasárnap
6. V Zsid 11:17-19, 1Móz 22:1-19 - Az engedelmes Ábrahám
7. H 3Móz 20:22-26 - Az engedelmesség szükséges a szentséghez
8. K 1Sám 15:10-23 - Többet ér az áldozatnál
9. Sze 1Kor 7:19 - Többet ér a külsőségeknél
10. Cs Mt 3:13-17 - Jézus az igazságnak engedelmeskedik
11. P 1Jn 5:1-3 - Az engedelmesség a szeretet jele

A globális felmelegedés kérdése

2011-01-08T15:15:00.002+02:00

A globális felmelegedés kérdése

2005-től kezdődően a hívők két csoportra oszlottak, ami az antropogén (ember által gerjesztett) globális felmelegedés [anthropogenic global warming] megítélését illeti. Az amerikai Déli Baptista Szövetség szakbizottságai tipikusan elutasították az antropogén globális felmelegedést és a katasztrofális éghajlatváltozás előrejelzéseit (Southern Baptist Declaration on the Environment and Climate Change - SBECI). Szerintük a globális felmelegedés mérsékelt, vagy éppen jótékony hatású lehet a környezet egészére. Azzal is érveltek, hogy nem valószínű, hogy a széndioxid kibocsátás csökkentése lényeges hatással lenne a globális felmelegedésre. Nem kérdőjelezték meg a felmelegedés tényét, de megkérdőjelezték azt, hogy ezt az emberi tevékenység okozza (pontosabban, az emberi tevékenység által termelt széndioxid). Az említett szakbizottságok a globális felmelegedés hatásának csökkentését inkább a gazdaság fejlesztésében és a szegények segítésében látták lehetségesnek, és felkérték a kormányokat, hogy tegyenek nagyobb erőfeszítéseket arra nézve, hogy a fejlődő országokban élők is tiszta ivóvízhez és elektromos áramhoz juthassanak; oktatói programokban, segélyekben és megelőző kezelésben (vakcinákban) részesüljenek, visszaszorítva a maláriát.

A másik oldalon az Evangéliumi Környezeti Hálózat (Evangelical Environmental Network - EEN), Evangéliumi Klíma-Kezdeményezés osztálya (Evangelical Climate Initiative) erősen állítja, hogy igenis a globális felmelegedésnek antropogén okai vannak, és megfékezése érdekében cselekvésre szólított fel. Az előbbi oldalon 22 prominens evangéliumi vezető (közöttük Chuck Colson, James Dobson, John Hagee, D. James Kennedy, és Richard Land) tagadta az antropogén globális felmelegedést, a másik oldalon más evangéliumi vezetők, 86-an, (közöttük Leith Anderson, David Dockery, Timothy George, Duane Litfin, Ron Sider, és Rick Warren) aláírta az EEN által kiadott nyilatkozatot a következő évben, ami kijelentette, hogy (1) az antropogén globális felmelegedés valóságos dolog; (2) ennek következménye nagyméretű lesz, és a szegényeket fogja sújtani a legjobban; (3) a keresztyén erkölcsi meggyőződés arra kötelez, hogy tegyünk valamit ennek megfékezésére; és (4) ezt sürgősen kell tenni.

Az antropogén globális felmelegedés létezése és okai felett való megkülönbözés ellenére, általános konszenzus van a hívők között ennek teológiai megközelítését illetően. Legtöbb evangéliumi nyilatkozat arra hivatkozik, hogy a világot Isten teremtette, és épp ezért, annak tulajdonosa maga Isten. Minden hívő elismeri, hogy Isten az emberiséget felelősséggel és sáfársággal/uralkodással bízta meg a Föld felett. Mivel ennek a feladatnak a teljesítését is megrontotta a bűn, ez negatív hatással lett a környezetre. Az ember károsíthatja a környezetét, de képes azt jótékony módon is kezelni. Szinte kivétel nélkül, mindenki elismeri a hívők felelősségét a szegények felé, ami egy fontos tényező a környezet-politika kialakításában.

A motiváló erő a különböző nyilatkozatokban az, hogy az ember hogyan kezeli az Isten által teremtett világot. Egy másik motiváció apologetikai (hitvédelmi) eredetű: hogyan lehetünk pozitív hatással a nem-hívőkre, hívő állásfoglalásunkkal. Az evangéliumi bizonyságtétel lényege a megváltásról szól: az egyedül hit által és egyedül kegyelemből való üdvösség Jézus Krisztusban. Annak keresése, hogy az emberek megtérjenek, sine qua non (nélkülözhetetlen feltétele) a hívő életnek. Mivel az evangélizálás ennyire elsődleges a misszióban, ez óvatossá tette az evangéliumi hívőket, ami a szociális szolgálatot illeti. A hívők a szociális szolgálatot alárendelték az evangélizációnak, és csupán eszköznek tekintették arra nézve, hogy a hallgatókat megnyerjék, nem pedig célnak. Jak 2:14-16 szerint, a hitnek akkor van gyakorlati értéke, ha kezeli a reális fizikai szükségeket is.

Míg a szegényekről való gondoskodás dicséretes dolog, a hívők szerint ez össze van kötve az evangélium előmenetelével. (Ez különbözteti meg az egyházi segélyszervezeteket az állami segélyszervezetektől.) A kettő összetartozása megmagyarázza, miért ragaszkodnak a hívők ahhoz, hogy a környezetről való gondoskodás kérdésében ők a szegényekről való gondoskodást helyezzék előtérbe. Úgy a környezetváltozás, mint a széndioxid-kibocsátás csökkentése a szegényeket (szegényebb országokat) sújtja a legjobban.

A globális felmelegedésre adott válasz tehát a globális szegényeket sújtja legtöbbször. A fejlődő világ tartalékai korlátozottak. 20%-al csökkenteni a széndioxid kibocsátást 2050-ig, nagyon sokba kerül. Akik a globális felmelegedés társadalmi politikáját támogatják, azok a szegény országok szegényeit még nehezebb helyzetbe sodorják: ha ezek az országok lehetőségeik nagy részét ennek a problémának megoldására kell fordítsák, akkor egyéb, sokkal fontosabb problémákkal nem tudnak foglalkozni. Nem beszélve arról, hogy ez az elszegényedés megnehezíti az evangélium hirdetését is.

Persze, a széndioxid csökkentés áldozatba kerül a gazdagnak is, de a gazdagok könnyebben átvészelik, mivel csupán életstílusuk adaptálásáról van szó. A szegények nem engedhetik meg maguknak, hogy kevés széndioxid kibocsátású forrásból állítsanak elő elektromos áramot, amíg van könnyen beszerezhető széntartalékuk. Ez számukra egyáltalán nem választás kérdése. Ha azt követelik tőlük, hogy széndioxid-semleges erőműveik legyenek, akkor egyáltalán nem lesz elektromos áramuk. És nemcsak az elektromos áramról van szó, hanem egy sor hasonló, alapvető (és környezetszennyező) életszükségletről, amelyek hiánya betegségekhez, alultápláltsághoz és korai halálhoz vezet. Választani kell.

A nyugati hívők (i.e. gazdag hívők) részéről azt kérni a szegény országoktól, hogy áldozzák fel technológiájukat, ami törékeny életszínvonaluk felszínen tartását biztosítja, csak azért, hogy spekulatív és bizonytalan eredményt érjenek el a globális felmelegedés kérdésében, egyszerűen orcátlanságnak tűnik. Ha pedig a hívők is felzárkóznak ehhez a követeléshez, csak azt érik el, hogy a még szegényebbé vált szegények süketebbek lesznek arra az örömhírre, amit hirdetni szeretnének számukra. Ha a bibliai sorrendet és az értékrendet veszi alapul, ez nem lehet célja egyetlen hívőnek sem.

Az antropogén globális felmelegedés egy fikció. A környezetünk megbecsülése, védése azonban mindenkori keresztyén kötelesség, amit úgy kell végezni, hogy közben a szegényeknek ne ártsunk, hanem megsegítsük őket.

Megjegyzéseket egyelőre csak levélben: iborzasi kukac gmail pont com

Közösség vagy elkülönülés

2011-01-01T14:16:00.005+02:00

Mind az elkülönülés, mind a közösségvállalás esetében a helyes hitelv (a Biblia tanítása - ortodoxia) és a helyes gyakorlat (a bibliai tanítás alkalmazása - ortopraxis) szabja a mércét.

Zavar keletkezik, ha ez a kettő nincs összhangban egymással. Van, amikor a hitelvekkel, a hitvallással nincs semmi baj, de baj van a gyakorlattal: amit hisznek, az nincs alkalmazva a mindennapi életben. Ezek azok, akik nem élnek hitvallásuk szerint. Ezekkel akkor sem gyakorolhatunk közösséget, ha éppen baptistákról lenne szó. Van, amikor az életgyakorlattal nincs hiba, de baj van a hitelvekkel. De hogyan vállalhatnánk lelki közösséget azokkal, akiknek a hitük hamis?

Ha vannak megtért és újjászületett gyermekei Istennek a lelkileg halott gyülekezetekben/egyházakban, akkor olyanokról beszélünk, akik testileg még ott vannak, de lelkileg már onnan kijöttek. Ezekkel bizonyos fokú lelki közösséget gyakorolhatunk: nem szervezett, egyházi vonalon, hanem egyéni vagy kisebb csoportok szintjén. Azért mondom, hogy korlátolt, csak „bizonyos fokú” a lelki közösség, mert toleranciát kell alkalmazni (nem megalkuvást!), főképp, ha megtért testvéreink nem hajlandók elhatárolni magukat egyházuk világi irányvonalától (hitelvek) és megtéretlen tagjaitól (gyakorlat). Ha ők olyanokkal is közösséget vállalnak, akik nem az Úréi, akkor az korlátozza az Úr népével való közösséget, vagy épp lehetetlenné teszi azt.

A valódi istentisztelet a hívők közösségvállalását jelenti az Úr jelenlétében. A közösség gyakorlása azokkal, akik nem a Krisztuséi, nem tartalmazhatja az Úrvacsorával való együttélést, mivel ahhoz előbb bemerítésre van szükség. Az Úrvacsora és a hitvalló keresztség azoknak való, akik megtértek és Krisztus gyülekezetéhez csatlakoztak. Korábban írtam, hogy ha egy gyermek nem vehet Úrvacsorát, mert még kicsi, képtelen megrágni a kenyeret és megemészteni a bort, akkor keresztségben sem részesülhet. Nem ezért, mert nincs elégséges hite, hanem azért, mert egyáltalán nincs még hite. Ha hozzájárulása nélkül mégis kiszolgálják neki a keresztséget (vagy az Úrvacsorát), akkor az érvénytelen. Esetleg káros. Ugyanígy, ha egy felnőtt, aki megtért és tudja, hogy mit jelent a hitvalló keresztség, de nem vállalja azt, nem részesülhet az Úrvacsorából sem. Ez a kettő ennyire összetartozik.

Közösséget gyakorolni az Úr népével többet jelent, mint megélni a lelki közösséget egy helyi baptista gyülekezetben. Az Úr népének összetartozása már itt a földön is igaz, nemcsak a mennyben lesz az. Ezért az egységért könyörgött az Úr Jézus halála előtt, hogy az övéi egyek legyenek (Jn 17,11. 21.), és ez így is van. Ezt az egységet nem „megvalósítani”, „kimunkálni”, vagy „véghezvinni” kell, hanem felismerni és vállalni. Ezt az egységet Krisztus váltságmunkája már megvalósította, amikor kereszthalála által megváltott és eltörölte bűneinket.

Akik Krisztushoz tartoznak és újjászülettek, (és ennek látható jelei vannak), azokkal nem nehéz élő, testvéri közösségben lenni. Egy a test, a Lélek, a reménység, a hit, az Úr, a bemerítés, az Atya (Ef 4:4-6), mindannyian egy Lélek által egy testté kereszteltettünk meg, és egy Lélekkel itattattunk meg (1Kor 12:13). Krisztus teste nincs részekre osztva (1Kor 1:13). Szeretetben elfogadjuk egymást, másodlagos különbségeink ellenére.

De ha nem tudunk megegyezni, akkor elválnak az útjaink. „Vajon járnak-e ketten együtt, ha nem egyeztek meg egymással?” (Ám 3:3).

Szomorú vagyok, amikor fölényes, pökhendi, szenzációhajhász „hívőkkel” találkozom. Ha a naponkénti kereszthordozás és önmegtagadás elmarad, ha hiányzik a Krisztus-központúság, és a szeretet, de burjánzik a személyes élmények és szubjektív tapasztalatok hangoztatása, ha a központi és lényeges dolgok helyébe másodlagos és személyes dolgok kerülnek, és szélsőséges rajongást eredményeznek, - ez a gyülekezetben megosztottságot eredményez. Lehet, hogy a szenzációs karizmák még ott vannak, de Jézus már nincs ott -, mi pedig többé nem vagyunk testvérek. A „teljes” evangélium helyét elfoglalta a „téves” evangélium. Hitelvi kérdéssé válik az elkülönülés. Nem az egység munkálása, hanem az elhatárolódás válik feladattá.

A krisztusi egység nem kér tőlünk megalkuvást. A igazi keresztyén egység a Lélek egysége (Ef 4,1-3), és Jézus Krisztusban való egység (Gal 3,28), amely csak igazságban lehetséges, (Jn 17,17-19. 2Jn 9-11). „Boldog ember az, aki nem jár gonoszok tanácsa szerint, bűnösök útján meg nem áll, csúfolódók székébe nem ül.” (Zsolt 1,1) De „mily jó, és mily gyönyörűséges, mikor együtt lakoznak az atyafiak!” (Zsolt 133,1)

Így tehát a közösségvállalás, de az elhatárolódás is bibliai követelmény, éppúgy, mint a gyülekezeti tagfelvétel és a gyülekezeti fegyelem. Ezeknek mindig megfelelő egyensúlyban kell maradniuk ahhoz, hogy a gyülekezet egészséges gyülekezet maradjon.

Hozzászólást csak levélben fogadok: iborzasi kukac gmail pont com
Ha tehetem, minden levélre válaszolni fogok.

A prófétálásról

2010-12-30T14:52:00.002+02:00

„Isten Lelke szólt hozzám, és azt mondta…” – mondják a mai „próféták”, amit néha ártatlan biztatások, máskor durva eretnekségek követnek. És sokmillióan vannak, akik hisznek nekik!

Legtöbbször nem teljesen hamis dolgokról van szó, de egy kis tévedéssel vegyített igazság veszélyesebb lehet, mint a tévedés önmagában! Ha mi emberek nem szeretjük, ha szavakat adnak a szánkba, mennyivel súlyosabb dolog, amikor Isten szájába adnak szavakat!

Nyilván nem arról van szó, hogy megszakítjuk a közösséget mindenkivel, aki nem egyezik pontosan a mi nézetünkkel, de valahol meg kell húzni a vonalat az igazság és hamisság között! Az igazság és a tévedés közötti határt pedig nem mi döntjük el (a hagyományunk, szokásunk, kultúránk), hanem a Biblia.

Miközben hirdetünk egy tantételt, aközben tagadnunk kell annak ellenkezőjét. Ezt nem lehet, csak így, antitetikusan tenni. Ha azt mondom, hogy a Biblia a kijelentés egyedüli forrása ("Sola Scriptura"), akkor ez azt jelenti, hogy nem várok hasonló kijelentést egy gurutól, prófétától, látnoktól, evangélistától, stb. „Óvakodjatok a hamis prófétáktól!” (Mt 7:15) Semmilyen kijelentés nincs, ami egyenrangú lenne Isten Igéjével.

Márpedig, a mai prófétálással épp ez a probléma: ha azt mondod, hogy nem egyenrangú a bibliai kijelentéssel, akkor ezzel azt állítod, hogy az olyan prófétálás megszűnt. Ha pedig azt állítod, hogy a mai próféták ugyanolyan kijelentéseket adhatnak át, mint amilyen a Szentírásban található, akkor ez súlyos tévtanítás, amely a szubjektivitás talajára terel hívőt, gyülekezetet, közösséget, egyházat. Innen már kiszámíthatatlan a folytatás.

Az ószövetségi prófétálást a tévedhetetlenség, a természetfeletti tekintély, a kipróbálhatóság jellemezte, a prófétát pedig egy belső kényszer, aminek nem tudott ellenállni.

Az ÓSz-i próféták megfelelője az ÚSz-ben nem a próféták, hanem az apostolok: ők azok, akik abszolút tekintéllyel léphettek és léptek fel. Ezért mondja az Írás: „Fölépíttettetek az apostoloknak és prófétáknak alapkövén, lévén a szegletkő maga Jézus Krisztus.” (Ef 2:20) Ilyen abszolút tekintélye ma már csak az írott Igének van. Az abszolút tekintélynek örvendő prófétálás a bibliai kánon lezárásával tehát teljesen megszűnt.

De akkor hogyan állunk az újszövetségi prófétálással? „Szeretném ugyan, ha mindnyájan szólnátok nyelveken, de inkább, hogy prófétálnátok” (1Kor 14:5) – mondja Pál apostol. Ezek szerint, minden hívő prófétálhat. Ahogyan Mózes kívánta valamikor: „Vajha az Úrnak minden népe próféta volna, hogy adná az Úr az ő lelkét ő beléjük.” (4Móz 11:29)

Az Alapszabály bevezetőjében (preambulum) többek között ott van az „apostolság elve”: „Minden baptista gyülekezetnek Krisztustól kapott apostoli küldetése van, hogy olyan közösség legyen a világban, amely bizonyságot tesz az evangéliumról, és megosztja keresztyén hitét, reményét és szeretetét minden emberrel.” Ilyen értelemben akár „apostoli-baptista” gyülekezetekről is beszélhetünk, főképp, ha hisszük, hogy a jóeli jövendölés beteljesedett, ahogyan Péter hirdette ezt: „Ez az, a mi megmondatott Jóel prófétától: És lészen az utolsó napokban, ezt mondja az Isten, kitöltök az én Lelkemből minden testre: és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok, és a ti ifjaitok látásokat látnak, és a ti véneitek álmokat álmodnak.” (ApCsel 2:16-17).

Az újszövetségi prófétálás tehát Istennek azon kegyelmi ajándéka, amellyel Krisztus testének egyes tagját képessé teszi arra, hogy az Ő népéhez intézett üzenetét az Írással összhangban, közvetlenül a Szentlélektől kapja meg és adja tovább. Ez a fajta prófétálás csak olyan arányban tévedhetetlen, amilyen arányban összhangban van a Szentírással. Úgy is fogalmazhatunk, hogy az ÚSz-i próféta csupán emberi szavakat szól, amiket az Szentlélek eszébe juttat (ezért nem használhatja az abszolút tekintélyt követelő „ezt mondja az Úr” kifejezést).

Az ószövetségi roeh, hozeh, nábi héber szavak, és az ennek megfelelő profétész görög szó mellé az Újszövetségben találjuk az „apokalüpszisz” – kinyilatkoztatás kifejezést. Amikor kinyilatkoztatás történt, az új üzenetet tartalmazott, ami addig nem volt ismeretes. Lásd, például: „Kérem, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus Istene, a dicsőség Atyja, adja meg nektek a bölcsesség és a kinyilatkoztatás Lelkét, hogy megismerjétek őt.” (Ef 1:17) „Azután tizennégy esztendő múlva ismét felmentem Jeruzsálembe Barnabással, és magammal vittem Tituszt is. Kinyilatkoztatástól indíttatva mentem fel, és eléjük tártam az evangéliumot, amelyet a pogányok között hirdetek, mégpedig külön a tekintélyesek elé, nehogy hiába fáradjak, és hogy eddigi fáradozásom se legyen hiábavaló.” (Gal 2:1-2) „Hogy kinyilatkoztassa Fiát énbennem, hogy hirdessem őt a pogányok között, nem tanácskoztam testtel és vérrel.” (Gal 1:16) „Kijelentésével ismertette meg velem a titkot, ahogy előbb röviden megírtam.” (Ef 3:3. 6).

Az ilyen kinyilatkoztatások az írott Igével azonos tekintélyű kijelentések voltak. De a bibliai kánon lezárásával az ilyen prófétai szolgálat megszűnt. Ma nincs olyan prófétai kijelentés, ami egyenrangú lenne Isten Igéjével, sem olyan, amely följebbvaló lenne annál.

Van azonban az írott Igével összhangban lévő újszövetségi prófétai kijelentés, amely lehet igehirdetés formájában történő valamilyen titkos dolog feltárása, kijelentése. De ez nem a karizmatikus körökből ismert okoskodó szócsavarás, sem ártalmatlan szószaporítás, sem nem túlfeszített, beteges idegállapot szüleménye! Az újszövetségi prófétálás alatt az írott Igével összhangban levő kijelentést kell érteni. Ez azt jelenti, hogy ellenőrizhető, lemérhető, megítélhető, hogy igazi vagy hamis kijelentésről van-e szó.

Vagyis, az újszövetségi prófétálás csak alkalmazás révén válik prófétálássá.

Hogy mindez hogyan nyilvánul meg a gyakorlatban, arra most különböző példákat említhetnék, személyesen átélt esetekből, vagy mások életéből. Többeket ismerek a lelkipásztorok közül, akik fel tudnának említeni olyan eseteket, amikor tudatosan vagy tudatlanul próféciát mondtak, az Ige alkalmazása erővel ható leleplezés vagy beteljesülő kijelentés volt.

A látomásokat és álmokat is jöhetnek Isten részéről, hasonló üzenettel és céllal, de ezek sem lehetnek soha egyenrangúak Isten írott igéjével. „Hallottam, amit a próféták mondanak, akik hazugságot prófétálnak az én nevemben, mondván: Álmot láttam, álmot láttam... A próféta, aki álomlátó, beszéljen álmot; akinél pedig az én igém van, beszélje az én igémet igazán. Mi köze van a polyvának a búzával? azt mondja az Úr. Nem olyan-e az én igém, mint a tűz? azt mondja az Úr, mint a sziklazúzó pöröly?” (Jer 23:25. 28-29)

Úgyhogy, engedelmeskedjünk Isten Igéjének! Ennél magasabbrendű üzenet Isten részéről nem létezik, még ha mennyei angyal jönne is, valami egyebet hirdetve. (Gal 1:8-9)

Hozzászólni csak levélben lehet: iborzasi at gmail dot com
Ha időm és lehetőségem megengedi, minden levélre válaszolok.

A nyelveken szólásról

2010-12-27T23:23:00.002+02:00

A karizmák közé sorolt „nyelvek nemei” valóságos nyelvek voltak, míg a mai divatos „nyelveken szólás” nem az.

A nyelveken szóló számára is öt érthető szó többet használt, mint tízezer szó nyelveken. Ezért kellett imádkoznia azért, hogy magyarázhassa meg (1Kor 14:13).

A „titkos dolgok” olyan titkok lehettek, amelyek a kinyilatkoztatás folyamatában azelőtt még rejtve voltak (Róm 16:25-27. Ef 3:2-6. Kol 1:25-27).

A magyarázat („hermeneüó”) egyértelműen fordítást jelentett (Lásd: Lk 24:27. Jn 1:38. 42. ApCsel 9:36.) Ha nincs fordítás, akkor hallgatnia kell az istentiszteleten (1Kor 14:28).

Sajnos, a mai nyelveken szólásnak nevezett öntudatlan beszédnek nincs szótára, nyelvtana, mondattana, és ezért lefordíthatatlan. (Az állítólagos "fordítások" nem felelnek meg a valóságnak.)

A „nyelveken szólás” Istennek azon kegyelmi ajándéka, amikor a Szentlélek által valakit képessé tesz egy ismeretlen (idegen) nyelven való beszédre, amelyet adott esetben egy jelenlévő, aki ismeri azt a nyelvet, vagy akit az Úr erre külön ajándékkal képessé tesz, világosan megért és le tud fordítani.

Nincs „igazi” és „hamis” nyelveken szólás, hanem van „a” nyelveken szólás (amelynek üzenete, szótára, nyelvtana, szerkezete és magyarázata/fordítása van), és van öntudatlan beszéd, amely nem rendelkezik a „nyelv” ismertető jegyeivel, így lefordítani sem lehet. Ez utóbbi még nyelvnek sem nevezhető.

Az öntudatlan beszéd nemcsak manapság gyakori, hanem a görög misztériumvallásokban is gyakori volt, éppúgy, mint ma a buddhistáknál. Ez nem a Szentlélek ajándéka, mivel meg lehet tanulni. Míg a nyelveken szólás öntudatos beszéd, addig az öntudatlan beszéd gyakran extázisban történő jelenség. Az istentiszteleten azonban az értelmünket nem kikapcsolni, hanem használni kell. Minden esetben, kivétel nélkül! Ezért, egy ilyen jelenséget egyáltalán nem látunk elfogadhatónak a gyülekezetben, az istentiszteleten.

A nyelveken szólás célja az volt, hogy meggyőzze a hitetlen zsidókat, hogy az üdvösség a más nyelvűeknek, a pogányoknak is adatott. Ez látható a pünkösdi- és a Kornélius megtérését követő eseményekben. Állítólag manapság is megtörtént, hogy valaki olyan nyelven (arisztokrata-franciául) kezdett el beszélni a gyülekezetben, amit sohasem tanult, és egy másik azt lefordította, pedig ő sem tanulta. De ahol ez megtörtént, a nyelveken szólás ott is ugyanolyan céllal történt: meggyőzte a hitetlen zsidókat az evangéliumról. Ennek ellenére, el kell ismerjük, hogy ez nem egy gyakori dolog, még karizmatikus körökben sem! Mi lehet ennek az oka?

Nyílván az, hogy nincs szükség már meggyőzni senkit.

Hadd szemléltessem ezt egy bibliai példával: „Másnaptól kezdve, hogy ettek a föld terméséből, megszűnt a manna, és nem volt többé mannájuk az Izráel fiainak; hanem Kanaán földjének gyümölcséből ettek abban az esztendőben.” (Józs 5:12) Pedig Isten nem figyelmeztette őket előre! Pedig Istennek hatalma lett volna továbbra is mannát adni! De nem volt reá szükség többé. Isten azt adja, amire népének szüksége van. Nem beszélhetsz „az én ajándékomról”, hanem csak „Isten ajándékáról” a gyülekezet számára. Nem a lelki érettség jutalmazása ez, mert az új hívő ugyanúgy szólhatja a bölcsesség igéjét, prófétálhat vagy beszélhet nyelveken. Ahogyan Isten akarja. A Lélek kijelentése „haszonra adatik” (1Kor 12:7). Mindenek épülésre kell legyenek (1Kor 14:26). Egy értelmes mondat, öt szó, többet használ, mint tízezer nyelveken mondott szó. (1Kor 14:19 – Pál mondhatott volna nagyobb számot is, de az akkori görög nyelvben tízezernél nagyobb számra nem volt kifejezés.)

Ami a közösséget illeti, a nyelveken szólás nem jelent lelki többletet. Ami többletet jelent, az a Lélek gyümölcse. Az ajándékokat könnyen hamisíthatja a gonosz, de a gyümölcsöt nem. Ezért mondta az Úr, hogy „gyümölcseiről ismeritek meg őket” (Mt 7:16. 20). Manapság sok szenzációhajhász, szakadár, erkölcstelen és tekintélyellenes álhívő van, akik talán beszélnek nyelveken, de jellemükben romlottak és gonoszak. A korintusiaknál is láthatjuk, hogy hiányzott a szentség, az alázat és a szeretet, de volt felfuvalkodás és paráznaság, meg - nyelveken szólás… A test cselekedete soha nem fér meg a Lélek gyümölcsével, de megfér a karizmákkal! Úgyhogy, egy karizma jelenléte (főképp a legkisebb karizma, a nyelveken szólás) egyáltalán nem garancia a Lélek jelenlétére.

Mi baptisták, nem törekszünk a nyelveken szólásra, hanem inkább a hasznosabb karizmákra törekeszünk (1Kor 12:31; vö. 14:39). Ennek ellenére, ha a Szentlélek szuverén módon mégis megadja valakinek a (bibliai) nyelveken szólás ajándékát, akkor azt használhatja alázattal, a Biblia által meghatározott módon. Nem tiltjuk a nyelveken szólást (1Kor 14:39), de nem is törekszünk rá (1Kor 12:31). Nem kell azt mondanunk, hogy ez az ajándék „megszűnt”, hanem azt mondjuk, hogy ez maghatározott céllal adatott, és Isten akkor adja újra, amikor ugyanúgy célja van vele.

Mint ahogyan Isten mannát is hullathat az égből bármikor, ha újra úgy akarja.

No comment

2010-12-27T22:30:00.006+02:00

Mától kezdve letiltom a hozzászólásokat.

A hozzászólásodat, kérdéseidet megkaphatom, ha írsz levelet: iborzasi@gmail.com
A levelekre, ha csak tehetem, válaszolok.

Az olvasók szíves megértését megköszönöm.

P.S.
Február közepétől lehet majd újra commentelni.

"Ki vagy te, hogy ítélkezz?"

2010-12-26T12:16:00.003+02:00

„Ki vagy te, hogy ítélkezz?” – teszik fel néha a kérdést.

Ilyeneket kérdeznek: Ki vagy te, hogy azt mondd, hogy Isten elítéli a homoszexualitást? Ki vagy te, hogy azt mondd, hogy a Jehova Tanúi tévednek? Ki vagy te, hogy azt mondd, hogy amikor az emberek összeesnek, mert egy „felkent” prédikátor „szellemben leterítette őket”, akkor nem a Szentlélek „terítette le” őket? Ki vagy te, hogy azt mondd, hogy ha valaki meggyógyult egy összejövetelen – akkor lehet, hogy az nem az Isten ereje által történt? Ki vagy te, hogy azt mondd, hogy amikor Szűz Mária könnyezik, akkor nem kell arra gondolni, hogy üzenetet próbál eljuttatni hozzánk? Ki vagy te, hogy azt mondd, hogy amikor valaki látomást lát vagy prófétál, akkor nem biztos, hogy ez Istentől jövő üzenet? A kérdéseket lehetne még folytatni.

Vannak, akik nem is akarnak semmilyen ítéletet alkotni: ők élnek, és elvárják, hogy élni hagyják őket… Szerintük sem egyénnek, sem gyülekezetnek, hát még szövetségnek, nincs jogában megítélni őket. Vagyis, hogy az ítélet nem a mi dolgunk… Az egység szerintük fontosabb, mint az igazság. A szeretet fontosabb, mint az igaz tanítás. Ez a felfogás terjes mértékben téves! „Nem tudjátok-e, hogy a szentek a világot ítélik meg? És ha ti ítélitek meg a világot, méltatlanok vagytok-e a legkisebb dolgokban való ítéletekre? Nem tudjátok-e, hogy angyalokat fogunk ítélni, nemhogy életszükségre való dolgokat?” (1Kor 6:2-3)

Persze, nem fölényeskedve kell ítéletet hozni, hanem alázattal. Tényeket kell látnunk, nem pedig feltételezéseket. Előbb magunkat kell megvizsgálnunk, mielőtt másokat vizsgálnánk. A mérce a teljes Szentírás kell legyen, nem pedig személyes preferenciánk. Még így is, ítéletünk csak átmeneti, mert a végső, örökre szóló ítélet egyedül Isten előjoga. De kötelességünk a Szentírás tanulmányozása során választ adni két egyszerű kérdésre: (1) mit akar Isten, hogy higgyünk, és (2) hogyan akarja, hogy megéljük a hitünket?

Valaki azt mondta, hogy egy hamis próféta szavai és az emberek viszkető füle szinkronban vannak egymással. Az anyagi boldogulás és jólét délibábja, és a betegségektől való szabadulni vágyás ámítása sok követőt talál magának. Hát még az ún. „prófétai kijelentés”, amely mindig friss ígéreteket és üzeneteket hoz, mintha nem is lenne szükség komoly bibliatanulmányozásra többé! Aki megkérdőjelezi a jelenséget, annak neki szegezik a kérdést. „Ki vagy te, hogy megkérdőjelezd azt, amit Isten tesz?” De mi van, ha azt mégsem Isten teszi? Még ha elfogadják is, hogy az Ige mérlegére kell tenni minden jelenséget, idézik Ézs 43:19-at, mint kibúvót: „Mert én újat cselekszem!...” És nem számít, hogy a szövegösszefüggés szerint az „új dolog” az, hogy Isten visszahozza a zsidókat a fogságból, – ők ez minden új dolog legitimizálására értelmezik, és ha te nem így teszel, akkor „Isten munkájának ellensége vagy”.

De mi van, ha az egyáltalán nem Isten munkája?

Karácsonyi szálló gondolatok

2010-12-25T19:32:00.007+02:00

Olyan jó érzés, amikor tudod, hogy valaki szeret.

Isten szeret.

Karácsonykor Isten döntötte el, hová jusson el az evangélium. A híradás ideje, helye, követe, módja – Isten kezében van.

De azután, miután az evangélium eljutott hozzád, te döntöd el, hogy mit teszel az vele. Hiszed? Fogadod? Megvallod? Magasztalod? Elsőbbséget élvez?

Isten szuverén – és csodát tesz Zakariás családjában, mert szükség van Bemerítő Jánosra.
Isten szuverén – és értesíti Máriát.
Isten szuverén – és meggyőzi Józsefet, hogy fogadja Máriát úgy, ahogy van.
Isten szuverén – és Augusztusz császár kihirdeti a népszámlálást.

De mintha hiba csúszott volna a számításokba: „nem volt számukra hely...” Isten tehetetlen az emberi önzéssel szemben?

Nem. Neki bizonyára hatalma lett volna más helyet biztosítani Fiának születésekor.
De Ő Isten Fia még a jászolban is.

Ez csak azt példázza, hogy Isten nem szégyell megszületni benned!

Fontos megfigyelni, hogy Jézus az éjszaka csendjében született, egy család meghitt körében. Csak miután megszületett következett a nagy öröm és a népszerűség. Sokan az Úr Jézus születéséből valami nagyot és népszerűt akarnak csinálni... Jézus ott születik meg a szíved gondolatainak meghittségében! Miután ott megszületett, titokban, előbb csak azok tudnak róla, akik a születésében részt vettek. Utána jön az öröm. Az első, akik énekelnek, a mennyeiek. Utána azok, akik ugyanúgy hisznek az Ő születésében, mint te is. Végül nagyon sokan, akiknek szolgálni fogsz.

Nem az a lényeg, hol születtél, hanem kinek a gyermeke vagy!
Nem az a lényeg, hogy ki az ellenséged, hanem ki az, aki a pártodat fogja.
Nem az a lényeg, mit tesznek a földön, hanem hogy mit tesznek a mennyben!
Nem az a lényeg, mikor találkozol a Fiúval, hanem hogy mit teszel, amikor találkozol.
Nem az a lényeg, milyen gazdagok a szüleid, ha maga Isten az Atyád.
Nem az a lényeg, mikor halsz meg, hanem hogy hogyan és miért.
Nem az a lényeg, mit adnak az emberek, hanem hogy mit ajándékoz neked az Atya.

"Az által lett nyilvánvalóvá az Isten szeretete bennünk, hogy az ő egyszülött Fiát elküldte az Isten e világra, hogy éljünk általa." - 1Jn 4:9

A jelen kor problémája

2010-12-25T01:17:00.005+02:00

A jelen kor problémája

A jelen kor problémája az, hogy a posztmodern felfogás határozza meg, amely szerint az igazság forrása én vagyok. „Én” döntöm el, mi igaz, és mi nem. Ezért rengeteg „igazság” létezik. A modernizmus megtámadt minden vallást, babonának címkézve azokat. A posztmodernizmus elfogad minden vallást, és egyenlő szintre emel minden babonát. Ma a spiritualitásnak minden nézőpontja elfogadott, anélkül a feltételezés nélkül, hogy lehetnek hibás- és lehetnek helyes nézőpontok. Sőt, egyszerűen tagadják, hogy létezik egy abszolút mérce, amivel a jót és rosszat, az igazságot és a hamisságot meg lehetne állapítani.

Sokak meggyőződését és értékelését manapság már nem is az igazság szabja meg, hanem a méltányosság. Ebből ered, hogy a keresztyénség nem méltányos, mert kizárólagos jelleggel lép fel. Lassan az erkölcsösség is csak személyes elfogultságnak tűnik. Pedig nyilvánvaló, hogy a toleranciának vagy intoleranciának az igazságon kell alapulnia! Legtöbbször arra hivatkoznak fegyelmi eljáráskor, hogy nincs szeretet. Kérdezem: ki iránt? Az Úr iránt? A gyülekezet iránt? Az eltévedt vagy vétkező tag iránt? Van, amikor a bűnöst azért kell fenyíteni (szeretettel), mert meg kell védeni az Isten gyülekezetét és annak bizonyságtételét! A szeretet nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal!

Nekem nincs válaszom összekuszált világunk minden kérdésére. De megkísérlek hűséges maradni ahhoz, amit a Biblia tanít. Állhatatos akarok maradni ahhoz a küldetéshez, amit az Úr ránk hagyott.

Elárasztottak erőszakkal és erotikával bennünket. Egyik érzéketlenné tesz, a másik érzékivé tesz, és egyik esetben sem a racionalitás mozgatja az embert, hanem a vágyai. Az ember pillanatnyi érzései kielégítésére vágyik, és már nem is az a nagy baj, ha azt hirdetik, hogy „ha jól esik, akkor tedd meg”, hanem az, ha azt hirdetik, hogy „ha jól esik, akkor az helyes”. Egyre többen vannak, akik úgy vélik, hogy jobb eltűrni ezt a tévedést, mint az igazságot védelmezve csúnyának tűnni! Micsoda balgaság! Mindez nemcsak politikai vagy társadalmi porondon történik, hanem vallásos téren, benn a gyülekezetben! Miközben az igazság egyre halványul, egyre inkább a fogyasztói társadalom követelményei szerint zajlik az istentisztelet: azt prédikálják, azt éneklik, ami jól esik, nem pedig azt, amit kell. Nos, ilyen helyzetben, menni kell az árral? Kövessük a divatot? Nem. Egyáltalán nem azt kell tenni. Fel kell emelnünk a szavunkat, ha Isten népét félrevezeti a világ.

John Stott szerint „az igazság keménnyé válik, ha nem enyhíti a szeretet; a szeretet ellágyul, ha nem erősíti meg az igazság.” Nem szabad sem abba a hibába esnünk, hogy szélmalomharcot folytatunk eretnekségnek látszó apróságokkal, sem pedig abba, hogy elnézünk vaskos tévedéseket. Van egy bibliai egyensúly: az igazság és szeretet egyensúlya.

Az utóbbi napokban, hetekben

2010-12-23T22:29:00.002+02:00

Az utóbbi napokban, hetekben, hónapokban sokféle szívfájdalmat okozott az egyik lelkipásztornál és gyülekezeténél található hitelvi elhajlás. A problémák még augusztus végén kezdődtek, és azóta egyre fájdalmasabbá váltak. A betegséggel is így szokott lenni: egyre fájdalmasabb, és előbb-utóbb műtétre kell sor kerüljön, ha akarjuk a gyógyulást.

Amikor szeptember végén meglátogattam Vékás testvért Kolozsváron, érdeklődött a szövetség felől és a gyülekezetek felől. Kérésére részletesen előadtam neki az akkori helyzetet, amire ő csak annyit mondott: megmondom neked, ebből nem lesz „gálickő”. Igaza volt.

A kialakult helyzet rávilágított néhány dologra, amely eddig nem volt ennyire világos. Magamat is újra megvizsgálhattam, hogy Isten oldalán állok-e. Szívemben békesség van, mégis szomorú vagyok, hogy Istennek és az Ő népének ilyen sok ellensége van! Olyanok, akiknek önmagukat és saját elveiket az istenítik, és azon kívül senkire nem hajlandók hallgatni. Akik nem látnak távolabb a mai napnál, saját céljaikat és forgatókönyvüket mindennél előbbre helyezik. Meg van írva: „Jönnek ti közétek gonosz farkasok, kik nem kedveznek a nyájnak. Sőt, ti magatok közül is támadnak férfiak, kik fonák dolgokat beszélnek, hogy a tanítványokat magok után vonják.” (ApCsel 20:29-30) Ez van, kérem: a farkasok megsokasodtak, a nyájat sok oldalról tépik, bomlasztják, szakítják. Nem (csak) egy személyre gondolok itt, hanem inkább annak elvbarátaira, akiknél nemhogy alázat, szelídség, szeretet, békesség, jóság - vagyis a Szentlélek gyümölcse, jelenlétének bizonyítéka lenne látható, de a minimális illemtudás és tisztelet is hiányzik. A hét év, hazulról. És megnyilvánul bennük a Sátán embergyilkos lelkülete, lépten-nyomon. Közben arra hivatkoznak, hogy milyen hatalmasan munkálkodik bennük és a gyülekezetükben az Úr! Pedig, ha tehetnék, megfojtanának egy kanál vízben, engem is, mást is, azt képzelve, hogy ezzel is az Urat szolgálják és az Ő ügyét képviselik. Szomorú. Szóval, az emberek gonoszságát nehéz elviselni, de még nehezebb elviselni, ha Krisztus gyülekezetét gyalázzák! Ez még féjdalmasabb. Ha rólam van szó, lehetne hallgatni is. Ha a Gyülekezetről van szó, hallgatni bűn.

Hálás vagyok a sok kedves, bátorító, bíztató leveleknek, üzenetnek, akik nem a cyber-tér nyilvánossága előtt tették ezt, de mégis jelezték, hogy mi az, amivel egyetértenek, és mi az, amivel nem. Áldott legyen az Úr, Aki meghagyott magának sokezer embert, olyanokat, akik nem hajtottak és nem hajtanak térdet a korunkat jellemző vallásos hamisságnak és csalásnak!

Emítettem, hogy magamat is újra megvizsgálhattam, és gyakran az Ige mérlegére tettem: Bennem is van harag? Gyűlölök valakit? Szeretetlenül, illetlenül viselkedtem valakivel? Amit teszek, az Úrért teszem? Megalkudtam valahol? Az igazság az, amit szeretek? Csakugyan van bennem nagyravágyás? Pénzéhesség, anyagiasság? Kell-e nekem tenni, vállalni azt, amit teszek, vállalok? Vagy helyesebb lenne, ahogyan más is teszi, nem vállalni fel a konfrontálódást? Bújjak el az ujjam mögé? Mert sokkal könnyebb lerázni, áthárítani, kibújni a felelősség alól. Miért nevezzenek engem „nagyfőnöknek”, vagy még durvábban „nagykutyának”, „diktátornak”, vagy nem tudom minek? Lehetnék kedves, megértő barát. Ölelő, vállon-veregető kolléga. Nem?

Nem tudja mindenki, hogy a Szövetség élén lenni nem jelent semmilyen előnyt, hanem inkább hátrányt. Még azt sem mondhatom, hogy az eddigi elnökök közül valamelyikenk „kellett a hatalom”. Áá, dehogy. Az, hogy most én vagyok az elnök, ennek megvan a maga története és oka. De nem tart ez mindörökké. Nem kívántam és most sem kívánom ezt a tisztséget magamnak. Szívesen és örömmel átadom, a lehető legelső alkalommal. Ezt azért írom le, hogy a közelgő választáson az illetékesek fogjanak szavamon. Nagyon örülni fogok neki. Őszintén. Nagy tehertől szabadítanak meg. De az, hogy szabadulni szeretnék ettől a tehertől, nem jelenti azt, hogy nem vállalom, vagy megfutamodom. Nem, soha. Akkor sem, ha ilyen nehéz "pászma" jut számomra. Augusztus óta nem napokban, hanem hetekben lehetne mérni már azokat az éjszakákat, amelyeken nem tudtam aludni a zajló dolgok miatt: imádkoztam és virrasztottam. Közben böjtöltem is, és kis könyvecskére rugó levelezést írtam, naivan azt gondolva, hogy szép szóval is el lehet érni valamit... Tévedtem. Nem lehetett.

Most pedig a blogommal kívánok platformot biztosítani annak a hitnek és tanításnak, amit mi baptisták, a Bibliából merítettünk. Mindazokat a kérdések, amelyeket az utóbbi időben felmerültek, érdemes lesz újra átgondolni. Ne legyen semmi, amit csak megszokásból, vagy csak a hagyomány miatt teszünk. Vagy talán épp ellenkezőleg, csak azért, mert ma ez a divat. Legyen egyedül a Szentírás a hívő életünk mércéje! Alkalmazzuk annak tanítását a mai helyzetben. Úgyhogy, megpróbálok ezekről írni majd egyet s mást, ahogyan az megértettem Isten igéjéből.

Ezzel kapcsolatban megemlítem, amint már korábban írtam róla (tavaly, július végén), hogy még ha valaki a Névtelenség palástjába burkolózik is, a megjegyzéséből mindjárt érezni lehet, hogy milyen lélek lakik benne. Nyílván sok támadási felületet biztosít az, ha valaki nem rejtőzik el, hanem felveszi a harcot. A meggyőződésből vállalt döntéseket eddig sem bántam meg, és most sem fogok gyáván hallgatni. Látom, persze, hogy sokan vannak, akiknek nem vagyok szimpatikus, akik irigyelnek, gyűlölnek, haragszanak, stb. Tudomásul veszem, de ez nem változtat vagy félemlít meg. „Vessétek el magatoktól ti is mindazokat; haragot, fölgerjedést, gonoszságot és szátokból a káromkodást és gyalázatos beszédet.” (Kol 3:8) Részemről megpróbálom alkalmazni, amit annak idején Annuska néni írt egyik commentjében: „Minden ütésed, átkod / Hiába ellenem. / Szörnyű a fegyverem: / A végén megbocsátok.” (Illyés Gyula: Szörnyű fegyver).

A megjegyzésekre egyelőre ugyanúgy lehetőséget adok, szabadon, mint eddig. De ha valakik visszaélnek vele, akkor le fogom tiltani egy ideig. Mert az ördögnek nem fogok keretet biztosítani, hogy gonoszságát kinyilvánítsa!

Áhítat - karácsonyra

2010-12-22T21:58:00.004+02:00

A (2011-es) Vezérfonalban csak másod- és harmadnapján van imaáhítatra kijelölt ige.

Az ünnep első napjára szóló javaslatom a következő:

Ézs 61:1-4 - Adjunk hálát Isten Felkentjének szabadító küldetéséért!

Karácsonyi énekek

2010-12-22T01:55:00.008+02:00

Énekeljetek az Úrnak új éneket!

Karácsony közeledtével három éneket adok közzé, egy teljesen új, egy félig új és egy felújított éneket. Persze, a dallama mindegyiknek régi.

A "Sötét éjben árad a fény" cseh népi dallam. Eredetileg is karácsonyi ének volt. A szöveg szerzője Borzási Johanna. Sajnos, az ütemjezlés lemaradt, pedig ennél nagyon fontos: 2/2 ütemezéssel, "alla breve" ritmussal kell énekelni.

Az "Este van, este van" a közismert "Jingle bells" dallamára született. Ennek szövege csak részben az én költeményem, mert egy-egy sor már régebben is használatos volt. Csak ki kellett egészíteni...

A harmadik ének, az "Ó, mily öröm, mily nagy vígság" gyermekkorom emlékeit idézi. Kissé feljavítva (pedig ráfért volna nagyobb javítás is).

Áldott ünnepeket!

1. Sötét éjben árad a fény, szép tünemény,
Angyalok hirdetik, hogy van remény.
Megszületett a Megtartó,
Isten Fia, a Megváltó,
Örüljön hát most minden szív,
Jézus az Úr, Aki megszabadít!

2. Karácsonynak üzenetét, hirdetjük szét,
Tárd ki a szíved, mert Ő erre kér.
Készíts helyet a számára,
Töltsön el most béke, hála,
Örüljön hát most minden szív,
Jézus az Úr, Aki megszabadít!

3. Dúsgazdaggá lett a szegény, úgy hiszem én,
A dicső Gyermek immár az enyém.
Lejött értünk, hogy megváltson,
Rabságból megszabadítson,
Örüljön hát most minden szív,
Jézus az Úr, Aki megszabadít!

4. Ünnepel most föld és az ég, mint egykor rég,
Az Urat áldja egy új nemzedék.
Közénk jött egy mennyei fény,
Emberként egy isteni lény,
Örüljön hát most minden szív,
Jézus az Úr, Aki megszabadít!

1. Dicsőség a mennyben, békesség a szívben,
Megszületett Jézus, eljött, szegénységben.
Ó, te jó Úr Jézus, jöjj el házról-házra,
Vigasztalj meg minden árvát, ne legyen ma árva!

Refrén:
Este van, este van, szép karácsonyeste,
Mosoly van az arcokon, mosoly a szemekben,
Este van, este van, szép karácsonyeste,
Mosoly van az arcokon, mosoly a szemekben.

2. Próféták ígérték, angyalok hirdették,
Pásztorok és bölcsek őszintén tisztelték.
Drága hű Megváltónk, szívünk hozzuk Néked,
Fogadd el mitőlünk, kérünk, ezt a csekélységet. Refrén:

3. Üdvözítő Jézus, Téged áld a szívünk,
Jászolodnál mi is leborulva kérünk.
Jöjj Te is szívünkbe, ne legyen csak álom,
Hogy ma is van áldott, drága, igazi karácsony. Refrén:

1. Ó, mily öröm, mily nagy vígság, újra itt a karácsony!
Vígan van most a sokaság mind az egész világon.

Refrén:
Dicső, dicsőség a mennyben, a földön békesség és jóakarat,
Ma született a Megtartó néktek a Dávid városában.

2. Égnek már ismét a gyertyák, csillog a karácsonyfa,
Angyal hirdeti, hogy Ő a Messiás, Isten Fia.

3. Jézus Krisztus születésén örüljön most minden nép,
Drága ajándék ez nékünk: értünk adta életét.

Isten megtett mindent

2010-12-11T15:29:00.007+02:00

Jézus Krisztus - az egyetlen út az üdvösségre

Mi baptisták, hirdetjük és gyakoroljuk a vallási toleranciát, a törvény előtti egyenlő bánásmódot. De sajnos, ez némelyek számára azt sugallta, hogy egyetlen vallásnak sincs kizárólagos joga az igazság birtoklására... Öszetévesztik a toleranciát az egyenlőséggel. Sokan abba a tévhitbe jutottak, hogy minden vallás egyenlően ugyanazt hirdeti, és egyik sem különbözik lényegesen a másiktól.

Azok, akik azt hiszik, hogy minden vallás ugyanoda vezet, felteszik a kérdést, hogy miért mondják a keresztyének, hogy csak egy lehetőség van az üdvösségre, mégpedig Jézus Krisztus által? Épp ennyire szűk látókörű az Isten, hogy csak egy lehetőséget ad az embernek? Más szóval, Isten nem tett meg mindent az ember üdvösségéért!

Próbáljuk meg megválaszolni ezt a kérdést, hipotetikus módon elfogadva előbb a feltevést, majd bebizonyítva annak ellenkezőjét (R. C. Sproul után szabadon).

Feltételezzük, hogy van Isten, aki igaz és szent.

Feltételezzük, hogy Isten szabad akaratból embereket teremt, akiknek az élet ajándékát adja.

Feltételezzük, hogy az embereket ideális körülmények közé helyezi, hogy a teremtett világ dicsőségét szabadon élvezhessék.

De feltételezzük azt is, hogy Isten egy kicsi korlátot szab az embernek, azzal a fenyegetéssel, hogy ha azt átlépi, akkor meghal. Joga van Istennek ilyen korlátot szabni, és a büntetést kilátásba helyezni, ha tekintélyét semmibe veszik?

Feltételezzük, hogy minden ok nélkül a hálátlan teremtmények engedetlenek lesznek Istennek. Abban a pillanatban, Isten hátat fordított nekik.

De ahelyett, hogy megölte volna őket, megváltotta őket.

Az első leszármazottak csak növelték az engedetlenséget és a Teremtőjük iránti ellenségességet. A gonoszság egyre nagyobb lett, és mindenki azt tette, amit jónak tartott (Bír 21:25). Mivel Isten továbbra is meg akarta váltani őket, egy népcsoportnak különleges ajándékokat adott, hogy általuk az egész világot megáldja.

Feltételezzük, hogy Isten megszabadította ezt a népet egy kegyetlen egyiptomi fáraó elnyomásából.

Feltételezzük, hogy ahogy megszabadultak, egyre inkább fellázadtak Istenük ellen és szabadítójuk ellen. Feltételezzük, hogy ők az Isten törvényét folytonosan áthágták.

Feltételezzük, hogy Isten még mindig meg akarta váltani őket, és különleges követeket, prófétákat küldött hozzájuk, azzal a kéréssel, hogy népe visszatérjen Istenéhez.

Feltételezzük, hogy a nép megölte a prófétákat, és kigúnyolta üzenetüket. Ezt követően fából és kőből készült bálványszobrokat kezdtek imádni. Különböző vallásokat találtak ki, amelyek ellenkeznek Istenük igaz kijelentésével.

Feltételezzük, hogy mintegy a megváltás utolsó cselekedeteként Isten az ő saját Fiát küldte el, hogy megváltsa a világot.

De feltételezzük, hogy Isten Fia is el lett utasítva, kigúnyolták, meggyötörték és meggyilkolták.

Feltételezzük, hogy Isten az Ő Fiának meggyilkolását úgy fogadta, mint helyettesítő büntetést a gyilkosok bűneiért. Így teljes amnesztiát hirdetett az embereknek, teljes bocsánatot, győzelmet a halál felett, örök életet.

Az egyetlen követelése Istennek csakis az, hogy becsüljék meg az Ő egyszülött Fiát.

Erre van aki, azt mondja: Ez nem becsületes! Isten nem tett meg mindent az ember üdvösségéért!

Pedig a kérdés lényegében nem az, hogy miért van csak egy út az üdvösségre, hanem az, hogy miért van egyáltalán út az üdvösségre?!

„Hallgassatok meg egy másik példázatot. Volt egy gazda, aki szőlőt ültetett, kerítéssel vette körül, borsajtót készített, és őrtornyot épített benne, azután bérbe adta munkásoknak, és idegenbe távozott. Amikor elérkezett a szüret ideje, elküldte szolgáit a munkásokhoz, hogy vegyék át a neki járó termést. A munkások megfogták szolgáit, és kit megvertek, kit megöltek, kit pedig megköveztek közülük. 36 Aztán ismét küldött szolgákat, többet, mint először, de ugyanígy bántak azokkal is. Utoljára pedig fiát küldte el hozzájuk, mert úgy gondolta: A fiamat meg fogják becsülni. (Mt 21:33-37)

Hermónikás

2010-12-09T21:35:00.003+02:00

Ez a Zénó, egyszemélyben egy teljes zenekar! Nem semmi.

Dicsőség az Úrnak!

"Szolgálva az Úrnak"

2010-12-09T12:54:00.022+02:00

A kolozsvári és zilahi missziókerület választó közgyűlésén elhangzott igehirdetésem bővített vázlatát teszem közzé az alábbiakban.
"Lélekben buzgók legyetek, az Úrnak szolgáljatok!" (Róm 12:12)

„Szolgálva az Úrnak”
ApCsel 20:16-21

Mert elvégezé Pál, hogy Efézus mellett elhajózik, hogy ne kelljen néki időt múlatni Ázsiában; mert siet vala, hogy, ha lehetne néki, pünkösd napjára Jeruzsálemben legyen. Milétusból azonban küldvén Efézusba, magához hivatta a gyülekezet véneit. Mikor pedig hozzá mentek, azt monda nekik: Ti tudjátok, hogy az első naptól fogva, melyen Ázsiába jöttem, mint viseltem magamat ti köztetek az egész idő alatt, szolgálván az Úrnak teljes alázatossággal és sok könnyhullatás és kísértetek (megpróbáltatások) közöt, amelyek én rajtam a zsidóknak utánam való leselkedése miatt estek; hogy semmitől sem vonogattam magamat, ami hasznos, hogy hirdessem néktek, és tanítsalak titeket nyilvánosan és házanként, bizonyságot téve mind zsidóknak, mind görögöknek az Istenhez való megtérés, és a mi Urunk Jézus Krisztusban való hit felől.

■ Pál harmadik missziós útjáról tér haza, Galácián, Frígián keresztül. A 19. részben Efézusba érkezik, ahol három hónapot, majd további két évet töltött. Ezt 20:31-ben három évnek nevezi. Majd harmadik misszióútja során Macedóniába megy, és Görögországban további két telet töltött, valószínű Korinthusban (20:3). Innen hajózott Troászba, majd Milétusba, ahol találkozott az efézusi gyülekezet elöljáróival. Szeretett volna Jeruzsálembe érkezni Pünkösdre (20:16).

Vagyis, Pál sietett, és rövidre fogta a találkozást. Éjfélig prédikált Troászban, és 30 km-ről hívatta magához az elöljárókat. Úgy tűnik, hatalmában van beleszólni a hajó útvonalába. Bizonyára megfizette az utazást…

■ Pál beszédje azért fontos, mert az efézusi gyülekezet jövője attól függ, hogyan fogják az elöljárók szolgálni az Urat. Bizonyára, Pál szeretett volna az egész gyülekezettel találkozni, de megvoltak a korlátai, nem lehetett. Egy dolog azonban mindenképp kihagyhatatlan: beszélnie kellett legalább az elöljárókkal! Amilyenek az elöljárók lesznek, olyan lesz a gyülekezet.

Utasításaiban benne van az is, hogyan szolgálta ő az Urat. Ilyeneket mond: „Mindenestől megmutattam néktek, hogy ily módon munkálkodva kell az erőtlenekről gondot viselni, és megemlékezni az Úr Jézus szavairól…” (35. v.) Az életem egy lecke volt, amelyből tanulhattok. Az elöljárók példáját kell kövessék. Pálnak őszintének kell lennie, mert ezek tudták, hogy milyen volt három éven át! Árgus szemekkel figyelték minden mozdulatát.

■ Nos, milyenek kell legyenek az igazi elöljárók?

„Szolgálva az Úrnak” – egyszerű dolognak tűnik. De gondolkozz csak egy kicsit! „Szolgálni” – mi jut eszedbe, ha ezt a szót hallod? Azt teszed, amit mondanak. Alárendeled magad. Engedelmeskedsz. Tisztelettudó vagy. „Az Úrnak” – mi jut eszedbe? Nem, egy úrnak, vagy uramnak, hanem „az Úrnak”. Hatalom. Uralkodás. Ellenőrzés. Fenség.

■ A vezető mindenekelőtt egy szolga. Tekintélye épp abból ered, hogy az Úrnak szolgál, és amikor tesz valamit, amit Ura parancsából tesz, akkor azt meggyőződéssel és hatalommal teszi.

■ Hogy mit jelent szolgálni az Úrnak, azt Pál szavaiból érthetjük meg. Az Úr szolgálatának itt tíz jellegzetességét említjük meg.

I. Alázattal – 19a. v.
■ „Teljes alázatossággal” – 19a. v.

Az alázat mindenekelőtt egy Isten iránti érzés – Istennek megvan minden joga, hatalma az életed felett. Ő azt tehet, ami neki tetszik. Ő abszolút hatalommal rendelkezik megmondani neked, mi helyes, és mit kell tenned.
Az alárendeltséged jele az alázat („alá’szolgája”). Te és én csak egy agyag vagy a Fazekas kezében. Ő az Úr.

■ De az alázat mások felé is egy tartozás: megalázkodsz, amikor látod, hogy Isten milyen kegyelmesen bánt veled. Az alázat az ellenkezője annak, amikor úgy véled, hogy neked mindeni tartozik. Persze, lehet, hogy van, aki tartozik neked valamivel (meghallgatással, idővel, szeretettel). De alázatos csak úgy lehetsz, ha te tartod magad adósnak!

Pál alázata azt mondja, hogy tartozom a görögöknek és a barbároknak egyaránt. A bölcsnek és a balgatagnak, a barátnak és az ellenségnek.

■ Az alázat nem a jogait emlegeti. Megüresíti magát, és szolgai formát vesz fel, engedelmes lesz halálig, mégpedig a keresztfának haláláig. Az Úr szolgája alázatos.

II. Könnyekkel – 19a. v.
■ „Teljes alázattal és sok könnyhullatás között.” – 19a. v.

A 31. versben is említi: „három esztendeig éjjel és nappal meg nem szűntem könnyhullatással inteni mindenkit”.

■ A könnyek fizikai vagy lelki fájdalomból fakadnak, a szív összetöretettségének jele, az elhordozhatatlan frusztráltság jele, az elkeseredés jele, vagy épp az öröm jele. Pál sírt, amikor hitre és szentségre intette az efézusiakat.

Nem tudjuk, miért sírt olyan gyakran. Ha csak egy érzelmi gyengeség könnyei lettek volna, akkor nem kellene nagyon komolyan venni őket. De ez hozzá tartozott a szolgálatához!

■ Ez azt jelenti, hogy annyira szívén viselte mások sorsát, hogy gyakran sírt miattuk.

Fiatal koromban, mielőtt még az Úr szolgája lettem volna, nem sokat sírtam. De azután gyakrabban megtörtént, főképp, ha mások nem látták, hogy sírok! És ahogy az évek telnek, nem sírok kevesebbet, hanem többet!

■ Ez az Ige megvigasztal. Én nem vagyok Pál apostol (aki éjjel és nappal sírva intette a hívőket), de ugyanazon okok késztetnek sírásra. Azért van ez így, mert a sírás hozzá tartozik az Úr szolgálatához. Szolgálva az Úrnak… sok könnyhullatás között.

■ Ha sírsz, bátorodjék szíved! Jó társaságban vagy: Pál apostol is könnyezett a gyülekezetért.

■ Jóel arra hívja a papokat (!), hogy a tornáv és az oltár között sírjanak! Ha prédikálni hívná, arra még valók vagyunk, valamennyire, hosszan vagy röviden, élően vagy unalmasan, de csak prédikálunk... Ha imádkozni hívna, hár még azt is tesszük, ugyebár... De sírni!? Ez sokkal nehezebb. Márpedig, az Úrnak való szolgálat könnyekkel történik!

III. Megpróbáltatások között – 19b. v.
■ „Kísértetek között.” – 19b. v. „Szolgáltam az Úrnak teljes alázatossággal, könnyek és megpróbáltatások között.” (MBT)

De miért emlegeti Pál az efézusi elöljáróknak, hogy ő milyen megpróbáltatásokon ment át? Azért, mert azokon nekik is át kell majd menni!

■ Figyeljük meg mit mond 1Kor 15:32-33-ban: „Ha csak emberi módon viaskodtam Efézusban a fenevadakkal, mi a hasznom abból, ha a halottak fel nem támadnak? Együnk és igyunk, holnap úgyis meghalunk! Ne tévelyegjetek. Jó erkölcsöt megrontanak gonosz társaságok.” Szóval, ő fenevadakkal küzdött, az efézusi elöljárók meg farkasokkal kell viaskodjanak!

„Elküldelek, mint bárányokat a farkasok közé” – Mt 10:16. „Jönnek közétek ragadozó farkasok…” (29. v.)

■ Vannak, akik ha Jézus Krisztusról és az Ő evangéliumáról hallanak, úgy viselkednek, mint az állatok.

■ Ami még rosszabb, hogy ApCsel 20:29 szerint a farkasok őközülük támadnak! Némelyek az igazság és megigazulás ellenségei lesznek! Némelyek „megkeményíték magokat és nem hivének, gonoszul szólván az Úrnak útjáról a sokaság előtt” (19:9), máskor „a zsidók lest hánytak néki, amint Szíriába készült hajózni, úgy végezé, hogy Macedónián át tér vissza” (20:3). „Sok kísértetek közt, melyek én rajtam a zsidóknak utánam való leselkedése miatt”.

Megpróbáltatás ért az Úr szolgálatában? Tartsd teljes örömnek ezt! (Jak 1:2)

IV. Nem vonakodva – 20. v.
■ „Semmitől sem vonogattam magamat” – 20. v.

Vannak, akik vonakodnak a szolgálattól. Akiket mindig instálni kell, kérlelni kell, és akkor is csak ímmel-ámmal szolgálnak.

■ Nem vonakodni: bátorság kell hirdetni az Úr teljes akaratát.

■ Péter vonakodott együtt enni a pogányokkal (Gal 2:12), mert félt. „Az igaz pedig hitből él. És a ki meghátrál, abban nem gyönyörködik a lelkem. De mi nem vagyunk meghátrálás emberei, hogy elvesszünk, hanem hitéi, hogy életet nyerjünk.” (Zsid 10:38-39)

■ A diakónusról azt írja Pál apostol, hogy olyan legyen, „aki a tudomány szerint való igaz beszédhez tartja magát, hogy inthessen az egészséges tudománnyal és meggyőzhesse az ellenkezőket.” (Tit 1:9) Van, akit inteni kell, van, akit meggyőzni kell, mert ellenszegülnek. Ne vonakodj!

V. Hirdetve és tanítva – 20. v.
■ „Hogy hirdessem néktek és tanítsalak titeket”… – 20. v.

A görög anagello szó mást jelent, mint a tanítás. Kihirdetést jelent, bejelentést. Nem a magyarázatra esik a hangsúly, az Ige hatásának magyarázatára, hanem az örömhír elmondására, hirdetésére. Mint amikor valaki meghozza a győzelem hírét.
Más dolog megmagyarázni hogyan kell játszani futballt, és más dolog az eredményt kihirdetni. De mindkettőre szükség van!

■ Hirdetve és tanítva! Nem mindenki jó tanító. De hirdetni az evangéliumot mindenki tudja, ha akarja.

■ 1Tim 3:2-ben az elöljárónak alkalmasnak kell lennie a tanításra is.

Tit 1:9 szerint ő „a tudomány szerint való igaz beszédhez tartja magát, hogy inthessen az egészséges tudománnyal és meggyőzhesse az ellenkezőket”.
Neh 8:8-ban azt találjuk, Ezsdrás, együtt a papokkal és lévitákkal „Olvastak pedig a könyvből, Isten törvényéből világosan, s azután magyaráztak, és a nép megérté az olvasottakat.”

■ Jó hirdetésben van tanítás is, és jó tanításban van hirdetés is. Pál apostol két évig maradt Efézusban, hogy tanítsa őket. Isten adott némelyeket „pásztorokul és tanítókul” (Ef 4:11).

VI. Használva a gyülekezetnek – 20. v.
■ „Ami hasznos” – 20. v.

■ „Az Isten teljes akarata” tartalmaz olyat is, ami hasznos ugyan, de nem szívesen beszélsz róla.

Mint az orvosság: használ, de nehéz lenyelni. A jó szülő azonban „lenyeleti” gyermekével a hasznos orvosságot, akkor is ha keserű és nem kívánatos!
Nem vonakodhatsz hirdetni a teljes üzenetet! Nem válogathatsz, hogy csak azt hirdeted, ami népszerű és ami tetszik!… Mindent hirdetned kell, ami hasznos.
Mindenképp, azért szolgálunk, hogy használjunk a gyülekezetnek. Persze, ha nem használunk, legalább ne ártsunk! Szomorú, de van, ahol már ez is eredmény… De nem idáig kell eljutni. Odáig kell eljutni, hogy használjunk a gyülekezetnek.

■ Tehát, a hirdetés és tanítás nem annak alapján történik, hogy mi könnyebb, mi ismerősebb, mit szeretnének hallani, hanem hogy mi hasznos. És nem úgy, hogy neked legyen hasznos (=jövedelmező), hanem a gyülekezetnek!…

Jeremiás idejében is voltak, akik „hazugsággal gyógyítgatják az én népem leányának romlását, mondván: Békesség, békesség, és nincs békesség!” (Jer 6:14. 8:11) Vannak igehirdetők, akik az azonnali haszonra, testi eredményre összpontosítanak, és vannak, akik az örökkévaló javát keresik az embereknek.

VII. Nyilvános és személyes szolgálattal – 20. v.
■ „Nyilvánosan és házanként…” – 20. v.

A görög demosia nyilvános dolgot jelent. (ApCsel 5:18 – nyilvános/közönséges börtön, 16:37 – nyilvános megbotozás). Ez azt jelenti, hogy Pál apostol szolgálata nem privát szolgálat volt, hanem nyitott volt mindenki számára. Nem volt privát kabinetje… Lásd: Tirannus iskoláját, Efézusban (ApCsel 19:19).

■ Az igazság nyilvános. Nincs mit szégyellni. Nincs mit elrejteni. Ez nem titkos, mint a gnosztikusok vagy szabadkőművesek rítusai…

■ De az apostolnak volt személyes szolgálata is „házanként”. Ez jelenthetett családlátogatásokat, de jelenthetett házi összejöveteleket is. Ilyen kisebb csoportokban személyesen beszélhetett a hallgatókkal, és részletesebben alkalmazhatta amit tanított. Itt kérdezni és válaszolni lehetett.

Ez van ApCsel 5:42-ben is: „mindennap a templomban és házanként (kat’ oikon) nem szűntek meg tanítani és hirdetni (euaggelizomenoi) Jézust, a Krisztust”.

■ A tanítás tehát a személyre szóló alkalmazást is magába foglalja.

VIII. Példaadással – 20. v.
■ „Bizonyságot téve” – 20. v.

■ Pál apostol azt írja Timótheusnak, hogy „Te pedig követted az én tanításomat, életmódomat, szándékomat, hitemet, hosszútűrésemet, szeretetemet, türelmemet, üldöztetésemet, szenvedéseimet, a melyek rajtam estek Antiókhiában, Ikóniumban, Listrában: minémű üldöztetéseket szenvedtem!... ” (2Thim 3:10-11) Egyre mélyebb rétegekbe megy, mivel a tanítás lehet követésre méltó, miközben az életmód különbözik… Hát még a „szándék”, a „hit” és az ehhez tartozó életvitel!

Az apostol saját életével szemléltette az igazságot. Nemcsak prédikálta, hirdette és tanította, hanem megélte az igét. Példát adott. És Ő maga volt a bizonyság, hogy amit hirdet, az igaz.
Saját életével mutatta be, mit jelent hinni és megtérni.

■ Manapság megfogyatkoztak a bizonyságtevők… Vajon miért? Nincs miről beszámolni?

■ Van-e miről bizonyságot tégy?

IX. Személyválogatás nélkül – 20. v.

■ „Mind zsidóknak, mind görögöknek”… - 20. v.

■ Kijelentés útján kapta meg az üzenetet, hogy a pogányok is örökös társak, és ugyanazon test tagjai… (Ef 3:3. 6)

A gyülekezetben sokféle emberek vannak. Vannak, akik jobban fogadnak, jobban szeretnek, jobban támogatnak. És vannak kevésbé szimpatikusak, akiket nehéz szeretni.

■ Nem lehetsz személyválogató!

■ Még a fiatalok és öregek között sem. Még a szegények és gazdagok között sem. Még az egészséges és beteg között sem.

X. Központi üzenettel – 20. v.

■ „az Istenhez való megtérés és a mi Urunk Jézus Krisztusban való hit felől”… - 20. v.

Az Úrnak szolgálni azt jelenti, hogy az embereket hitre és megtérésre szólítjuk fel, erre vezetjük őket. Ez volt Pál apostol központi üzenete. Az üdvösséghez mindkettő elengedhetetlen.

■ Megtérés:

ApCsel 2:38 – „Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében a bűnöknek bocsánatára; és veszitek a Szent Lélek ajándékát.”
ApCsel 3:19 - „Bánjátok meg azért és térjetek meg, hogy eltöröltessenek a ti bűneitek, hogy így eljöjjenek a felüdülés idei az Úrnak színétől.”
ApCsel 5:31 – „Ezt az Isten fejedelemmé és megtartóvá emelte jobbjával, hogy adjon az Izráelnek bűnbánatot és bűnöknek bocsánatát.”
ApCsel 8:22 – (Simon mágus) „Térj meg azért ezen gonoszságodból, és kérjed az Istent, ha talán megbocsáttatik néked szívednek gondolata.”
ApCsel 11:18b – „Eszerint hát a pogányoknak is adott az Isten megtérést az életre!”
ApCsel 17: 30 – „E tudatlanságnak idejét azért elnézvén az Isten, mostan parancsolja az embereknek, mindenkinek mindenütt, hogy megtérjenek”.
ApCsel 26:17-20 – „Megszabadítván téged e néptől és a pogányoktól, kik közé most küldelek, Hogy megnyissad szemeiket, hogy sötétségből világosságra és a Sátánnak hatalmából az Istenhez térjenek, hogy bűneiknek bocsánatát és a megszenteltettek között osztályrészt nyerjenek az én bennem való hit által. Azért, Agrippa király, nem lettem engedetlen a mennyei látás iránt! Hanem először a Damaszkuszbelieknek és Jeruzsálembelieknek, majd Júdeának egész tartományában és a pogányoknak hirdettem, hogy bánják meg bűneiket és térjenek meg az Istenhez, a megtéréshez méltó cselekedeteket cselekedvén.”

■ Hit:

ApCsel 14:27 – „Mikor pedig megérkeztek és a gyülekezetet egybehívták, elbeszélték, mily nagy dolgokat cselekedett az Isten ővelük, és hogy a pogányoknak kaput nyitott a hitre.”
ApCsel 15:9 – „És semmi különbséget sem tett mi köztünk és azok között, a hit által tisztítván meg azoknak szívét.”
ApCsel 24:24-25 – „Egynéhány nap múlva pedig Félix megjelenvén feleségével Druszillával egybe, ki zsidó asszony volt, maga elé hívatta Pált, és hallgatta őt a Krisztusban való hit felől. Mikor pedig ő igazságról, önmegtartóztatásról és az eljövendő ítéletről szólt, megrémülve monda Félix: Mostan eredj el; de mikor alkalmatosságom lesz, magamhoz hívatlak téged.”

Regional elections

2010-12-04T17:15:00.011+02:00

Two weeks ago in Bistrita we had the regional elective meeting in the Hungarian Baptist Association of Cluj. We have four associations in the Convention, and this is the smallest one. We had a friendly, bortherly, good fellowship together in Bistrita, where Pál Borzási (Luna de Sus) was elected as president of the Cluj Association, Vilmos Kis-Juhász (Gherla) as vice president, Otto Raina (Turda) as secretary, Lajos Oláh (Huedin/Sancraiu) as treasurer, and S. Sándor Kelemen (Bistrita) as member. From these five, two, Pál Borzási and Vilmos Kis-Juhász will be members in the Council of the Convention, for four years, beginning with 19th March, 2011, when the Congress will ratify their election.

Today we had another elective meeting in Aghires, at this time in the Hungarian Baptist Association of Zalau. This is one of the largest associations we have. Lajos Budai (from Zalau) was reelected as president, I became the vicepresident, dr. József Kovács (Baia Mare) the secretary, Sándor Szűcs (from Satu Mare) as treasurer, and three other members were also elected: Kiss Zoltán (Crasna), István Péter (Sarmasag) and Miklós Módi (Sancraiu Silvaniei). Exept these last two, the other five will be members in the Council of the Convention, beginning with the ratification of the Congress in March.

Among other things it was mentioned that two former leaders retired this year: Tibor Király from Borla and Sándor Bándi from Aghires. More than this, Zoltán Vékás (Satu Mare) recently received the heavenly call: his funeral service was last Saturday. He was fighting with cancer eight years, but during this time he was still serving as pastor in Satu Mare. He was member of the Executive 13 years, and other 7 years member of the Council of the Convention, until now. Please pray for the remained family members in Satu Mare: for Erzsébet, his wife, for Blanka and Benjámin, his children. Formerly two other men of God started their retirement, János Tőtős (Sangeorgiu de Padure), and Miklós Máté (Hunedoara).

There will be more elections next week in Oradea Association and just before Christmas in Szeklerland Association as well. We need your prayers in all these!

May God bless his people, and its leaders!

See here the pictures of the mentioned "retired" Brothers:
Tibor Király:

Sándor Bándi:

Zoltán Vékás:

János tőtős:

and Miklós Máté:

Imádság internetezés előtt

2010-12-03T15:01:00.002+02:00

Imádság internetezés előtt
a szilágyperecseni fiatalok levelező listájáról

Mindenható Istenünk!

Azt mondtad, hogy hajtsuk uralmunk alá a Földet, és Szentlelked sugalmazta azt is, hogy minden szabad, de nem minden használ nekem. Add, hogy a számítógép valóban a hasznomra legyen.

Kérlek, vezesd érdeklődésemet, hogy azokat a dolgokat kutassam, melyek használnak nekem, s amelyekkel használni tudok másoknak; azt keressem, ami Hozzád vezet, minden tudás birtokosához. Adj érzékenységet, hogy a számítógéppel úgy éljek, ahogy Fiad Jézus követőjéhez méltó és illő. Áldd meg törekvésemet, hogy embertársaimmal kapcsolatba kerülve segítségükre lehessek.

Ne engedd, hogy a gép mögé bújva hamis, képmutató legyek. Légy velem, hogy én is veled lehessek. Kérlek, segíts, hogy fantáziámat az ragadja meg a kínálkozó oldalakból, ami érték, ami Neked is kedves. Kérlek, ülj mellém és irányítsd te az egeret és a billentyűzetet: ha úgy gondolod, nem nekem való, ami látható, figyelmeztess. Ha Te velem vagy, meg is beszélhetjük a látottakat. Közelebb kerülhetek így másokhoz, az új hírek, információk, feltölthetnek energiával, és elindíthatnak a segíteni akarás útján. Add, hogy így legyen, és súgd meg azt is, hogy mikor elég, mikor kapcsoljam ki a gépet.

Ámen.