Pünkösd áthidalta a szakadékokat
Délelőtt Marosvásárhelyen szolgáltam. Délután Nagyváradra mentem az Emanuel Egyetem tanévzáró ünnepélyére.
Pünkösd minden szinten komoly változásokat hozott. Egy könyvet olvasva már régebben összeírtam ezeket. Idemásolom.
Pünkösd áthidalta a szakadékokat
Pünkösd ünnepe az első gyülekezet születését és a keresztyén misszió kezdetét jelenti. Jelentős ünnep ez. Pünkösd jelentősége főleg azokban a változásokban mutatható ki, melyeket a Szentlélek kitöltetése az első hívőkben okozott. Mert a tanítványokban is és az első hívőkben megmutatkozó nagy változást a Szentlélek kiáradása okozta. A Szentlélek kiáradása változást hoz. Erről minden újjászületett, hívő ember bizonyságot tehet, de bizonyságot tesz erről a változásról maga a Szentírás is. Figyeljük meg, milyen változások voltak ezek!
I.
Az első változást abban látjuk, hogy Pünkösd áthidalta a templom és az otthon közötti különbségeket. Amikor a Szentlélek betöltötte őket, akkor János Márk édesanyjának házánál voltak összegyűlve, nem pedig a templomban. Nem kötötte őket többé valamilyen „szent hely”, a templom, mert szentté lett épp az a hely, ahol össze voltak gyűlve! „Minden nap, egy akarattal kitartottak a templomban és megtörték házanként a kenyeret.” (ApCsel 2:46-47). Ez is megkülönbözteti a keresztyénséget a többi vallástól.
Mert ugye, egy hindu arccal a Gangesz felé nézve kíván meghalni, mivel azt hiszi, hogy az egy szent folyó… A muzulmán Mekka felé fordulva imádkozik, azt gondolva, hogy az a város szent. Egy zsidó Jeruzsálem ókori köveit csókolva imádkozik a Siratófalnál, mert azt a helyet véli szentnek. Mások becsomagolják vallásukat a szombatba vagy a vasárnapba, és azt különb napnak tartják a többi napnál. Pünkösd arra tanít, hogy szentté válhat az a hely, ahol vagy, ha tested a Szentlélek temploma lett.
Ő bármilyen hitvány bokrot égő csipkebokorrá változtathat! A Szentlélek ajándéka megszenteli a hétköznapokat is. Nincsenek többé szent ceremóniákhoz, szent helyekhez, szent napokhoz, szent személyekhez való kötöttségek, mivel ha benned Isten Szentlelke lakik, akkor minden hely szentté válik, ahol megjelensz, minden napon, minden munkádban. A Szentlélek szentté tesz otthon is, éppúgy, mint a templomban, hétköznap is, éppúgy, mint ünnepnapon. Templommá válhat a családi otthon. Krisztus bölcsője egy jászol volt, az egyházé pedig egy otthon.
II.
Másodszor, Pünkösd áthidalta a férfiak és nők közötti különbséget. A százhúsz főnyi sokaságban asszonyok is voltak (ApCsel 1:14). Ennek a ténynek hordereje manapság talán már nem jelent szenzációt. De akkor ez hallatlanul rendkívüli dolog volt! Pünkösd egy szintre helyezte a nőket és a férfiakat üdvösség szempontjából (Gal 3:28). Nincs különbség többé férfi és nő között, még a tanítványok között sem. A nők éppúgy részesültek a Szentlélek ajándékában, mint a férfiak.
Valamikor csodálkoztak, hogy Jézus a samáriai asszonnyal beszélgetett... Pünkösdkor pedig Jézus férfi tanítványai együtt imádkoznak Jézus női követőivel. Nincs semmi különbség közöttük, ami az üdvösség megnyerését és a Szentlélek ajándékát illeti.
A hindu vagy buddhista vallás szerint egy nő nem üdvözülhet úgy, mint nő: a reinkarnációs elképzelés szerint férfivá kell újból születnie, hogy üdvözülhessen. A muzulmán világ nőkkel való bánásmódja még ennél is elmaradottabb! Ezzel ellentétben Pünkösd óta a keresztyénségben „ahol az Úrnak lelke, ott a szabadság”! (2Kor 3:17) Nincs „szent férfinem”: mindenki egyformán testvér. Nincs ún. „szent család”: Jézus családja ott van a többiekkel. Persze, ez nem jelenti azt, hogy a funkciók felcserélhetők: a férfi és nő szerepe különbözik, de értékük mégis ugyanaz. A Szentlélek tette egyenlővé őket. Az egy Úr, az egy hit és az egy keresztség. (Ef 4:5)
III.
Harmadszor, azzal folytathatjuk, hogy Pünkösd áthidalta a kiváltságosak és nem kiváltságosak közötti különbséget is. A százhúsz főnyi sokaságnak (ApCsel 1:15) egyenlőképpen adatott a Lélek ajándéka, nemcsak a tizenkettőnek! Pünkösd óta nincsenek fokozatok vagy különbségek. A gyülekezetben nincs hierarchia, sem monarchia, sem anarchia.
A Szentlélek az egyes személyek értékét tanítja, tekintet nélkül fajra, nemre, színre, rangra, hivatásra. Péternek el kellett mennie Kornéliushoz „semmi különbséget nem téve” (ApCsel 11:12). A Lélek egyesít: „szívük-lelkük egy volt” (ApCsel 4:32) – mondja az ige. Nincs többé versengés, hogy „ki a nagyobb” (Lk 9:46). Isten népe között a nézeteltérés, a viszály, az összeütközés, a civakodás - vagy éppen szakadás - nem a Szentlélek munkája! Krisztus nem osztódott részekre (1Kor 1:11-13). Csak egyetlen egyetemes anyaszentegyházat hiszünk, amely a szentek közössége. Nincsenek kiváltságosabbak és kevésbé kiváltságosak. Mindenki veheti a Szentlélek ajándékát, egyenlő feltételek mellett. Isten készségesen és szemrehányás nélkül adja.
IV.
Továbbá, Pünkösd áthidalta az öregek és fiatalok közötti különbséget. Mindannyian kaphatták a Lélek ajándékát. „Ifjaitok látásokat látnak, véneitek álmokat álmodnak” (ApCsel 1:17) – idézte Péter Jóel prófétát. A „konzervatívak” és „radikálisak” eggyé válnak a gyülekezetben ugyanazon cél érdekében, a Szentlélek munkája nyomán. Pünkösd áthidalja a szakadékokat. „Péter előállt a tizeneggyel”, pedig kettő sem volt közöttük egyforma! A volt zelóta ott állt a volt vámszedővel!
Mi lenne a gyülekezettel öregek nélkül? De mi lenne fiatalok nélkül? A megfontolás és a kezdeményezés együtt kell ott legyen a gyülekezetben. Ez így volt Pünkösdkor, és ez a minta ma is. Ne válasszuk el egymástól! Ne mellőzzük egyiket sem! Ha a Szentlélek erejével szolgál az öreg és a fiatal, akkor összhang és egyetértés van.
V.
Pünkösd áthidalta a nyelv, kultúra és faj közötti különbségeket. A hindu a szanszkrit nyelvet véli öröknek, ezért azt hiszi, hogy a Védákat nem lehet veszteség nélkül lefordítani. A mohamedán a Koránt tekinti mennyből hullottnak, és azt hiszi, hogy az arab nyelv felülmúlhatatlan. A római egyház a latinhoz ragaszkodik, a keleti a szírhez, a zsidó a héberhez.
A nacionalizmus mindig a magáét véli felsőbbrendűnek a másikéhoz képest. Ezzel szemben a pünkösd arra tanít, hogy az evangélium nem magyarkodás és nem is amerikanizmus! Evangéliumot kell vinnünk minden teremtésnek! Ebben nem lehet kivétel sem pedig kivételezés. Pünkösd óta a keresztyénségnek megfelelő kulcsa van a fajok és osztályok közötti problémák megoldására. Jézus telve volt kegyelemmel (dél-amerikai) és igazsággal (angolszász). A Lélek mindenki számára „haszonra adatik” (1Kor 12:7).
VI.
Pünkösd áthidalta az anyagiak és lelkiek közötti feszültséget, ami abban látható, hogy megosztották javaikat. Az első hívőknek mindenük közös volt: nem kötötte őket a pénz (ApCsel 2:44-45). A Szentlélek ajándéka felszabadította őket az anyagiak rabsága alól (kivéve Anániást és Safirát). Pünkösd nem tiltotta a magánvagyont, de az is kiderül, hogy a szükségesen felüli magánvagyon birtoklása mégis keresztyénietlen dolog. Osztogatni kell. A tékozlás és pazarlás világában a Szentlélek megtanít lemondani, meglátni a másik embert és megosztani mindazt, amivel ő nem rendelkezik.
El kell jutnod oda, amikor a hited beleszól a vállalkozásodba is, az üzletedbe is, a mindennapi harcaidba, a társadalmi kérdésekbe és a politikába
Következtetésként, vagy pünkösd, vagy pusztulás! Nem mehetünk előbbre, ha nem megyünk mélyebbre! A változást ma is a Szentlélek ajándéka hozza. Ne maradjunk a zárt ajtók mögött! Az impresszió (benyomás, megtapasztalás) expresszió (kifejezés) nélkül depressziót szül. Szabadítsuk rá az evangéliumot erre a világra! Isten Szentlélekkel teljes embereket keres. A hatalmas világproblémák, mint az Isten-keresés, a bűnből való gyógyulás, az emberi testvériség, a szociális és gazdasági újjáépítés, világevangélizáció - mind megoldódik, ha a Szentlélek kiárad reánk! „Jöjj, Szentlélek, mennyekből!”
