Jósafát hajói - 1Kir 22:48-50

Jósafát hajói

1Kir 22:48-50 (2Krón 20:35-37)

^{48 (22:49)} És Josafát Társis hajókat csináltatott, hogy aranyért mennének Ofirba, de nem mehettek el; mert a hajók összetörtek Esiongáberben. ^{49 (22:50)} Akkor mondta Akházia, az Akháb fia, Josafátnak: Hadd menjenek el az én szolgáim a te szolgáiddal e hajókon; de Josafát nem akarta. ^{50 (22:51)} És elaludt Josafát az ő atyáival; és eltemettetett az ő atyáival az ő atyjának, Dávidnak városában; és az ő fia, Jórám, uralkodott helyette. (1Kir 22:48-50)

A Veres-tenger egy hosszú és aránylag keskeny sáv, amely az Indiai óceánból a Báb el-Mándeb szorosnál kezdődik, és 2400 km-en át húzódik észak felé. Északi része két ágra szakad, mint az ipszilon két ága. A nyugati ág a szuezi csatornában folytatódik, a keleti ágának végén pedig, az Aqaba öbölben, ott található Esiongáber, ahol Jósafát ún. „Társis” hajókat építtetett, hogy azokkal Ofirba hajózzanak aranyért. Ezek a hajók azonban sohasem hagyhatták el a kikötőt, mert az Úr összetörte őket Esiongáberben, a hajóépítő telepen.

Az előbbiekből már tudjuk, hogy Jósafát igazán cselekedett, de nem mindenben és nem mindig. Egy volt azok közül a királyok közül, akik reformot kíséreltek meg Júdában. Azok sorába tartozott, ahol Ezékiás és Jósiás is van. Időközben azonban Jósafát elindult „a bűnösök tanácsa szerint”, ráállt „a vétkesek útjára”, és beült „a csúfolódók székébe” (Zsolt 1:1). Nemcsak Akhábbal került rokoni viszonyba, hanem Akháb fiával, Akháziával is megbarátkozott. Példája tehát alkalmazható úgy pozitív, mint negatív szempontból.

A hajók összetörésének üzenete főképp vállalkozóknak szóló üzenet, de bizonyára mások is tanulhatnak belőle. Három földrajzi név van megemlítve az igében: Ofir, Társis és Esiongáber. Ofir jelképezi a vágyat, az álmot, Társis jelenti a tervet, az elképzelést, és Esiongáber az álom szertefoszlásának, a rémálomnak a helye.

I. Ofir – az álmodozás és vágyakozás jelképe

Nem tudjuk pontosan hol lehetett Ofir. Mivel Indiának kopt neve Szofir, némelyek úgy vélik, hogy Indiát jelöli. Mások Északkelet-Afrikára vagy az Arab-félsziget délkeleti részére gondolnak, Srí Lanka vagy Malajzia partjaira. Mindenképp, Ofir híres volt az aranyáról kezdettől fogva. Salamon hajósai, a föníciai Hírám hajósaival, háromévenként „aranyat, ezüstöt, elefántcsontokat, majmokat és pávákat” hoztak Ofirból (1Kir 9:26-28. 10:22). Salamon megtette azt, amiről Jósafát álmodozott. Salamonnak sikerült, Jósafátnak azonban nem.

Jósafát arról álmodozott, hogy ő is ofiri aranyat hozat, mintha ez még hiányzott volna a boldogságához… Nemcsak Jósafát, de bizonyára közülünk is vannak sokan, akik szerették volna csónakjukat Salamon Ofírba induló hajóihoz kötni, hogy három év múlva arannyal megrakodva térjenek vissza. Az ember természetében ott van a szerzési vágy. Bárhová megyünk, mindenütt olyan embereket találunk, akik a földi vagyonért küzdenek, hajszolják magukat, küszködnek, hogy valamit összegyűjtsenek maguknak, valamire vigyék anyagilag.

Jósafát hajói azonban sohasem hoztak aranyat. Vajon miért? Isten törvényében az áll, hogy a királynak nem kellett felettébb gazdagnak lennie: „se ezüstjét, se aranyát felettébb meg ne sokasítsa” (5Móz 17:17b). Jósafátról pedig az van feljegyezve, hogy dicsősége és gazdagsága már nagy volt, mielőtt a hajók építésébe kezdett volna (2Krón 18:1). Tehát a telhetetlenség jeleit mutatja az, hogy Ofirba akart hajózni aranyért. Vajon imádkozott-e, mielőtt hozzáfogott volna? Tudhatta volna, hogy „ha az Úr nem építi a házat (vagy a hajót), hiába dolgoznak azon annak építői.” (Zsolt 127:1)

A zsoltáros szerint az Úr beszédei azok, amelyek „Kívánatosabbak az aranynál, még a sok szín-aranynál is.” (Zsolt 19:10) Az Úr Jézus pedig azt üzente Laodiceába: „Azt tanácslom neked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy; és fehér ruhákat, hogy öltözeted legyen… Akiket én szeretek, megfeddem és megfenyítem: légy buzgóságos azért, és térj meg!” (Jel 3:18)

A tisztességes munkával szerzett vagyon nagyon is helyénvaló. Isten Igéje szorgalomra int, nem pedig lustaságra: „Eredj a hangyához, te rest, nézd meg az ő útjait, és légy bölcs! Akinek nincs vezére, igazgatója, vagy ura: Nyárban szerzi meg az ő kenyerét, aratáskor gyűjti eledelét. Ó, te rest, meddig fekszel? Mikor kelsz fel a te álmodból? Még egy kis álom, még egy kis szunnyadás, még egy kis kéz-összefonás, hogy pihenjek, Így jön el, mint az útonjáró, a te szegénységed, és a te szűkölködésed, mint a pajzsos férfiú!” (Péld 6:6-11) A mértékkel végzett munka tisztességes, és Isten bizonnyal meg is áldja azt. Ebből a szempontból csak azt tanácsolhatjuk, hogy eredj Ofirba ha megteheted, és ha akarsz: légy szorgalmas! Tervezz nagyokat és hárítsd el az akadályokat az útból, vállalkozz hittel! De gondold meg, hogy vagyonoddal mindenekelőtt Istennek kell szolgálnod! Ne légy nagyravágyó vagy telhetetlen. Jegyezd meg, hogy „Jobb a kevés igazsággal, mint a gazdag jövedelem hamissággal. Az embernek elméje gondolja meg az ő útját; de az Úr igazgatja annak járását.” (Péld 16:8-9)

II. Társis, a terv és elképzelés jelképe

Társis messze van, és oda sokan igyekeznek. Jónás is oda akart menekülni Isten színe elől. Nagy a tolongás Társisért, és hajóépítők is sokan vannak. Sokan várják a kedvező szelet, hogy felvonják a vitorlákat és a hajózászlót, útnak indulva aranyért. A zászló vígan lobog a kedvező szélben, és a hajó szaporán szeli a habokat Társis felé. Ezt Jósafát is így álmodta meg magának. Nem valami nehéztonnás gőzösök épültek abban a kikötőben, hanem vitorlás hajók. Lehet, hogy a tőkebefektetés sem volt akkora, mint amire a föníciaiak képesek voltak. Jósafát csak kicsiben álmodott: hogy a hajók legalább egyszer fordulnak, és 400-500 talentum aranyat hoznak Ofirból…

Ennek a tervnek a megvalósítására elkezdett „Társis hajókat” építeni. Jobban megértjük, hogy mindez hogyan történt, ha elolvassuk a párhuzamos igeszakaszt a Krónikák könyvéből: „³⁵ Azután Jósafát a Júda királya megbarátkozott Akháziával az Izráel királyával, aki gonoszul cselekedett; ³⁶ Mindazáltal vele megbarátkozott, hogy hajókat készítsenek, melyeken Társisba menjenek; és a hajókat Ésiongáberben készítették. ³⁷ Jövendölt azért Eliézer a Maresából való Dódava fia Jósafát ellen, mondván: Minthogy megbarátkoztál Akháziával, az Úr megsemmisíti a te munkádat. És a hajók mind összetörtek, és nem mehettek Társisba.” (2Krón 20:35-37) Annak idején Salamon a Hírám embereivel építette a hajókat Esiongáberben (1Kir 9:26-28). Abban az időben a föníciaiak voltak azok, akik értettek a hajóépítéshez és a tengeri tájékozódáshoz, hajózáshoz. Salamon emberei is tőlük sajátították el az ehhez szükséges technikát és képességet, majd lehetőséget adtak arra, hogy az esiongáberi kikötőből együtt hajózzanak ki Ofirba. Hírám adta a hajókat és navigátorokat, Salamon adta a kikötőt.

Jósafát épp ezt a tengeri kereskedelmet szerette volna felújítani Ofirral. Ehhez azonban neki is ismeretekre és képességekre lett volna szüksége, meg olyan faanyagra, amelyet csak az északi szomszédoktól kaphatott meg. Esiongáber (Eilat) vidékén csak pálmafák nőnek, amelyek nem alkalmasak hajóépítésre. Akháziának, az Akháb és Jézabel fiának emberei, a korábbi rokoni és baráti kapcsolatok révén bizonyára bortokában voltak azoknak a lehetőségeknek, amelyekre Jósafát vágyott. Ezért találjuk a Krónikák könyvében, hogy „Jósafát a Júda királya megbarátkozott Akháziával” (2Krón 20:35).

Akházia azonban nem volt az Úr követője. „gonoszul cselekedett az Úrnak szemei előtt, járván az ő atyjának és anyjának útján, és Jeroboámnak, a Nébát fiának útján, aki bűnbe ejtette az Izráelt; és szolgált a Baálnak, és azt imádta, és haragra indította az Urat, Izráel Istenét, mint a hogy az ő atyja cselekedett.” (53-54. v.) Jósafát ekkor még nem tanult az Akhábbal való kapcsolatának áldatlan következményeiből és a hajók megépítésében Akháziával szövetkezett, annak ellenére, hogy bizonyára tudta, hogy Istennek nem tetszik az ilyen szövetség. „Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában!” (2Kor 6:14)

Istennek jelen kell lennie nemcsak az ünnepnapokban, hanem a hétköznapi munkánkban is, és hitünknek meg kell mutatkoznia a kapcsolatainkban is. Salamon így ír erről: „Fiam, ha a bűnösök el akarnak csábítani téged: ne fogadd beszédüket. Ha azt mondják: …Minden drága marhát nyerünk, megtöltjük a mi házainkat zsákmánnyal; Sorsodat vesd közénk; egy erszényünk legyen mindnyájunknak! Fiam, ne járj egy úton ezekkel…” (Péld 1:10-16) Tanulva a hajók összetöréséből és a próféta figyelmeztetéséből, másodszor már nem volt hajlandó szövetkezni Akháb fiával (50. v.).

III. Esiongáber az álom szertefoszlásának, a rémálomnak jelképe

A hajók Esiongáberben, a Veres-tenger partján épültek, nemcsak azért, mert a Földközi-tenger partvidéke túl sekélyes vizű, és alkalmatlan a kikötők építésére, hanem főképp azért, mert Ofirba innen kellett útnak indulni. Salamon idejében is innen indultak a hajók Ofirba. Ám ezúttal a megépített hajók összetörtek Esiongáberben. Miért történt ez? Annyi hajótörés van manapság is. Miért történik ez meg?

Némelykor azért történik hajótörés, mert a hajó túlságosan gyengén volt megépítve és nem bírta a hosszú utat. Sokat számít a felhasznált faanyag, számít a terv és számít a kivitelezés. A gyorsan meggazdagodni vágyók nem ügyelnek a részletekre. A három éves utat szeretnék lerövidíteni: megtenni akár két év alatt azt, ami Salamon hajósainak három éve alatt sikerült. De a szolid, erős vázat nem helyettesítheti a cifra festés! Az Úrtól kért házastársat és Isten előtt megharcolt döntéseket nem helyettesítheti a pillanatnyi hangulat és testi indulat hatására meghozott döntés. A gyengén összetákolt hajók idő előtt össze fognak törni!

Máskor a karbantartás hiánya okozza a süllyedést. Ha nem cserélik ki az elkorhadt deszkákat, akkor azok olyankor fogják beengedni a vizet, mikor az óceán legmélyebb pontja fölött kellene átvitorlázni! A bűn férge átfúrja, megrongálja a legjobban épült hajókat is és karbantartás nélkül előbb-utóbb összetörnek.

Azonban a hajók azért is összetörnek, ha Isten összetöri őket. Pedig jól szárított, válogatott fából épültek, a legjobb terv szerint, figyelmes munkával. Így építhette Jósafát is ezeket a hajókat. Figyelte a szelet, az áramlatokat, és a csillagok járását. Micsoda keserűség lehetett a szívében, amikor meghallotta, hogy egy tragikus vihar áldozatai lettek! Egy próféta, „Eliézer a Maresából való Dódava fia” tudomására hozta, hogy mindez miért történt: „Minthogy megbarátkoztál Akháziával, az Úr megsemmisíti a te munkádat.” (37. v.)

Istennek jó célja volt a hajók összetörésével: igaz, hogy a hajókkal együtt összetörte Jósafát dédelgetett álmait és terveit, de véget vetett annak az istentelen barátságnak is, amely őt veszedelembe sodorta. Nagy baj a hajók összetörettetése, de bizonyára még nagyobb bajtól óvta meg a királyt. Bizonyára fájdalmas dolog lehetett. Az emberek jajgattak: Micsoda pusztulás! Micsoda csőd! Miközben a tisztán látó mennyei seregek örvendeztek, hogy Jósafát kiszabadult a pokol karmaiból! Legyenek áldottak az ilyen veszteségek! Jöjjenek hirtelen, végezzék gyorsan pusztításukat! Az ilyen hirtelen fordulatokban felébred a kabinjában szendergő utas, de nem kell vádolnia a kormányost, mert halálos veszedelemtől mentette meg az életét.

A vihar munkáját lehetett volna véletlenszerű, természeti katasztrófának is minősíteni, de az nem a véletlen műve volt, hanem Isten megelőző intézkedése. Az Úr törte össze a hajókat! A vihar azt tette, amit Isten parancsolt, mert az Ő szavára engedelmeskednek a szelek és a tenger (Mt 8:27).

Az Úr összetöri a hajóinkat, hogy megtanuljunk Benne bízni és az Ő értékeit értékelni.

Az összetört hajók arra tanítanak, hogy ne válasszunk barátokat azok közül, akik nem félik az Urat. Az istentelenség egy ragályos, fertőző betegség. Biztonságosabb dolog megmaradni az Úr népének táborában.

Az összetört hajók alázatra tanítanak: „Az embernek elméje gondolja meg az ő útját; de az Úr igazgatja annak járását.” (Péld 16:9)

Az összetört hajók kegyelemről beszélnek. Isten jóra fordítja még a veszteségeinket is.

Az összetört hajók a fegyelmezés eszközei: „Bármely fenyítés ugyan jelenleg nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, ámde utóbb az igazságnak békességes gyümölcsével fizet azoknak, a kik általa gyakoroltatnak.” (Zsid 12:11)

Az összetört hajóknak prófétai üzenetük van. Eljön a nap, amikor hajóink mind összetörnek. Semmit sem vihetünk magunkkal. Csak az marad meg, amit a mennyei bankba fektettünk be. „…Gyűjtsetek magatoknak kincseket mennyben, ahol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti, és ahol a tolvajok ki nem ássák, sem el nem lopják. Mert a hol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is.” (Mt 6:20-21)