A gyermekek nevelése - Péld 22:6

A gyermekek nevelése

Péld 22:6

n  A szülőkkel való kapcsolat valódi polgárháborúba fajulhat a kamaszkor idejére!

v  Az első csatározások úgy 13 éves korban kezdődnek, aztán 18 tájékára totális háború dúlhat, minden fronton.

v  Később csökken a harci láz, de huszonéves korban is lehet otthon nagyon puskaporos a levegő...

Ø  Pedig mindez csupa olyan emberek között történik, akik őszintén szeretik egymást!

I. A mai helyzet különbözősége

n  Mindig voltak viták és generációs különbségek, de a maiak mégis másak.

v  Régebben a társadalom támogatta a család intézményét – mára legnagyobb ellensége lett.

Ø  A zenei fejlődésben könnyen lemérhető a változás. Lásd először Eddie Fisher, Oh, My papa című érzelgős dalát, 1953-ból:

Ó, papa, csodálatos voltál nekem,

Ó, papa, mindig jó voltál velem,

Senki oly kedves és szeretnivaló,

Olyan megértő nem lehet, olyan csupa-jó.

Elmúlt már az az idő, mikor térdére vett,

S hogy a könnyem is felszáradt, úgy nevetett.

Ó, papa, olyan vidám és imádnivaló,

Mindig jópofa, mindig bohóckodó,

Ó, papa, csodálatos voltál nekem,

Hiányzol nagyon, nem vagy már velem,

Ó, papa, ó, papa!

n  Innen látszik, hogy ha voltak is nézeteltérések, a család az család volt, és ezek voltak azok az érzések, amiket egy gyermek érzett az apja iránt.

v  De idézhetnénk József Attila Anyám, vagy Petőfi Egy estém otthon c. versét

n  Azóta a helyzet megváltozott: a filmek és dalok nagy része a nemzedéki lázadást tűzte zászlajára.

v  A rock ’n roll előbb humorosan, majd elfajultan, tömeg-kultúráltan a lázadást hirdette.

Ø  Abban az időben mindenki a fiatalok és öregek közötti „szakadékról” beszélt... A kamaszok és egyetemisták eldöntötték, hogy soha-de-soha nem fognak bízni a harmincon felüliekben! 

n  1968-ban az egyik sláger arról énekel, hogy megöli az apját. A szám végén puskalövés hallszik, melyet rettenetes hörgés és nyögés követ. (The Doors (Jim Morrison): The End, Viva Records.)

n  1984-ben már úgy énekelnek az apáról, mint undorító moslékról, nyápic kis senkiről, akit a klipben kilöknek egy emeleti ablakon. 

n  Egy évvel korábban az I Saw Your Mommy c. dalban az anya haláláról énekelnek:

Láttam az anyukád, és láttam halálát,

Figyeltem, hogy a vére hogy csordogált,

Összeragadtak az ujjai a levágott lábán,

Le is fotóztam, mert marha jó látvány.

Láttam az anyukád, és láttam a halálát,

Láttam, amiben feküdt, azt a nagy vértócsát,

Ennél szebbet assz’em, el se lehet gondolni,

Ahogy az anyukád épp előttem nyuvadt ki.

v  Sorolhatnám, mert van ennél még szörnyűbb is, ahol az anyát felgyújtják az ágyában, majd egy baseballütővel agyonverik, feldarabolják ici-pici miszlikbe... A lemezekből sok-százezer példányt adtak el.

Ø  Milyen rövid kellett ahhoz, hogy az érzelgős „Ó, papa” odajusson, hogy „Anya, ma éjjel meghalsz”. (Ice-T és Body Count: Momma’s Gotta Die Tonight, 1992.)

n  Amint említettem, mindennek a családellenes hangulat, az egész világon.

v  Amihez hozzájárul a drogfogyasztás, a szexre és erőszakra buzdító propaganda, a rock-sztár ideál.

Ø  A Music TV, amely az összes létező adók közül a legrombolóbb hatású zenét sugározza, 75 országban, 231 millió házban vehető...

n  Én nem gyűlöltem a szüleimet – de volt, amikor mégis úgy gondoltam, hogy üresben jár a szájuk. (James Dobson is beszél hasonlóról...)

v  Történt veled ilyesmi? Őrzöl ilyen sebeket? Okoztál te is fájdalmat?

Ø  Miért van ez? Hiszen a szüleitek őszintén szeretnek és bármit készek lennének megtenni!

II. A baj oka: a hatalmi harc

n  Ki ne szeretne főnök lenni? Már az egynapos csecsemő is irányítani akarja a körülötte élő felnőtteket, a maga módján!

v  Ez történik, ha a gyermek elszökik, ha nem hajlandó házi feladatot írni, ha a két házastárs veszekszik a pénzen... A központi üzenet: „Nem engedem, hogy mások irányítsák az életem, mert a saját dolgaimról a magam feje szerint akarok dönteni.”

v  Az irányítás megszerzését akarja mindegyik... 

Ø  Sok fiatal nem hajlandó megvárni, amíg az önállóságot fokozatosan, a felnőttá válás folyamatában, a tapasztalat és felelősségérzet fejlődősével együtt részletekben kapja meg... Mindent egyszerre, és most akar! Jogot akar mindahhoz, amit e felnőttek tesznek.

n  A szülők dilemmába kerülnek: folytatniuk kellene gyermekük nevelését, hiszen még kiskorú. De azt is tudják, hogy gyermekük fölötti hatalmuk korlátozott.

v  Még tizenévesek között is rendkívüli nagy eltérések lehetnek, a fejlődés terén. Van, aki 16 évesen már felnőtt, míg a másiknál teljességgel hiányzik az önkontroll...

n  Gyermeket nevelni olyan valami, mint papírsárkányt eregetni szélcsendben: apa és anya rohannak lefele a domboldalon, kezükben a zsinór, aminek a végén ott bukdácsol a jópofa kis sárkány, de nem akar felemelkedni. Aztán mégis felszáll... 4-5 méterre odább újra leesik. Egyre több veszély leselkedik rá: villanydrótok meg terebélyes fák... Ijesztő. Felemelkedik-e egyáltalán? Aztán hirtelen szél támad, és felrepíti a magasba. Száll, száll, egyre magasabbra, engedik a zsineget olyan gyorsan, amilyen gyorsan csak tudják... egyre nehezebb tartani... már csak a végét tartják... két újjal, lábujjhegyen... aztán nem bírja tovább: a sárkány elszabadul! Apa és anya állnak és nézik, hogyan száll a napfényben egyre magasabbra, míg eltűnik szemük elől.

v  Gondolj bele, vajon mit éreznek ők az elengedés pillanatában!

n  Természetes, hogy amíg gyermek vagy: alárendelt viszony van: még nem tudod eldönteni, hogy mi a jó és mi a rossz.

n  Ez majd mellérendelt viszonnyá fejlődik: barátok lesztek.

n  Ezt követi a szerepcsere fordított viszonya: ahogy öregednek, már ők függnek tőled... Te magad válsz gyermekeid „fiává” vagy „leányává”.

III. Megoldások

n  Az „amish” módszer

v  Kicsi kortól kezdve szigorú szabályok szerint nevelnek, beosztva minden percet. 16 éves korig.

Ø  16 éves korban egyszerre „felszabadulnak”, és minden korlátozás véget ér: szabadon ihat, cigizhet, randizhat, házasodhat – bármit megtehet, olyasmit is, amitől a szülők haja az égnek áll!

Ø  De nagy részük nem úgy tesz! Bár elhagyhatnák a közösséget, legtöbbjük mégsem teszi.

v  Szerintem ez a „rumspringa”-elv minálunk nem vezetne jóra. Nem alkalmazható: a hirtelen keletkező hatalmi űr beláthatatlan károkkal járhat.

n  A fokozatos „felnőtté avatás”

v  A jogok átruházását kicsi korban meg kell kezdeni, és apró lépésekben haladni előre.

Ø  Ha a gyermek be tudja fűzni a cipőjét, akkor hagyni kell, hogy tegye, sőt, attól kezdve el is kell várni tőle! Ha nem téved el iskolába menet, át tud kelni az úton, akkor el lehet engedni egyedül. Évről-évre egyre több szabadságot, és azzal együtt felelősséget ruházni rá.

v  Persze, ehhez lenne egy pár hozzáfűzni valód, ahogyan a szüleid teszik, vagy nem teszik ezt.

v  Legyél türelmes hozzájuk: szülőnek lenni nagyon nehéz dolog, manapság. Még azok is összezavarják a dolgokat, akik nagyon akarják jól csinálni...

v  Készülj fel lélekben arra, hogy te sem leszel tökéletes szülő, bármennyire szeretnél... Mikor neked lesz gyermeked,, látni fogod, hogy ugyanazokért a hibákért fog neked szemrehányást tenni, amelyeket annak idején te felróttál a szüleidnek.

n  Tudnod kell, mikor jött el az ideje, hogy elköltözz hazulról.

v  Vannak huszonévesek, akik szüleik nyakán élnek, mert nem tudja, mihez kezdjen önmagával. Ez generálja a bajokat.

Ø  Így szüleid továbbra is „kisfiam/kislányom” kezelésben részesítenek... Nem tudnak rád úgy tekinteni, mint felnőttre.

Ø  Idegesíteni fogja őket, ahogyan élsz: ahogyan rendezed (vagy nem rendezed) a szobádat – tetanuszoltást kell kérni, mielőtt valaki belépne... Nem szeretik, hogy milyen zenét hallgatsz... Ők korán kelnek, te pedig versenyt alszol a mormotával... Apád autóját úgy vezeted, mintha kamikaze autóiskolában tanultál volna...

v  Egyik családban a hadiállapot azt eredményezte, hogy a szülők kifüggesztettek egy hirdetést a hűtőszekrényre: SRÁCOK! Elég már ŐSETEK állandó piszkálódásaiból? RAJTA! Költözzetek el, szerezzetek magatoknak állást, és fizessétek ki a saját számláitokat! MOST tegyétek, amikor még mindent tudtok!

Ø  De a fiúk nem értették meg a célzást... A TV-t nézték, és azon vitatkoztak, hogy ki vigye le a szemetet...

n  Ha túlzottan sokat ülsz a szüleid nyakán, olyan vagy, mint az a bébi, aki nem siet a megszületéssel... Miért is tenné? Minden oka megvan, hogy ott benn maradjon még egy kicsit... ott meleg és biztonság van, ráérős világ, ahol minden kívánsága teljesül: nem kell tanulni, dolgozni, szót fogadni...

v  De hát, Isten úgy rendelte, hogy 9 hónap után, tetszik, nem tetszik, meg kell születni! Muszáj! Mert másképp megrekedne a fejlődésben – kénytelen megszületni még akkor is, ha kicsit hideg ez a világ, és kapni is fog egy párat a fenekére... Mindenki jól jár, ha végre megszületik, főképp az édesanyja.

v  Egy nap el kell vágnod a köldökzsinórt, és a magad lábára kell állnod!

n  Ha elköltöztél és azután visszaköltöztél, tapasztalnod kel, hogy szüleid semmit sem változtak az évek során: továbbra is meg akarják mondani, hogy mit egyél, mit vegyél fel, kivel barátkozz... És ilyenkor robban a bomba!

v  Van, aki 18 évesen „szabad” lehet, mert elköltözik egy másik városba... Némelyek ilyenkor megvadulnak. Mások „rákapnak” a szabadságra és nem hajlandók feladni.

v  Adj időt a szüleidnek, hogy ők is „megtanulják”, hogy te felnőtt lettél... Ne akarj mindent egyszerre! Egyenrangú félként fognak kezelni, de ahhoz idő kell.