A hadakozás és a békesség ideje - Préd 3:8b

A hadakozás és a békesség ideje

Préd 3:8b

„Ideje van hadakozásnak és ideje a békességnek.”

n A hívők harcra születtek. A harc szellemi téren folyik, de valóságos háborúról van szó. Timótheusnak például meg kell harcolnia „a hitnek szép harcát” (1Tim 6:12), és a munkának terhét kell hordozza, mint Jézus Krisztus jó vitéze/katonája (2Tim 2:3). Pál kijelentette önmagáról: „Ama nemes harcot megharcoltam” (2Tim 4:7).

n Amikor mi kijelentjük, hogy Istenhez tartozunk, ezzel hadat üzentünk az ördögnek. Persze, ahogyan a harcokat megharcoljuk, részesülünk a békesség áldásában is. De míg az életünk tart, ideje van a hadakozásnak és ideje van a békességnek. A hívő élet az egész Bibliában, de főképp az Újszövetségben, hadakozáshoz van hasonlítva.

n Az igazi béke nemcsak életünk harcának végén van, amikor kiírják, hogy „béke poraira”. Már most igazi békénk lehet. A harc közepette is ideje van a békességnek.

I. Meghívás hadakozásra

n A harcok ideje az ellenőrzés alól kiszabadult indulatokból erednek, mondja Jakab apostol: „¹ Honnét vannak a háborúk és harcok közöttetek? Nem onnan-e a ti gerjedelmeitekből, amelyek a ti tagjaitokban vitézkednek?” (Jak 4:1), a sértések kijavítása miatt (1Móz 14:14 – „¹⁴ Amint meghallotta Ábrám, hogy az ő atyjafia fogságba esett, felfegyverezte házában nevekedett háromszáz tizennyolc próbált legényét és üldözve nyomult Dánig.”), vagy jogos önvédelem esetén (2Sám 10:3-6) [Charles Bridges]. Az Úr tettei között ott van az is, hogy „Hadakat némít el a föld széléig; ívet tör, kopját ront, hadi szekereket éget el tűzben.” (Zsolt 46:9), „Szórd szét a népeket, akik a háborúban gyönyörködnek.” (Zsolt 68:30). „¹⁴ Békességet ad határaidnak.” (Zsolt 147:14)

n Most csak a keresztyén harcáról fogunk szólni.

n Jel 12:9-11 – „⁹ És vetteték a nagy sárkány, ama régi kígyó, aki neveztetik ördögnek és a Sátánnak, ki mind az egész föld kerekségét elhiteti, vetteték a földre, és az ő angyalai is ő vele levettetének. ¹⁰ És hallék nagy szózatot az égben, a mely ezt mondja vala. Most lett meg az üdvösség és az erő, és a mi Istenünknek országa, és az ő Krisztusának hatalma; mert a mi atyánkfiainak vádolója levettetett, ki vádolja vala őket éjjel és nappal a mi Istenünk előtt. ¹¹ És ők legyőzték azt a Bárány véréért, és az ő bizonyságtételüknek beszédéért; és az ő életüket nem kímélték mind halálig.”

n Felfedezhetjük az ellenséget, tanulmányozva az Igében a neveit és a taktikáját.

n Négy nevet találunk itt az ellenségre: „a nagy sárkány” – mert pusztító. Péter „ordító oroszlán”-nak nevezi (1Pt 5:8).

v  Továbbá, a másik neve: „a régi kígyó” – mert bűvöletében tart. Alattomosan.

v  Ördög, „Diabolos” – a Szétdobáló, a Vádoló.

v  És „Sátán” – mert Ellenkező mindazzal, ami szent, igaz és jó.

n Lássuk az ő taktikáit is:

v  „elhiteti az egész föld kerekségét” (Jel 12:9)

v  Ő „a testvérek vádolója” (Jel 12:10)

n Elhitetés/félrevezetés és vádolás. Előbb félrevezetéssel lázadásra szólít, majd vádol, amíg személyiségét tönkreteszi.

v  Ez nem semlegesíti az ember felelősségét Isten előtt, de megmagyarázza a lázadás következményeit. Felfedezhetjük jelenlétét, erejét és céljait a világban.

n Nemcsak felfedezni tudjuk az ellenséget a Biblia alapján, hanem legyőzni is.

n „És ők legyőzték azt a Bárány véréért” (Jel 12:11). Az Úr Jézus halála tette lehetővé a győzelmet. Kol 2:15 – „¹⁵ Lefegyverezvén a fejedelemségeket és a hatalmasságokat, őket bátran mutogatta, diadalt vévén rajtok abban.”

v  Zsid 2:14 – „¹⁴ Mivel tehát a gyermekek testből és vérből valók, ő is hasonlatosképpen részese lett azoknak, hogy a halál által megsemmisítse azt, akinek hatalma van a halálon, tudniillik az ördögöt.”

v  Jézus az ő halálával semlegesítette a Sátán győzelmét azok felett, akik megváltásban részesültek.

v  Még itt van, harcol, de végső veresége már megpecsételődött.

n A győzelem az Ige által adatik. Az Igében erő van. Láthatjuk ezt az Úr megkísértetésekor – Mt 4:1-11. „Meg van írva…” Az Isten Beszéde a Lélek kardja – az egyetlen támadó fegyver. „Ef 6:17)

n A Krisztus Lelkével győzzük le az ördögöt. Krisztus is a Lélektől vitetett a pusztába.

n A VÉR, az IGE és a LÉLEK ereje adja a győzelmet.

v  Az anyahajót a fregattok, a tengeralattjárók és a repülőgépek védik. Egyébként ki van szolgáltatva az ellenségnek.

II. Meghívás békességre

n A békesség a Bibliában az egészséggel, jóléttel, biztonsággal kapcsolatos.

v  „Nincs békesség, így szól az Úr, az istenteleneknek!” (Ézs 48:22) „Nincs békesség, szól Istenem, a hitetleneknek!” (Ézs 57:21)

n Személyes békesség – Ef 2:14 – „Ő a mi békességünk”.

v  „Az én békességemet adom néktek” – Jn 14:27. Ilyet a világ nem adhat, de nem is veheti el.

v  A békesség Istentől van. Isten a békesség Istene (Zsid 13:20)

v  Nincs békesség addig, míg Istent nem hívják meg a tárgyaló asztalhoz.

n Békesség Istennel – Róm 5:1. Ezt nem rabolhatja el senki.

n Az Isten békessége – Fil 4:7, mely minden értelmet felülhalad. Ez egy belső lelkiállapot. A tenger felszíne háboroghat, de a mélyben béke van.

n Békességes élet, békességre igyekezés – Róm 12:18. Mt 5:9. Az egységet a gyülekezetben „a békességnek kötelékében” kell megtartani (Ef 4:3). Mily jó és gyönyörűséges, mikor (békességben) együtt lakoznak az atyafiak (Zsolt 133). Egy megosztott gyülekezet mindig az ellenség, az ördög munkája. Jézus egységért imádkozott (Jn 17:21).

n Imádkoznunk kell, hogy békességes életet éljünk – 1Tim 2:2-4.

v  A békesség evangéliumát kell hirdetnünk – Róm 10:15 – „Mily szépek a békesség hirdetőknek lábai, akik jókat hirdetnek!”

n E világban hallani fogunk háborúkról és háborúk híreiről… (Mt 24:6). A Békesség Fejedelme viszont békét hoz. Diadalmat ad nekünk, naponta, és egykor végleg. – 1Kor 15:57.