Ideje van a sírásnak és ideje a nevetésnek - Préd 3:4a

Ideje van a sírásnak és ideje a nevetésnek

Préd 3:4a

n  Horatio Spafford 1828-ban született. Elvesztette minden vagyonát, amikor Chicagoban leégtek a házak. Azt követően, pihenni akart menni Angliába, elküldve előre családját egy hajóval, de a hajó elsüllyedt, és négy gyermeke odaveszett. 11, 9, 7, és 2 évesek voltak. Felesége, akit kimentettek, táviratozott, hogy „egyedül megmenekültem”. Horatio azonnal hajóra szállt, hogy feleségével találkozzon. A kapitány jelezte neki, hol volt az a hely, ahol a tragikus esemény történt. Akkor lement a kabinjába, és megírta azt az éneket, hogy „Ha Isten békéje lakja szívemet, úgy dúlhat vihar ellenem, Elzengi szívem hittel ez éneket: Az Úrban, az Úrban jó nekem.” – Hith. 243.

n  Az Úr Jézusról egyszer van említve, hogy örült, (Lk 10:21-ben), de többször, hogy sírt. Sírt Lázár sírjánál, szomorkodott a pásztor nélkül való nyáj láttán, és sírt a megtéretlen város fölött.

v  Ideje van a sírásnak és ideje a nevetésnek.

I. A sírás képessége

n Van egy népszerű vélemény, miszerint a sírás bukott természetünkkel, bűnös életünkkel kapcsolatos. De a Szentírás ezt nem támasztja alá. Ugyanis, Megváltónknak nem volt bukott természete, sem bűnös élete, mégis sírt. Van tehát szent sírás, vannak szent könnyek is. Persze, ennek az ellenkezője is igaz: a bűnös, bukott ember sírhat bűnei fölött, lelkiismeretének önvádjában, keserűségében, megkeményedett lázadásában. A pokol úgy van leírva, mint „ahol lesz sírás és fogak csikorgatása” – Mt 8:12.

n A sírás képességének vizsgálatában a két pozitív lehetőséget fogjuk közelebbről megvizsgálni:

A. Mindenekelőtt a természetes könnyhullatás lehetőségét vizsgáljuk meg.

n Van idő, amikor semmi egyebet nem tehetünk, csak sírhatunk.

n Ilyen az elválás ideje.

v  Például, amit Timótheus érzett, amikor Pált letartóztatták és el kellett válniuk. Erre emlékezik Pál, amikor levelet ír neki: „Kívánván téged látni, megemlékezvén a te könnyhullatásaidról, hogy örömmel teljesedjem be.” – 2Tim 1:4.

v  Az efézusi vének sírtak, amikor Páltól búcsút vettek, utoljára: „Mindnyájan pedig nagy sírásra fakadtak; és Pálnak nyakába borulva csókolgatták őt.” – ApCsel 20:37.

n Ugyanígy, a gyász ideje is a sírás időszaka, mert ez is az elválás ideje.

v  Maga Jézus is sírt a Lázár sírjánál – Jn 11:35 (ez a legrövidebb igevers az ÚSz-ben).

n  Aztán szomorkodunk a halandóságunk miatt, vágyva a szabadulásra

v  „Az egész teremtett világ, egyetemben fohászkodik és nyög mind idáig.” – Róm 8:22.

v  „Azért is sóhajtozunk ebben, óhajtván felöltözni erre a mi mennyei hajlékunkat.” – 2Kor 5:2.

v  A zsoltáros arra kérte az Urat, hogy „szedje tömlőjébe könnyeit” – Zsolt 56:8 (9)

B. A természetes sírás mellett van lelki sírás is, amikor a lelki fájdalom miatt hullnak a könnyeink.

v  John R. W. Stott már 1969-ben megfogalmazta egy írásában (When Should a Christian Weep? – 107-108. old.) hogy az evangélizálás arra a szintre lett lealacsonyítva, hogy „jöjj Jézushoz, hogy boldog légy!”. A keresztyén gyülekezetek alap-hangja ez lett, hogy „legyünk boldogok!”. Ezt tükrözik a keresztyén folyóiratok és magazinok (főképp az ifjúsági és női magazinok). Szívesen idézik azokat az igéket, amelyek az örömről szólnak: Örüljetek az Úrban mindenkor… (Fil 4:4)

v  De ez nem az igazi, bibliai arca a hívőnek! Mert az a Jézus, aki azt mondta, hogy „Bízzál, fiam!...” (Mt 9:2), Ő a Fájdalmak Férfija volt!

n A bűnbánat, a töredelem könnyei

v  Az igazi hívők „Mint bánkódók, noha mindig örvendezők” – 2Kor 6:10.

v  Erre nézve a bűnös asszony a példa a farizeus Simon házában, aki könnyeivel öntözte Jézus lábait és hajával törölte meg. (Lk 7:38) A bűnbánat könnyei voltak azok, és a bűnbocsánat miatti hála könnyei.

v  Ha van „szentelt víz”, akkor ez az, amiből többre lenne szükség! A megtérés megkérdőjelezhető, ha nem volt sírás a bűn miatt. Hogyan lehet bűnbánat, ha nincs bánat?

n Az együttérzés könnyei

v  „Mikor pedig látta a sokaságot, könyörületességre indult rajtok, mert el voltak gyötörve és szétszórva, mint a pásztor nélkül való juhok.” – Mt 9:36.

v Együttérzés könnyeit hullatta Jeremiás a Siralmak könyvében.

v Igehirdetők számára főképp a gyász idején, amikor idegileg és érzelmileg összeomlik valaki, a lelkipásztor együtt sír a sírókkal. Pedig ő többször lát ilyet, mint más. Mégsem teheti meg, hogy úgy nézi végig, mint kívülálló és idegen, aki nem tud sírni a sírókkal!... Ez abnormális érzéketlenség lenne, és képtelenné tenné őt a vigasztalásra is.

v Az igehirdető számára jelentkezhet az a kísértés, hogy elfoglalttá teszi magát, anélkül, hogy az Úrral közösségben lenne, utat mutat, anélkül, hogy ő maga járna az úton, kiszolgálhatja az Igét, anélkül hogy ő enne belőle. Ezért válik közömbössé, amikor sírni kellene. Ilyenkor vakká válhat arra, hogy meglássa saját bűneit (csak a másét látja), süketté válik Istenre figyelni, és szíve sincs érezni az Úr jelenlétét. Rutin lesz számára az igehirdetés.

v A sírás ilyenkor gépies és mesterkélt lesz. (Van, aki a jegyzetébe is beírta, hogy hol kell sírni…) Akár minden második mondatot képes sírva mondani – de az a sírás nem igazi! Az csak színjátszás.

v Az újságok meghökkentő szalagcímei, a híradó beszámolói a gonoszságokról hidegen hagyhatnak téged… Végignézed a véres jelenetet, és a szemed sem rebben! Nem tudsz sírni!

v Pedig, ideje van a sírásnak! Főleg, ha ilyen siralmas állapotba jutottunk.

n  A nyugtalanság, aggódás, törődés könnyei.

v Ez különbözik az együttérzés könnyeitől. Az együttérzés fakadhat a törődésből, de a nyugtalanság, aggódás, törődés könnyei vezethetnek féltékenységhez, megütközéshez, társadalmi cselekvéshez is. A zsoltáros így szól: „Víznek folyásai erednek az én szemeimből azok miatt, akik nem tartják meg a te törvényedet.” – Zsolt 119:136.

v Az Úr Jézus így sírt Jeruzsálem felett is: Lk 19:41-42 – „Mikor közeledett, látván a várost, sírt azon. Mondván: Vajha megismerted volna te is, csak e te mostani napodon is, amik néked a te békességedre valók! De most elrejtettek a te szemeid elől.”  Mt 23:37 – „Jeruzsálem, Jeruzsálem! Ki megölöd a prófétákat és megkövezed azokat, akik te hozzád küldettek, hányszor akartam egybegyűjteni a te fiaidat, miképpen a tyúk egybegyűjti kis csirkéit szárnya alá; és te nem akartad.” Lk 23:28  - „Jézus pedig hozzájuk fordulván, monda: Jeruzsálem leányai, ne sírjatok én rajtam, hanem ti magatokon sírjatok, és a ti magzataitokon.”

v Ilyen aggódó könnyeket hullatott Pál apostol is: megtéretlen és hitetlen zsidó honfitársainak sorsa annyira nyomta a szívét nappal és éjjel, hogy sírni tudott miatta: Róm 9:1-3 - „Igazságot szólok Krisztusban, nem hazudok, lelkiismeretem velem együtt tesz bizonyságot a Szent Lélek által, ² Hogy nagy az én szomorúságom és szüntelen való az én szívemnek fájdalma; ³ Mert kívánnám, hogy én magam átok legyek, elszakasztva a Krisztustól az én atyámfiaiért, akik rokonaim test szerint.”

v A Filippi levélben arról is beszél, hogy „Sokan élnek másképpen: akikről sokszor mondtam nektek, most pedig sírva is mondom, hogy ők a Krisztus keresztjének ellenségei.” – Fil 3:18.

v George Whitefieldről az van feljegyezve (J. C. Ryle részéről), hogy a nép nem tudta gyűlölni azt, aki annyit sírt a lelkük sorsa miatt!

v R. W. Dale kritikusan viselkedett D. L. Moody iránt addig, amíg el nem ment őt meghallgatni. Később azt mondta, hogy Moody sohasem tudott könnyek nélkül beszélni az elveszettekről!

v Ilyen könnyeket hullatott Jeremiás: „Bárcsak a fejem vízzé változnék, a szemem pedig könyhullatásnak kútfejévé, hogy éjjel-nappal sirathatnám az én népem leányának megöltjeit!” – Jer 9:1.

II. A nevetés képessége

n Van mindenekelőtt egy természetes nevetés, amely jellemezheti az embert. Nevetni – isteni ajándék, amikor egy pillanatra elfelejthetjük a bajokat, és örülni tudunk. A nevetéssel az arc összes izmai működésbe jönnek!

n A természetes nevetés jellemzi azt, akinek derűs lelkülete van. Erről szól a bölcs:

n Péld 17:22 – „A vidám elme jó orvosságul szolgál; a szomorú lélek pedig megszárítja a csontokat.” Péld 15:13. 15. – „¹³ A vidám elme megvidámítja az orcát; de a szívnek bánata miatt a lélek megszomorodik.” „¹⁵ Minden napjai a szegénynek nyomorúságosak; a vidám elméjűnek pedig szünetlen lakodalma van.”

n A derűs lelkületű emberek társaságában élvezet lenni!

n Van azonban a léleknek a nevetése, öröme, amely több a fizikai, természetes nevetésnél.

v  Karácsonykor az angyal „hirdetett nagy örömet, mely az egész népnek öröme lesz”.

v  Az Úrnál „teljes öröm van, és gyönyörűségek örökké”. (Zsolt 16:11).

v  Az Úr Jézus azt akarta, hogy követőinek teljes örömük legyen.

v  Jn 15:11 – „Ezeket beszéltem néktek, hogy megmaradjon ti bennetek az én örömem és a ti örömetek beteljék.”

v  Jn 16:24 – „Mostanáig semmit sem kértetek az Atyától az én nevemben: kérjetek és megkapjátok, hogy a ti örömetek teljes legyen.”

v  Jn 17:13 – „Most pedig te hozzád megyek; és ezeket beszélem a világon, hogy ők az én örömemet teljesen bírják önmagukban.”

n Ez az öröm nem testi, hanem lelki természetű. Ugyanúgy, mint a sírásnál, a nevetés is lehet mesterséges és erőltetett.

v  Egy híres komédiásról/bohócról van feljegyezve, hogy mély depressziójában és elkeseredettségében elment a pszichiáterhez, akinek megvallotta, hogy semmi értelmét nem látja az életének, minden üres és tartalmatlan. A pszichiáter többek között azt ajánlotta, hogy menjen el a városban működő cirkuszba, és hallgassa meg az ott előadó komédiást. Erre, nagyobb szünet után, azt a választ kapta, hogy „én vagyok az a komédiás!”

v  Gal 5:22 – „A Szentlélek gyümölcse: …öröm.” De tudni kell, mit kell érteni ez alatt!

n A bűnbocsánat feletti öröm ez (mint a tékozló fiú hazajövetelekor).

v  A bűnbocsánat tudata nélkül nincs igazi lelki öröm! Zsolt 32:1-2 – „Boldog az, akinek hamissága megbocsáttatott, vétke elfedeztetett. Boldog ember az, akinek az Úr bűnt nem tulajdonít, és lelkében csalárdság nincsen.”

v  Róm 5:1-2 – „Megigazulván azért hit által, békességünk van Istennel, a mi Urunk Jézus Krisztus által, Aki által van a menetelünk is hitben ahhoz a kegyelemhez, amelyben állunk; és dicsekedünk az Isten dicsőségének reménységében.”

v Amíg nem éltük át bűneink bocsánatának örömét, addig nincs igazi öröm. Addig minden üres és értelmetlen marad.

n Lelki öröm a testvéri közösség öröme.

v 1Jn 1:3-4 – „Amit hallottunk és láttunk, hirdetjük néktek, hogy néktek is közösségetek legyen velünk, és pedig a mi közösségünk az Atyával és az Ő Fiával, a Jézus Krisztussal. És ezeket azért írjuk néktek, hogy örömetek teljes legyen.”

v Figyeld meg a hívőket, amikor összegyűlnek egy-egy ünnepre, konferenciára! Nincs annál nagyobb öröm. Az ő nevetésük szent és egészséges.

n Lelki öröm az Isten akaratának a teljesítése, az Úrban való öröm. Ebben erő van! – Neh 8:10.

v Ez az, amikor valaki tudja, hogy azt teszi, amit Isten elvár tőle.

v Ilyen öröme volt Jézus Krisztusnak (Jn 4:34. Zsid 12:2). Mutass egy embert, aki tudja, hogy Isten akaratát cselekszi – és én bemutatom őt, mint egy boldog embert!

Befejezés:

n  Isten látja könnyeidet, és olyankor Ő is könnyezik. „Mert nem oly főpapunk van, aki nem tudna megindulni gyarlóságainkon.” – Zsid 4:15.

n  Te osztozol-e e siralmas világ nyögésében? Együtt érzel-e a sírókkal? „Akár szenved egy tag, vele együtt szenvednek a tagok mind…” – 1Kor 12:26.

n  Vannak körülötted nevetők, akik belül sírnak. „Nevetés közben is fáj a szív.” – Péld 14:13.

n  Ideje van a nevetésnek, és ideje a sírásnak.

n  A mennyben is van öröm. Ott könnyek nem lesznek többé. De félek, hogy Mennyei Atyánknak tudunk szomorúságot okozni. A Szentlelket is meglehet szomorítani.

n  „Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak.” – Mt 5:4.

n  Egyik szemünk sír, de a másik nevet! „Akit, noha nem láttatok, szerettek; akiben, noha most nem látjátok, de hisztek benne, kibeszélhetetlen és dicsőült örömmel örvendeztek: Elérvén hitetek célját, a lélek üdvösségét.” – 1Pt 1:8-9.
n  2Kor 7:8-10. – „⁸ Hát, ha megszomorítottalak is titeket azzal a levéllel, nem bánom, noha bántam; mert látom, hogy az a levél, ha ideig-óráig is, megszomorított titeket. ⁹ Most örülök, nem azért, hogy megszomorodtatok, hanem hogy megtérésre szomorodtatok meg. Mert Isten szerint szomorodtatok meg, hogy miattunk semmiben kárt ne valljatok. ¹⁰ Mert az Isten szerint való szomorúság üdvösségre való megbánhatatlan megtérést szerez; a világ szerint való szomorúság pedig halált szerez.