Sodrásban avagy viharverten... A FIATALOK ÉS A VILÁG

Sodrásban avagy Viharvert győztesek...
A FIATALOK ÉS A VILÁG
„Démász elhagyott engem, mivel ehhez a világhoz ragaszkodott, és elment Thesszalonikába.” (2Tim 4:10)

Előadás a szilágyperecseni és magyarlónai regionális ifjúsági találkozón, 2009. szeptember 13-án, illetve október 10-én

■Mike Sámuel azt mondta nekem a tegnap, hogy amikor megtudta, hogy mi lesz a téma az ifjúsági konferencián, „A fiatalok és a világ”, azonnal arra gondolt, hogy ezt biztosan Borzási István találta ki, mert ugye, annyira jellegzetes...
►Na, mindegy. Szerintem ez egy jó téma volt, de nem is én találtam ki, mert együtt a fiatalokkal egyeztünk meg, hogy mi is legyen a téma...
►Úgy érzem, mintha úgy volnánk itt, vagy úgy voltunk itt három napot, mint egy nagy család, sok-sok fiú- meg leánytestvér együtt... Eleinte én ne tudtam, hogy ez milyen, mert mi csak fiúk voltunk otthon, öten. Aztán megtudtam azt is, hogy milyen az, amikor leánytestvérek vannak egy családban...
■A múlt nap hallottam egy esetet, amikor egy gyermek nagy lelkesen jött haza a vasárnapi iskolából, és azonnal újságolni kezdte: Képzeld édesanya! Nagyon szép történetet hallottam a vasárnapi iskolában... Arról szól, hogy Mózes kivezette Izráel népét Egyiptomból... de ahogy elindultak, utánuk nyomúlt a fáraó hadserege... Erre Mózes mobiltelefonján felhívta Istent, aki utasította, hogy készítsenek a Veres-tengeren egy pontom-hidat, amelyen átmehetnek... De amikor átmentek rajta, Isten F16-os vadászbombázókkal szétverte a hidat, és a fáraó serege nem tudta üldözni őket tovább. Erre az édesanya: Fiam, biztos, hogy ezt így tanították a vásrnapi iskolában? – Hááát, nem... De ha megmondom neked az igazat, te nem fogod elhinni!
►Hasonló esetben vagyok én is... De azért nem fogom megváltoztatni az igazságot. Te pedig jobban teszitek, ha elhiszitek!
■Úgy gondolom, hogy nekem most inkább törvényt kell prédikálnom, és csak azután evangéliumot...
■Akik szoktak takarítani, azok tudják, milyen ez: látod, hogy poros az asztal. Letörlöd. Tisztára törlöd. Aztán félrehúzod a függönyt, hogy besüssön a reggeli napsugár. És mit látsz az asztalon és a levegőben? Port. A napfény okozta a port? Nem, a napfény csak felfedte, hogy van.
►Jó, ha a Szentek-szentjének függönyét félrehúzzuk és megengedjük, hogy Isten világossága felfedje a bűneidet!
►“Mert lámpás a parancs, világosság a tanítás, az élet útja a figyelmeztető intés.” (Péld 6:23)
►“A törvényből csak a bűn felismerése adódik.” (Róm 3:20)
►“A bűn fokozott mértékben lesz bűnné a parancsolat által.” (Róm 7:13)
■John Wesley azt írta egyik barátjának: prédikálj 90% törvényt és 10% kegyelmet. Elég súlyos arány, nem? Nem lehetne 50/50% ?
►Vegyük egy példát. Tegyük fel, hogy én egy orvos vagyok, te pedig egy páciens. Gyógyíthatatlan, terminális betegséged van. Nekem vagy gyógyszerem, de csak akkor működik, ha teljességgel odaszánod magad a gyógyulásra. Nos, mit fogok tenni?
►Azt mondom: „Gyere ide. Ülj le. Valami nagyon fontosat kell mondanom. Gyógyíthatatlanul beteg vagy. Ez nagyon komoly dolog, mert halálos. Te hamarosan meg fogsz halni!” Erre látom, hogy elkezdesz remegni... és arra gondolok: ez jó. Kezded komolyan venni a betegséged! Aztán behozatom az ÉKG-kat. Megmutatom a filmeket. Megmagyarázom, hogy a betegség mennyire elterjedt, és a méreg elárasztotta az egész testedet. Beszélek még vagy 10 percig a betegség szörnyűséges voltáról, és leírom végül, hogyan fogod befejezni... Rettenetes! Nos, utána mit gondoltok, mennyi ideig kell beszélnem a gyógyszerről? Egyáltalán nem sokat! Miután már minden részedben remegsz az én tízperces előadásom miatt, hirtelen azt mondom: „Apropó, van rá gyógyszer! Meggyógyulhatsz.” Erre azonnal felugrasz, és kérni akarsz belőle. Mivel a betegség rettenetessége arra késztet, hogy vágyakozz a gyógyszert bevenni.
■Nos, nekem nincs szándékomban olyanokat gyógyítgatni, akik azt sem akarják fogadni, hogy betegek. Mert nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek... (Mt 9:12)
■Tehát, ahhoz, hogy kérhesd a gyógyulást, előbb meg kell látnod, hogy el vagy veszve. Ahhoz pedig, hogy az evangéliummal elmehess a széles világra, előbb látnod kell, hogy ők is el vannak veszve!

I. Mit jelent a világ?
■Kezdjük azzal, hogy mit jelent a világ. Ennek több jelentése van. Görögül: koszmosz, eredeti jelentése: rend, elrendezés, disz (1Pt 3:3).
►1. Világmindenség, univerzum, a Földdel együtt - Mt 13:35. Jn 21:25. ApCsel 17:24. Róm 1:20). Ez utóbbi jelentés gyakori a görögöknél, akik megfigyelték a világmindenség rendjét. 1Tim 6:7. Zsid 4:3. 9:26.
►2. A Föld – mint az ég ellentéte: 1Jn 3:17 (talán Róm 4:13 is).
►3. Emberiség – metonímia folytán jelenti a világban élő embereket. Mt 5:14. Jn 1:9-10. Jn 3:16-17 (3x). 19. 4:42. Lásd még: Róm. 1Kor. 1Jn.
►4. Pogányok – akik nem zsidók Róm 11:12. 15. 2Kor 5:19.
►5. Jelenvaló világrend, gondolkozás – az Istentől elidegenedett, Vele ellenséges felfogás és életvitel: Jn 7:7. 8:23. 14:30. 1Kor 2:12. Gal 4:3. 6:14. Kol 2:8. Jak 1:27. 1Jn 4:5 (3x). 5:19. „(Az üdvözítő kegyelem) arra tanít minket, hogy megtagadván a hitetlenséget és a világi kívánságokat, mértékletesen, igazán és szentül éljünk a jelenvaló világon.” (Tit 2:12)
● (Még van átvitt értelmű használata is, ideiglenes vagyon, birtok értelemmel – Mt 16:26. 1Kor 7:31. és metaforikusan a nyelvről, mint a gonoszság „világa”, vagyis teljessége – Jak 3:6.)
■Ez 5. értelemben vett világról beszélünk, amelyből ki kell jönni, és a 3. és 4. értelemben vett világról van szó, amelybe el kell mennünk.
► Kijönni és elhatárolódni a világ ideológiájától, felfogásától, irányvonalától... Erkölcsi mértéktelenségétől, testies kultúrájától (ami megnyilvánul a banketteken, a zenében, az öltözetben, stb.) és istenellenes magatartásától.
►Elmenni viszont, megkeresni azokat, akikért Jézus az életét adta.
■Nos, mit jelent az a világ, amelyből ki kell jönni? (Jegyezzük meg a R.E.K.K. műszót.) Relativizmus, Érzékiség, Konszumerizmus és Kompromisszum.
■A világ barátságának velejárója az érzékiség – ami az ember természetében mindig is ott volt. Régebben, a pogány vallásokban ezt bálványok és bálványtiszteletek testesítették meg, manapság már nem szükséges vallásos köntösbe öltöztetni. Az utcanők, a bordélyházak, a vadházasságok és a házastársi hűtlenségek, elválás és újraházasodás – mindennapos dolog lett.
■A világ mindent relativizál. A világ agnosztikus, ateista. Az észt idealizálja. Mindent részigazságnak tart, az abszolút igazságot fenyegető veszélynek látja.
►Aki egyetlen igazságot hirdet arra rásüthető az intoleráns és dialógusra képtelen bélyeg. Ez az egyik legveszélyesebb kihívása a világnak a hívők felé. Mert a világ nemcsak koronázni tud, hanem megfeszíteni is!
■A világ barátsága a konszumerizmust képviseli, a fogyasztói társadalmat.
►Fogyasztói társadalom lettünk. Nemcsak a szuper-áruházak miatt, és a részletfizetések miatt. A gyülekezetben is egyre inkább a fogyasztói jelleg érvényesül. „Szupersztár” lelkipásztor (Isten szolgája helyett), a „dicsi csopi” (közös énekek helyett), pantomimek és drámák, vizuális bemutatások (igehirdetés helyett).
►A konszumerizmus szórakoztatást termel: mindig az a lényeg, hogy a gyülekezet jól érezze magát. Nem istentisztelet, hanem öntisztelet... És személyi kultusz: ellopják Isten dicsőségét.
■A világ barátsága kompromisszumra nevel, megalkuvásra.
►Mindig megkeresni a közös nevezőt – elvi kérdésekben is, egyre inkább megalkuvást jelent. Két Úrnak szolgálni nem lehet! Isten mércéjétől való eltérés ez.
►A társadalomfilozófusok kétféle liberalizmusról beszélnek:
●Az első, klasszikus liberalizmus olyan dolgokat hozott, mint a nők vagy afro-amerikaiak szavazathoz való joga, a szabadságjogok elismerése, a szabad vallásgyakorlat, a más politikai vagy vallási nézetek tolerálása, a kereskedelem liberalizációja.
●Aztán a Második Világháború után elkezdődött a „második liberalizmus”, ami társadalmilag legalizálta az istenkáromláshoz való jogot, mint a valláskritika szélsőséges megnyilvánulását, a drogfogyasztást, a pornográfiát, a prostitúciót, mint „foglalkozást”, a tinédzserek jogát a fogamzásgátlókhoz, az abortuszhoz vagy eutanáziához való jogot, a homoszexualitás egyenjogúságát.
●Az iszlám nyugatellenessége erre való vallásos reakció. Egyszóval van, akiket mindez felhergel. Felháborodnak, kiakadnak, belázadnak, akik akár háborút is indítanak ez ellen.
●Persze a keresztényeket ez hidegen hagyja... Ők nem lázadnak, nem akadnak ki, nem indítanak háborút… …hiszen az öngyilkosság lenne. Ugyanis a második liberalizáció is a „keresztény nyugat” „terméke”, „gyermeke”, identitása, lelki-szellemi hőmérője!
►A világ barátsága konformizmusra késztet, arra, hogy megfelelj a többiek által képviselt mércének, feladva elveidet. Hogy belesimulj a tájba...
►Lásd: abortusz, válás és vadházasság, tömény érzékiség és felhígult erkölcsi mérce. Lázadás a tekintély ellen, de főleg a bibliai tekintély ellen.

II. Mit jelent a világhoz ragaszkodni?
■A Biblia figyelmeztet: Ne szeressétek a világot! (1Jn 2:15)
►A farizeusokat megfeddi az Úr, mert szerették azt, amit a világ adhat: a tisztelet, a köszöntést, az előlülést.
►Csábító dolog ez: a világ tudja, hogyan mutassa be, hogyan kínálja az árúját! Borzasztó, hogy ezzel ellentétben a gyülekezet gyakran nem képes megfelelően bemutatni a szabadulásról szóló örömhírt! Mintha mi a legszomorúbb, legalávalóbb ajánlattal állnánk elő...
►Nem csoda, hogy sokan a világot szeretik... – Pedig csak a reklámja miatt teszik! És gyakran rájönnek, hogy nem azt kapják, ami a reklámban volt...
■Mert arról van szó, hogy képességünk van szeretni... Szeretünk embereket, tárgyakat, állatokat.... kutyákat, macskákat...
►Hogy mennyire szeretjük őket, attól függ, hogy az illető kedvenc hol alszik – a kutyaólban? a tornácon? a szobában? vagy - veled az ágyban?... Jaj, akkor nagyon szereted!
■A világot szereted-e? Mennyire szereted? Démás a jelenvaló világot szerette, ahhoz ragaszkodott, és elhagyta Pál apostolt – és ezzel az Urat is. (  Persze, vannak, akik ezt másképp gondolják, de tévednek... )
■A világ bűnös szeretete felismerhető! Hamar meglátszik.
►Könnyen megállapítható, hogy te ezt a világot szereted, vagy az eljövendő világot.
►A fiatalok – van amikor megszeretnek valamit, vagy inkább valakit... És azt hiszik, hogy azt nem tudja senki! Csak az egész falu...
●Csodálkoznak, hogy honnan tudják? Mert leolvasható: elárul a nézésed, a mosolyod, az érkezésed, távozásod... Valahogy, ok ketten mindig találkoznak... Együtt jönnek be – még ha külön jatón is... Együtt utaznak – még a Táborba is. A regionális ifjúsági találkozón is ott vannak...
●A világ szeretete is leolvasható: elárulja a beszéded, a gondolkozásod, a viselkedésed, a hasonulásod, a divat. A szerelmesek keresik egymás társaságát.
■A világ bűnös szeretetét senki sem kényszerítheti rád. Ez döntés kérdése.
►Vannak fiatalok, akik úgy vélik, hogy a szerelem ellen nem lehet tenni semmit... Szerelmesek lettek... a szívnek nem lehet parancsolni! – Ez nemcsak a fiú-leány kapcsolatra vonatkozik, hanem a világgal való kapcsolatra is.
►De a szeretet a Biblia szerint mindig egy személyes döntés kérdése: úgy döntesz, hogy szeretsz, vagy úgy döntesz, hogy nem szeretsz. Ezt te döntöd el.
►A szeretet megvakít!
■Minden szeretetnek mindig ára van. Meg kell fizetni. Áldozatba kerül.
►A szeretet még Istennek is nagyon sokba került! Démás is sokat fizetett világ-szeretetéért.
●Láttam embereket, akik olyan korban voltak, hogy meglátásom szerint semmi egyébbel sem kellett volna már foglalkozzanak, mint a mennyországgal, Isten országával... De annyira szerették a jelenvaló világot, hogy nem is tudták, hogy van örökkévalóság. Pedig alig egy lépésre voltak tőle!
●Az Úr Jézus is mondta: „Ti nem hihettek, mert benneteket a mostaniak érdekelnek!” – Jn 5:44 – „Mimódon hihettek ti, a kik egymástól nyertek dicsőséget, és azt a dicsőséget, a mely az egy Istentől van, nem keresitek?”
■A világ a gonoszságban vesztegel. A világ elmúlik. A világ nem ad: elvesz. Kirabol.
►Mikor már nem adhatsz semmit neki, akkor a szemét lettél a világ számára. De a világ szemétjei számára Jézus önmagát adta. Azóta is folyton csak ad.
■A világ nem szeretetett téged soha. Főleg, ha Isten gyermeke vagy.
►Mi azért szeretjük Őt (Istent), mert Ő előbb szeretett minket. (1Jn 4:19)
►Jak 4:4 - „Parázna férfiak és asszonyok, nem tudjátok-é, hogy a világ barátsága ellenségeskedés az Istennel? A ki azért e világ barátja akar lenni, az Isten ellenségévé lesz.” A világot is, Istent is szeretni: ez egy illegális, erkölcstelen kapcsolat.

III. Mit jelent kijönni a világból?
■A világ és a gyülekezet/Isten országa két ellentétes tábor. Ha Isten barátja vagy, akkor a világ ellensége lettél. Ha a világ barátja vagy, akkor Isten ellensége lettél. Nem lehetsz a világ barátja is, Isten barátja is! Ki kell jönnöd a világból: a bűnös, erkölcstelen, materialista, istentelen életmódból, gondolkozásból.
■Valamikor ezt az üzenetet nagyon élesen hirdették, de időközben változás állott be... Abbahagyták ez élő evangélium prédikálását, és egy másféle módot találtak arra, hogy az emberek válaszoljanak az üzenetre. „Az élet megjobbítása”, „megkönnyítése” lett a központi üzenet: „Jézus békét, örömet, szeretetet, beteljesülést és tartós boldogságot ad! Fogadd be Jézust! Vedd magadra Jézust!”
►Mintha a repülőben azt mondanák az utasnak: fedd fel ezt az ejtőernyőt, mert ez megkönnyíti a repülőutadat. És vannak, akik megteszik. Hadd lássuk, megkönnyíti-e az utazást? És mi történik? Nem könnyíti meg! Sőt, nem tud egyenesen ülni tőle!... A többi utasok csúfolják miatta... És akkor mit tesz? Ledobja magáról Jézus Krisztust, akarom mondani, az ejtőernyőt. A világ botránkozása miatt. A tövisek megnőttek és megfojtották... (Mk 4:7) Kiábrándult lesz. Csalódott. Mert neki azt ígérték, hogy Jézus békét, örömet, szeretetet, beteljesülést és tartós boldogságot ad... Ehelyett jött próba, üldözés és megaláztatás! Micsoda csalódás!
■Nem hirdetem nektek azt, hogy ebben a világban jobb lesz a dolgotok, ha Jézust befogadjátok, és ha a világot otthagyjátok. Nem. E világban nyomorúságotok lesz. De bízzatok, Jézus legyőzte a világot! (Jn 16:33)
■Ahhoz, hogy igazán megváltva lágy, előbb látnod kell elveszett voltodat. Csak az kiált irgalomért, aki látja bűnösségét. „Ó, én nyomorult ember...” (Róm 7:24) Látnod kell, hogy a világban el vagy veszve!
►Például: próbálsz kimenteni valakit a fulladástól, a sodrásból. De ő egyáltalán nem gondolja, hogy fulladozna! Te mégis úgy látod. Beúszol, kihúzod a partra, anélkül, hogy valamit mondanál neki – de nem lesz elragadtatva tettedtől, mondom én neked...! Amíg nem látja, hogy bajban van, nem kéri a segítséged!
■Olyan ez, mintha azt mondanám:
►Figyejjé’ mán! Itt van ez az orvosság, ami kigyógyít a gyötrőditiszből... Eladtam a házamat, hogy megvehessem. Neked adom, ingyen. – Micsoda? Gyötrőditisz? Mi az? Eladtad a házad? Ingyen adod? Normális vagy? Tudod mit? Nem kérek belőle, köszönöm.
►Ehelyett, ha azt mondanám: Figyu! Te gyötrőditiszben szenvedsz. Legalább tíz világos tünetet látok a bőrödön. Két hét alatt elpatkolsz! – A tüneteket felismerve látod, hogy csakugyan súlyos beteg vagy. Sírni kezdesz. Jaj, mit tegyek? – Ne aggódj, mondom. A gyötrőditisznek van ellenszere. Eladtam a házamat, hogy megvegyem neked az ellenszert. Ingyen neked adom. Nos – ekkor már nem veted meg az érte hozott áldozatot. Értékelni fogod. Kívánni fogod. És minél hamarabb igénybe akarod venni az orvosságot.
■Jézus azt mondta első prédikációjában: „Az Úr Lelke van énrajtam, mivel felkent engem, hogy evangéliumot hirdessek a szegényeknek; azért küldött el, hogy a szabadulást hirdessem a foglyoknak, és a vakoknak szemük megnyílását; hogy szabadon bocsássam a megkínzottakat, és hirdessem az Úr kedves esztendejét.” (Lk 4:18-19) A szegények – lelki szegények (Mt 5:3). A foglyok – a Sátán megkötözöttjei. (2Tim 2:26) A vakok – akiket a Sátán megvakított (2Kor 4:4). Csak betegeknek kell orvos – Mk 2:17.
A büszkéknek, arrogánsoknak – nem hirdetett kegyelmet. Az alázatosoknak, a megtört szívűeknek – azoknak igen. A megtérőket megszabadítja.
■Most elmondok valamit, amelynek egyik részét már elmondtam itt Szilágyperecsenben... De elmondom mégegyszer, mert – látom, hogy vannak itt fiúk, férfiak is többen... Nekik ugye, mindent kétszer kell mondani! Ennek bibliai alapja van: „Ábrahám, Ábrahám!” „Saul, Saul!” „Mózes, Mózes!” „Sámuel, Sámuel!” A férfiaknak mindent kétszer kell mondani, de a nőknek elég egyszer. Azért mégis elmondom.
►Különben, ezt én is hallottam. A. W. Tozer, torontói lelkipásztor mondta egy prédikációjában. Letölthető a sermonaudio.com-ról. A prédikáció címe: Mit jelent elfogadni Krisztust? (What does it mean to accept Christ?)
►Előbb Mózesről és Izráel népéről, majd a tékozló fiúról van szó...
►Tegyük fel, hogy Mózes azt mondja a szabadulás éjszakáján, hogy öljék le a bárányt, és kenjék be a vérrel az ajtófelet és a szemöldökfát... Aztán biztosítja őket arról, hogy meg vannak szabadítva! Nem mennek sehova Egyptomból, hanem a vér oltalma alatt úgy vélik, hogy rabságuknak vége van... Mi történik? – Meghalnak mind Egyiptomban! És egy szó sem igaz abból, hogy rabságuk véget ért!
►Vagy, ott van a tékozló fiú posztmodern példázata. Egy apának volt két fia. A kisebbik kikérte az örökségét, elköltözött, és eltékozolta a vagyont. Aztán jött egy evangéista... Azt mondta: „Örömhírem van számodra! Atyád kész megbocsátani neked! Hiszed ezt? Rendben. Kész vagy elfogadni Atyád bocsánatát? Nagyon jó. Akkor hajtsuk meg a fejünket, és imádkozzunk! Miután pedig elmondtad a bűnös imáját, biztosítlak arról, hogy meg vagy váltva! Hála Istennek! Ne feledkezz meg erről bizonyságot tenni!”
►A tékozló ott maradt a távoli országban, és buzgó lesz a disznópásztorok között. Elkezd evangélizálni, és megalapítja a tékozló disznópásztorok első gyülekezetét. Egyik sem megy haza. Mindegyik piszkos és büdös... Mindegyik ott marad, egyik sem megy haza... A szomszédok befogják az orrukat, amikor arra járnak. Erre ők azt mondják: „így üldözték a prófétákat is... Szent életünk miatt utálnak minket az emberek!” De folytassuk
►Hamarosan arra jár egy fiatalember, és elkezd prédikálni ebben a hamis-megtért disznópásztor-gyülekezetben. Azt mondja: Hagyjátok el a bűnt! Cselekedjetek igazságot! Rendezzétek a kapcsolatot a szüleitekkel! Kövessétek az Urat! – Erre ők kidobják, és azt mondják: törvényeskedő! Nem hisz a kegyelemben!..
►Befogadni Jézust – és megmaradni a bűnben – a legnagyobb ámítás. Jézus ezt mondta: “A sokaságot pedig az ő tanítványaival együtt magához szólítván, monda nékik: Ha valaki én utánam akar jőni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem. 35 Mert valaki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; valaki pedig elveszti az ő életét én érettem és az evangyéliomért, az megtalálja azt. 36 Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall? 37 Avagy mit adhat az ember váltságúl az ő lelkéért? 38 Mert valaki szégyel engem és az én beszédeimet e parázna és bűnös nemzetség között, az embernek Fia is szégyelni fogja azt, mikor eljő az ő Atyja dicsőségében a szent angyalokkal.” (Mk 8:34-38)
■Modern evangélisták azt mondják: „Sose kérdőjelezd meg a megtérésed!”
►Ehelyett 2Kor 13:5 azt mondja: „Kísértsétek meg magatokat, ha a hitben vagytok-é? magatokat próbáljátok meg.” 2Pt 1:10 – „Atyámfiai, igyekezzetek inkább a ti elhívatástokat és kiválasztatásotokat erőssé tenni.”

IV. Mit jelent elmenni a széles világra?
■Térjünk vissza a repülőgépes példázatomhoz. Tegyük fel, hogy ülsz a repülőgépen, és szürcsölgeted a kávédat... harapsz közben a süteményből... és nézed a TV-t. Jó repülőút ez, és kellemesen érzed magad. Aztán hallod, hogy hirtelen beszólnak a hangosbemondón: „Itt a kapitány beszél. Fontos bejelentést kell tennem! Mivel a repülőgépünk hátsó része levált a gépről, ezzel irányíthatatlanná vált a repülő. Hamarosan lezuhanunk. 10.000 méter magasból. Kérem, vegyék fel a szék alatt található ejtőernyőt! Köszönöm a figyelmüket, és köszönöm, hogy velünk utaztak!”
►Azt mondod: Micsoda? 10.000 méter? Ember, micsoda mázlim van, hogy itt ez az ejtőernyő! Hamar felkapcsoltad és aztán körbenézel. Látod, hogy a melletted ülő szürcsölgeti a kávéját... harap közben a süteményéből... és nézi a TV-t... Azt mondod: „Bocsánat, nem hallotta mit mondott a kapitány? Vegye fel az ejtőernyőjét!” Az hozzád fordul és azt mondja: „Ááá, nem hiszem hogy komolyan gondolta... Mellesleg, én jól érzem magam így. Kösz, de hagyjon békén.”
►Namármost, ne azzal fordulj hozzá ilyenkor, hogy: „Kérlek, vedd fel az ejtőernyédet, mert ez jobb lesz a filmnél! Boldog leszel!” Butaság ilyet mondani. Még ha felvenné is az ejtőernyőt, azt rossz célból tenné...
►Ha igazából akarod, hogy felvegye, beszélj neki az ugrásról: „Mindenkinek ki kell ugrania, hamarosan. Ha ejtőernyő nélkül ugrasz, oké, megteheted, de lesz egy különös megtapasztalásod, mikor földet érsz... Tudod, a gravitáció... Platty!” – Erre azonnal felkelted az érdeklődését, és visszakérdez. „Bocsánat, mit mondtál?” – „Azt, hogy ejtőernyő nélkül földet érni... Rettenetes. Puff! Az lesz belőled!” – „Ah! Hah! Hol az az ejtőernyő, gyorsan?...” És attól kezdve senki sem veheti le róla, mert tudja, hogy az élete függ tőle. Alig várja, hogy ugorhasson. Na ilyen az, amikor meglátod, hogy ki kell jönnöd a világból, és felöltözöd Jézus Krisztus igazságát.
■Igen ám, de ha körbenézel, sokakat látsz utastársaid közül, akik élvezik a repülést... Élvezik a bűnnek ideig-óráig való gyönyörűségét. El kell menned hozzájuk, hogy megmondd: „Bocsánat. Hallottad, mit mondott a mennyei kapitány a szabadulásról? Vedd fel Jézus Krisztust!” Hozzád fordul, és azt mondja: „Ááá, nem hiszem, hogy komolyan gondolná... Isten szeretet. Nem fog ilyet tenni. Mellesleg, én jól érzem magam itt, és jobb ha békén hagysz. Kösz.”
►Nehogy azzal fordulj hozzá, hogy: „Kérlek, fogadd be Jézust! Ő ad neked, békét, örömet, szeretetet, beteljesülést és tartós boldogságot! Mert van benned egy isteni űr, amit csak Isten tud betölteni... Ha házassági problémád van, szenvedély, alkohol... mind megoldódik, csak fogadd be Jézust!” Nem. Ezzel rosszul motiválod. Ehelyett beszélj a földet érésről és a gravitációról. Vagyis: „Elvégezett dolog, hogy az emberek egyszer meghaljanak, az azután az ítélet következik...” (Zsid 9:27)
■Amíg nem látod a pokol szörnyűségét, és hogy az a te megérdemelt osztályrészed, addig igazságtalannak tartod Istent. Nem érted a kegyelmet, sem az ítéletet. És nem vagy hálás.
■A hála a legnagyobb evangélizáló erő.
►Hamis megtérés nem eredményez buzgóságot mások megmentésére. Csak azokban ég a lélekmentés tüze a szívükben, megszabadultak a haláltól, és ezért nagyon hálásak.
■Lélekmentés! Égő szív! Nem szék-melegítés, pad-koptatás, prédikáció-fogyasztás, kultúrműsorok szervezése... Lélekmentés!
■Nem mondhatod, hogy égsz az Úrért és az Ő ügyéért, ugye? Talán inkább a „lágymeleg” megállapítás illik rád... Vigyázz, mert kiokád az Ő szájából (Jel 3:16).
►Sokan fognak kiáltani: Uram, Uram... És Ő azt fogja mondani: „Távozzatok tőlem!... Sohasem ismerteke titeket...” „Ismeri az Úr az övéit; és Álljon el a hamisságtól minden, aki Krisztus nevét vallja.” (2Tim 2:19)
■Most felkérem azokat, akik a tegnap előrejöttek, és visszamaradtak imádkozni... Nem kérem, hogy jöjjetek előre, vagy szóljatok a gyülekezethez – azt majd megteszitek otthon – hanem csak azt kérem, hogy álljatok fel. Áldjon meg és tartson meg titeket az Úr!
■Most pedig felhívást teszek azokhoz, akik még nem adták át magukat Istennek, és azokhoz is, akik átadták magukat, de azóta elsodorta őket a világ. Szeretik a világot... és újra ki kell jöjjenek onnan!
►Ha azt gondolod: előrejönnék... de mit mondanak majd a többiek... – Ez büszkeség. Jobban szereted az emberek dicséretét (Jn 12:43). Ez utálatos Isten előtt (Péld 16:5).
► „Isten a kevélyeknek ellene áll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ád. Alázzátok meg tehát magatokat Istennek hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején.” (1Pt 5:5-6)