Imádjuk Istent neki tetsző módon! - Ézs 44:9-22

Imádjuk Istent neki tetsző módon!

Ézs 44:9-22. (44:6)

n Kezdjük mindenekelőtt azzal, hogy meghatározzuk a bálvány mibenlétét.

n Újból és újból olvasunk az Igében arról, hogy Izraelben virágzik a Baál-kultusz, jóllehet Isten világosan megparancsolta népének: „Ne legyenek néked idegen isteneid én előttem.” Ne csinálj semmi hasonlót ahhoz, amik az égben, a földön, vagy a föld alatt vannak. Semmi jelképet, semmi faragott vagy öntött bálványt. Ne tiszteld, és ne imádd azokat! Ez a tízparancsolat legelső parancsa.

n Azért nem szabad imádnod más istent - mondja az Úr Izraelnek -, mert az Úr féltőn szerető Isten. Valamiképpen szövetséget ne köss annak a földnek lakóival, amikor isteneiket követve paráználkodnak, és meghívnak téged áldozati lakomájukra, hogy egyél az ő áldozatukból, s nehogy feleséget végy leányaik közül fiaidnak, hogy a te fiaidat is paráználkodásra vigyék. Ne csinálj magadnak öntött isteneket.

n Mózes 5. könyvében azt olvassuk: „A ti Isteneteket kövessétek, és az Ő parancsolatait tartsátok meg, az Ő szavára hallgassatok, Őt tiszteljétek, és hozzá ragaszkodjatok. Mikor teközötted jövendőmondó vagy álomlátó támad és jelt vagy csodát tesz neked, ha bekövetkezik a jel vagy a csoda, amelyről szólt neked, mondván: Kövessünk isteneket, akiket te nem ismersz, és tiszteljük azokat, ne hallgass efféle jövendőmondó beszédére, vagy efféle álomlátóra, mert az Úr, a ti Istenetek kísért titeket, hogy megtudja, szeretitek-e az Urat teljes szívetekből és teljes lelketekből”. Azonban mindezek ellenére mégis tele van a Biblia azzal, hogy Izrael mindegyre elhajolt az Úrtól és bálványokat imádott. Hol a Baálnak, hol az Aserának épített oltárt, és ligetet.

n Gedeon szüleinek házában is virágzott a bálvány kultusz. Nagy ceremóniákat rendeztek tiszteletére. Az Ó-szövetségben Isten az Ő prófétáit kellett küldje, hogy megfeddje az Ő népét bálványimádásuk miatt. „Ne járjatok idegen istenek után!” „Ha vissza térsz Izrael, hozzám térj vissza!” „Térjetek meg a ti gonosz utaitokról, jobbítsátok meg a ti utaitokat, térjetek meg én hozzám, ezt mondja az Úr!”

n Az Új szövetségben is olvasunk ezekről. Pál apostol, amikor végigjárta Athén utcáit, sok oltárt és bálványt talált. Amikor Lisztrában jártak, a nép azt hitte, hogy az Istenek jöttek le hozzájuk. Elnevezték Barnabást Jupiternek, Pál apostolt pedig Merkuriusznak. Majd felkoszorúzott bikákat vezettek elő, hogy tiszteljék őket.

n Mindezekre mi azt mondjuk, hogy ma már ilyen nem történhet meg. Sehol nem látunk felállított Vénusz szobrot, vagy Zeuszt, Appolóst, Bakhuszt amelyeket emberek imádnának. Így van, nincsenek felállított kőszobraink, amelyeket imádnánk. De vannak más bálványaink!

n Jegyezzük meg, hogy az ember arra teremtetett, hogy az Istent imádja. Ez benne van a természetünkben, ezzel születtünk. Ha az ember nem hajlandó az igaz Istent imádni, akkor leborul más isten előtt. Pál apostol úgy fejezi ki ezt a római levélben, hogy a teremtő helyet a teremtményt imádja az ember. Ma nem hódol kőnek és fának, ez igaz. De nagyon sok minden más bálvány lehet az ember életében. Akit jobban szeretsz, mint Istent, aki előtt meghajolsz, akinek engedelmeskedsz, akinek inkább tudsz áldozni, mint Istennek. Akinek odaszenteled az idődet, tehetségedet, akit többnek tartasz Istennél.

n Mi a bálvány? Amit Isten elé helyezel, ami több számodra, mint Isten. Lehet, hogy most azonnal nem tudod megmondani, nálad van-e ilyen? Például az egyik embernek többet jelent a háza és a házában a rend. Ez lehet bálvány. Nem arról van szó, hogy ne legyen tisztaság és rend. Illik is, hogy minden hívő ember házában rend és tisztaság legyen. De amikor már a szőnyegre nem lehet rálépni, a belsőszobába nem szabad bemenni, a gyermekek is kiszorulnak a házból, akkor feltevődik a kérdés, mire való gyakorlatilag a lakás? Az egyik faluban történt, ahol a lelkipásztor is a nyári konyhában ebédelt a családdal, majd ebéd után bevezették őt a nagy házba is, és bemutatták a szobákat, amelyek szőnyegezve, szépen berendezve álltak. Majd a padládában található különböző ruhadarabokat kezdték mutogatni. Hadd lássa a kedves igehirdető, hogy nekünk ez is van! Dehát miért nem használjátok ezeket? Hát... nem rongáljuk, nem akarjuk, hogy kopjon. S tartották mindezt dísznek.

n Mások életében bálvány lehet egy szokás, egy szenvedély, aminek hódol. A Királyhágón találkoztam egyszer egy emberrel, aki hazafele tartott. Bécsig szeretett volna menni, de nem engedték át a határon, nem volt vízuma. Megszerezhette volna a vízumot, de nem volt rá ideje. Miért? Valami nagyobb futballmérkőzést sugároztak volna időközben, és legalább a második félidőre neki haza kellet érni! Azt nem lehet elszalasztani!  Ez az, amikor a labdarúgás valakinek bálványa lett.

n Megtörténik, hogy mások életében a gyermeke válik bálvánnyá. Jobban szereti, mint Istent! „Jaj, én imádom a kisfiamat, vagy kis unokámat!” Azt hiszem, tényleg imádja: bálványa lett. Bármi, ami Isten élé kerül, ami fontosabb, mint Isten imádása, ami előtt meghajolsz, amit többnek tartasz, az bálványod lehet. A bálványimádók nem mennek be Isten országába. Akiknek istenük az ő hasuk -, ahogy Pál mondja a filippibelieknek - akik mindig a földiekkel törődnek, azok bálványimádók. Nem a Baál kultuszt követik, nem Asera előtt hajolnak meg, nem a római vagy görög isteneket imádják, hanem saját modern házi-bálványaikat.

n Az egyik legszörnyűbb bálvány az önzés. Amikor az „én”-t mindenki elé helyezed, mindenkinél többre tartod, még Istennél is. Ne ütközzünk meg az Úr Jézus szavain, amikor azt mondta: „...aki meg nem tagadja még önmagát is nem lehet az én tanítványom.” Aki jobban szereti apját, anyát, gyermekeit, testvéreit, vagyonát, vagy bármit, mint engem, nem méltó az Isten országára.

n Sorolhatnám ezeket tovább, mennyi minden bálvánnyá válhat. Túlhangsúlyozott nemzeti érzés, szenvedélyek, szokások, megátalkodottság, makacsság, akaratosság, különböző tárgyak, személyek, TV, érzékiség, vallás és vallásoskodás, származás, hagyomány, nyelv...

n De mindezek után hadd mondjam, hogy minden bálványimádás gyakorlatilag Sátánimádás. Nehogy azt higgyétek, hogy nagy dolgot mondtam, ez így igaz. Minden bálványimádó az ördögöt imádja. Minden ember, aki másnak hódol, mint Istennek az az ördögnek hódol. Hogy vannak ma már a szó szoros értelmében Sátánimádók is, ez már a gonoszságok teteje. A korinthusi első levelének a tízedik részéből idézek: „Mit mondok én, hogy a bálvány valami, vagy, hogy a bálványáldozat valami? Sőt, hogy amit a pogányok áldoznak, az ördögöknek áldozzák és nem Istennek! Nem akarom, hogy ti az ördögökkel legyetek közösségben. Nem ihatjátok az ördögök és az Úr poharát. Nem lehettek az Úr asztalának és az ördögök asztalának részesei.”  Mert ugye, ha nem az Úr asztalának vagy részese, akkor minek? Ha nem az Úrnak hódolsz, ha nem Őt imádod, akkor hát kit imádsz? Csak két lehetőség van!

I. Megvan minden emberben az éhség Isten imádata iránt

n Ez általános.

n Ez lényeges.

n Kikerülhetetlen.

II. Ezt az éhséget meg lehet fertőzni

n 20. v. „aki a hamuban gyönyörködik, megcsalt szíve vezette félre azt”

n Történelmi bálványok: származás, hírnév, dicsőség.

n Humanista bálványok (emberek). Sztárok. Sportolók.

n A Mammon. Kívánság. Lopás. Meggazdagodási vágy.

n Természet-bálványok: Tudomány. Filozófia.

n A hatalom bálványa: Az Állam. Nemzet.

n Vallás bálványok:

III. Az éltető kenyér - Ézs 55

Bízzunk Istenben a próbatételek során! - Ézs 37:1-20

Bízzunk Istenben a próbatételek során!

Ézs 37:1-20. (Zsolt 68:20)

n  Az Ézsaiás könyvének eddigi része lényegében csak ezekért az eseményekért íródott. Ez a könyvnek a központi üzenete.

v Ézs 36 – az asszír támadás: történelmi kontextus (1-3), Rabsaké fenyegetése (4-20), Ezékiás embereinek hallgatása (21-22).

v Ézs 37 – Isten megoldása az Ezékiás krízisére: Ezékiás üzenete Ézsaiáshoz (1-7), Asszíria királyának fenyegető üzenete (8-13), Ezékiás imádsága (14-20), Isten választa Ézsaiás által (21-35), Isten ígéreteinek beteljesedése (36-38).

v Ézs 38 – Ezékiás betegsége és meggyógyulása

v Ézs 39 – Ézsaiás végső próféciája, válaszul Ezékiás büszkeségére.

n Az asszír fenyegetés a nép közömbössége és képmutatása miatt történt. Ézs 29:10 – „¹³ És szólt az Úr: Mivel e nép szájjal közelget hozzám, és csak ajkaival tisztel engem, szíve pedig távol van tőlem, úgy hogy irántam való félelmük betanított emberi parancsolat lett: ¹⁴ Ezért én is csodásan cselekszem ismét e néppel, nagyon csodálatosan, és bölcseinek bölcsessége elvész, és értelmeseinek értelme eltűnik.”

I. Ezékiás megalázkodására Isten szabadulást ígér – 1-7. v.

n  Ezékiás üzenete Ézsaiáshoz (1-7).

n  Ézs 28-35 részei az előkészületek befejezéséről szólnak, a katonai ütközetre, Júda és Asszíria között.

v Kr.e. 701-ben Szennakherib kezd uralkodni apja, Szárgón II. helyett, és Babilon ellen indul, hogy véget vessen a dél-keleti lázadásnak. Miután ott leverte a lázadókat, Kánaán ellen indult, hogy az Egyiptommal szövetkezett asszír-ellenes koalíciót leverje.

v Főníciában Tírusig nyomul előre, majd Filisztea városait foglalja el, Askelont és Ekront, miután Júdában kezd pusztítani mindent, ami útjába kerül. Az asszír feljegyzések szerint 46 erődített várost foglalt el, és 200.150 foglyot vitt magával (Szennakherib prizmáján).

n  A bibliai feljegyzés arra enged következtetni, hogy a 46 város között lehetett Lákis is (36:2. 37:8), Jeruzsálemtől 40 km-re, amely annak a völgynek a bejáratát őrizte, amelyen a Sion hegyéhez lehetett jutni. Lákis eleste szabad utat nyitott Jeruzsálem felé.

v Ebben a helyzetben kapitulál Ezékiás, óriási hadisracot fizetve: 300 tálentum ezüstöt (14 tonna), és 30 tálentum aranyat (1400 kg). Ennek kifizetésére kellett kiürítenie a templomot, lefejtve az oszlopok és falak arany burkolatát (2Kir 18:14-16). Mindennek ellenére, Asszíria királya mégis körbeveszi Jeruzsálemet, hogy Ezékiást megleckéztesse.

v Épp úgy történt, ahogyan ez Ézsaiás megjövendölte: Ézs 33:7-8 – „Íme, erőseik ott künn kiáltanak, a békesség követei keservesen sírnak. ⁸ Puszták az ösvények, megszűnt az úton járó; (Asszíria) megszegte a frigyet, lenézte a városokat, nem gondolt az emberrel!”

n  Asszíria szemében Ezékiás az ellenséges koalícióhoz tartozott (2Kir 18:6-7). Róla a Királyok könyve így vélekedik: „Egyedül az Úrban, Izráel Istenében bízott, és ő utána nem volt hozzá hasonló Júda minden királyai között, sem azok között, a kik ő előtte voltak.” (2Kir 18:5).

v De ez nem jelenti azt, hogy Ezékiás mindent jól csinált!

v Például, Isten elítéli az ellene lázadó népet (4Móz 14:28-29), megesküszik, hogy egy sem látja meg azt a jó földet, ám Bálámnak által kijelenti: „Nem vett észre Jákóbban hamisságot, és nem látott gonoszságot Izráelben.” (4Móz 23:21). Egyik kijelentés nem zárja ki a másikat. Ez érvényes Ezékiásra is.

n  Mit tett Ezékiás rosszul? Azt, hogy szövetkezett Asszíria ellen a többi hatalmakkal. „Jövendölés dél barma ellen: A nyomor és szorongatás földén keresztül, a honnan nőstény és hím oroszlán és viperák és szárnyas sárkányok jönnek ki: viszik szamárcsikók hátán gazdagságukat, és a tevének púpján kincsüket a népnek, amely pedig nem használ. Hitvány és üres Egyiptom segítsége, ezért nevezem őt nagyszájúnak, a ki veszteg ül.” (Ézs 30:6-7)

v  A titokban tett szövetség nem fog használni: „Jaj a pártos fiaknak, így szól az Úr, akik tervet visznek véghez nélkülem, és szövetséget kötnek, de nem lelkem által, hogy bűnre bűnt halmozzanak! ² Akik Egyiptomba szállnak alá, és számat nem kérdezik meg, hogy meneküljenek a Fáraónak oltalmába, és Egyiptom árnyékába rejtőzködjenek. ³ És lesz néktek a Fáraó oltalma szégyenetekre, és az elrejtőzködés Egyiptom árnyékában gyalázatotokra.” (Ézs 30:1-2)

v Jeruzsálemben egy büszke lázadó lelkület uralkodott az Úr ellen.: „⁸ Most menj, írd ezt táblára náluk, és jegyezd föl könyvbe ezt, hogy megmaradjon az utolsó napra bizonyságul örökre. ⁹ Mert pártütő nép ez, apát megtagadó fiak, fiak, kik nem akarják hallani az Úr törvényét; ¹⁰ Kik ezt mondják a látóknak: Ne lássatok; és a prófétáknak: Ne prófétáljatok nékünk igazat, beszéljetek kedvünk szerint valókat, prófétáljatok csalárdságokat! ¹¹ Hagyjátok el ez utat, térjetek le már ez ösvényről, vigyétek el előlünk Izráelnek Szentjét!” (Ézs 30:8-11) és

v „¹⁵ Mert így szól az Úr Isten, Izráelnek Szentje: Megtérve és megnyugodva megmaradhattatok volna; csöndességben és reménységben erősségetek lett volna; de ti nem akartátok; ¹⁶ Hanem ezt mondátok: Nem, sőt lóra ülvén, futunk; ezért futnotok kell; és gyors paripán elvágtatunk; ezért gyorsak lesznek üldözőitek. ¹⁷ Ezer fut egynek riasztására, ötnek riasztására mind elfuttok, mígnem úgy maradtok, mint egy szál fenyő a hegytetőn, mint egy zászló a halmon.” (Ézs 30:15-17)

n  Ezékiás felelős volt azért, ami Jeruzsálemben történt. Ahogyan Sebna felelősségre van vonva (Ézs 22:15-25), és leváltották hivatalából (Ézs 37:3), éppúgy Ezékiás is felelős mindezért, ami Jeruzsálem-ben történt. Ahogyan véghez vitte a reformot 715-ben, ugyanúgy közbeléphetett volna 701-ben is.

v  Az asszír hadvezért azzal vádolja Ezékiást, hogy Egyiptommal szövetkezett Asszíria ellen (Ézs 36:6. 9 – ⁶ „Íme, te e megtört nádszálban bízol, Egyiptomban, melyre aki támaszkodik, tenyerébe megy és átfúrja azt; ilyen a Fáraó, Egyiptomnak királya, minden benne bízóknak.” és „⁶ De hisz Egyiptomban van bizalmad, a szekerekért és lovagokért.”) Ezt igazolja az Ézs 31:1 – „Jaj nékik, akik Egyiptomba mennek segítségért, lovakra támaszkodnak, és a szekerek sokaságában bíznak, és a nagyon erős lovagokban; és nem néznek Izráelnek Szentjére, és az Urat nem keresik.”

II. Ezékiás alázatának megpróbálása Asszíria fenyegetése által – 8-13. v.

n  Ezékiás a 37:4-ben nem a saját igazságára és hűségére hivatkozik, hanem az Úr nevére.

n  2Krón 32:24-33 Ezékiás felelősségét támasztják alá: „²⁴ Az időben Ezékiás halálos betegségbe esett; de könyörgött az Úrhoz, aki szólott hozzá és csudajelt adott néki. ²⁵ De nem cselekedett Ezékiás az őhozzá való jótétemény szerint, mert magában felfuvalkodott, azért Istennek haragja lett rajta, Júdán és Jeruzsálemen. ²⁶ Azonban megalázta magát Ezékiás az ő felfuvalkodottságában, Jeruzsálem lakosaival egybe; ezért nem szállott többé reájuk az Úrnak haragja Ezékiás életében. ²⁷ És igen nagy gazdagsága és dicsősége volt Ezékiásnak. És csináltatott magának kincsesházat és ezüst, arany, drágakövek és drága fűszerszámok, paizsok és mindenféle drága szerszámok számára; ²⁸ És tárházakat jövedelmének a gabonának, bornak, olajnak számára, és mindenféle barom számára istállókat, a nyájaknak pedig aklokat. ²⁹ Városokat is épített magának, és szerzett igen sok juhot és barmot, mert az Isten nagy gazdagságot adott néki. ³⁰ És Ezékiás volt az, aki betömte a Gihon vizeinek felső forrását, és Dávid városának napnyugat felől való részén vezette lefelé. És minden dolgában igen szerencsés volt Ezékiás; ³¹ De mivel a Babilóniabeli fejedelmek követeivel megbarátkozott, akik ő hozzá küldettek, hogy megtudakoznák a csudajelt, mely a földön lett; elhagyta őt az Isten, hogy megkisértené őt és meglátná, mi volna az ő szívében. ³² Ezékiásnak pedig többi dolgai és jótéteményei, íme, meg vannak írva az Ézsaiás prófétának, az Ámós fiának látásában, és a Júda és Izráel királyainak könyvében. ³³ Meghala pedig Ezékiás az ő atyáival, és eltemették őt a Dávid fiainak sírjaihoz vivő feljárón, és mind az egész Júda és Jeruzsálem nagy tisztességet tettek néki az ő halálának idején. És uralkodott Manasse, az ő fia helyette.”

n  Nem tudjuk pontosan, mikor lett Ezékiás beteg. Ám ha kiszámoljuk, hogy még tizenöt évet kapott az Úrtól, és halála évétől, 686-tól visszaszámolunk 15 évet, akkor az épp 701-re esik, arra a évre, amikor az asszír sereg feljött ellene.

v  Merodák Baladán közvetlenül Ezékiás meggyógyulása után jöhetett fel Jeruzsálembe, amikor Ezékiás önmagának tulajdonította azt a dicsőséget, ami az Úrnak járt volna!

n  A büszke Asszíria és az Úr között zajlik a konfrontáció, mivel Asszíria az Urat gyalázta: Ézs 37:6 – „Ne félj a beszédektől, amelyeket hallottál, amelyekkel szidalmaztak engem az asszíriai király szolgái.” és Ézs 37:35 – „És megoltalmazom e várost, hogy megtartsam azt én magamért és szolgámért, Dávidért.”

n  Asszíria is Isten eszköze: „⁵ Jaj Assiriának, haragom botjának, mert pálca az ő kezében az én búsulásom! ⁶ Istentelen nemzetség ellen küldtem őt, és haragom népe ellen rendeltem, hogy prédáljon és zsákmányt vessen, és eltapodja azt, mint az utcák sarát. ⁷ De ő nem így vélekedik, és szíve nem így gondolkozik, mert ő pusztítani akar, és kigyomlálni sok népeket.” (Ézs 10:5-7)

v Asszíria kevélységét Isten megbünteti: „²⁸ Ülésedet, kimentedet, bejöttödet tudom, és ellenem való haragodat. ²⁹ Ellenem való haragodért, és mert kevélységed fülembe jutott, vetem orrodba horgomat és szádba zabolámat, és visszaviszlek az úton, a melyen jöttél! ³⁰ S ez legyen jelül néked: ez évben ugartermést esztek és a másik évben sarjut, és a harmadik évben vessetek, arassatok és szőlőt ültessetek, és egyétek gyümölcsét. ³¹ Júda házának maradványa pedig, amely megszabadult, ismét gyökeret ver alul, és gyümölcsöt terem felül. ³² Mert Jeruzsálemből megy ki a maradék és a maradvány Sion hegyéről; a seregek Urának buzgó szerelme művelendi ezt!” (Ézs 37:28-32)

III. Ezékiás alázatának megnyilvánulása imádságában – 14-20. v.

Befejezés:

n  Isten válasza Ézsaiás által (21-29) – Isten felfedi Szennakherib ravaszságát és a reá váró büntetést.

n  Isten önmagáért megszabadítja Jeruzsálemet (30-35), amelynek garanciája, hogy harmadévig vetnek és aratnak.

n  Isten ígéreteinek beteljesedése (36-38), az Úr véghez viszi ígéretét, megtizedelve az asszíriai sereget.