Lázadás az Úr szolgája ellen - 4Móz 16:1-19. 28-33.

Lázadás az Úr szolgája ellen

4Móz 16:1-19. 28-33.

n  A történelem tele van olyanokkal, akik fellázadtak az Úr ellen és az Ő szolgái ellen.

v  Kóré, Mózes és Áron unokatestvére (2Móz 6:18. 20-21). Amrám és Jichár (Kéhát fiai) testvérek voltak.

v  Lázadásuk miatt közel 15.000-en haltak meg – 4Móz 16:49.

n  Sajnos, ma is történnek hasonló lázadások – és nemcsak a Kóré csapata szenvedi meg, hanem az úr gyülekezete is.

I. Kóré lázadásának oka

n  Elégedetlenség. Mi volt a vád? „Sokat tulajdoníttok magatoknak…”

v  28. v. – „Akkor monda Mózes: Ebből tudjátok meg, hogy az Úr küldött engemet, hogy cselekedjem mind e dolgokat, hogy nem magamtól indultam”

v  Nem voltak megelégedve Isten útjaival. Pedig szép szolgálatuk volt: 4Móz 4:4-20.

n  Irigységből cselekedtek:  Zsolt 106:16 – „És irigységre indultak Mózes ellen a táborban, az Úr szentje, Áron ellen.”

v  A lázadás először is Isten ellen történt. 16:30 –  „gyalázták ezek az emberek az Urat” és 26:9 – „Eliáb fiai pedig, Nemuél, Dáthán és Abirám. Ez a Dáthán és Abirám a gyülekezet elöljárói valának, a kik feltámadtak vala Mózes ellen és Áron ellen, a Kóré seregében, mikor feltámadának ők az Úr ellen.”

v  Más szóval, Isten felállított egy rendet, amely azt is magába foglalta, hogy Mózesnek nagyobb tekintélyt adott, mint nekik.

v  Egész Izráel tudta, hogy Mózest Isten választotta ki – 12:6-8. Áront is Isten választotta ki a papságra – 4Móz 3:10. A Lévitákat is Isten választotta a papságra – 4Móz 3:5-9.

n A vezetőket Isten választja és hívja el.

v  Ezért van parancsolva, hogy „Presbiter ellen vádat ne fogadj el, hanem csak két vagy három tanúbizonyságra.” – 1Tim 5:19.  –

v  „Viseljetek gondot azért magatokra és az egész nyájra, melyben a Szent Lélek titeket vigyázókká tett, az Isten anyaszentegyházának legeltetésére, melyet tulajdon vérével szerzett.” – ApCsel 20:28.

v  „És senki sem veszi magának e tisztességet, hanem a kit Isten hív el, miként Áront is.” - Zsid 5:4.

n  Aki tehát Isten választottjai ellen lázadnak, azok Isten ellen lázadnak!

v  Tit 1:10-11 – „Mert van sok engedetlen, hiába való beszédű és csaló, kiváltképpen a körülmetélkedésből valók, akiknek be kell dugni a szájukat; akik egész házakat feldúlnak, tanítván rút nyereség okáért, amiket nem kellene.”

v  „támadtak Mózes ellen” = „Ellene szólta Mózesnek és Áronnak”

n  Önzés

II. A lázadás hatása

n  Növekszik: 250 vezető (2. 35. v.) Az egész gyülekezet – 16:41. 1Kor 5:6. 2Tim 2:16-17.

v  A test cselekedeteihez tartozik: Gal 5:19-21 – „A testnek cselekedetei pedig nyilvánvalók, melyek ezek: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás, bálványimádás, varázslás, ellenségeskedések, versengések, gyűlölködések, harag, patvarkodások, visszavonások, pártütések, irigységek, gyilkosságok, részegségek, dobzódások és ezekhez hasonlók: melyekről előre mondom néktek, amiképpen már ezelőtt is mondottam, hogy akik ilyeneket cselekszenek, Isten országának örökösei nem lesznek.”

v  1Kor 3:3 – „Mert még testiek vagytok; mert a mikor irigykedés, versengés és visszavonás van köztetek, vajjon nem testiek vagytok-e és nem ember szerint jártok-e?”

v  1Kor 1:10 – „Kérlek azonban titeket Atyámfiai a mi Urunk Jézus Krisztus nevére, hogy mindnyájan egyképpen szóljatok és ne legyenek köztetek szakadások, de legyetek teljesen egyek ugyanazon értelemben és ugyanazon véleményben.”

n  Szakadást okoz az Úr népe között. Megrontja az egységet.

v  Fil 2:3-4 – „Semmit nem cselekedvén versengésből, sem hiábavaló dicsőségből, hanem alázatosan egymást különbeknek tartván ti magatoknál. Ne nézze ki-ki a maga hasznát, hanem mindenki a másokét is.”

v  Ne vállalj közösséget az ilyenekkel: „Ha valaki elmegy hozzátok és nem ezt a tudományt viszi, ne fogadjátok azt be házatokba, és azt ne köszöntsétek; Mert aki köszönti azt, részes annak gonosz cselekedeteiben.”

n  Isten megvédi szolgáját. Kijelenti, hogy ki az, aki magához fogad.

n  Vannak, akik lázadnak a Biblia tekintélye ellen.

n  Vannak, akik lázadnak Isten szolgái ellen, akik az Igét képviselik.

n  Vannak, akik lázadnak Isten útjai ellen.

v  A lázadót meg kell feddeni.

v  A lázadót azután kerülni kell: Tit 3:9-11 – „A balgatag vitatkozásokat azonban és a nemzetségekről való tudakozásokat, és a civakodást és a törvény felől való harcokat kerüld; mert haszontalanok és hiábavalók. Az eretnek embert egy vagy két intés után kerüld; Tudván, hogy az ilyen romlott, és vétkezik, önmaga is kárhoztatván magát.” Róm 16:17 – „Kérlek pedig titeket atyámfiai, vigyázzatok azokra, a kik szakadásokat és botránkozásokat okoznak a tudomány körül, melyet tanultatok; és azoktól hajoljatok el.”

n  Legyen szentség a viselkedésünkben, szavainkban, öltözetünkben, imádatunkban…

III. A lázadás megbüntetése

n  Mivel Isten szolgájáról van szó, ezért a lázadó magával Istennel kerül szembe, mert ellene (is) lázad.

v   Lásd: Saulus a damaszkuszi úton: „mit kergetsz engem…” – ApCsel 9:4.

v  Zak 2:8 – „Aki titeket bánt, az ő szemefényét bántja.”

n  A lázadást maga az Úr büntette meg és szüntette meg.