Milyen az Úr nagy napja? - Zof 1:14-2:3

Milyen az Úr nagy napja?

Zof 1:14-2:3

¹⁴ Közel van az Úrnak nagy napja, közel van, és igen siet; az Úr napjának szava keserves, kiáltoz azon a hős is. ¹⁵ Haragnak napja az a nap, szorongatásnak és nyomorúságnak napja; pusztításnak és pusztulásnak napja; sötétségnek és homálynak napja; felhőnek és borúnak napja. ¹⁶ Kürtnek és tárogatónak napja a megerősített városok ellen és a büszke tornyok ellen!

¹⁷ És megszorongatom az embereket és járnak, mint a vakok, mert vétkeztek az Úr ellen, és kiontatik vérük, mint a por, és testük, mint szemét. ¹⁸ Sem ezüstjük, sem aranyuk nem szabadíthatja meg őket az Úr haragjának napján, és az ő féltő szeretetének tüze megemészti az egész földet; mert véget vet, bizony hirtelen vet véget e föld minden lakosának.

¹ Térjetek eszetekre s eszméljetek fel, ti, arcátlan nemzet, ² Mielőtt szülne a végzés (mint a polyva száll tova az a nap!); míg rátok nem jön az Úr haragjának tüze, míg rátok nem jön az Úr haragjának napja! ³ Keressétek az Urat mindnyájan e föld alázatosai, a kik az ő ítélete szerint cselekedtek; keressétek az igazságot, keressétek az alázatosságot: talán megoltalmaztattok az Úr haragjának napján!

n Zofóniás Jósiás király idejében prófétált, aki Kr.e. 639-609 között uralkodott (vagy 642-611). Az Asszír birodalom hanyatlani kezdett Assurbanipál halála után (Kr.e. 627) Jósiás reformot kezdett, miután megtalálták az Úr törvényének könyvét. Uralkodását nem veszélyeztette Asszíria többé. De Zofóniás hirdet az Úr ítéletét, amit a káldeusok fognak végrehajtani, az országban eluralkodott bűn miatt.

n Az előbbiekben már kihirdette az Úr ítéletét: ² Elvesztek, mindent elvesztek e föld színéről, azt mondja az Úr. ³ Elvesztek embert és barmot; elvesztem az ég madarait, és a tenger halait és a botránkoztatás eszközeit a hitetlenekkel együtt; az embert is kiirtom a föld színéről, azt mondja az Úr. ⁴ És kinyújtom kezemet Júda ellen és Jeruzsálem minden lakója ellen, és kiirtom e helyről a Baál maradékát, a bálványpapok nevét a papokkal együtt; ⁵ Azokat is, akik a háztetőkön az ég seregének hajlongnak; és azokat, akik hajlongnak, esküdvén az Úrra, de esküsznek az ő Molokjukra is; ⁶ Azokat is, akik elfordultak az Úr követésétől, és akik nem keresik az Urat és nem tudakoznak felőle.

n Ez az ítélet „az Úr napján” következik be.

I. A történelmi válasz – 14-15a. v.

¹⁴ Közel van az Úrnak nagy napja, közel van, és igen siet; az Úr napjának szava keserves, kiáltoz azon a hős is. ¹⁵ Haragnak napja az a nap…

n „Közel van”, igen siet” – Ez időbeli és térbeli közelséget jelez. Mekkorára növekedett a bűn! Ez így nem mehet tovább! Csak a nyárspolgárok hiszik, hogy „sem jót, sem rosszat nem cselekszik”. Ők elveszítették érzéküket. Az ítélet közel van és nem lehet feltartóztatni.

n „Az Úrnak nagy napja” ez. Tragikus nap. Amikor a megtérés hiábavaló lesz. Talán a kegyelmi időben való megtérés még visszafordíthatná az ítéletet, lásd: Jer 18:7-8 – „Hogyha szólok egy nép ellen és ország ellen, hogy kigyomlálom, megrontom és elvesztem; De megtér az a nép az ô gonoszságából, a mely ellen szólottam: én is megbánom a gonoszt, a melyet rajta véghezvinni gondoltam.”

n „Szava keserves” = keserű. A hír az, ami keserves, vagy a hírnek a híradása is. Ezért sírt Jeremiás. Keserű a visszhangja is a teremtett világban. Az Úr napja halálfélelemmel terhes nap.

n „Kiáltoz azon a hős is” – Nem a várost védő katonák kiáltásáról van szó, hanem az betörő ellenség harci kiáltásáról. Az Ige Hősnek (gibbór) nevezi az Úr szolgáit, az angyalokat, az Ő szentjeit (Zsolt 103:20. Józs 4:11. Zak 14:5). Maga az Úr is Hős – de itt nem népéért harcol, mint a bírák idejében, hanem népe ellen. 

n „Haragnak napja az a nap” – 15a. A haragkitörés napja: a kegyelmi időben az Úr visszafogja haragját a bűnnel szemben. Az Úr napján véget ér a várakozási idő. A türelmi idő lejár. A bot lesújt – JSír 3:1. A tűz felperzsel – Ez 21:31. 22:21- 31. 38:19.

II. A költői válasz – 15b-16. v.

^15b…Szorongatásnak és nyomorúságnak napja; pusztításnak és pusztulásnak napja; sötétségnek és homálynak napja; felhőnek és borúnak napja. ¹⁶ Kürtnek és tárogatónak napja a megerősített városok ellen és a büszke tornyok ellen!

n Öt költői kifejezést vizsgáljunk meg.

n „Szorongatás és nyomorúság (pusztulás) napja” – az asszony szülő fájdalmát, szorongását és görcsét jelzi (Jer 4:31), és az elnyomást, pusztítást.

n „Pusztításnak és pusztulásnak napja” – Hangtanilag is harmonizálva van: so’ah és Moso’áh – hirtelen hanyatlás, vihar, kiirtás és pusztává lett hely. Tragikus alliteráció ez!

n „Sötétségnek és homálynak napja” – A sötétség a szegénység jelzője (Ézs 9:1),m a hanyatlás kifejezője (1Sám 2:9). Ámós is sötétségnek mutatja be az Úr napját (Ám 5:18. 20. 8:9). A homály a teljes káosz kifejezése.

n „Felhő és ború napja” – A felhő gyakran a teofánia kísérőeleme. Isten felhőben jelent meg és szólott az Ő népéhez (2Móz 16:10. 19:15). A megdicsőülés hegyén. Az ítéletre is felhőben jelenik meg – Ez 30:3. Jóel 2:2. Jel 1:7-8. A „ború” csak fokozza az ítélet komolyságát.

n „Kürtnek és tárogatónak napja” – A harci riadó jele ez. A sófárt megfújták, ha háborúra gyűltek, ha a csata elkezdődött, ha a Sabbat év kezdődött. Az Úr jelenlétét jelzi ez, amelybe belevegyül a különböző hangszerek és kiáltások („tárogató”) hangja.

n A kürtöt a felhő mögül fújják meg! – 1Thessz 4:16 – „Mert maga az Úr riadóval, arkangyal szózatával és isteni harsonával leszáll az égből.”

III. A személyes, isteni válasz – 17-18. v.

¹⁷ És megszorongatom az embereket és járnak, mint a vakok, mert vétkeztek az Úr ellen, és kiontatik vérük, mint a por, és testük, mint szemét. ¹⁸ Sem ezüstjük, sem aranyuk nem szabadíthatja meg őket az Úr haragjának napján, és az ő féltő szeretetének tüze megemészti az egész földet; mert véget vet, bizony hirtelen vet véget e föld minden lakosának.

n Az Úr személyesen mondja el, egyes szám első személyben, hogy miből is áll az Ő napja.

n A próféták ugyanazt a képanyagot, témát és nyelvezetet használták, mint Mózes – 5Móz 28-ban. A bűn miatti ítélet végrehajtásáról van szó. Ez érinti Júdát és Jeruzsálemet, de érinti Asszíriát, majd Babilóniát is.

n „Megszorongatom az embereket” – Összeköti nyalábba, sarokba szorítja (átvitt értelemben, arámul). Nincs menekvés. Bezár minden kiskaput. Senki sem menekszik meg. Itt már csak az emberről van szó, nem Júdáról vagy Jeruzsálemről és a népekről! Általános ítélet lesz.

n „Járnak, mint a vakok, mert vétkeztek az Úr ellen” – Ez az ítélet oka. A bűn. Az ítélet olyan, mint a szervezetben beálló anatómiai zavar. Ez a vakság társadalmi, gazdasági, politikai és kulturális tragédiát jelent.

n „Sem ezüstjük, sem aranyuk nem szabadíthatja meg őket az Úr haragjának napján” – Az ítéletben nincs rang és vagyon. A pap, a herceg, a kalmár, a nyárspolgár, az egyszerű városlakó, mind ítélet alá kerül. Nincs kivétel.

n „Az ő féltő szeretetének tüze megemészti az egész földet” - Vak lesz, az, aki Isten képére teremtetett, az angyalok méltóságára, és szeretve volt Istentől… A szeretet miatt a harag nagyobb.

n „megemészti az egész földet” - Az egész föld feletti ítéletről van szó. Eszkatologikus, az egész teremtett világra kiterjedő ítélet ez.

IV. A megelőző válasz – 2:1-3. v.

¹ Térjetek eszetekre s eszméljetek fel, ti, arcátlan nemzet, ² Mielőtt szülne a végzés (mint a polyva száll tova az a nap!); míg rátok nem jön az Úr haragjának tüze, míg rátok nem jön az Úr haragjának napja! ³ Keressétek az Urat mindnyájan e föld alázatosai, a kik az ő ítélete szerint cselekedtek; keressétek az igazságot, keressétek az alázatosságot: talán megoltalmaztattok az Úr haragjának napján!

n „Mielőtt szülne a végzés” „míg rátok nem jön az Úr haragjának tüze, míg rátok nem jön az Úr haragjának napja” „talán megoltalmaztattok az Úr haragjának napján” – van tehát kegyelmi idő.

n Ninivének adatott 40 nap. Az özönvíz előtt 120 év és 7 nap. Sodomának is adatott lehetőség a megtérésre. Izráelnek is.

n „Keressétek az Urat mindnyájan e föld alázatosai” – Van feladatuk a kegyeseknek is.