Tévtanítások Kolosséban - Kol 2:1-23

Tévtanítások Kolosséban

Kol 2:1-23 (6-7)

n  Kolosséban tévtanítók jelentek meg, akik zavart keltettek a gyülekezetben. Mivel kezdő hívők voltak, könnyű volt megzavarni őket. Ezek ellen a tévtanítások ellen hadakozik Pál apostol.

n  4. v. – „valaki titeket rá ne szedjen hitető beszéddel”. Milyen téves tanításokat akartak elhitetni? Az egyik a Krisztus személyével kapcsolatos tévelygés volt, egy másik pedig az üdvösség elnyeréséről szóló téves tanítás, a harmadik pedig a hívő élet gyakorlatáról szólt: hogyan kell megélni a hívő életet? 

I. A Krisztus személyével kapcsolatos tévelygés – 1-10. v.

n  Azt hirdették, hogy Isten és az anyagi világ annyira idegen egymástól, hogy nincs közöttük érintkezés. Isten szent, az anyag bűnös. Úgyhogy, nem lehet igaz, hogy „az Ige testté lett”, hiszen Isten nem lehet testté. Isten és az anyagi világ nem érintkezhet egymással.

v  8. v. „⁸ Meglássátok, hogy senki ne legyen, aki bennetek zsákmányt vet a bölcselkedés és üres csalás által, mely emberek rendelése szerint, a világ elemi tanításai szerint, és nem Krisztus szerint való.”

v  Pál apostol nem udvariaskodik, hanem néven nevezi a bűnt és a bűnöst. Kijelenti, hogy ezek „zsákmányvetések”, ravasz „bölcselkedések”, „üres csalások”, „emberek rendelései” és „a világ elemi tanításai szerint valók” és nem Krisztus szerint.

n  Rámutat arra a hamis felfogásra, hogy Isten legfeljebb bizonyos szellemi lények sorozatán keresztül találkozhat az emberrel. A kolosséi levélben ilyen kifejezéseket találunk: a világ elemei, fejedelmek és hatalmasságok, angyalok, és csillagok.

n  Márpedig, Jézus Krisztusban, „Őbenne lakik az Istenség egész teljessége testileg.” Vagyis: Jézus Isten. Benne maga a Mindenható Isten jött közénk, isteni természete mellé felvéve emberi természetünket is.

v Csakis így tehetett eleget bűneinkért, így segíthetett rajtunk.

n  Jézus nem félisten, hanem valóságos Isten. „Őbenne lakozik az Istenség egész teljessége testileg.” Nem látszólag lett emberré csupán, hanem valóságban. Megjelent testben.

n  Az első részben ezt olvastuk: „Aki képe a láthatatlan Istennek, az egész teremtés elsőszülöttje. ¹⁶ Mert Őbenne teremtetett minden, ami van a mennyekben és a földön, a láthatók és láthatatlanok, (és felsorolja a tévtanítók kifejezéseit:) akár királyi székek, akár uraságok, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok; mindenek Ő általa és Ő reá nézve teremtettek; ¹⁷ És Ő előbb volt mindennél, és minden Őbenne áll fenn.” (Kol 1:15-17)

n  Vannak vagy nincsenek – Pál nem vitatja – hanem azt mondja: tegyük fel, hogy vannak, de azok is teremtmények, Jézus pedig a Teremtő! „Őbenne teremtetett minden.” „¹⁸ És Ő a feje a testnek, az egyháznak: aki a kezdet, elsőszülött a halottak közül; hogy mindenekben Ő legyen az első; ¹⁹ Mert tetszett az Atyának, hogy Ő benne lakozzék az egész teljesség.” (Kol 1:18-19)

n  Jézust tehát úgy kell tisztelnünk, mint Istent, aki öröktől fogva mindörökké Úr.

n  Sajnos, ma is vannak, akik tagadják Jézus istenségét (a Jehova tanúi, az unitáriusok, a teozófia hívei, stb.)

I. Az üdvösség elnyeréséről szóló téves tanítás – 11-15. v.

n  Pál apostol öt dologról beszél. Azt mondja:

n  (1) „Körül is metéltettetek kéz nélkül való körülmetéléssel, levetkezvén az érzéki bűnök testét a Krisztus körülmetélésében” – 11. v.

n   (2) Meghaltatok a bűnnek és „eltemettetvén Ő vele együtt a keresztségben” – 12a.

v  Amikor Jézussal találkozik valaki, akkor először is meghal régi élete számára. Aki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek – mondja az Úr Jézus a János 8-ban. Ennek az állapotnak hal meg az ember. Eltemeti régi életét.

v  Azt, hogy nemet mond az egész istentelen életére, ezt ábrázolták ki a keresztséggel, a bemerítéssel. A keresztség formája, hogy egy pillanatra teljesen víz alá merítjük a keresztelendőt, ezt fejezi ki. A keresztségben az ember tehát mintegy meghal, megszűnik létezni. Eltemettetik. Aki kijön a vízből, az egy másik ember, egy feltámadott új ember.

v  Olyan ez, mint a cezúra az éneklésben. Megszakítás. Nincs folytonosság.

v  Vannak, akik azt mondják, nem a forma számít, nem a víz mennyisége dönti el hogy valakinek az életében igazi-e a megtérés vagy sem. Talán lehetne így is mondani. De akinek életében nincs elszabadás a bűntől, és e bűnben veszteglő világtól – annál hogyan lehetne jelképezni, hogy Krisztussal együtt meghalt és feltámadott? Bárhogyan történt a keresztség érvénytelen!

n  (3) Feltámadtak egy új életre – „fel is támasztattatok az Isten erejébe vetett hit által, aki feltámasztotta Őt a halálból. ¹³ És titeket, kik holtak voltatok a bűnökben és a ti testeteknek körülmetéletlenségében, megelevenített együtt Ő vele.” – 12b-13a. v.

v  Krisztusban nemcsak meghalt, hanem fel is támadott a hívő.

v  Megnyílik számára az Ige. Meghallja Isten hangját. Újfajta gondolkozás, újfajta életgyakorlat, új életszemlélet, új jellem formálódik ki benne, Krisztus jelleme. Kiábrázolódik benne a Krisztus.

n   (4) Teljes bűnbocsánatot kaptak minden bűnükre: „Megbocsátván minden bűnötöket, ¹⁴ Az által, hogy eltörölte a parancsolatokban ellenünk szóló kézírást, amely ellenünkre volt nékünk, és azt eltette az útból, odaszegezvén azt a keresztfára.” – 13b-14. v.

v  A harmadik a teljes bűnbocsánat.

v  Abban az időben, ha valakit keresztre feszítettek, az ellene szóló vádat is felírták a feje fölé. János evangéliumából tudjuk, hogy Pilátus is odaíratta Jézus fölé a vádat, ami miatt halálra ítélték. A főpapok nem látták jónak, de Pilátus nem változtatta meg. Úgyhogy, a vád az elítélői ellen fordult, és Jézust igazolta.

v  A másik, amire az adóslevél kifejezés utal, hogyha valaki kölcsönkért, arról írást készítettek, határidővel, feltételekkel, és ha kiderült, hogy nem tud fizetni, akkor jöhetett egy gazdag jó barát vagy rokon, és kifizette az adósságát. Ekkor eltépték az adólevelet. Ez történt nagypénteken. Ezt tette Jézus érettünk. „Megfizette minden tartozásom, elfedezte minden bűnömet.”

v  Aki Jézusban hisz, azt az őt vádoló adóslevél nem terheli többé, mert azt Jézus megsemmisítette.

n  (5) És teljes szabadságot kaptak Krisztusban. Itt újra említi a korábban említett állítólagos átmeneti hatalmakat, akiket Krisztus legyőzött: „¹⁵ Lefegyverezvén a fejedelemségeket és a hatalmasságokat, őket bátran mutogatta, diadalt vévén rajtok abban.” – 15. v.

v  Azoknak a szellemi lényeknek, amiről a tévtanítók beszélnek, egy része valóban létezik! Az ördög létezik, démonok vannak, de ezektől nem kell rettegnie a hívőnek, mert amikor Jézus a kereszten meghalt, akkor legyőzte ezeket. A Kígyó fejére taposott, megtörte az ördög hatalmát. Nem kell tőle rettegni. Jézus erősebb.

v  „²⁰ Ha pedig Isten ujjával űzöm ki az ördögöket, kétség nélkül elérkezett hozzátok az Isten országa. ²¹ Mikor az erős fegyveres őrzi az ő palotáját, amije van, békességben van; ²² De mikor a nálánál erősebb reá jövén legyőzi őt, minden fegyverét elveszi, melyhez bízott, és a mit tőle zsákmányol, elosztja.” – Lk 11:20-22.

III. A hívő élet gyakorlatáról szóló téves tanítás – 16-23. v.

n  A valóság helyett árnyékokat, pótlékokat tanítottak. Különböző szertartásokat fontosnak hirdettek: evés, ivás, ünnep, újhold és szombat megtartása (évente, havonta vagy hetente való ünnepek):

v ¹⁶ Senki azért titeket meg ne ítéljen evésért, vagy ivásért, avagy ünnep, vagy újhold, vagy szombat dolgában: ¹⁷ Melyek csak árnyékai a következendő dolgoknak, de a valóság a Krisztusé.” – 16-17. v.

n  Alázatoskodások, angyalok tisztelete, lelki gőg:

v „¹⁸ Senki tőletek a pálmát el ne vegye, kedvét találván alázatoskodásban és az angyalok tisztelésében, amelyeket nem látott, olyanokat tudakozván, ok nélkül felfuvalkodván az ő testének értelmével.” – 18. v.

n  E világ elemi tanításai (20. v.) és emberek tanításai és parancsolatai (22. v.)

n  „²¹ Ne fogd meg, meg se kóstold, még csak ne is illesd.” – 21. v.

n  Maga-választotta istentisztelet, alázatoskodás, és aszkézis:

v „Amelyek bölcsességnek látszanak ugyan a maga-választotta istentiszteletben és alázatoskodásban és a test gyötrésében; de nincs bennük semmi becsülni való, mivelhogy a test hízlalására valók.”

Befejezés:

n  „⁶ Azért, amiképpen vettétek a Krisztus Jézust, az Urat, akképpen járjatok Ő benne, ⁷ Meggyökerezvén és tovább épülvén Ő benne, és megerősödvén a hitben, amiképpen arra tanítattatok, bővölködvén abban hálaadással.”