A nyelveken szólás ajándéka – 1Kor 14:20-33

A nyelveken szólás ajándéka

1Kor 14:20-33

<  A lelki ajándékok leírásánál mindenütt megtaláljuk azt a szerkezetet, hogy az apostol előbb Krisztus gyülekezetének egységéről (1Kor 12,1-13. Róm 12,1-5. Ef 4:1-6), majd sokféleségéről (1Kor 12:14-31. Róm 12,6-8. Ef 4:7-12), végül az érettségéről, nagykorúságáról beszél (1Kor 13,1-13. Róm 12,9-21. Ef 4:13-16).

<  Nem mindenki beszélt nyelveken, de mindenki ugyanazzal a Lélekkel kereszteltetett meg. „Mert hiszen egy Lélek által mi mindnyájan egy testté kereszteltettünk meg, akár zsidók, akár görögök, akár szolgák, akár szabadok; és mindnyájan egy Lélekkel itattattunk meg.” (1Kor 12:13). Nincs felszólítás a Lélekkel való keresztségre, de van felszólítás a Lélekkel való beteljesedésre. „És meg ne részegedjetek bortól, miben kicsapongás van; hanem teljesedjetek be Szent Lélekkel.” (1Kor 12:13).

<  A szentlélekkeresztség bizonyítéka nem a nyelveken szólás, hanem a Lélek bizonyságtétele: „Mert a kiket Isten Lelke vezérel, azok Istennek fiai.  ¹⁵ Mert nem kaptatok szolgaság lelkét ismét a félelemre, hanem a fiúságnak Lelkét kaptátok, a ki által kiáltjuk: Abbá, Atyám!  ¹⁶ Ez a Lélek bizonyságot tesz a mi lelkünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk.” (Róm 8:14-16).

I. Alapvető megjegyzések a nyelvek nemeiről

<  A „nyelvek nemei” valóságos nyelvek voltak.

v  Ugyanaz a kifejezés van használva: „glossza”. „10 Példa mutatja, oly sokféle szólás van a világon, és azok közül egy sem érthetetlen.  11 Hogyha azért nem tudom a szónak értelmét, a beszélőnek idegen leszek, és a beszélő is idegen előttem.” - 1Kor 14:10-11. Világos, hogy ezeknek a nyelveknek értelmük van.

n  A nyelveken szóló tudta, mit beszél.

v  Hogy mások nem értették, az meglehet. De a nyelveken szóló nemcsak hangokat adott ki, hanem beszélt, összefüggő, logikus beszéddel.

v  De akkor mit jelent, hogy „lélekben beszélt titkos dolgokat”?

v  A titkos dolgok, nem senki által nem érthető dolgok lehettek, hanem azok a titkok, amelyek a kinyilatkoztatás folyamatában addig rejtve voltak, de később az Úr kijelentette.

v  A „titok” az igében világosan meg van határozva, hogy mire vonatkozik: Róm 16:25-27 – „25 Annak pedig, a ki titeket megerősíthet az én evangyéliomom és a Jézus Krisztus hirdetése szerint, ama titoknak kijelentése folytán, mely örök időtől fogva el volt hallgatva,  26 Most pedig megjelentetett a prófétai írások által, az örök Isten parancsolata szerint, a hitben való engedelmesség végett minden pogányoknak tudomására adatván,  27 Az egyedül bölcs Istennek a Jézus Krisztus által dicsőség mindörökké. Ámen.”

v  Ef 3:2-6 – „2 Ha ugyan hallottátok Isten kegyelmének rendelkezését, melyet nékem adott a ti érdeketekben;  3 Hogy tudniillik kijelentés útján ismertette meg velem a titkot, a szerint, a mint az elébb megírtam röviden,  4 Melynek olvasásából megérthetitek, hogy micsoda az én értelmem a Krisztus titka felől;  5 A mely egyéb időkben meg nem ismertettetett az emberek fiaival úgy, a hogy most kijelentetett az Ő szent apostolainak és prófétáinak a Lélek által:  6 Hogy tudniillik a pogányok örökös társak és egyugyanazon test tagjai és részesei az ô ígéretének a Krisztus Jézusban az evangélium által.”

v  Kol 1:25-27 – „25 Amelynek lettem én szolgájává az Isten sáfársága szerint, a melyet nékem adott ti rátok nézve, hogy betöltsem az Isten Igéjét,  26 Tudniillik ama titkot, mely el volt rejtve ősidők óta és nemzetségek óta, most pedig megjelentetett az Ő szentjeinek,  27 Akikkel az Isten meg akarta ismertetni azt, hogy milyen nagy a pogányok között eme titok dicsőségének gazdagsága, az tudniillik, hogy a Krisztus ti köztetek van, a dicsőségnek ama reménysége.”

v  A „titok” tehát (1) az evangélium dicsőségére vonatkozik, (2) a pogányok bevételére, (3) ami a korábbi időszakban rejtve volt. (4) de most kinyilatkoztatta az Úr (5) és a prófétai iratokban fel lettek jegyezve.

v  Nem rejtjeles üzenetről van szó, hanem számunkra nyílt titokról, amit mi sohasem tudhattunk volna meg, ha Isten nem jelenti ki.

n  Aki nyelveken szólt „önmagát építette” – mivel csak ő értette, hogy mit beszél. A prófétáló „a gyülekezetet építi” (1Kor 14:4), de a nyelveken szóló is építhette a gyülekezetet, ha beszédjét lefordították, hogy mások számára is érthető legyen. „Nagyobb a próféta, mint a nyelveken szóló, kivévén, ha megmagyarázza, hogy a gyülekezet épüljön.” (1Kor 14:5) Ami érthetetlen, az sohasem épít!

v  „Az értelmem gyümölcstelen” kifejezés a gyülekezetre vonatkozik, hogy a hallgatók nem nyertek semmit a nyelveken szóló gondolataiból. Míg maga a nyelveken szóló „önmagát építette”, addig a gyülekezet számára a nyelveken szólás nem gyümölcsözött.

n  A magyarázat („hermeneüó”) fordítást jelentett. Lásd: Lk 24:27 – „És elkezdvén Mózestől és minden prófétáktól fogva, magyarázza vala nékik minden írásokban, a mik ô felőle megírattak.” Jn 1:38. 42 – „Rabbi, (a mi megmagyarázva azt teszi: Mester)”. ApCsel 9:36 – „Joppéban pedig vala egy nőtanítvány, névszerint Tábitha, mely megmagyarázva Dorkásnak, azaz zergének mondatik”.

v  De akkor mire utal, hogy „imádkozzon, hogy megmagyarázza” kijelentés? Arra, hogy a részletes és megfelelő ismertetésre nem alkalmas bárki.

v  A nyelveken szólás az 1Kor 14:16-19 alapján a nyelveken való éneklést említi, olyan himnuszt, mint a Fil 2:5-11, vagy 1Tim 3:16.

n  Ha nincs fordítás, akkor a nyelveken szólásnak nincs helye a gyülekezetben! (1Kor 14:28).

Ø   Vannak dolgok, amelyek Korinthusban megtörténtek, de a gyülekezeteinkből hiányoznak: vérfertőzés, bálványoknak áldozott hús, részegség az Úrvacsoránál (1Kor 5. 6. 8. 10. 11.)

n  Meghatározás: A „nyelveken szólás” Isten kegyelmi ajándéka, amikor a Szentlélek által valakit képessé tesz egy ismeretlen (idegen) nyelven való beszédre, amelyet adott esetben egy jelenlévő, aki ismeri azt a nyelvet, vagy akit az Úr erre külön képessé tesz, világosan le tud fordítani.

II. A zavart okozó „öntudatlan beszéd”

<  Mindez érvényes arra nyelveken szólásra, amely először Pünkösdkor megnyilvánult, majd Kornélius házában és az efézusi János tanítványoknál.

<  De a manapság divatos „nyelveken szólás” különbözik ettől: nem érthető beszéd és nem lehet lefordítani sem, mivel nincs jelentése... Ezért, mi nem is nevezzük „nyelveken szólásnak” hanem csak „öntudatlan beszédnek”. Nincs kétféle nyelveken szólás!

<  De több helyen Pál apostol mintha mégis erről az öntudatlan beszédről szólna!

v  Az öntudatlan beszéd mellőzi az értelmet, és megfelel a 14. versnek: „Mert ha nyelvvel könyörgök, a lelkem könyörög, de értelmem gyümölcstelen.” (1Kor 14:14).

v  Feltehetően magához Istenhez szól, nem az emberekhez, mert amit mond, az az emberek számára érthetetlen. Erről szól a 2. vers: „Mert a ki nyelveken szól, nem embereknek szól, hanem az Istennek; mert senki sem érti, hanem lélekben beszél titkos dolgokat.” (1Kor 14:2)

v  Az öntudatlan beszéd az egyén saját épülésére szolgál: „A ki nyelveken szól, magát építi; de a ki prófétál, a gyülekezetet építi.” (1Kor 14:4).  

<  Akkor tehát kétféle nyelveken szólásról van szó? Vagy talán egy igaziról és egy hamisról lenne szó? Ez túl meredek megállapítás lenne! Mindkettő igazi, csak az egyik nem nyelveken szólás, hanem öntudatlan beszéd.

v  A nyelveken szólás valódi nyelv, amelynek üzenete, szótára, nyelvtana, szerkezete van, amelynek „magyarázata”, „fordítása” lehetséges és ellenőrizhető.

v  Ezzel ellentétben, az öntudatlan beszéd nem rendelkezik a „nyelv” ismertető jegyeivel, így lefordítani sem lehet. Az esetleges magyarázat-vállalkozásokat ellenőrizni sem lehet, és nincs semmi garancia arra, hogy helyes lenne. Az öntudatlan beszéd mindennapos volt a görög misztériumvallásokban, és ma is fellelhető pogány kultuszokban és kultúrákban. (Ugyanúgy, mint az extázis / önkívület is.) Ezért nem nevezhető a Szentlélek ajándékának, hiszen pogányok is megtanulhatják...

v  Ez utóbbinak nincs helye a gyülekezetben. De ha valaki a belső szobájában imádkozik, és ez alatt öntudatlanul is beszél, mialatt átéli Isten jelenlétét, közelségét – ez nem tiltani való dolog. Hiszen azt szeretnénk, hogy az emberek közel kerüljenek Istenhez és ne távolodjanak tőle! Az Úrral való kapcsolatunkban pedig több minden van, amit nem tudunk megmagyarázni, és titok marad.

III. A nyelveken szólás célja

<  Fel kell tennünk a kérdést, hogy mi volt ennek az ajándéknak a célja? Miért adta Isten? Hogyan használt ez az első hívőknek?

<  Meghatározás: A nyelveken szólás célja az volt, hogy meggyőzze a hitetlen zsidókat, hogy az üdvösség a más nyelvűeknek, a pogányoknak is adatott.

v  Ez látható a pünkösdi eseményekből.

v  Látható a kornéliusi eseményekben.

v  Látható Pál apostol letartóztatásakor. ApCsel 23:21-22 - „21 És monda nékem: Eredj el, mert én téged messze küldelek a pogányok közé.  22 Hallgatják vala pedig őt e szóig; de most felemelték szavukat, mondván: Töröld el a földszínéről az ilyent, mert nem illik néki élni.”

<  Képzeljük el: valakiket meg kellett győzni, hogy nemcsak a zsidóké a hit és a megtérés az életre. Ekkor megszólalt valaki épp azon az idegen nyelven, amelyben épp kételkedett...

v  A nyelveken szólás és öntudatlan beszéd között onnan lehet tudni a különbséget, hogy az egyiket meg lehetett érteni és le lehetett fordítani! Amelyiket nem lehetett, azt a gyülekezeti istentiszteletről Pál kitiltotta.

<  Amikor ma nyelveken szólásról beszélünk, fel kell tegyük a kérdést, hogy létezik-e ma? Nem az öntudatlan beszéd, hanem a lefordítható nyelveken szólás! Habár a kettő között a különbséget nem tudja megállapítani az, aki nem érti... (Akkor meg mindenképpen hallgatnia kell...) Létezik? Hallottatok valakit egy olyan nyelven beszélni a gyülekezetben, amit sohasem tanult, és egy másikat, aki fordította, pedig ő sem tanulta? Nem. Ilyen ma már nem létezik.

v  Nem azt mondtam, hogy nem létezhet – mivel Isten bármit megtehet. Csupán megállapítottam, hogy általában ez az istentiszteleteinken nem így van. Ahol mégis arra hivatkoznak, hogy ez megvan, legtöbbször bebizonyítható, hogy az nem az igazi nyelveken szólás, hanem csak öntudatlan beszéd, mivel nem lehet lefordítni. Azért „legtöbbször”, mert nem áll módunkban minden esetet megvizsgálni – és az Urat nem korlátozhatjuk, hogy ha célja van vele, akkor ezt újra megismételje.

v  Akkor megszűnt? De hát erről a Biblia nem beszél!

<  Próbáljuk ezt megvilágítani egy bibliai példával. Izráel népe 40 évig vándorolt a pusztában. Ez idő alatt lábuk nem dagadt meg, ruhájuk nem szakadt el – és volt elég vizük a kősziklából, hullott elég manna az égből, minden nap. Egészen, amíg bejutottak Kánaánba, és ettek a föld gyümölcséből És akkor megszűnt a manna... „És másnaptól kezdve, hogy ettek a föld terméséből, megszűnt a manna, és nem volt többé mannájuk az Izráel fiainak; hanem Kanaán földjének gyümölcséből ettek abban az esztendőben.” – Józs 5:12.

<  Pedig Isten nem figyelmeztette őket előre, hogy ez meg fog szűnni!

<  Pedig Istennek hatalma lett volna hullatni mannát az égből azután is!

<  De nem teszi meg – mert nincs reá szükség többé. Tessék dolgozni, vetni és aratni, és lesz eledel. Manna – az nem lesz többé! Ugyanígy a nyelveken szólás is. Tessék megtanulni angolul, németül, románul, stb. És legyen elég az Ige, hogy minden ember üdvözülhet.

<  Hitelvet pedig csak úgy állítunk fel, ha Jézus tanította, az első gyülekezet gyakorolta, és az apostoli levelekben több helyen meg van említve. A nyelveken szólás nem ilyen.

IV. Befejezés: Mindenek ékesen és jó rendben legyenek!

<  Ez érvényes volt a prófétálásra nézve is: ha egy ott ülőnek kijelentést adott az Úr, akkor az elsőnek hallgatnia kellett! „Mert Isten nem a zűrzavarnak (összevisszaságnak), hanem a békességnek Istene. Mint ahogyan ez a szentek valamennyi gyülekezetében történik.”- Kor 14:33. Erre a nyelveken szólásra is ugyanígy vonatkozott, hogy csak kettő vagy három, rendre, nem egyszerre, és egy pedig magyarázza. Másképp hallgasson.

<  A jó rendű és ékes istentisztelet nem zűrzavaros, érthetetlen, ellenőrizhetetlen. Ahogyan a húrokat fel kell hangolni ahhoz, hogy építő zengést adhassanak, ugyanúgy, a gyülekezetben nem lehet bizonytalan zengés, vagyis érthetetlen beszéd.

<  A jó rendű és ékes istentiszteletben az értelmet használni kell, nem pedig kikapcsolni. A mai öntudatlan, érthetetlen beszédekre mégsem azt mondjuk, hogy az ördögtől vannak... Ez általában nem így van. Egyszerűen pszichológiai eset, az igazi ajándéknak emberi (pszichikai) változata. 

<  A jó rendű és ékes istentisztelet nem önző („önmagát építi”), hanem Istent magasztaló, Istent tisztelő. Ezért istentisztelet. Különben nem lenne istentisztelet, hanem valamilyen ön-tisztelet.