Sámuel és Isten kijelentett igéje - 1Sám 3:1-21
Sámuel és Isten kijelentett igéje
1Sám 3:1-21
n Sámuel nem ismerte
még az Urat, mert Éli nem ismertette meg vele. Megszokta, hogy Isten nem
szól. (2,27-36) Elüzemelget a kultusz
Isten nélkül, és ige nélkül is… „Vakoknak vak vezetője”.
n Ismerjük-e a pásztor
hangját?
I. Isten
kijelentésének szükségessége (1. 19-21)
n Kijelentés. Isten
keres valakit, akinek fontos lesz az ő Igéje.
n Veszedelmes nagy
altatás folyik ezen a világon. Az emberek pedig beveszik az altatókat. Isten
felébreszti Sámuelt!
n Milyen tragikus jelenet,
hogy az egyház aludni küldi azt, akit az Isten felébresztett!
v Élinek kellene
hallania! De ő még a másikat sem segíti benne!
v A szülők is altatják
a gyermekeiket, ha rosszallják, hogy a gyermekük naponta olvassa a Bibliát és nem
a diszkóban tölti a szombatjait! Visszaviszi az eltulajdonított dolgokat.
Micsoda szégyen, hogy kiderült! Átment az utált szomszédhoz és bocsánatot kért!
A szégyentelen!
n Ámós 8,11-12: éhség
és szomjúság az ige után. Ami ritka, az drága. Így van-e?
n
Isten
arról beszélt Sámuelnek, amit Élinek akart volna megmondani. De majd Sámuel
megmondja… De ez nagyon kényes feladat.
Íme, Isten a kicsiknek jelenti ki magát!
n De itt a Bibliánk!
Nem lehet ritka Isten igéje! – Téves. Ritka lehet az ige akkor is, amikor a
befogadásnál baj van. (Ézs 6,9-10) (Mk
4,9. 10-12.)
II. Isten
kijelentésének átvétele (2-10)
n amikor Éli szemei
meghomályosodtak (2b), a gyertyatartó még égett (3a), Sámuel már a fekhelyén
volt (3b), az Úr szólította Sámuelt! Olyan világosan és érthetően, hogy Sámuel
azt gondolta, hogy Éli szólítja!
v De mi ugye, nem
kapunk direkt kijelentést az Úrtól! Nem
vagyunk ilyen próféták.
n Milyen kedvesen és
szelíden hívogat az Úr! Még másodszor sem azt mondja, hogy „hogy tudsz ilyen érthetetlen lenni! Semmit sem fogsz fel helyesen!?”
Isten tudja, hogy időbe telik, amíg megérted…
v „Még sok mondanivalóm van hozzátok, de most el nem
hordozhatjátok.”
(Jn 16,12)
III. Isten
kijelentésének továbbadása (11-18)
n Maga az Úr mondja,
hogy ez olyan dolog, ahogy aki ezt hallja, mindkét füle belecsendül! (11)
n Olyan jó lenne
hallgatni vele! Még jó, hogy Éli
megesketi Sámuelt, és ezzel megkíméli egy csomó vívódástól…
v De a hallott ige
iránt felelősek vagyunk! Mit fogsz válaszolni reá?
n „Arra tekintek én, aki szegény és megtört lelkű, és aki
az én beszédeimet rettegi!” (Ézs 66,2)
n Milyen súlyos
következményekkel jár, ha valaki megveti Isten igéjét!
n Milyen nagy dolog
az, ha valaki mégis meghallja, és képviseli Isten igéjét akkor is, ha sokan ne
kívánják hallani.
v Állt már Isten első
kicsi kőtemploma Silóban. Ott Éli végezte az áldozást. „Ritkaság volt az Úr
igéje.” Mert sorozatosan megvetették Isten igéjét, még a papi család tagjai is.
n Az Igében meg van
írva, hogyan kell bemutatni az áldozatot és mennyi a papok része az áldozatból,
és azt hogyan kaphatják meg. Éli fiai nem vették komolyan az igét, és
erőszakoskodtak, sőt, paráználkodtak Isten jelenlétében. Apjuk: „Ejnye, ejnye,
ne tegyétek fiaim!”
n Istennek egyik
embere kijelenti az ítéletet. „Ha a
fiaidat többre becsülöd, mint engemet, elvetlek téged.” – „Ejnye, ejnye,
milyen kár!...”
v Isten a maga
részéről befejezte. Ahol nem hangzik Isten igéje, ott elvadul a nép.
v Mennyire értékes
nekünk Isten igéje? Hány családban kerül elő naponta a Szentírás? Hangzik-e az
imádság, vagy az Istent dicsőítő ének?
