Visszaadni az Úrnak - 1Móz 22:1-2. 1Sám 1:26-28

Visszaadni az Úrnak

1Móz 22:1-2. 1Sám 1:26-28

És történt ezeknek utána, az Isten megkísértette Ábrahámot, és monda néki: Ábrahám! S az felelt: Ímhol vagyok. ² És monda: Vedd a te fiadat, ama te egyetlenegyedet, akit szeretsz, Izsákot, és menj el Mórijának földére, és áldozd meg ott égőáldozatul a hegyek közül egyen, amelyet mondok néked.

²⁶ Ő pedig monda: Ó, Uram! Él a te lelked, Uram, hogy én vagyok az az asszony, aki itt állott melletted, és könyörgött az Úrnak. ²⁷ Ezért a fiúért könyörögtem, és az Úr megadta kérésemet, a melyet tőle kértem. ²⁸ Most azért én is az Úrnak szentelem; teljes életére az Úrnak legyen szentelve! És imádkoztak ott az Úrhoz.

n Abban az időben, a gyermekeket három évesen választották el. Ennyi ideje lehetett Annának tanítani őt. De ennyi elég is volt! Amikor eljött az esztendőnkénti áldozás idejének, ő nem megy fel férjével, mert a gyermek még nem volt elválasztva. De ígéretet tett, ahogy a gyermek el lesz választva, felmegy az Úr elé, és bemutatja őt az Úrnak, és visszaadja őt az Úrnak, hogy az Úr előtt maradjon, és szolgáljon Neki mindörökké. Ígéretét be is tartotta. Szavatartó volt. Tartsuk be ígéreteinket, amit az Úrnak teszünk!        

n Férje nem akadályozta meg Annát ebben a döntésben. Együtt döntötték ezt el!

n A gyermek bemutatásakor mi is hálát adunk az Úrnak, hogy megajándékozott e gyermekkel, de ugyanakkor, ezzel kimutatjátok, hogy visszaadjátok őt az Úrnak.

n Visszaadni egy gyermeket az Úrnak, nem kis dolog. Miért is tennénk ezt?

n Van úgy, hogy azért, mert megterhelődik a szülő a gyermek miatt, és kívánná, hogy bárcsak az Úr visszavenné, amit adott… Talán sok szülővel előfordul, hogy néha azt szeretné tenni a gyermekével, mint valamilyen vásárolt termékkel, amit az üzletből hazahozott: amikor otthon kibontotta, nem az volt benne, amit elképzelt! Ugyanígy, van olyan szülő, aki visszavinné Isten üzletébe a gyermeket: itt a gyermek, kérem vissza a pénzemet!...

n De nem ilyen visszaadásról van szó. Gondolom, ti nem is gondoltatok ilyenre.

n Hanna a harmadik gyermek a családban… Három leány: ez az igazi! (Tapasztalatból beszélek!)

n Egy fiatal házaspár a harmadik gyermekük születésekor azt mondták: amikor megházasodtunk, volt három elméletünk is arra nézve, hogyan kell nevelnünk a gyermeket. Most van 3 gyermekünk, és nem maradt egy elméletünk se!

n Ugyanez a házaspár mesélte, hogy az egyik kisfia jött az édesanyához, és megkérdezte: anyu, mit szeretnél kapni születésnapodra? Mire az édesanya: szeretnék három szófogadó gyermeket látni! - Mire a kisfiú: de akkor már hatan leszünk!

n Bemutatjuk a gyermeket az Úrnak = visszaadjuk Neki.

n Ezzel elismerjük, hogy

v a gyermek Isten ajándéka. Mindenekelőtt Istenhez tartozik.

v Istennek terve van a gyermeketekre nézve. Az a jó terv!

v Együttmunkálkodók vagytok az Istennel a gyermeketek nevelésében.

n Hozzátok gyermeketeket az oltárra, mint Ábrahám tette!

n József és Mária felhozták gyermeküket bemutatni az Úrnak (Lk 2:22).

n Ábrahámnak nehéz lehetett gyermekét visszaadni az Úrnak (1Móz 22:1-13).

v szerette, egyetlenje volt, csodagyermek volt.

v feltette fiat a farakás tetejére, odakötözte, felemelte a kezét, hogy levágja… Nagyon nehéz lehetett. Hááát, nem tudom, hogy én megtettem volna-e ezt… még akkor se, ha Isten kéri…

n De egyébként mégis meg kell tennem! Ti is meg kell tegyétek!

n Ez a legjobb, amit gyermeketekkel tehettek: visszaadni az Úrnak.

n Ha Ábrahám nem tette volna meg, az ígéreteket nem kaphatta volna meg. Ismeretlen maradt volna.

n De mert Ábrahám engedelmeskedett, Izsákot visszakapta (kölcsön), Izsák gazdag lett, Krisztus ősapja lett, és áldást jelentett sokmillió embernek.

n El lehet játszani Isten tervét a gyermek számára!

n Mit jelent visszaadni gyermeketeket az Úrnak?

I. Ez szeretetetek bizonyítéka

n Kifejezitek, hogy Istent még gyermeketeknél is jobban szeretitek.

v Mt 10:37-38 – „Aki inkább szereti atyját és anyját, hogy nem engemet, nem méltó én hozzám; és a ki inkább szereti fiát és leányát, hogy nem engemet, nem méltó én hozzám; És aki föl nem veszi az ő keresztjét és úgy nem követ engem, nem méltó én hozzám.”

n Isten most és itt azt mondja nektek: hozd ide nekem a gyermeked, tedd az oltárra, és hagyd ott!

n Az Urat jobban kell szeressétek, mint ezt a gyermeket! Igaz-e ez? Gyermekeink a legféltettebb, legértékesebb tulajdona a szülőnek, de soha nem szabad engedni, hogy a gyermek átvegye Isten helyét. Ti azt kell mondjátok: szeretlek gyermekem, annyira, hogy a legjobbat akarom neked. Ha ez azt jelenti, hogy visszaadlak Istennek, legyen, ha azt, hogy meg kell néha fenyítselek, vesszőzzelek, legyen, bármit, ami javadra válik, én meg kell tegyek!

II. Ez a tulajdonjog tisztázása

n Kié a gyermek?

n Visszaadva Istennek kijelented, hogy a gyermek Isten ajándéka, és nem hozzád tartozik, hanem Istenhez, aki kölcsönadta neked. Isten azt tehet vele, amit akar. Az övé.

v Zsolt 127:3 – „Íme, az Úrnak öröksége: a fiak; az anyaméh gyümölcse: jutalom.”

n Vigyázz, hogyan kezeled Isten tulajdonát!

n Isten nem az államot hatalmazta fel a gyermek nevelésére. Nem a napköziket, óvodákat és iskolákat hatalmazta fel a gyermekek nevelésére, hanem az apukákat és anyukákat!

n Amikor visszaadod gyermekedet,

III. Ezzel elkötelezed magad, hogy Isten akarata szerint fogod felnevelni.

v Ef 6:4 – „Ti is atyák ne ingereljétek gyermekeiteket, hanem neveljétek azokat az Úr tanítása és intése szerint.”

n A gyermekbemutatás nemcsak egy szertartás, hanem egy elkötelezés Isten útjai iránt: tanítani, nevelni, példát adni, imaházba hozni, szeretni, imádkozni, otthont teremteni számára, eltávoztatva a világiasságot. A szertartás semmit sem ér, ha nem kötelezed el magad Isten mellett!

v Józs 24:14-15 – „Azért hát féljétek az Urat, és szolgáljatok néki tökéletességgel és hűséggel; és hányjátok el az isteneket, akiknek szolgáltak a ti atyáitok túl a folyóvízen és Egyiptomban, és szolgáljatok az Úrnak. Hogyha pedig rossznak látjátok azt, hogy szolgáljatok az Úrnak: válasszatok magatoknak még ma, akit szolgáljatok; akár azokat az isteneket, akiknek a ti atyáitok szolgáltak, a míg túl voltak a folyóvízen, akár az Emoreusok isteneit, akiknek földjén lakoztok: én azonban és az én házam az Úrnak szolgálunk.”

IV. Ezzel igényt formálhatsz Isten ígéreteire (és tervére)

n Izsák így örökölte az ígéreteket.

v 1Móz 22:15-18 – „És kiáltott az Úrnak Angyala Ábrahámnak másodszor is az égből. És monda: Én magamra esküszöm, azt mondja az Úr: mivelhogy e dolgot cselekedted, és nem kedveztél a te fiadnak, a te egyetlenegyednek: Hogy megáldván megáldalak tégedet, és bőségesen megsokasítom a te magodat, mint az ég csillagait, és mint a fövényt, mely a tenger partján van, és a te magod örökség szerint fogja bírni az ô ellenségeinek kapuját. És megáldatnak a te magodban a földnek minden nemzetségei, mivelhogy engedtél az én beszédemnek.”

v Péld 22:6 – „Tanítsd a gyermeket az ő útjának módja szerint; még mikor megvénhedik is, el nem távozik attól.”

n Ezt jelenti tehát a gyermeket visszaadni, bemutatni Istennek: szeretni Istent, vallani, hogy a gyermek Istené, elkötelezettség a gyermek Istenfélelemre való nevelése mellett és az engedelmességre. Ezekért fogunk imádkozni!