„Én vagyok a szentélyük” – Vélemények a babiloni foglyokról - Ez 11:14-21
„Én
vagyok a szentélyük” – Vélemények a babiloni foglyokról
Ez
11:14-21
n Már elkezdődött a babiloni fogság, amikor
Isten ezeket a szavakat mondta Ezékielnek. Két vélemény hangzik el a babiloni
foglyokról: egyik a nép részéről, a
másik Isten részéről.
n Akik akkor Babilonba vitettek, most
jelképezhetik azokat, akik a bűn rabságában vannak, akik „Izrael társaságától
idegenek, és az ígéret szövetségeitől távolvalók.” (Ef 2:12)
v Ezekről, a „kívülvalókról” nekünk is lehet
véleményünk, de fontosabb az, mi az Isten véleménye róluk. Jézus Krisztus
magához fogadta a megtérő bűnösöket: paráznákat, vámszedőket, betegeket,
miközben keményen ostorozta az akkori vallásos vezetőket képmutatásukért.
n
Mi a
véleményük rólunk a kívülvalóknak? És mi a mi véleményünk a kívülvalókról?
v A tékozló fiúról a nagyobbik fiúnak?
v A farizeusoknak a megtérő vámszedőkről?
n
Ám Jézus
hogy vélekedik rólunk? Ez mindennél fontosabb!
v Jézus nem ítélte el a megtérő bűnösöket.
I.
Otthonmaradt testvéreik véleménye – 14-15. v.
n Vizsgáljuk meg először a jeruzsálemi nép véleményét a babiloni foglyokról: „Embernek fia! a te atyádfiai, a te
rokonaid és Izrael egész háza együtt azok, akikről Jeruzsálem lakói ezt
mondják: távozzatok el az Úrtól, nékünk adatott ez a föld örökségül.” (15. vers)
n Ez azt jelentette, hogy az a kevés nép, akik
otthon maradtak, Jeruzsálemben, maguknak követelték az országot, kirekesztve
azokat, akik fogságba vitettek. „Távozzatok
el az Úrtól, nekünk adatott ez a föld.”
v Mintha jogukban állt volna kirekeszteni
valakit Isten örökségéből! Ez ugyanolyan mintha valaki azt gondolja, hogy
kirekeszthet valakit Isten országából! És milyen alapon? Mert fogságba
vitettek!
v Nem az eltávolítás a feladatunk, hanem a
közelítés. A Jeruzsálemben maradt népnek nem az lett volna a feladata, hogy az
Úrtól való eltávolodásra szólítsa fel a többieket, hanem ellenkezőleg: hogy
közeledjenek Hozzá. Nem taszítani, hanem vonzani kell Istenhez embertársainkat.
Melegséget árasztani, ajtót nyitni, utat mutatni, fénykedni a világban - ez a
feladatunk. A kegyetlenség, az önzés, a birtoklási vágy taszít. Az irgalom és a
szeretet vonz
n
Kirekeszthetünk
valakit Isten országából? Persze gyakrabban az történik meg, hogy valakit
megpróbálnak beprédikálni a mennybe, de ennek fordítottja sem ritka eset.
Megsokasodtak a kizárólagos jelleggel fellépő szekták és vallásos irányzatok,
akik azt gondolják, hogy csak akkor üdvözülhetsz, ha közéjük tartozol.
v Vannak taszító tényezők: a kegyetlenség, önzés,
birtoklási vágy.
v Vannak vonzó tényezők: szeretet, gondoskodás, megosztás.
n
A
távolvalók közelvalókká lehetnek még.
v
Ábrahám. Ruth.
Ninive. Naámán. Mária Magdolna. Saulus. Filippi börtönőr. Athéni megtérők. Neveket sorolhatnánk, kikről azt a szomorú
megállapítást tehetjük, hogy távol kerültek az Úrtól, és az Ő gyülekezetétől.
De ez nem jelenti azt, hogy nem lehetnek újra közelvalókká! Isten újra
hazahívhatja őket, mint Izrael népét Babilonból. Ábrahám elődei is pogány
bálványokat imádtak, míg túl voltak a folyóvízen, de Isten kihívta Ábrahámot
onnan. Ruth és Orpa moábita isteneknek szolgáltak: de Ruth közelvalóvá lett
Isten kegyelméből. Ninive gonoszsága az égig hatott, de Jónás prédikálására a
királytól kezdve mind megtértek! Naámán Rimmon templomában imádkozott, de
gyógyulása után azt ígérte, hogy nem áldozik többé idegen isteneknek, hanem
csak az Úrnak! Filippiben ki gondolta volna, hogy egy lelkileg távolvaló
börtönőr lesz az elsők között Isten gyermeke! Efézusban a varázslók elégették
könyveiket! Senkiről sem mondhatjuk, hogy
„Távozzatok el az Úrtól!” Az üdvözítő kegyelem minden embernek megjelent! (Tit
2:11) A samaritánusokra sem kérhettek a tanítványok tüzet az égből, mivel „Az
embernek fia nem azért jött, hogy elveszítse az emberek lelkét, hanem hogy
megtartsa.” (Lk 9:56)
n
„Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek!”
v Elítélni a samaritánusokat – Lk
9:56, vámszedőket – Lk 18:9-12… Nem kérhettek tüzet a mennyből! Az Úr Jézus azzal vádolja a farizeusokat és
írástudókat, hogy a mennyeknek országát bezárják az emberek előtt, mivel ők nem
mennek be, és akik be akarnak menni, azokat nem bocsátják be. (Mt 23:13) A
farizeusoknak szóló „jaj” nekünk is szól, ha mis is akadályai vagyunk annak,
hogy valakik Isten országába bemenjenek! A szeretet vonz, nem taszít! Azt kell
meglássák rólunk, hogy velünk van az Úr, és érdemes velünk tartani.
v Lásd: Jób barátai
v Lásd: Akhuzát és Pikhól – 1Móz 26. Izsák kitartóan és alázattal szenvedve
harcolta meg küzdelmes életét a filiszteusok földjén. Üldözték és kiutasították
többször, helyről helyre vándorolt, mindig újat kezdve. De eljött az idő,
amikor Akhuzáth és Pikhól, a filiszteusok főemberei elismerik, hogy ő az Úr
áldott embere! (1Móz 26:29) Vonzotta őket Izsák hite és Istene!
II. Isten
véleménye – 16-20. v.
n
Most az
következik, hogy megfigyeljük, mi az
Isten véleménye. Így szól az Úr Isten: „Mivelhogy
távol vetettem a pogányok közé, szétszórtam őket a tartományokba, tehát én
leszek nékik templomul rövid időre.”
n
Isten
nem mondott le róluk. Isten véghez tudja vinni eltervezett tervét. Isten nem
mondott le a szétszórtakról sem. Azért kerültek fogságba, mert engedetlenek
voltak, és az intésre nem hajlottak. Megbüntette őket Isten, de nem vetette el
örökké. A szívükben fog tovább munkálkodni. Maga Isten lesz templomuk, egy
rövid időre, aztán újra visszahozza őket az Úr.
v Lásd: József. Dávid. Kivonulás. Jézus születése/Heródes.
Jézus halála.
v Pedig vétkeztek ellene. Fogságba küldte őket – de nem
örökre.
v Isten meg tudja valósítani az Ő tervét.
n „Eltávolítják minden ő fertelmességeit” - ez
azt jelenti, hogy nem bálványaikkal fognak visszatérni. Visszatérnek, még akkor
is, ha Jeruzsálem lakosai nem várták vissza őket. Megváltozott élettel, új
szívvel fognak visszajönni. „Azt cselekszem, hogy az én
parancsolatomban járjatok és az én törvényeimet megőrizzétek és betöltsétek. És
laktok azon a földön melyen atyáitok laktak és lesztek az én népem és én leszek
néktek Istenetek.” (Ez
36:27-28) Íme, a foglyok Isten ígérete szerint, nem bálványaikkal,
makacsságukkal és Isten ellen lázadozó élettel jönnek vissza, hanem megtérve,
megváltozva, új szívvel, Isten lelkével. Sajnos, így sem várták őket haza.
n
„Templomuk
leszek”
v Mert a jeruzsálemi templomot lerombolták.
v JSír 3:22-24 – „Az Úr kegyelmessége az, hogy még nincsen végünk; mivel
nem fogyatkozik el az ő irgalmassága! Minden reggel meg-megújul; nagy a te
hűséged! Az Úr az én örökségem, mondja az én lelkem, azért benne bízom.”
n
„Egybegyűjtlek”,
„visszahozlak” – ígéri Isten.
n
Kétféle
rossz fogadtatása lehet Isten üzenetének: (1) ha egyik sem vágyik haza, és (2)
ha megtéretlenül is hazavárják őket. Senki sem tartozhat Isten népéhez, ha nem
hajlandó Istennek szolgálni. A visszafogadás feltétele épp a megtérő szív, és
ennek megfelelője, a visszafogadó szív. Mindkettőnek meg kell lennie!
v Minden kegyelemből van.
v 18. v. – eltávolítják a bálványokat: tehát nem bűneikkel
jönnek vissza. Isten nem alkuszik meg a bűnnel.
n
Megváltoznak
v Egy (osztatlan) szívet kapnak, új
lelket – Ez 36:26-28 – „És adok néktek új szívet és új lelket adok belétek, és elveszem a kőszívet
testetekből, és adok néktek hússzívet. És az én lelkemet adom belétek, és azt
cselekszem, hogy az én parancsolatimban járjatok és az én törvényeimet
megőrizzétek és betöltsétek. És laktok azon a földön, melyet adtam atyáitoknak,
és lesztek nékem népem s én leszek néktek Istenetek.”
v A változást ismerjük el, ha
megtörtént. Ne legyünk szűkkeblűek. ApCsel 10:34-35 (Péter Kornéliusnál).
v Pál
apostol arról biztosítja Filemont, hogy megszökött rabszolgája már nem az, aki
volt. Nem úgy kapja vissza, mint szolgát, hanem szolgánál nagyobbat: mint
testvért. Éppen ezért, Filemonnak ennek megfelelően kell őt fogadnia. Meg
vagyok győződve arról hogy Pál apostol meleg hangú levelére Filemon tárt
karokkal várta hazatérő tékozlóját. Ott volt igazi megtérő szív, és volt
szerető visszafogadó, megbocsátó szív. Mindkettőre szükség van.
n
„Népem
lesznek.”
v Istennek nem nehéz őket újra feltámasztani. (Mi nehezebb:
a 2 napja, vagy a 70 éve halottat feltámasztani?)
v Ha
tékozló végre hazajön, ne fogadjuk őt úgy, mint a példázatból a „nagy fiú”. (Lk
15:28-32) Nincsenek kicsit megváltottak és nagyon megváltottak. Mindannyiunk
megváltása kegyelemből történt, senki sem kérkedhet vele. Hívjuk haza a távolvalókat! Éljünk másokat
Istenhez vonzó életet! Az Úrnál semmi sem lehetetlen: a bűn szolgaságából,
Babilonjából a Isten országának örököse lehet az is, aki most még ezzel nem törődik.
Befejezés:
n
21. v.
Akik „belülvalók”, de bűnben élnek… azokat is Isten ítéli meg.
v Isten igazságos Isten.
