Jobb nektek, ha én elmegyek - Jn 16:1-7

„Jobb nektek, ha én elmegyek”

Jn 16:1-7

 ¹ Ezeket beszéltem néktek, hogy meg ne botránkozzatok.

 ² A gyülekezetekből kirekesztenek titeket; sőt jön idő, hogy aki öldököl titeket, mind azt hiszi, hogy isteni tiszteletet cselekszik. ³ És ezeket azért cselekszik veletek, mert nem ismerték meg az Atyát, sem engem. ⁴ Ezeket pedig azért beszéltem néktek, hogy amikor eljön az az idő, megemlékezzetek róluk, hogy én mondtam néktek. De ezeket kezdettől fogva nem mondottam néktek, mivelhogy veletek voltam.

 ⁵ Most pedig elmegyek ahhoz, aki küldött engem; és senki sem kérdezi tőlem közületek: Hová mégy? ⁶ Hanem, mivelhogy ezeket beszéltem néktek, a szomorúság eltöltötte a szíveteket. ⁷ De én az igazat mondom néktek: Jobb néktek, hogy én elmenjek: mert ha el nem megyek, nem jő el hozzátok a Vigasztaló; ha pedig elmegyek, elküldöm azt ti hozzátok.

<  Az Úr Jézus utolsó tanácsait mondja el tanítványainak. Ezek között figyelmeztet a közelgő üldözésekre, amelyek érni fogják őket, az ő mennybemenetelére, és a Szentlélek eljövetelére.

v Összefoglalja a lényeget. „Ezeket beszéltem néktek, hogy meg ne botránkozzatok.” – 1. v. „Ezeket beszéltem néktek, amíg veletek valék.” (Jn 14:25)

v A közelgő üldözés – amelyről már a 15. részben is beszélt, esetleg megbotránkozásra adhat okot: „hogyan engedheti ezt meg Isten”, stb.

<  Eddig nem volt üldözés, mert az Úr Jézus velük volt.

v „Ezeket kezdettől fogva nem mondottam néktek, mivelhogy veletek voltam.” – 4b. v. Ezt azt jelenti, hogy eddig az Úr Jézus személye volt a célpont, akit az ellenség támadott, de mennybemenetele után a tanítványok lesznek a célpontok. A tanítványokat eddig mellőzhetőknek vélték – hagyták is őket szétrebbenni a Gecsemáné kertben. Futottak, ki mertre tudott. De ezután az ellenség mérge őket fogja érni, mert nem lesz ott Jézus, aki mindezt kivédje.

v Viszont Jézus azonosulni fog az ő üldözött követőivel: ApCsel 9:4 – „Saul, Saul, mit kergetsz engem?”

I. Az üldözésekről – 2-4. v.

<  Az Úr Jézus világossá tette, hogy az út, ami tanítványai előtt áll, nem lesz könnyű. Figyelmezteti őket, hogy ne érje őket meglepetés. Csak az fog történni velük, amit Jézus előre megmondott, hogy történni fog.

v  „A gyülekezetekből kirekesztenek titeket” – 2. v. Ez azt jelenti, hogy megszakítják a közösséget. Megpróbálnak teljesen elszigetelni: mi nem fogadunk, de mások se fogadjanak. Ha mégis megteszik, megbüntetik, megbélyegzik őket.

<  Az üldözés idejéről szól: „sőt, jön idő” – 2. v. „amikor eljön az idő” – 4. v.

v Jézus mindig tudta, mikor minek van az ideje. (Lásd: Jn 2:4. 4:21. 23. 5:25. 7:6. 30. 8:20. 12:23. 31. 13:1. 17:1)

<  Aki üldöz, megöl, az azt hiszi, „hogy isteni tiszteletet cselekszik” – 2. v.

v Thomas Cranmer elégetése az inkvizíció idején jó lelkiismerettel történt, prédikálva a máglyánál. Az üldözők mindig azt hiszik, hogy amit tesznek, az kedves az Istennek.

v Emiatt döbbent meg Pál apostol a damaszkuszi úton, amikor rájött, hogy ennek épp az ellenkezője igaz: ő Isten ellen rugódozik, lázad, nem pedig neki kedves dolgot cselekszik.

<  Ez egy bizonyos dolog. A hitért ezután szenvedni kell. Az üldözés tudatlanságból fakad.

v „Ezeket azért cselekszik veletek, mert nem ismerték meg az Atyát, sem engem” – 3. v.

II. Jézus elmeneteléről – 5-6. v.

<  ⁵ Most pedig elmegyek ahhoz, aki küldött engem; és senki sem kérdezi tőlem közületek: Hová mégy? ⁶ Hanem, mivelhogy ezeket beszéltem néktek, a szomorúság eltöltötte a szíveteket.

<  Hová megy Jézus?: visszatér Ahhoz, aki küldte.

<  „Aki küldött engem” – az Úr Jézus mindig tudatában volt küldetésének.

v Jn 7:33 –  „Monda azért nékik Jézus: Egy kevés ideig még veletek vagyok, és majd ahhoz megyek, aki elküldött engem.”

v Jn 3:17 – „Mert nem azért küldte az Isten az ő Fiát a világra, hogy kárhoztassa a világot, hanem hogy megtartassék a világ általa.”

<  Senki sem kérdezi…

v Pedig Péter megkérdezte: „Uram, hová mégy? Felele néki Jézus: Ahová én megyek, most én utánam nem jöhetsz; utóbb azonban utánam jössz.” (Jn 13:36)

<  „A szomorúság eltöltötte a szíveteket”

v Később azonban olvasunk arról, hogy örömmel tértek vissza Jeruzsálembe, az Úr Jézus mennybemenetele után. Lk 24:52 - Ők pedig imádván őt, visszatértek nagy örömmel Jeruzsálembe

III. A Szentlélek eljöveteléről – 7. v.

<  ⁷ De én az igazat mondom néktek: Jobb néktek, hogy én elmenjek: mert ha el nem megyek, nem jő el hozzátok a Vigasztaló (v. Pártfogó, Ügyvéd, Segítő); ha pedig elmegyek, elküldöm azt ti hozzátok.

v Ez új korszakban jobb, ha nem a Fiú, hanem a Szentlélek van velünk.

<  A következőkben az Úr Jézus meg is magyarázza, hogy a Szentlélek milyen munkát végez majd:

v „megfeddi a világot bűn, igazság és ítélet tekintetében” – 8. v.

v „elvezérel majd titeket minden igazságra” – 13. v.

v „nem ő magától szól, hanem azokat szólja, amiket hall, és a bekövetkezendőket megjelenti néktek.” – 13. v.

v „az engem dicsőít majd” – 14. v.

<  A Szentlélek bennünk lakik, így az Ő tulajdonai vagyunk, szolgálatra késztet, és megdicsőíti Jézust.

v  

<  Teológiai látásunk néha különbözik…

v Például az Atyáról: Mikor üdvözít: a mi döntésünk, vagy az Ő döntése a határkő?

v A Fiúról: Mikor jön vissza: a nagy nyomorúság alatt, előtte vagy után? Vagy a nagy nyomorúságot másképp kell érteni?

v A Szentlélekről: mikor üdvözít és szül újjá, mikor tölt be, mikor távozik el végleg?

v „Mert rész szerint van bennünk az ismeret, rész szerint a prófétálás: De mikor eljön a teljesség, a rész szerint való eltöröltetik.” – 1Kor 13:9-10.

<  Az Atya, Fiú és Szentlélek mindig együtt munkálkodott, az ÓSz-ben és az ÚSz-ben egyaránt.

v Itt arról van szó, hogy „Egyiknek” távoznia kellett ahhoz, hogy a „Másik” eljöhessen. Ez viszont csak a láthatókban, az érzékelhetőkben, az előtérben mutatkozott meg. Nem tudjuk megmagyarázni, hogy valójában hogyan is történik az Isten munkálkodása.

v „A szél fú, ahová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod honnan jön és hová megy: így van mindenki, aki Lélektől született.” – Jn 3:8

<  A lelki ajándékok – a csoda-ajándékokat kivéve – ma is működnek.

v A csoda ajándékok (a nyelvek, a prófétálás, és a gyógyítás) az aposoli korral megszűntek. Ez a megállapítás a következő érvekre támaszkodik: (1) a csodáknak sajátos céljuk volt, az isteni üzenet hitelesítése, mint Mózes-Józsué és Illés-Elizeus idejében. És Jézus-apostolok idejében (Jn 5:36. 6:14. 7:31. 10:24-26. 37-38. ApCsel 14:3. Zsid 2:3-4) (2) Az apostoli ajándék megszűnt: a szemtanú, Jézustól kiküldött és csodatévő apostoloké.  (3) A gyülekezet a próféták és apostolok alapkövére épül (Ef 2:20-22), és fundamentumot csak egyszer kellett vetni. (4) Az ÚSz-i csoda ajándékok természete más, mint amilyen állítólag ma van (pl. a nyelveken szólás, vagy prófétálás [Wayne Grudem]). (5) Az egyháztörténelem bizonyítja a csoda-ajándékok megszűnését: Chrisostom, Ágoston, Luther, Kálvin, Jonathan Edwars, Spurgeon, B.B. Warfield). (6) Az Ige elégséges. (7) A nyelveken szólást az ÚSz szigorúan szabályozza: ezt nem lehet figyelmen kívül hagyni.