Evódia és Szüntükhé intése - Fil 4:1-3

Evódia és Szüntükhé intése

Fil 4:1-3

Ezért tehát, testvéreim, akiket szeretek, és akik után vágyódom, örömöm és koronám, így maradjatok meg az Úrban, szeretteim! Evódiát intem, és Szüntükhét is intem, hogy legyen közöttük egyetértés az Úrban. Sőt téged is kérlek, hűséges munkatársam, segíts nekik, akik együtt küzdöttek velem az evangéliumért; Kelemennel és a többi munkatársammal is, akiknek a neve benne van az élet könyvében.

n  Evódiát és Szüntükhét Pál apostol kéri, hogy legyen köztük egyetértés. Ennyi, amennyit tudunk róluk.

v Ha ennek a levélnek és a Szentírásnak teljesebb összefüggésébe helyezzük ezt az intést, fontos tanítást kapunk: E két nőtestvér nem értett egyet. Nézeteltérésük híre eljutott Pál apostolhoz, és Pál nem hagyja szó nélkül a békétlenséget a gyülekezetben. Meginti őket.

I. Az intés szükségessége

n  Van, amikor nem merjük megmondani szemébe annak, akit inteni kellene.

v Csak magunkban fortyogunk, hogy borzasztó, milyen galád ember ez, akivel nekem együtt kell dolgoznom, együtt élnem, rettenetes, hogy ilyenek vannak a gyülekezetben… Magadban még veszekszel is, de vele nem beszélsz!

n  Máskor meg úgy teszünk, mintha nem hallottunk volna a dologról!

v – A gyerekeink huncutságairól, a nagyobbak súlyos dolgairól, a főnökök disznóságairól... Mert ha hallottam róla, akkor beszélni kellene vele. De én mondjam meg neki? Legjobb, ha úgy teszek, mintha nem tudnám…

n  Egy harmadik lehetőség, amikor elkezdünk falazni annak, aki hibás: Védjük a bűnt!

v Ilyenekről írja Babits a „Jónás” c. költeményében: „mert vétkezők közt cinkos, aki néma!”.

n  Van, amikor mi vagyunk az igazság bajnokai, és nekirontunk, mielőtt megkérdeznénk, hogy is történt valójában...

v Sohase hidd el a rosszat, amíg ki nem derítetted, mi az igazság.

n  Vagy tapintatosak vagyunk, finomkodunk, hogy nem is lehet érteni, mit akarunk mondani. Pedig nem segítség az, ha nem érti meg, hogy róla van szó.

n  Pál egyszerűen leírja, amit hallott, és kéri, hogy béküljenek ki. „Az igazságot szeretetben” mondja. Nem finomkodik, de nem is durva.

v Mert Evódiával is megeshet, hogy összezördül valakivel. A hívők között is történik ilyen. De ők ezt nem hagyják annyiban: a bűnt bűnnek nevezik, és megbánják!

v Akkor is békességre inti, ha vele is megtörtént, hogy összeveszett Barnabással, János Márk miatt... Egymást inteni kötelességünk.

II. Az intés oka

n  Mert két hívő rendezetlen kapcsolata kihat a gyülekezetre is. A rendezetlen kapcsolat az egészet megmérgezi.

v Lásd: Ákán bűne – Józs 7. Óriási felelősség a bűnt takargatni! Mérgez!

v Ha nincs otthon derű, kiegyensúlyozottság, békesség, akkor nem szívesen jönnek haza... Ki ennek az oka? Talán takargatsz valamit?

n  Ilyen bűnökkel alkalmat adunk Isten ellenségeinek a gyalázkodásra.

v Azt mondják: „ilyenek a hívők...” „no, lám…”

v 2Sám 12:14-ben a Dávid gyermeke meghal…

III. Az intés módja

n  Ha meginted, akkor ne csak negatívumokat mondj. Dicsérd is meg!

v Így tett Jézus a 7 gyülekezettel (Jel 2-3).

n  Hálátlan feladat az intés... Vajon elhiszi-e, hogy jót akarok, nem haragszom, barátok maradunk?  

v Pál munkatársaiként beszél Evódiáról és Szüntükhéről. Nem szörnyülködik, hogy borzasztó, hogy mit hallok rólatok, nem lenézi őket, hanem inti…

n  Mindkettőt meginti. Valószínű, nem tudta a részleteket. A vétlen fél is kezdeményezheti a kibékülést: bocsánatot kérhet.

v Persze, a világ szerint ez őrültség… Én kérjek bocsánatot, amikor ő a hibás?

v De Isten is így közeledett hozzánk. Mikor még bűnösök voltunk.

v 2Kor 5 - A megbékélés szolgálata reánk van bízva.

n  Mivel a kibékülés nehéz dolog, kérj valakit, hogy segítsen. Kell egy harmadik, aki bíztatja őket! Kell tanú is. Boldogok a békességszerzők!

n  „Az Úrban.” Jézus a legfőbb tekintély. Ha a=b-vel, c=a-val, akkor a b is = c-vel. Ha Evódia egyetért Jézussal, és Szüntükhé is egyetért Jézussal, akkor kettejük között is egyetértés lesz. Kiderül, hogy testvérek!

III. Az intés fogadása

n  Nemcsak megmondani nehéz, hanem fogadni is tudni kell.

v Hívő ember nem sértődik meg, ha megmondták neki az igazat. Evódiáék számára is kényelmetlen lehetett, de hálásak voltak érte.

n  Csak az „én”-ek szoktak veszekedni... Megmaradt az ÉN. Amíg ez nem törik össze, nincs halálba adva, addig megsértődik, elbízza magát, uralkodni akar, és megharagszik.

n  „Az az indulat legyen bennetek, mint Jézusban” - Fil 2:5. Ő nem élt vissza a hatalmával. Megalázta magát. Másokért élt, és másokért meghalt.