2017. augusztus 14., hétfő

Légy példa! - 1Tim 4:12-16

Légy példa!
1Tim 4:12-16
 
n  Pál apostol fiatal munkatársát bátorítja és tanácsolja.
v Legyen gondod a felolvasásra, intésre, tanításra (13. v.)
v Előrehaladásod legyen nyilvánvaló mindenki előtt – 15. v.
v Viselj gondot magadról és a tudományról! – 16. v. Vagyis: élned kell, amit prédikálsz!

I. „Beszédben” –
n  Mt 12:36-37 – „36 De mondom néktek: Minden hivalkodó beszédért a mit beszélnek az emberek, számot adnak majd az ítélet napján. 37 Mert a te beszédidből ismertetel igaznak, és a te beszédidből ismertetel hamisnak.” “a szívnek teljességéből szól a száj” – Mt 12:34.
v Zsolt 19:14 (15) – “Legyenek kedvedre valók szájam mondásai, és az én szívem gondolatai előtted legyenek, ó, Uram, kősziklám és megváltóm.”
v Kol 4:6 – “6 A ti beszédetek mindenkor kellemetes legyen, sóval fűszerezett; hogy tudjátok, hogy mi módon kell néktek kinek-kinek megfelelnetek.”
v Péld 16:24 – „Lépes méz a kedves beszéd: édes a léleknek és gyógyulás a testnek.” (MBT)
v Préd 10:12 – „A bölcs embert kedvessé teszik saját szavai, az ostobát pedig saját szája teszi tönkre.” (MBT)

II. „Magaviseletben” –
n  Nem(csak) beszédben áll az Istennek országa! – 1Kor 4:20. Nem igaz, hogy: „csak a belső számít…” Összhangban kell legyen a szó és a magaviselet.
n  Viselkedj úgy, mint Isten megváltott gyermeke.
v 1Sám 16:7 – „Mert az Úr nem azt nézi, a mit az ember; mert az ember azt nézi, a mi szeme előtt van, de az Úr azt nézi, mi a szívben van.”
v Hogyan változhat meg a viselkedésed? – Ef 4:22-24 – „22 Hogy levetkezzétek ama régi élet szerint való ó embert, mely meg van romolva a csalárdság kívánsága miatt; 23 Megújuljatok pedig a ti elméteknek lelke szerint, 24 És felöltözzétek amaz új embert, mely Isten szerint teremtetett igazságban és valóságos szentségben.”

III. „Szeretetben” –
n  A szeretetnek hatalma van: ez a leghatalmasabb erő. Ha van szeretet, együtt tudsz élni a legkülönbözőbb emberrel is!
n  Szeretni nem csak szép szó. A szeretet nem csak sajnálat. A szeretet szolgál, az önzés kiszolgáltat. A szeretet ad, a legdrágábbat adja, az önzés követel. Az önző szeretetnek le vannak törve a karjai, minta miloi Vénusznak. Az igazi szeretet érez, van szíve; sohasem mondja, hogy „nem számit”.
v Ez igazi szeretet tolmácsolására, széthintésére, becsempészésére, sugárzására hivatott a hívő ember. Légy példa a szeretetben! A Jézus Krisztus szeretete kitöltetett azok szívébe és túlcsordult.  Isten megmutatta hozzánk való szeretetét Jézus Krisztusban; csak az nem látja, aki vak, csak az nem érzi, akinek kőszíve van. A Golgotán áll a szeretet Kolosszusa, a Szeretet Piramisa. „Úgy szerette Isten...”
v A szeretet összeköti a távolságokat. Lerontja a társadalmi osztályok falait. Áthidalja az ellenségek érveit, kibékíti a feleket. Egyesíti a szemben álló pártokat. Megbocsátja és elfelejti a múltat. Tud engedelmeskedni. Félreteszi a kifogásokat.  Oda tudja adni az utolsó falatot.  Megtanít héberül ragozni a személyes névmásokat: első személy: ő; második személy: te; harmadik személy: én.
v 1Jn 4:20-21 – „20 Ha azt mondja valaki, hogy: Szeretem az Istent, és gyűlöli a maga atyjafiát, hazug az: mert aki nem szereti a maga atyjafiát, akit lát, hogyan szeretheti az Istent, akit nem lát? 21 Az a parancsolatunk is van őtőle, hogy aki szereti az Istent, szeresse a maga atyjafiát is.”

IV. „Lélekben” –
n  Tudom, hogy ez hiányzik a MBT fordításból, de én nem fogom kihagyni.
n  Lélekben, vagyis a Szentlélek erejében. De nemcsak erről van szó.
n  Lélekben = lelkesedésben. Ez az, ami sokszor hiányzik belőlünk.
n  Énekelni, lelkesen. Bizonyságot tenni, lelkesen. Dolgozni, lelkesen. Bárcsak fellelkesítene minket az Úr!

V. „Hitben” –
n  Hit által üdvözülünk. De a hitben növekedni lehet, megerősödni, bővelkedni.
n  A görög szó hűséget (is) jelent. Hűnek, lojálisnak lenni Jézushoz és gyülekezetéhez!
n  Bármilyen legyen a körülmény: Timótheusnak hűségesnek kell maradnia. De áruld el Jézust! Ne tagadd meg Uradat! Maradj hűséges hozzá.
n  Nem hiányozhat az istentiszteletről: Isten szereti az ilyeneket!

VI. „Tisztaságban” –
n  Élj erkölcsösen és tisztán, igaz és őszinte életet! Gyakorold magad a szentségben!
n  Nem bűntelen – de feddhetetlen, szeplőtelen életet!
v Zsolt 24:3-4 – „3 Kicsoda megy fel az Úr hegyére? És kicsoda áll meg az ő szent helyén? 4 Az ártatlan kezű és tiszta szívű, aki nem adja lelkét hiábavalóságra, és nem esküszik meg csalárdságra.”
v Róm 14:7 – „7 Mert közülünk senki sem él önmagának, és senki sem hal önmagának: 8 Mert ha élünk, az Úrnak élünk; ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Azért akár éljünk, akár haljunk, az Úréi vagyunk.”

n  Sok minden megfertőzhet: az, amit nézel, az, amit hallgatsz, és az, amit mondasz. Sőt, a társaság is, amelyben részt veszel: „Jó erkölcsöt megrontanak gonosz társaságok.” 1Kor 15:33.

Pál apostol személyes bizonyságtétele - 1Tim 1:12-17

Pál apostol személyes bizonyságtétele
1Tim 1:12-17

n  Az áldott/boldog Isten dicsőségének evangéliuma szerint… (11. v.)
v Az evangélium első számú példája, szemléltetése, maga Pál apostol.
v Lásd bizonyságtételét háromszor: ■ ApCsel 9:1-22. ■ 22:1-21. ■ 26:9-18.

I. Ki volt Pál apostol megtérése előtt? – 13a
n  istenkáromló
v tagadta Jézus istenségét.
n  üldöző
v ApCsel 9:1 –„Saulus pedig még fenyegetéstől és öldökléstől lihegve az Úrnak tanítványai ellen, elmenvén a főpaphoz…”
v 1Kor 15:99 Mert én vagyok a legkisebb az apostolok között, ki nem vagyok méltó, hogy apostolnak neveztessem, mert háborgattam az Istennek anyaszentegyházát.”
v ApCsel 7:58És kiűzvén a városon kívül, megkövezték: a tanúbizonyságok pedig felsőruháikat egy Saulus nevezetű ifjú lábaihoz rakták le.”
n  erőszakoskodó
v  büszke és kegyetlen
n  Pál bizonyságot tesz arról, hogy tudatlanul cselekedett
v  Jóllehet tudós volt, ismerte a Törvényt: – ApCsel 23:3Akkor Pál monda néki: Megver az Isten téged, te kimeszelt fal! És te leülsz engem a törvény szerint megítélni, és törvényellenesen cselekedve parancsolod, hogy engem verjenek?” 
v Gal 1:13-1413 Mert hallottátok, mint forgolódtam én egykor a zsidóságban, hogy én felette igen háborgattam az Isten anyaszentegyházát, és pusztítottam azt. 14 És felülmúltam a zsidóságban nemzetembeli sok kortársamat, szerfelett rajongván atyai hagyományaimért.”
v Elméje megvakíttatott – 1Kor 2:14 – 14 Érzéki ember pedig nem foghatja meg az Isten lelkének dolgait: mert bolondságok néki; meg sem értheti, mivelhogy lelkiképpen ítéltetnek meg.”
v 2Kor 4:3-4 – 3 Ha mégis leplezett a mi evangéliumunk, azoknak leplezett, a kik elvesznek: 4 Akikben e világ istene megvakította a hitetlenek elméit, hogy ne lássák a Krisztus dicsőséges evangéliumának világosságát, aki az Isten képe.”

II. Hogyan lett megváltva? – 13b-15. v.
n  de könyörült rajtam” – 13b. „De azért könyörült rajtam” – 16a.
v Tudatlanul cselekedett: 3Móz 5:14-1914 Azután szóla az Úr Mózesnek, mondván: 15 Ha valaki hűtlenséget követ el, és tévedésből vétkesen elvesz az Úrnak szentelt dolgokból: vigyen az ő vétkéért való áldozatot az Úrnak, egy ép kost a nyájból, amint te becsülöd, ezüst siklusokban, a szent siklus szerint, vétekért való áldozatúl. 16 És amit vétkesen elvett a szent dologból, azt fizesse meg, és tegye hozzá az ötödrészét, és adja azt a papnak. Így szerez néki engesztelést a pap a vétekért való áldozat kosával, és megbocsáttatik néki.”
v 4Móz 15:24-25 (-31)24 Akkor, hogyha a gyülekezet tudtán kívül esik a tévedés, az egész gyülekezet áldozzék egy fiatal tulkot egészen égőáldozatul, kedves illatul az Úrnak, és étel- és italáldozatot is hozzá szokás szerint, és egy kecskebakot bűnért való áldozatul. 25 És végezzen engesztelést a pap Izráel fiainak egész gyülekezetéért, és megbocsáttatik nékik, mert tévedés volt az; ők pedig vigyék be az ő áldozatukat tűzáldozatul az Úrnak, és a bűnért való áldozatukat az Úr elé az ő tévedésükért.”
n  „Hüper” – szerfelett. (lásd: hiperaktív, hiperérzékeny, hipermárket…)
n  Pál alázatossága:
v - első a bűnösök között – 1:15
v - legkisebb az apostolok között – 1Kor 15:9
v - legeslegkisebb a szentek között – Ef 3:8.
n  Nemcsak „voltam”, hanem „vagyok”!
v  Jézus azért jött, hogy a bűnösöket üdvözítse. A legnagyobb probléma a bűn.

III. Ki lett Pál megtérése után? – 16-17. v.
n  Hosszútűrő -
v  Fil 4:12-1312 Tudok megaláztatni is, tudok bővölködni is, mindenben és mindenekben ismerős vagyok a jóllakással is, az éhezéssel is, a bővölködéssel is, a szűkölködéssel is. 13 Mindenre van erőm a Krisztusban, a ki engem megerősít.”
n  Példa másoknak – 16. v.
v 16 De azért könyörült rajtam, hogy Jézus Krisztus bennem mutassa meg legelőbb a teljes hosszútűrését, példa gyanánt azoknak, akik hisznek majd ő benne az örök életre.”
n  Prédikátor – az üldözőből. Misszionárius – a gyilkosból.
v Előbb azt hitték, csak megjátszódja a változástApCsel 9:26-2826 Mikor pedig Saulus Jeruzsálembe ment, a tanítványokhoz próbált csatlakozni; de mindnyájan féltek tőle, nem hívén, hogy ő tanítvány. 27 Barnabás azonban maga mellé vevén őt, vitte az apostolokhoz, és elbeszélte nékik, mint látta az úton az Urat, és hogy beszélt vele, és mint tanított Damaszkuszban nagy bátorsággal a Jézus nevében. 28 És ki- és bejáratos vala köztük Jeruzsálemben.”
n  Isten reá bízta az evangéliumot
v Gal 1:11-1211 Tudtotokra adom pedig atyámfiai, hogy az az evangélium, melyet én hirdettem, nem ember szerint való; 12 Mert én sem embertől vettem azt, sem nem tanítottak arra, hanem a Jézus Krisztus kijelentése által.”
v Gal 1:15-1615 De mikor az Istennek tetszett, ki elválasztott engem az én anyám méhétől fogva és elhívott az ő kegyelme által, 16 Hogy kijelentse az ő Fiát én bennem, hogy hirdessem őt a pogányok között: azonnal nem tanácskoztam testtel és vérrel.”
n  Felruházta
v 1Kor 15:1010 De Isten kegyelme által vagyok, a mi vagyok; és az ő hozzám való kegyelme nem lett hiábavaló; sőt, többet munkálkodtam, mint azok mindnyájan: de nem én, hanem az Istennek velem való kegyelme.”

Befejezés:

n  Pál apostol bizonyságtétele példaértékű számunkra.

2017. augusztus 3., csütörtök

Téves buzgóság - 2Sám 6:1-16. 20-23

Téves buzgóság
2Sám 6:1-16. 20-23

n  Mintegy mottóként legyen előttünk ez a felhívás: „Lélekben buzgók legyetek, az Úrnak szolgáljatok!” – Róm 12:11.
v  Illés: „Nagyon buzgólkodtam az Úrért, a Seregek Istenéért…” (1Kir 19:10 MBT) Az Úr azt mondja Illésnek, hogy “Van tovább!...” Vissza kell mennie Júdába, Izráelbe, Szíriába, mert még feladat vár reá.
n  De lehet buzgólkodni az Úrért rosszul is.
v  „Avagy érettem buzgólkodol-e?” – 4Móz 11:29.
v Korábban láttuk a frigyláda körüli buzgalmat (1Sám 4-6).
v A frigyláda jelezte, hogy Isten uralkodik (lábainak zsámolya – 1Krón 28:2), megbocsát (a fedele, vagyis a kegyelem királyi széke felé hintették a vért, hétszer, 2Móz 16:14-15), kijelenti magát (2Móz 25:16-21. 5Móz 10:1-5).
n  Dávid és a nép nagy buzgalommal kívánja felhozni a frigyládát Jeruzsálembe.

I. Dávid buzgósága – pogány módra, melynek vége szomorúság.
n  Dávid szeretné felhozatni a frigyládát a Dávid városába.
v Jó dolog ezt kívánni. 1Krón 13:3 – „Hogy hozzuk ide a mi Istenünknek ládáját mi hozzánk, mert a Saul idejében nem törődtünk vele.”
n  De új szekérre tették! – a filiszteusoktól vették a módszert!
v  Pedig Isten megparancsolta, hogyan kell hordozni: 4Móz 4:15. 5Móz 10:8. 2Móz 25:13-14.
n  Olyan ez, mintha világi dallamra és ritmusra írnánk kegyes énekszöveget… Nem illik rá, mint ahogyan Dávidra sem illett a Saul páncélja.
v  Isten parancsának a semmibevétele ez.
v Úgy tesznek, mint Istennél is jobban tudnák, hogyan kell Őt tisztelni.
n  Persze, Isten népét gyakran megtéveszti az „új divat”…
v  Mindig valami újítás kell… Jeroboám bűne is ez volt.
n  Pál apostol: Gal 1:14 – És felülmúltam a zsidóságban nemzetembeli sok kortársamat, szerfelett rajongván atyai hagyományaimért.”
n  Fil 3:5-6 – Körülmetéltettem nyolcadnapon, Izráel nemzetségéből, Benjámin törzséből való vagyok, zsidókból való zsidó, törvény tekintetében farizeus, Buzgóság tekintetében az egyházat üldöző, a törvénybeli igazság tekintetében feddhetetlen voltam.”

II. Uzza buzgósága – ismeret vagy engedelmesség hiányában, melynek vége halál.
n  Ilyen volt Izráel buzgósága Pál apostol szerint – Róm 10:1-3.
v  Baál papjai is buzgólkodtak a maguk módján, Kármel hegyén. 1Kir 19.
v Saul is buzgólkodott az amelekiták ellen, csak épp nem fogadott szót Istennek (1Sám 15).
v Nádáb és Abihú is önkényesen buzgólkodott – és meghaltak! 3Móz 10.
n  Nem minden tudatlanságból fakadó buzgóság eleve rossz… Uzza jót akart!
v  Dávid is jót akart, amikor meg akarta építeni a templomot – 2Sám 7-ben. Isten mégsem engedte meg neki.
n  Hogyan kell történnie a buzgóságunknak, az Ige szerint?
v „Lélekben és igazságban” – Jn 4:24.
v „Ékesen és jó renddel” – 1Kor 14:40.
v „Okos istentisztelet” – Róm 12:1-2.
v NEM „Magunkválasztotta istentisztelet” – Kol 2:23. Mk 7:7.
n  Kain áldozata is többek között ezért nem volt kedves.

III. Mikál buzgósága – bűnnel a szívében, melynek vége átok.
n  Nem úgy van említve, mint „Dávid felesége”, hanem mint „a Saul leánya”. Ő az előbbi dinasztia képviselője, aki nem tud azonosulni Dáviddal, és azzal, amit Dávid tesz.
n  Mikál egy tragikus szereplő.
v Története azzal kezdődik, hogy „megszerette Dávidot” (1Sám 18:20), és azzal végződik, hogy „megutálta Dávidot az ő szívében” (2Sám 6:16). A két megjegyzés között végig kísérhetjük életének alakulását, amiből megérthetjük mostani reakcióját.
n  Mikál bálványokat imádott (1Sám 18)
v  Itt is kényszerből van jelen (2Sám 3:13). De nem vesz részt az ünneplésben – ő csak kritizálni tudja… De azt tudja!
n  „Örüljetek reszketéssel!” – Zsolt 2:11


2017. augusztus 1., kedd

Kollázs Isten királyságáról - 2Sám 5:1-16

Kollázs Isten királyságáról
2Sám 5:1-16

 <  Ez egy többféle témát felölelő beszámoló, Isten királyságáról. Olyan, mint egy színes kollázs, amely nem kronológiai sorrendben, de egy-egy darabban az Isten országával kapcsolatos eseményeket mutatja be.
<  Előbb látjuk az ígéretet, ami biztosítja a királyságot, majd a győzelmet, ami megalapozza a királyságot. A Hírámmal való együttműködés az a látás, ami felvirágoztatja a királyságot és végül a megalkuvást, ami cseppet sem viszi előbbre a királyságot.
I.  Az ígéret, ami biztosítja a királyságot – 1-5. v.
<  Íme, Dávid végül is király lett egész Izráelen!
v Király lett, a Saul üldözése ellenére (1Sám 18-26). Bármilyen igyekezettel és hatalommal próbálta eltenni Dávidot láb alól, nem tehette meg, mert az Úr védelmezte. Erről a védelemről gyakran énekel Dávid a zsoltárokban.
v Dávid Király lett, sokszoros bölcstelen döntései ellenére. Bölcseteln döntés volt, amikor Nábált ki akarta irtani, háznépével együtt (1Sám 25) Ebben Abigail bölcs intézkedése és beszéde akadályozta meg. Bölcstelen döntés volt Siklágba költözni (1Sám 27). Ez hitetlenségből fakadt, és az Úr nagy kegyelme őrizte meg, hogy nagyobb baj nem történt. Ugyanis, a filiszteusokkal elindult harcolni azzal ellen a nép ellen, amelynek ő felkent királya volt! (1Sám 27). Végül nem kellett Gilboáig menetelnie, mert a filiszteus vezérek visszaküldték, Ákis sűrű bocsánatkérései közepette.
v Dávid király lett az északi törzsek önkényes lázadása ellenére (2Sám 2:8-32). Dávid nem akart konfliktust, és nem igyekezett magához ragadni a hatalmat. Királyságát megpróbálták hitelteleníteni, de sem Abnernek, sem Isbósetnek nem sikerült.
v Dávid király lett az önkéntes barátkozók kezdeményezései ellenére. Ilyen önkéntes barátkozó volt az amálekita (2Sám 1:1-16), az északi törzsek fővezére, Abner (3:22-30), majd a két benjámini gyilkos, Rékáb és Baana (4:1-12). Nem ezek biztosították Dávidnak a királyságot, hanem az Úr.
<  Isten ígéretei igazak. Őt nem lehet sem feltartóztatni, sem megakadályozni.

II. A győzelem, amely megalapozza a királyságot – 6-10. v.
<  Jeruzsálem elfoglalása egy fontos esemény volt Dávid uralkodásában.
<  Ezzel Isten valóra váltotta az Ábrahámnak adott ígéretét: 18 E napon kötött az Úr szövetséget Ábrámmal, mondván: A te magodnak adom ezt a földet, Egyiptomnak folyóvizétől fogva, a nagy folyóig, az Eufrátes folyóvízig. 19 A Keneusokat, Kenizeusokat, és a Kadmoneusokat, 20 a Hittheusokat, Perizeusokat, és a Refeusokat, 21 az Emoreusokat, Kananeusokat, Girgazeusokat, és a Jebuzeusokat.” (1Móz 15:18-21)
v Ez az ígéret többször meg van ismételve a Mózes könyveiben (2Móz 3:8. 17. 13:5. 23:23. 33:2. 34:11. 5Móz 7:1), míg Józsué idejében az Úr elkezdte valóra váltani (Józs 3:10. Józs 12:8).
<  Kortábban olvashattunk arról, hogy Júda már legyőzte a filiszteusokat egyszer, de nem űzte ki őket!
v Bír 1:8 – „Azután Jeruzsálem ellen hadakoztak a Júda fiai, és elfoglalván azt, lakosait levágták fegyvernek élivel, a várost pedig lángba borították.”
v De Bír 1:21 – „De a Jebuzeust, Jeruzsálemnek lakóját nem űzték el a Benjámin fiai, és ezért lakik a Jebuzeus a Benjámin fiaival Jeruzsálemben még máig is.”
v  Józs 15:63 – „De a Jebuzeusokat, Jeruzsálemnek lakóit, Júda fiai nem bírták kiűzni, azért laknak ott a Jebuzeusok Júda fiaival együtt Jeruzsálemben, mind e mai napig.”
v Tehát, sem Júda, sem Benjámin nem bírta befejezni a jebuzeusok kiűzését.
<  Az ígéret azonban nem évült el, nem veszítette érvényességét, nem járt le a szavatossági ideje. „Nem késik az Úr az ígérettel…” (2Pt 3:9). Nincs olyan ellenség, amely szabotálhatná Isten tervét. Amit Ábrahámnak megígért, azt végül valóra váltotta Dávid által.
v  Habakuk így szól: „E látomás bizonyos időre szól, de vége felé siet és meg nem csal; ha késik is, bízzál benne; mert eljön, el fog jönni, nem marad el!” (Hab 2:3)
<  Sion sziklavárának bevétele (vö. 1Krón 11:4-9) közvetlenül azután történhetett, miután Dávidot egész Izráel királyává kenték, habár a kronológiai folytonosság innen nem tűnik ki. Azonban kitűnik az előbbi (5.) igeversből, amely szerint Dávid pontosan annyi évet uralkodott Jeruzsálemben, mint ahány évet volt egész Izráel királya. Jeruzsálem bevétele és fővárossá tétele egy fontos stratégia lépés volt a királyság megerősítésében, mivel Jeruzsálem nem tartozott egyik törzshöz sem. Elhelyezkedése az északi törzsek és Júda határában volt, ezért északon is délen is elfogadható volt. (Ugyanilyen okok miatt lett Washington DC az AEÁ fővárosa.) Jeruzsálemre már találunk utalásokat a Tel El-Amarna levelekben is (Kr.e. XIV-XV. század), ami nem meglepő, hiszen Ábrahám idejében Melkisédek volt ennek királya.
<  A jebúsziak gúnyos és homályos megjegyzése sok fejtörést okozott a bibliakutatóknak. Thenius szerint ez azt jelenti, hogy a Dávid támadását még a vakok és bénák is képesek visszaverni. Talán az a magyarázat a legelfogadhatóbb, hogy a vakokat és sántákat átokmondás idején állították oda, arra utalva, hogy sorsuk hasonló lesz ezen nyomorultakéhoz, ha kötelességüket nem teljesítenék. Ezek szerint a jebúsziak feltehetően a sántákat és vakokat sorakoztatták fel a várfalon, annak szemléltetésére, hogy hasonló átok sújtja azokat, akik megtámadnák a várat. Ez megmagyarázza azt is, hogy a sántákat és vakokat miért „gyűlöli a Dávid lelke”. A jebúsziak a sziklavár fekvésének sajátos természeti előnyeiben bíztak. A vár ugyanis a Sion hegyén állt, amelyet három oldalról mély völgyek zártak körül. Sion vára egy víztelen szikla, az északról délre lejtő Ofel hegyháton. Thenius értelmezését követve, dölyfös önbizalmukban a jebúsziak úgy vélték, hogy nem lesz szükséges erős, egészséges harcosokkal állni ellene Dávid támadásainak, mivel a vakok és a sánták is elegendők lesznek.
<  „Ide ugyan be nem jut Dávid” – egy szándékosan homályos fogalmazás lehet, hogy a város elfoglalásának mikéntjét ne hozza nyilvánosságra. Pontosan azt a stratégiailag gyenge pontot rejtették el, amelyre később is szükség lehetett, védelmi okok miatt.
<  Jeruzsálem fekvése ideális helyen, a ciszjordániai hegyvidék közepén volt. Elérhető közelségben volt a tengerhez, Jaffa szinte természetes kikötőjét alkotta. Elhelyezkedésénél fogva ellenőrizte a Jaffa és Rabba-Ammon közötti út, a Földközi-tengert és Transzjordániát az ország közepén összekötő főút, illetve a ciszjordániai hegység fő észak-déli útvonala közötti kereszteződéseket. Mivel egy völgyekkel övezett hegygerincen helyezkedett el, védelmi adottságai is kiválóak voltak. Éghajlata kellemes, a téli bőséges csapadék általában egész évre feltöltötte a ciszternákat és a víztározókat. A város ciszternái még 1948-ban is ellátták a védőket esővízzel, amikor Jeruzsálem zsidó negyedét az ostromlók minden külső vízforrástól elvágták. A hegyvonulat lábánál egy bővizű, állandó forrás fakadt, amihez a lakosság ostrom idején is biztonságosan hozzáfért. Fontos politikai szempont lehetett, hogy Jeruzsálem egyik izráeli törzzsel sem állt szövetségben. A várost akkoriban a jebusziak uralták, az őslakos kánaániaktól elkülönülő kis népcsoport, akik iránt egyetlen szomszédos nép sem viseltetett különösebb szimpátiával.

III. A látás, ami felvirágoztatja a királyságot – 11-12. v.
<  A Hírámmal való együttműködés külföldi elismerést jelentett. Tírosz az akkori világ egyik legfejlettebb városa volt.
<  Tirusz királya, nem csak Dávidnak volt szövetségese, de fiának, Salamonnak is, amikor cédrusfát és építőmunkásokat küldött a templom és Salamon palotájának megépítéséhez (1Kir 5:8kk. 2Krón 2:2kk.), és egy kereskedelmi flottát is, erre a célra (1Kir 9:27-28. 2Krón 9:10). Viszonzásul Salamon ellátta őt évente búzával, olajjal és borral (1Kir 5:25. 2Krón 2:9), és amikor letelt a húsz év, és az építkezések befejeződtek, átadott Hírámnak húsz várost Galilea földjén (1Kir 9:10kk.). Ezekből látható, hogy Hírám (ha ugyanarról a Hírámról van szó) még uralkodott a Salamon királyságának huszonnegyedik (de legalábbis a húszadik) évében. Mivel Dávidnak is szolgáltatott fát palotája felépítéséhez, az következik, hogy legalább negyvenöt vagy ötven évet uralkodott. De még ez utóbbi esetben is, nem kezdhette uralmát korábban, mint Dávid Izráel feletti uralkodásának nyolcadik évében, tehát hat-tíz évvel a Sion sziklavárának bevétele után. Az események elbeszélésének sorrendje ebben a fejezetben inkább téma szerinti, mintsem szigorúan időrendi sorrend. Hírám küldötteinek célja nem az volt, hogy „gratuláljon Dávidnak a trónrálépése alkalmából”, hanem követeket küldött, hogy szövetségre lépjen ezzel az erős uralkodóval. Dávid kihasználta az alkalmat, hogy barátságot kössön Hírámmal és kérjen tőle cédrusfát és építőket palotájához.
v Ézs 60:3„rajtad feltámad az Úr, és dicsősége rajtad megláttatik, és népek jönnek világosságodhoz, és királyok a néked feltámadt fényességhez.”.
v Ézs 60:10-14„Az idegenek megépítik kőfalaidat, és királyaik szolgálnak néked; mivel haragomban megvertelek, és kegyelmemben megkönyörültem rajtad. 11 És nyitva lesznek kapuid szüntelen, éjjel és nappal be nem zároltatnak, hogy behozzák hozzád a népek gazdagságát, és királyaik is bevitetnek. 12 Mert a nép és az ország, amely néked nem szolgál, elvész, és a népek mindenestől elpusztulnak. 13 A Libánon ékessége hozzád jön, ciprus, platán, sudar cédrus, mind együtt szenthelyemnek megékesítésére, hogy lábaim helyét megdicsőítsem. 14 És meghajolva hozzád mennek a téged nyomorgatók fiai, és leborulnak lábad talpainál minden megutálóid, és neveznek téged az Úr városának, Izráel Szentje Sionának.”
v Isten eszközéül használhatja a pogányokat is.
<  Nem Dávidért, hanem az Úr népéért történik mindez.
v Ehhez hasonlított Salamon imája (kérése) is, amikor bölcsességet kért, hogy az Úr népét vezetni tudja. Tegyük Isten népét az első helyre, és imádságaink meghallgattatnak!

IV. A megalkuvás, ami nem viszi előbbre a királyságot – 13-16. v.
<  Dávid fiai mutatják az ő hatalmát. Dávid ágyasai mutatják az ő gyengeségét.
v Isten törvénye elleni cselekedet volt ez, amely egyáltalán nem nevezhető bölcsességnek. Isten ezt megtiltotta (5Móz 17:17).
v Dávidnak már voltak feleségei (3:2-5). Amikor az új fővárosba költözött, attól kezdve ágyasai is voltak.
<  Dávid fiait az 1Krón 14:5-7 is felsorolja és a 1Krón 3:5-8-ban megadott nemzetségtábla is. Sammúa neve ugyanaz, mint Simá 1Krón 3:5-ben, csak a kiejtés más. Sammúa, Sóbáb, Nátán és Salamon Betsabé fiai voltak a 1Krón 3:5 szerint. Elisúa nevét elírhatták, és elisáma lehet (láűsd: 1Krón 3:6). De Elisámá később (is) következik, míg 1Krón 3:6-7 és 14:6-7-ben Elisúa után két másik név, Elifelet és Nógah található. Ez nem lehet elírás, mivel az 1Krón 3:8 összesen kilenc névről ír. Ez csak akkor jön ki, ha beszámoljuk az utóbbi két nevet is. Némelyek kimaradhattak, akik gyermekkorban vagy korán meghaltak. Ez lehet a magyarázata annak is, hogy Elifelet neve még egyszer szerepel a felsorolás vévén: a később született fiú a korán meghalt bátyja nevét kapta. Dávidnak tehát tizenkilenc fia volt összesen, akik közül hat Hebronban született (2Sám 3:2 és kk.), és tizenhárom Jeruzsálemben. A leányok nem szerepelnek a nemzetségi felsorolásban, de egy Támár nevű leánya később említve van (2Sám 13:1).

Befejezés:
<  Isten országa ma is törékeny.

v  Vannak szolgái, akik dicsőséget hoznak, mások pedig szégyent hoznak az Úr nevére. Van, aki előre viszi, és van, aki hátráltatja Isten országát. Mi ne legyünk az akadályozók között!