2017. június 22., csütörtök

Éljünk szeretetben! - 1Pt 3:1-7

Éljünk szeretetben!
1Pt 3:1-7

n Péter apostol sorra veszi levelében az emberi kapcsolatokat, az élet különböző területeit.
n Szólt már a hívők helyzetéről a világban, az Isten országában, a rabszolgasorsban, most pedig beszél a házasságáról. Egy sajátos, bizonyára gyakran előforduló helyzetet említ, majd a házastársak egymás iránti kötelességéről szól.

I. A hitetlen házastárs megnyerése – 1-2. v.
1 Hasonlóképen az asszonyok engedelmeskedjenek az ő férjüknek, hogy ha némelyek nem engedelmeskednének is az Igének, feleségük magaviselete által Ige nélkül is megnyeressenek; 2 Szemlélvén a ti félelemben való feddhetetlen életeteket.
n Mi volt az a speciális probléma Péter idejében? Kiderül a tanácsából. Úgy tűnik, hogy sok lehetett a gyülekezetben az olyan vegyes házasság, ahol a nő megtért már, keresztyén lett, de a férfi mér pogány maradt.
n Mikor a vándor igehirdetők prédikáltak, hirdették a megfeszített Krisztust, a házastársak közül az egyik megtért, a másik nem! Az egyik számára üdvösséget jelentett az evangélium, a másik számára pedig bolondságot vagy botránkozást.
n A férfi értetlenül, idegenül vagy talán éppen ellenséges indulattal szemlélte azt, amikor a felesége a mennyei Vőlegény násznépének örvendező közösségében boldogan táplálkozott az Igével, és az úri szent vacsorával, az örök élet eledelével a gyülekezetben.
n Az a veszély fenyegette a házastársakat, hogy Krisz­tus miatt egyre nagyobb szakadék mélyül ki közöttük, s lassan egy egész világ választja el őket egymástól.
n Nem ismeretlen ez a probléma ma sem. Ma is vannak hívő emberek, akik vegyes házasságban élnek – nem azért, mert ilyet kötöttek, hanem azért, mert közben az egyik megtért.
v  Az egyik szívvel-lélekkel a Krisztusé, a másik nem.
v  Az egyik hisz és imádkozik, a másik nem.
v  Az egyik Krisztusban és szol­gálatában találja örömét, a másik nem.
v  Az egyiknek otthona a gyülekezeti közösség, a másiknak nem.
n Három nagy veszedelme van ennek. Az egyik az, hogy a házastársak lassan elidegenednek egymástól lelkileg. Mindenik éli a maga külön életét. Úgy érzik, hogy egy világ választja el őket egymástól. annyira végzetesen különböző a lelki beállí­tottságuk.
n A másik veszedelem az, hogy a hívő házastárs megalkuszik, belefárad a küzdelembe és a békesség kedvéért inkább alkalmazkodik a nem hívő há­zastársához. Embernek engedelmeskedik in­kább, mint az Istennek, hogy elkerülje a háborúságot.
n A harmadik kísértés az, hogy a hívő házastárs mindenáron meg akarja téríteni a nem hívőt, mégpedig szent hevülettel. Szakadatlanul beszél olyan dolgokról, amiket az már ezerszer hallott, és halálosan megunt. Ő továbbra is agyonbeszéli a társát. És rossz néven veszi, hogy még mindig nem fog rajta. Közben kifejlődik benne egy fölé­nyérzet, és úgy is beszél róla, hogy szegény, még nem tart ott, ahol ő van. Nem veszi észre, hogy ezzel zárja el az utat a megtéréséhez!
n Mi legyen akkor a helyes megoldás? Mondjon le a hívő házastárs a missziói törekvéséről? Nem! A hívő ember soha nem mondhat le arról a célról, hogy a körülötte élő nem hívő emberek, legyen az akár házastársa, akár gyermeke, akár barátja, ismerőse, munkatársa, vagy bárki, - végül megérjenek. Megnyeres­senek a Krisztus országa számára.
n Ennek a módja van itt leírva: „Hasonlóképen az asszo­nyok engedelmeskedjenek az ő férjüknek, hogy ha némelyek nem engedel­meskednének is az igének, feleségük magaviselete által ige nélkül is megnyeressenek; Szemlélvén a ti félelemben való feddhetetlen életeteket”. (3,1-2. v.) Ez nem csak a házassági kapcsolatra érvényes, hanem általában mindenféle kapcsolatra.
n Nem kell megalkudni, de nem kell elrejteni sem a kapott világosságot. Minél nagyobb az a világosság, annál nagyobb lehetőség, hogy „ige nélkül”, magaviselettel és feddhetetlen élettel megnyeressenek. Ez is evangélizáció.
n Ha olyan esetről van szó, amikor valaki lenézi a hívőket, hát döbbenjen rá, hogy milyen nemessé tette az ő feleségét ez a kigúnyolt Krisztus! Vitatkozás helyett legyen az élete olyan tiszta, hogy ragyogjon át rajta a Krisztustól kapott kegyelem fénye.
n Erre a másik majd fölfigyel, megsejt valamit a Krisztus keresztjének erejéből. Ez a jóság missziója! A szavak nélküli evangélizáció! A szeretet pazarlása!
n Pazarolni annyit jelent, mint kiadni valamit számítás nélkül, anélkül, hogy valami eredmé­nye, látható haszna, értelme lenne, meggondolás nélkül, hátsó gondolat nélkül, bőven árasztani azt! Igazán szeretni csak így lehet.

II. A női szépségideál (az Istennek tetsző elegancia/ékesség) – 3-6. v.
3 Akiknek ékessége ne legyen külső, hajuknak fonogatásából és aranynak felrakásából vagy öltözékek felvevéséből való; 4 Hanem a szívnek elrejtett embere, a szelíd és csendes lélek romolhatatlanságával, a mi igen becses az Isten előtt. 5 Mert így ékesítették magokat hajdan ama szent asszonyok is, akik Istenben reménykedtek, engedelmeskedvén az ő férjüknek. 6 Miként Sára engedelmeskedett Ábrahámnak, urának nevezvén őt; a kinek gyermekei lettetek, ha jót cselekedtek, és semmi félelemtől nem rettegtek.
n Akkoriban is divat volt a hajfonogatás, aranynak felrakása, öltözékek felvétele. A kozmetika sohasem volt olyan fejlett technikájú, mint a hellenizmusban, az egyiptomiak hatására.
n Ézs 3:18-24.
n E tekintetben ma sem változott sokat a világ. Rengeteg időbe, pénzbe, erőbe, fáradságba kerül a tűnő szépség ápolása.
n Nem azt mondja az apostol, hogy a hívő asszony hanyagolja el a külsejét, mondjon le róla, hanem arra bíztat, hogy olyan szépség­gel igyekezzen tetszeni, amin nem fog az idő, ami megoldja az öregedés problémáját is: a belső szépséggel. „A szív elrejtett embere, a szelíd és csendes lélek romolhatatlansága.”
n A belső szépség fölénye a külsővel szemben az, hogy ez nem látszatszépség, hanem valódi, nem múlandó, hanem megmarad. Nem kiabáló, nem hivalkodó, nem szenvedélyeket gyúj­tó, hanem olyan szépség, ami sohasem megy ki a divatból. Férfiak, ilyen szépséget értékeljetek! Fiúk, ilyen szépséget keressetek!
n Az engedelmesség egy fontos téma a házasságban. Úgy kell ezt érteni, mint ahogyan a Fiú engedelmeskedett az Atyának. Jn 10 – Én és az Atya egy vagyunk, Jn 14 – az Atya nagyobb a fiúnál. És engedelmes volt halálig.

III. A férfiak értékelt viselkedése – 7. v.
7 A férfiak hasonlóképen, együtt lakjanak értelmes módon feleségükkel, az asszonyi nemnek, mint gyöngébb edénynek, tisztességet tévén, mint a kik örökös társaik az élet kegyelmében; hogy a ti imádságaitok meg ne hiúsuljanak.
n „Értelmes módon” azt jelenti, hogy belátóan. A férfiak legyetek belátók az asszonyok iránt!
n Lássatok bele a feleségetek lelkébe, lássátok meg, mire van szüksége, mi bántja, mi hiányzik neki, miben tudnátok segítségére, mivel tudnátok örömöt szerezni.
n Milyen finoman fogalmaz az apostol! „Az asszonyi nemnek, mint gyöngébb edénynek tisztességet tévén.” (7b v.) Vigyázzatok, mert csak az edény gyengébb, a tartalma nem! A tartalom, ami abban a gyöngébb edényben van, lehet drágább és erősebb, mint a férfié!
n De mivel az edény gyöngébb, nagyobb gondot, kíméletet, szeretetet, tiszteletet igényel.
n Ki van hangsúlyozva viszont az egyenlőség is: örököstársak az élet kegyelmében. Mindkettő Isten képére teremtetett, mindketten bűnösök, mindkettőért ugyanaz a vér hullott a ke­reszten, és mindkettő ugyanazon ígéretnek örököse.
n Az együtt való imádság a keresztyén házasélet próbaköve. A harmónia garanciája: az Úr előtt mindnyájan egyenlők vagyunk.
n Ti asszonyok – így kezdi az apostol. Ti férfiak – így végzi.
n „Hogy a ti imádságaitok meg ne hiúsuljanak!”

1Pt 1,13-25 - Az üdvösség feltételes ajándéka, Borzási István

Az üdvösség feltételes ajándéka
1Pt 1:13-25

n  A levél bevezető része az üdvösség ajándékáról beszél – e második fele is.

I. Az üdvösség haszna – 13-17. v.
13 Annakokáért felövezvén elmétek (dianoia) derekait, mint józanok, tökéletesen reménykedjetek abban a kegyelemben, amelyet a Jézus Krisztus hoz néktek, mikor megjelen. 14 Mint engedelmes gyermekek ne szabjátok magatokat a ti előbbi kívánságaitokhoz, amelyek tudatlanságotok alatt voltak bennetek; 15 Hanem amiképpen szent az, aki elhívott titeket, ti is szentek legyetek teljes életetekben; 16 Mert meg van írva: Szentek legyetek, mert én szent vagyok. 17 És ha Atyának hívjátok őt, aki személyválogatás nélkül ítél, kinek-kinek cselekedete szerint, félelemmel töltsétek a ti jövevénységetek idejét.
n  „felövezvén elmétek derekait…” (dianoia) Mit jelent ez?
n  „józanok” – Akik nemcsak nem részegek, hanem teljesen önmegtartóztatók. Az alkohol a halálnak, a sebeknek, a betegségeknek és a reménytelenségnek a jelképe. (Péld 20:1. „A bor csúfoló, a részegítő ital háborgó, és valaki abba beletéved, nem bölcs!”)
v A hívőt állandó figyelmesség, riadókészültség kell jellemezze, mert a sokféle újító eszme mérgező lehet. Fertőzés veszélye áll fenn mindenütt.
v Illusztr. Page Patterson New Orleansban: - „Ismered-e Jézus Krisztust?” – „Én vagyok Krisztus!” (- ez részeg volt). A másik: „Szerintem Krisztus a Sátán testvére”… ( - ez meg szellemileg volt részeg!).
n  „tökéletesen” (teleios) reménykedjetek – vagyis, mindvégig, teljesen. Péter a reményt emeli ki (Pál a hitet, János pedig a szeretetet).
n  „engedelmes gyermekek” – olyanok, akik Istennek engedelmeskednek, nem embereknek.
v „ne szabjátok magatokat” – ez az engedelmesség lényege. Ebből áll.
v amelyek tudatlanságotok alatt voltak bennetek” - Előbbi életünket a „tudatlanság” jellemezte.
n  „szent Az, aki elhívott” – A szentség alapvető követelmény minden elhívott számára. 3Móz 11:44. Van elhívás az üdvösségre (ebben nincsenek fokozatok), és elhívás a szolgálatra (ebben vannak fokozatok).
n  „félelemmel töltsétek” – istenfélelemmel, Isten iránti tisztelettel.

II. Az üdvösség megszerzése – 18-20. v.
18 Tudván, hogy nem veszendő holmin, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg a ti atyáitoktól örökölt hiábavaló életetekből; 19 Hanem drága véren, mint hibátlan és szeplőtlen bárányén, a Krisztusén: 20 Aki eleve el volt ugyan rendelve, a világ megalapítása előtt, megjelent pedig az idők végén ti érettetek.
n  Nincs üdvösség Jézus váltsághalála nélkül. Megváltásra volt/van szükség!
v a megváltás szükségessége – „örökölt hiábavaló életetekből
v a megváltás ára – „nem veszendő holmin”, „drága véren”, „hibátlan és szeplőtlen Bárányén”
v a megváltás terve – „el volt rendelve a világ megalapítása előtt”

III. Az üdvösség célja – 21-23. v.
21 Akik ő általa hisztek Istenben, aki feltámasztotta őt a halálból és dicsőséget adott néki; hogy a ti hitetek reménység is legyen Istenben. 22 Lelketeket az igazság iránt való engedelmességben képmutatás nélkül való atyafiúi szeretetre tisztítván meg a Lélek által, egymást tiszta szívből buzgón szeressétek; 23 Mint akik újonnan születtetek nem romlandó magból, de romolhatatlanból, Istennek Igéje által, amely él és megmarad örökké.”
n  Hit, remény és szeretet. Ez az újjászületett hívők jellemzője.
n  Az újjászületés az Ige (és a Lélek) által történik. Lásd: Jn 3:5 – „Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába”.
v A hit tárgya: az, hogy Jézus feltámadt a halálból. Róm 10:9-10.
v A reménység: az, hogy van élet a halál után. Van örök élet.
v A szeretetet befolyásolja a környezet, a rendezett kapcsolat, a tiszta szív, a buzgóság.
v Isten igéje „él és megmarad örökké”. Isten törvényei nem relatívak.
n  Az emberi élet mulandóságával ellentétben az Ige állandó. Isten szava megbízható. „24 Mert minden test olyan, mint a fű, és az embernek minden dicsősége olyan, mint a fű virága. Megszárad a fű, és virága elhull: 25 De az Úr beszéde megmarad örökké. Ez pedig az a beszéd, a mely néktek hirdettetett.”