Erősségem az Úr - Zsolt 118:1-15

Erősségem az Úr

Zsolt 118:1-15

¹ Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert örökkévaló az ő kegyelme!

² Mondja hát Izráel, hogy örökkévaló az ő kegyelme!

³ Mondja hát az Áron háza, hogy örökkévaló az ő kegyelme!

⁴ Mondják hát, akik félik az Urat, hogy örökkévaló az ő kegyelme!

⁵ Szükségemben segítségül hívtam az Urat, meghallgatott és tágas térre tett engem az Úr.

⁶ Velem van az Úr, nem félek; mit árthat nékem ember?

⁷ Velem van az Úr az én segítőim közt, és nézni fogok az én gyűlölőimre.

⁸ Jobb az Úrban bízni, mint emberekben reménykedni.

⁹ Jobb az Úrban bízni, mint főemberekben reménykedni.

¹⁰ Körülvettek engem mind a pogányok, de az Úr nevében elvesztettem őket.

¹¹ Körülvettek, bizony körülvettek engem, de az Úr nevében elvesztettem őket.

¹² Körülvettek engem, mint méhek; eloltattak, mint tövis-tűz, mert az Úr nevében elvesztettem őket.

¹³ Igen taszítottál engem, hogy elessem; de az Úr megsegített engem.

¹⁴ Erősségem és énekem az Úr, és ő lett nékem szabadulásul.

¹⁵ Vigasságnak és szabadulásnak szava van az igazak sátoraiban: Az Úrnak jobb keze hatalmasan cselekedett!

n  Vannak, akik a fogságból való hazatérés utánra teszik ezt a zsoltárt – Neh 12:27.

v  Miután kezdtek újra felzarándokolni a megépített Jeruzsálem kapuin.

n  De mégis, inkább korábbinak kell tekinteni, mert a zsoltár elején található kifejezések dávidi származása nyilvánvaló:

v  5. v - „Szükségemben segítségül hívtam az Urat, meghallgatott és tágas térre tett engem az Úr” – mint a Zsolt 18:19 – „kivitt engem tágas helyre; kiragadt engem, mert kedvét leli bennem”, vagy 4:1 – „szorultságomban tág tért adtál nékem”

v  6. v. – „Velem van az Úr, nem félek; mit árthat nékem ember?” – Zsolt 56:5. és 12. – „Istenben bízom, nem félek; ember mit árthatna nékem?”.

v  14. v. - „Erősségem és énekem az Úr, és ő lett nékem szabadulásul.” – Zsolt 144:2 „Jóltevőm és megoltalmazóm, mentőváram és szabadítóm nékem; pajzsom, és az, akiben én bízom.”

n  Bizonyára Dávidról szól, később pedig a Dávid Fiáról. Virágvasárnapján idézték ezeket a szavakat.

v  A zsoltár eleje a Dávid üldöztetéseivel és bujdosásával kapcsolatos és HÁLAADÁS jellege van. A második része (19-28) ÁLDÁSMONDÁS azokra, akik a hálaadást végzik. Személyes bizonyságtétel/ének ez, amit később a Úr népének közössége magáévá tett.

v  Most a zsoltár első részével, a hálaadással foglalkozunk.

I. Felszólítás a hálaadásra – 1-4. v.

¹ Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert örökkévaló az ő kegyelme!

² Mondja hát Izráel, hogy örökkévaló az ő kegyelme!

³ Mondja hát az Áron háza, hogy örökkévaló az ő kegyelme!

⁴ Mondják hát, akik félik az Urat, hogy örökkévaló az ő kegyelme!

n  „Magasztaljátok az Urat” – vagyis: „adjatok hálát az Úrnak”. Így fordítják sok nyelven, ahogyan az RÚF is.

v  Énekelhették a Sion hegyére zarándoklók is.

n  Miért: „Mert örökkévaló az Ő kegyelme”.

n  Különböző csoportok vannak felszólítva, hogy jelentsék ezt ki.

v  Mint Zsolt 115:9-11 – „⁹ Izráel! te az Úrban bízzál; az ilyenek segítsége és pajzsa Ő. ¹⁰ Áronnak háza! az Úrban bízzál; az ilyenek segítsége és pajzsa Ő. ¹¹ Akik félitek az Urat, az Úrban bízzatok; az ilyenek segítsége és pajzsa Ő.”

v  Az, hogy „örökkévaló”, hirdeti a Zsolt 100:4-5. 106:1. 107:1.

v  Majd konkrétabban kifejezi, hogy mire gondol:

n  Mint a 100. zsoltárban, 4-5. v.

II. A hálaadás személyes oka – 5-9. v.

⁵ Szükségemben segítségül hívtam az Urat, meghallgatott és tágas térre tett engem az Úr.

⁶ Velem van az Úr, nem félek; mit árthat nékem ember?

⁷ Velem van az Úr az én segítőim közt, és nézni fogok az én gyűlölőimre.

⁸ Jobb az Úrban bízni, mint emberekben reménykedni.

⁹ Jobb az Úrban bízni, mint főemberekben reménykedni.

n  A hálaadás oka először is, egy személyes szabadulás egy szükségből.

v  Bajban volt, kiáltott és az Úr megsegítette.

n  Velem van az Úr, nem félek… - 6. v. Mit árthat nékem ember? Ez visszhangozik az 56:2-5-ben is: „² (56:3) Ellenségeim minden napon tátognak reám, bizony sokan hadakoznak ellenem, ó, magasságos Isten! ³ (56:4) Mikor félnem kellene is, én bízom te benned. 4 (56:5) Isten által dicsekedem az ô igéjével; az Istenben bízom, nem félek; ember mit árthatna nékem?”

n  Ugyanígy a 11. v. – „¹¹ (56:12) Istenben bízom, nem félek; ember mit árthatna nékem?”

v   

n  A következő igevers (7. v.) megismétli, és kiegészíti az előbbi megállapítást: „⁷ Velem van az Úr az én segítőim közt, és nézni fogok (mármint győzelmesen) az én gyűlölőimre.”

v  Ez van az 54. zsoltárban is: „³ (54:5) Mert idegenek támadtak ellenem, és kegyetlenek keresik lelkemet, a kik nem is gondolnak Istenre. Szela. ⁴ (54:6) Íme, Isten segítőm nékem, az Úr az én lelkemnek támogatója. ⁵ (54:7) Bosszút áll az utánam leselkedőkön; a te igazságod által rontsd meg őket. ⁶ (54:8) Kész szívvel áldozom néked: áldom a te nevedet, Uram, mert jó. ⁷ (54:9) Mert minden nyomorúságból megszabadított engem, s megpihentette szemeimet ellenségeimen.”

v  Isten megadja a zsoltárosnak azt az elégtételt, hogy láthassa ellenségei vereségét.

n  Ha a babiloni hazatérésről van szó, akkor nyilvánvaló az öröm a perzsák győzelme felett.

v  Ezsd 8:22 beszámol arról, hogy „szégyelltem a királytól kérni sereget és lovagokat oltalmunkra a mi ellenségeink ellen az útban, mert ezt mondtuk volt a királynak, mondván: A mi Istenünk kegyelme van mindazokon, akik őt keresik, az ő javukra, és az ő hatalma és haragja mindazokon, akik elhagyják őt.” Vagyis: 9. v. – „⁹ Jobb az Úrban bízni, mint főemberekben reménykedni.”

III. A hálaadás közösségi oka – 10-15. v.

¹⁰ Körülvettek engem mind a pogányok, de az Úr nevében elvesztettem őket.

¹¹ Körülvettek, bizony körülvettek engem, de az Úr nevében elvesztettem őket.

¹² Körülvettek engem, mint méhek; eloltattak, mint tövis-tűz, mert az Úr nevében elvesztettem őket.

¹³ Igen taszítottál engem, hogy elessem; de az Úr megsegített engem.

¹⁴ Erősségem és énekem az Úr, és ő lett nékem szabadulásul.

¹⁵ Vigasságnak és szabadulásnak szava van az igazak sátoraiban: Az Úrnak jobb keze hatalmasan cselekedett!

n  Úgy tűnik, hogy a hálaadás második okaként egy másféle szabadulásról szóló beszámoló van bemutatva.

v   Talán a samaritánusok, arabok, ammoniták és asdódiak akadályaira és fenyegetéseire utal – Neh 4:7 kk)

n  Dávid a Zif pusztájában – Kehillábanb – Ciklágban – Filiszteusokkal…

n  Arámbeliek/szíriaiak háborúja – 2Sám 10.

n  „Igen taszítottál” – mint Hámán… mint Saul…