"Légy bátor és erős!" - Józs 1:1-9

„Légy bátor és erős!” – avagy: Az Úr Igéje

Józs 1:1-9

¹ És lőn Mózesnek, az Úr szolgájának halála után, szólott az Úr Józsuénak, a Nún fiának, Mózes szolgájának, mondván: ² Mózes, az én szolgám meghalt; most azért kelj fel, menj át ezen a Jordánon, te és mind ez a nép arra a földre, amelyet én adok nékik, az Izráel fiainak. ³ Minden helyet, amelyet talpatok érint, néktek adtam, amiképpen szólottam Mózesnek. ⁴ A pusztától és a Libánontól fogva a nagy folyóvízig, az Eufrátes folyóvízig, a Khitteusoknak egész földje és a nagy tengerig napnyugat felé lesz a ti határotok.

⁵ Meg nem áll senki előtted életednek minden idejében; amiképpen Mózessel vele voltam, teveled is veled leszek; el nem hagylak téged, sem el nem maradok tőled.

⁶ Légy bátor és erős, mert te teszed majd e népet annak a földnek örökösévé, amely felől megesküdtem az ő atyáiknak, hogy nékik adom azt.

⁷ Csak légy bátor és igen erős, hogy vigyázz és mindent ama törvény szerint cselekedjél, amelyet Mózes, az én szolgám szabott elődbe; attól se jobbra, se balra ne hajolj, hogy jó szerencsés lehess mindenben, amiben jársz! ⁸ El ne távozzék e törvénynek könyve a te szádtól, hanem gondolkodjál arról éjjel és nappal, hogy vigyázz és mindent úgy cselekedjél, amint írva van abban, mert akkor leszel jó szerencsés a te útjaidon és akkor boldogulsz.

⁹ Avagy nem parancsoltam-e meg néked: légy bátor és erős? Ne félj, és ne rettegj, mert veled lesz az Úr, a te Istened mindenben, amiben jársz.

n A Józsué könyve, együtt a Bírák, Sámuel és Királyok könyveivel a korai próféták közé vannak sorolva a héber Bibliában. Ez azt jelenti, hogy ezek nemcsak történeti könyvek, hanem prófétai látással leírt történetek, ahol az Isten nézőpontja érvényesül. Nemcsak információkat közölnek, hanem olyan prófétai üzeneteket, amelyek befolyásolni és formálni akarnak bennünket.

n Józsué könyve Mózes halálával kezdődik, és Józsué halálával végződik. E két haláleset között zajlanak a könyv eseményei. Itt Isten ígéretei^ vannak megismételve, amit az a felelősség követ, amely Józsué vállán volt, és vele együtt a miénken is, ami az isteni ígéretek birtokbavételét illeti.

I. A megígért föld - 1-4. v.

¹ És lőn Mózesnek, az Úr szolgájának halála után, szólott az Úr Józsuának, a Nún fiának, Mózes szolgájának, mondván: ² Mózes, az én szolgám meghalt; most azért kelj fel, menj át ezen a Jordánon, te és mind ez a nép arra a földre, amelyet én adok nékik, az Izráel fiainak. ³ Minden helyet, amelyet talpatok érint, néktek adtam, amiképpen szólottam Mózesnek. ⁴ A pusztától és a Libánontól fogva a nagy folyóvízig, az Eufrátes folyóvízig, a Khitteusoknak egész földje és a nagy tengerig napnyugat felé lesz a ti határotok.

n Látnunk kell Mózes nagyságát az előbbi könyvekben: Ő maradt egyedül a szövetség képviselője a 2Móz 32-34-be lévő aranyborjúzás után. Ő volt az egyetlen közvetítő Isten és a nép között. De a Mózesek is meghalnak, amikor egy tajtékzó folyó még elválaszt a megígért földtől. Ám nem kell sírni felettébb. Inkább kelj fel! Indulj!

n Az ígéret tartalma éppen az, hogy „minden helyet, amelyet talpatok érint néktek adtam, amint megmondtam Mózesnek, a pusztától és a Libánontól fogva, a nagy folyóvízig, az Eufrátes folyóvízig, Khitteusok egész földje, a Nagy tengertől, napnyugat felől lesz a ti határotok.” (Ugyanígy: 11:24-ben). Ez egy földrajzi leírása az országnak. Javasolom, hogy mindenki keresse meg otthon a térképen a Nagy pusztát, a Szin pusztáját, vagy Párán pusztáját, az Arabát, aztán a Nagytengert (ez a Földközi tenger), a Libanont, a Nagy folyóvizet, az Eufrátest. Ígéret szerint addig terjedt a határuk. Az ország hasonló leírását megtaláljuk Ábrahámnál (1Móz 12:6-7. 13:14-15. 15:7. 18-21. 17:8. 24:7), és Mózes ötödik könyvében (5Móz 11:7-8). Ezt az országot kell birtokba venniük.

n Ezt a földet csak Dávid idejében birtokolta így Izráel népe. Miután Dávid legyőzte az Ammonitákat, és velük behódoltak a szíriaiak (Arám) is (Lásd: 2Sám 10:19kk).

n De az ígéretnek feltételei vannak! Ha Isten népe nem él Isten törvénye szerint, akkor a föld kiokádja új lakosait, ahogyan most kiokádja a kánaániakat. Jeremiásnak parancsolja Isten: „Állj az Úr házának ajtajába. Akik bemennek azokon a kapukon, és állj oda és kiáltsad nekik: Ne bízzatok hazug beszédekbe, hogy az Úr temploma, az Úr temploma ez, mert csak ha megjobbítjátok a ti útjaitokat, akkor lakozom veletek ezen a helyen.” (Jer 7:3). Mivel a kánaáni életstílus meghódította Izráelt és Júdát, bekövetkezett az asszír és a babiloni fogság. Akik a kánaániak életvitelét folytatja, a kánaániak sorsára jutnak.

II. A megígért támogatás – 5. 9. v.

⁵ Meg nem áll senki előtted életednek minden Idejében; amiképpen Mózessel vele voltam, teveled is veled leszek; el nem hagylak téged, sem el nem maradok tőled... ⁹ Avagy nem parancsoltam-e meg néked: légy bátor és erős? Ne félj, és ne rettegj, mert veled lesz az Úr, a te Istened mindenben, amiben jársz.

n Van egy másik ígéret is, amelyet az Úr Józsuának ígért (5. v.). Az Úr biztosította Józsuét arról, hogy ahogy Mózest támogatta, úgy fogja támogatni őt is. Ugyanezt az ígéretet kapta Mózes is,"amikor az Úr elhívta őt Hóreb hegyén. „Én veled leszek!” Ezzel az ígérettel vezette ki Isten népét Egyiptomból, és ezzel az ígérettel vezetheti be Józsué Isten népét Kánaánba.

n De ez az ígéret is feltételes. Nem gondolhatja senki, hogy ez érvényes marad, bárhogyan élünk! „Fösvénység nélkül való legyen a magatok viselete; elégedjetek meg azzal, amitek van; mert O mondotta: Nem hagylak el, sem el nem távozom tőled; Úgy hogy bízvást mondjuk: Az Úr az én segítségem, nem félek; ember mit árthat én nékem.” (Zsid 13:5-6). Ez a gyülekezet tagjainak szól. Akkor érvényes, ha Istenhez méltó életet élünk. Nem járhatunk Istennel, ha a bűn útját választjuk! isten azokkal vállal közösséget, akik szentül élnek, miképpen Ő is szent.

n „Velünk az Isten!” – ez azt jelenti, hogy (1) nincs ellenünk, (2) nem vagyunk egyedül, és (3) nem élhetünk akármilyen életet.

n Ide tartozik a világos követelmény Isten kijelentett Igéjének megtartására: „Vigyázz és mindent ama törvény szerint cselekedjél, amelyet Mózes, az én szolgám szabott elődbe; attól se jobbra, se balra ne hajolj, hogy jó szerencsés lehess mindenben, a miben jársz! El ne távozzék e törvénynek könyve a te szádtól, hanem gondolkodjál arról éjjel és nappal, hogy vigyázz és mindent úgy cselekedjél, amint írva van abban, mert akkor leszel jó szerencsés a te útjaidon és akkor boldogulsz.” (7-8. v.)

v  Ez a gondolat visszhangzik az első zsoltárban is. „Boldog ember az... aki az Úr törvényéről gondolkodik éjjel és nappal. Olyan lesz, mint a folyóvizek mellé ültetett fa... Minden munkájában jó szerencsés lesz.” (Zsolt 1:3).

III. A kettős bíztatás: „Légy bátor és erős!” – 6-9. v.

⁶ Légy bátor és erős, mert te teszed majd e népet annak a földnek örökösévé, amely felől megesküdtem az ő atyáiknak, hogy nékik adom azt. ⁷ Csak légy bátor és igen erős, hogy vigyázz és mindent ama törvény szerint cselekedjél, amelyet Mózes, az én szolgám szabott elődbe; attól se jobbra, se balra ne hajolj, hogy jó szerencsés lehess mindenben, a miben jársz! ⁸ El ne távozzék e törvénynek könyve a te szádtól, hanem gondolkodjál arról éjjel és nappal, hogy vigyázz és mindent úgy cselekedjél, amint írva van abban, mert akkor leszel jó szerencsés a te útjaidon és akkor boldogulsz. ⁹ Avagy nem parancsoltam-e meg néked: légy bátor és erős? Ne félj, és ne rettegj, mert veled lesz az Úr, a te Istened mindenben, amiben jársz.

n Az a Józsué, aki Isten népét az ígéret Földjére bevezette, nem volt bátortalan és gyenge ember, de a nagy feladat előtt megtorpant ő is. Eddig könnyű volt, mert vele volt Mózes, Istennek hatalmas embere, aki a tanácsokat, rendelkezéseket adta és vezette a harcokat. De Mózes már nincs többé, meghalt. Józsué maradt a fáradt, elgyötört néppel, hogy birtokba vegye az Úr által nékik ígért országot, hogy meghódítsa atyái földjét.

n A pusztai vándorlás sok viszontagsággal járt. De amikor megérkeztek az ígéret Földjének határához, ott még több harc és veszedelem várt rájuk. Az ország, amelyet meg kellett hódítaniuk, sok és erős ellenséggel volt tele! Óriásokkal! Nagy küzdelmek elé néztek. Ezért az egyébként bátor és erős Józsuét is bátorítani kellett.

n Ilyen tétovázva áll a hívő, élet küszöbén a Krisztus követésében elinduló fiatal. A megtérés nem az út végét jelenti, hanem a kezdetét. Az újév is J egy ismeretlen útnak a kezdete. Józsué és a honfoglalás kezdetén állt, amikor az Ur azzal bíztatta, hogy legyen bátor és erős.

n Háromszor ismétli az Úr: „Légy bátor és erős!”

v  Elmondja, hogy miért: azért, mert nagy feladat vár rá: „Légy bátor és erős, mert te teszed majd e népet annak a földnek örökösévé, amely felől megesküdtem az ő atyáiknak, hogy nékik adom azt.” (6. v.)

v  Majd azt is közli, hogyan lehet erős: úgy, hogy megtartja az Úr Igéjét: „Csak légy bátor és igen erős, hogy vigyázz és mindent ama törvény szerint cselekedjél, amelyet Mózes, az én szolgám szabott elődbe; attól se jobbra, se balra ne hajolj, hogy jó szerencsés lehess mindenben, a miben jársz! El ne távozzék e törvénynek könyve a te szádtól, hanem gondolkodjál arról éjjel és nappal, hogy vigyázz és mindent úgy cselekedjél, amint írva van abban, mert akkor leszel jó szerencsés a te útjaidon és akkor boldogulsz.” (7-8. v.)

Végül arról is szól, hogy kiben található az az erő, amire szüksége van: az Úrban, aki vele lesz: „Avagy nem parancsoltam-e meg néked, légy bátor és erős? Ne félj, és ne rettegj, mert veled lesz az Úr...”