JÉZUS - A Szabadító neve

JÉZUS - A Szabadító neve

Mt 1,21

A karácsonyi történetet az is ismeri, aki nem sokat olvassa a Bibliát, és nem sokat tud a keresztyénségről. A karácsonyi történetből a legtöbben azt tudják, hogy Jézus hogy szűztől született, születése után egy jászolba fektették, és hogy azon az éjszakán angyalok jelentek meg.
Máté evangélista, amikor bevezeti és leírja Jézus születését, elmondja azt, hogy József igaz ember volt, és nem akarta Máriát, akit eljegyzett feleségül kitenni a szégyennek a miatt, hogy hajadon létére gyermeket várt. A zsidók törvénye szerint megkövezéssel halálba küldték volna az ilyen bűnöst, ha József nyilvánosan megszégyeníti, és paráznasággal megvádolja. Sőt, ő kellett volna az első követ reá dobja, a városon kívül! József elgondolta magában, hogy ezt nem teszi meg, hanem titkon fogja elbocsátani. Közben az Úr angyala álomban arra bátorította őt, hogy ne féljen magához venni Máriát, mivel a gyermek a Szentlélektől fogantatott. Atyja maga az Isten, Mária pedig ártatlan.
Ebben a látomásban említi az Úr Angyala azt a nevet is, amit a születendő Gyermek viselni fog. Ezt mondja: „Szül pedig fiat, és nevezed annak nevét Jézusnak, mert ő szabadítja meg az ő népét annak bűneiből.”
Ez az igevers először az Úr Jézus istenségéről beszél, majd az Ő szabadító munkájáról tesz bizonyságot, amiért született erre a földre, és végül a mi bűnös állapotunkra is rávilágít, mivel Ő a bűnösöket jött megszabadítani.

I.
Először is, miből látható az, hogy ez igevers Jézus Krisztus istenségéről beszél? Két dologban.
Először abban, hogy „Ő szabadítja meg”, és nem pedig általa szabadít meg Isten. Márpedig szabadulást a bűnből egyedül Isten adhat, és ha Jézus szabadítani tud, akkor Ő Isten. Másodszor, az ige arról beszél, hogy „az Ő népét” jött megszabadítani annak bűneiből. Márpedig ha Isten népe az Ő népe, akkor Ő Isten. Izrael népe bizonyára Isten népe, mivel maga az Úr mondta, hogy minden nép közül őket választotta ki arra, hogy saját népe legyen. Most pedig a születendő gyermekre nézve az Úr Angyala kijelenti, hogy ez a nép az Ő népe. Azért az Ő népe, mivel Jézus maga az Isten.
Mindenekelőtt tehát Jézus istenségéről beszél ez a név: „Ő szabadítja meg az Ő népét annak bűneiből”. Erre a 23. igevers is utal, ahol Ézsaiás prófétát idézve arról van szó, hogy „mindez azért történt, hogy beteljesedjen, amit a próféta mondott: a szűz fogan méhében és szül fiat és annak nevét Immánuelnek nevezik, ami azt jelenti, velünk az Isten.” Vagyis nem a legtökéletesebb ember van velünk, nem a legnagyobb próféta, nem Isten első teremtménye vagy egy angyal, hanem Isten maga. Jézus Krisztus Isten! Emberré lett, de nem szűnt meg Isten lenni.
Pál apostol a filippiekhez írt levelében azt mondja Jézusról, hogy Ő Istennek formájában találtatott, de nem tekintette zsákmánynak azt, hogy Ő Istennel egyenlő. Alárendelte magát az Atyának, megalázta magát és önként vállalta a kereszthalált. Ezért volt az, hogy Gecsemáné kertjében kérhetett volna tizenkét sereg angyalt védelmére, de nem tette. Annak idején az asszír seregben egy angyal lemészárolt egy éjjel száznyolcvanötezer embert! Mivel Jézus Isten volt, tizenkétszer hatezer, vagyis hetvenkétezer angyalnak is parancsolhatott volna, hogy siessen segítségére. De Ő nem tette ezt, mivel megüresítette magát ettől a jogától.
Mikor feltámadása után nyolc nappal újra megjelent és a kételkedő Tamás ott volt, megmutatta nekik kezeit és lábait. Akkor Tamás leborult az Úr Jézus lábaihoz és azt kiáltotta: én Uram és én Istenem! Az Úr Jézus nem állította meg, hogy állj meg, Tamás, tévedsz, nem szabad ezt így mondani… De igenis, szabad és úgy kell mondani, hogy Jézus Krisztus Úr és Isten! Egy napon meg fog előtte hajolni minden térd és minden nyelv vallja majd, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére. Jézus Krisztus a Szabadító, aki megszabadítja az Ő népét annak bűneiből. Itt mindenekelőtt az Úr Jézus istenségéről van szó.
János apostol is az Úr Jézus születésére utalt akkor, amikor azt írta, hogy az Ige testté lett, és Isten volt az Ige. Ezt említi Pál apostol is, hogy nagy a kegyességnek eme titka: Isten megjelent testben. Felfoghatatlan nagy titok ez, megérteni nem lehet, csak elhinni. Ez képezi az élő hit alapját. Hiszel-e Jézus Krisztusban, Isten egyszülött Fiában? Ő az, akiről Pál apostol megállapítja, hogy „örökké állandó Isten” (Róm 9,5).
Jézus Krisztus maga is több alkalommal beszélt az Ő istenségéről. Pilátusnak azt mondta: „én azért születtem, és azért jöttem e világra, hogy bizonyságot tegyek az igazságról”. Ő nemcsak született, hanem jött is e világra. Született, mint gyermek, mint bármelyik más ember, és jött erre a világra, mint Isten, mert mielőtt Ábrahám lett volna, Ő már volt. Ő nem akkor kezdett el létezni, amikor Betlehemben megszületett, mivel származása kezdettől fogva, öröktől fogva való. Ézsaiás próféta is így jövendölt felőle: „egy gyermek született nékünk, fiú adatott nékünk”. A gyermek született, mint ember, de a Fiú adatott, mint Istennek Fia. Mert Ő nemcsak ember, hanem valóságos Isten. Az Ő szabadító neve először épp erről tesz bizonyságot.

II.
Másodszor azonban utalnom kell az Ő szabadító munkájára is, amelyről ez igevers beszél. Ő azért jött, hogy szabadítson. Azt mondja az angyal: nevezed az Ő nevét Szabadítónak - héberül Jehosua, görögül Jézus -, mert Ő szabadítja meg az Ő népét. Honnan? A bűnből. A bűnből egyedül Ő tud szabadítni, mert egyedül Ő a szabadító.
Az Úrtól tanult imádságban szoktuk is kérni, hogy „szabadíts meg minket”. De kell-e nekünk szabadítás úgy igazából? Látjuk-e, hogy rá vagyunk utalva arra, hogy Jézus Krisztus minket megszabadítson? A törvény nem tud megszabadítni, a sok áldozat sem törölhette el a bűnt Csak Jézus Krisztus áldozata törölheti el a bűnt. Ő az engesztelő áldozat a mi bűneinkért, de nemcsak a mienkért, hanem az egész világért is. Ő szabadítja meg az Ő népét annak bűneiből.
A igazság az, hogy mi valamennyien két csoportba tartozunk: vagy rabok vagyunk, vagy megszabadultunk már. Jézus Krisztus azért jött, hogy megszabadítsa az Ő népét. De nem a római uralom alól, vagy valamilyen politikai, társadalmi, testi elnyomás alól, hanem a bűn rabságából. Azt mondta, hogy „aki a bűnt cselekszi, az szolgája a bűnnek” (Jn 8,34) Talán most azt mondod, hogy te még nem tartozol azok csoportjába, akik megszabadultak. Egyáltalán kell-e neked szabadítás? Szeretnél-e megszabadulni bűneidből? Jézus meg tud szabadítni, de nem kényszerrel teszi ezt, hanem csak ha akarod. A bűn zsoldja a halál, de Isten kegyelmi ajándéka az örök élet. Ha egy ajándékot adnak karácsonykor, azt el szokták fogadni. Ha nem fogadod el, azzal már elutasítottad. Így van ez Jézus Krisztussal is. Neki nem mondhatsz, csak igent vagy nemet. Középút nincs. Kell-e neked Isten kimondhatatlan ajándéka, Jézus Krisztus? „Íme az ajtó előtt állok és zörgetek – mondja az Úr - ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, vele vacsorálok és ő énvelem”. (Jel 3,20)
Ha Őt befogadod, Ő az, aki megszabadít. Megszabadít az üres és tartalmatlan vallásoskodástól, hogy élő hited, élő vallásod legyen. Megszabadít a depresszióból, és örülni tudsz. Eltűnik a félelem, mert Ő békességet ad. Nincs többé a bűn vádja, ha Ő megszabadít a bűntől. Ő épp ezért jött erre a földre.

III.
Ugyanez az ige nemcsak arról beszél, hogy Jézus Krisztus Isten Fia, és Ő a szabadító, hanem harmadszor azt is kijelenti, hogy mi el vagyunk veszve, és magunktól képtelenek vagyunk megszabadulni. Ha az ő népe szabadításra szorul, akkor az el van veszve a bűnben, és nem tudja onnan kiemelni magát.
Akit a bűn leigázott és megkötözött, az képtelen önmagát megszabadítani, mint ahogyan nem tudja kiemelni önmagát az ember a süllyedő mocsárból. El van veszve Jézus segítsége nélkül. Közülünk senki sincs, akire nem hatott volna el a bűn, aki ne esett volna bele a bűn mocsarába, aki nem került volna a bűn rabságába. A mi szabadulásunk nem valósulhat meg önerőből. El vagyunk veszve. De Jézus Krisztus épp azért jött a földre, hogy Szabadítónk legyen. Az Ő Szabadító neve a mi elveszett állapotunkról is beszél.
Azt mondja az Úr Jézus a samáriai asszonynak, hogy „ha ismernéd az Isten ajándékát, akkor te kérted volna a vizet, s adott volna neked élő vizet. Ha valaki ebből a vízből iszik - mutatott a Jákób kútjára - újra megszomjazik, de ha valaki abból a vízből iszik, amit én adok, soha többé meg nem szomjazik”. Persze, hogy nem H2O-ról beszélt, nem vízről beszélt fizikai értelemben, hanem önmagáról, a lelki értelemben vett élő vízről, vagyis önmagáról, és az örök élet ajándékáról, amit egyedül Ő adhat.
Így beszélünk mi is Róla, mint aki lelki szomjúságodat ki tudja elégíteni. Ő az, aki a sörtétségből a világosságra vezethet. Túláradó életet és boldog életet adhat. Békességgel, örömmel teljes életet ajándékozhat. Ezért jött. Azért jött, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett.
Amikor a Simon farizeus házában egy bűnös asszony is bejött és az Ő lábait megkente olajjal és hajával megtörölte, Simon azon morfondírozott, hogy ha Jézus próféta lenne, akkor tudná, ki az az asszony, aki őt illeti… Aztán kiderült, hogy Jézus tudja. Még annál többet is tud: tudja, hogy kicsoda Simon. Ő mindentudó. Ő Isten. „Ő szabadítja meg az Ő népét annak bűneiből.”
Oda kell mi eljussunk karácsony napján is, hogy felkiáltsunk együtt Pál apostollal, aki azt mondta, hogy „ó, én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg engem!” Majd engedelmeskedhetünk az 50. zsoltár 15. versének, ahol Isten arra bíztat, hogy „hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged, és te dicsőítesz engem”. Jöhetünk tehát, ha érezzük elveszett voltunkat, hogy szabadulásért kiáltsunk Hozzá. Ha ezt élő hittel tesszük, akkor a Szabadító Jézus megszabadít minket bűneinkből. Kívánom, hogy így legyen. Ámen.