Baása gonoszsága - 1Kir 15:25-16:7

 Baása gonoszsága

1Kir 15:25-16:7

²⁵ Izráelben pedig Nádáb, a Jeroboám fia lett a király, Asának, a Júdabeli királynak második esztendejében; és két esztendeig uralkodott Izráelen; ²⁶ És gonoszul cselekedett az Úrnak szemei előtt és járt az ő atyjának útján és annak vétkében, amellyel bűnbe ejtette volt az Izráelt. ²⁷ De Baása, az Ahija fia, az Issakhár nemzetségéből, pártot ütött ellene, és megverte őt Baása Gibbethonnál a Filiszteusok [városá]nál; mert Nádáb és az egész Izráel Gibbethonnál táboroztak. ²⁸ És megölte őt Baása, Asának, a júdabeli királynak harmadik esztendejében, és uralkodott helyette.

²⁹ És történt, mikor uralkodni kezdett, levágta Jeroboámnak egész háznépét; egy lelket sem hagyott Jeroboám háznépéből, mígnem mind elvesztette őket az Úrnak beszéde szerint, amelyet megmondott volt az ő szolgája, a Silóbeli Ahija által, ³⁰ A Jeroboám vétkeiért, amelyekkel vétkezett és az Izráelt is vétekbe ejtette; és a bosszantásért, amellyel felbosszantotta az Urat, Izráel Istenét.

³¹ Nádáb egyéb dolgai pedig és minden cselekedetei, vajon nincsenek-e megírva az Izráel királyainak krónika-könyvében? ³² És hadakozás volt Asa és Baása, az Izráel királya között mind éltig. ³³ Asának, a Júdabeli királynak harmadik esztendejében lett Baása, az Ahija fia királlyá az egész Izráelen Thirsában, huszonnégy esztendeig.

³⁴ És gonoszul cselekedett az Úrnak szemei előtt, és járt a Jeroboám útján, és az ő vétkében, a mellyel bűnbe ejtette az Izráelt.

^16:1 Lőn azonban az Úrnak beszéde Jéhuhoz, a Hanáni fiához, Baása ellen, mondván: ² Mivelhogy téged felemeltelek a porból, és fejedelemmé tettelek téged az én népemen, az Izráelen, te pedig a Jeroboám útján jársz, és bűnbe ejted az én népemet, az Izráelt, hogy engem haragra indítsanak az ő vétkeikkel: ³ Íme én elvetem Baása maradékait, és az ő háza maradékait, és olyanná teszem a te házadat, mint Jeroboámnak, a Nébát fiának házát. ⁴ Aki Baása maradékai közül a városban hal meg, azt az ebek eszik meg; aki pedig a mezőn hal meg, azt az égi madarak eszik meg.

⁵ Baása több dolgai pedig, és amit cselekedett, és az ő uralkodása vajon nincsenek-e megírva az Izráel királyainak krónika könyvében? ⁶ És elaludt Baása az ő atyáival, és eltemettetett Thirsában, és az ő fia, Ela uralkodék ő utána.

⁷ És nemcsak azért lett az Úrnak beszéde Jéhu próféta, a Hanáni fia által Baása és az ő háza ellen és minden ő gonoszsága ellen, amelyet cselekedett volt az Úr szemei előtt, őt haragra indítván az ő kezeinek cselekedetei által, hogy olyan lesz, mint a Jeroboám háza, hanem azért is, mert azt megölte.

Sok gonoszságról van szó ebben az igeszakaszban, amely mind Nádáb és Baása nevéhez kapcsolódik. Nádábról és Baásáról semmi jót nem mond az Ige.

Az elbeszélésben újra hirtelen vált a színtér, ahogy Júdáról Izráelre tér a bibliai író, Thirsára meg Gibbethonra, ahol ezek a királyok uralkodtak és hadakoztak.

Isten és az Ő üzenete abban található, hogy ezt a sok gonoszságot ellenőrzése alatt tartja. Ezek a gonosz emberek nem tehetnek egyebet, csak azt, amit az Úr megengedett nekik, és amit előre kijelentett a silóbeli Ahija által. Isten ott van tehát e sok gonoszság közepette: Ő szuverén Isten, aki fölötte áll ezeknek a királyoknak, aki gyűlöli a bűnt, és kezében tartja még ezeket a gonosz embereket is.

Baása 24 esztendeig uralkodott Izráelben, Nádáb után. Nádáb, a Jeroboám fia, csak két évig lehetett király. E gonosz király uralkodásának a leírásában figyeljük meg először, (1) hogyan használta fel Isten, Baása gonoszságát. Aztán figyeljük meg (2) ennek a gonoszságnak jellegzetességét, azt, hogy kezd unalmassá válni az a gonoszság, amit ő elkövetett, mert a jóságban eredetiség van, de a gonoszság nagyon egyhangú. Végül (3) láthatjuk Baása ítéletét is, és az utolsó versben (17. v.) azt a felelősséget, amit Isten reá hárít, amiért felelősség teszi, és eltörli őt a föld színéről.

I. Baása gonoszságának felhasználása (15:29-30. 34. v.)

Isten úgy használta fel Baása gonoszságát, hogy eszközévé vált abban, hogy végrehajtsa azt, amit Isten előre megmondott Ahija próféta által a Jeroboám házára nézve. Ahija próféciájáról a 14. részben olvashatunk, hogy Isten véget vet Jeroboám uralkodásának, bálványimádása miatt kiirtja őt és háznépét, és mindenét, amije van.

Ezért történhetett meg, hogy hogy Baása pártot üthetett Jeroboám fia, Nádáb ellen, amíg Gibbelthonnál háborúztak a filiszteusok ellen.  Az ostrom alatt Baása megölte Nádábot és elfoglalta trónját, és uralkodni kezdett helyette. Baása kivégeztette Jeroboám összes leszármazottját, egy lelket sem hagyott meg. Mindez Asa király harmadik esztendejében történt.

De ebből nem kell azt gondolnunk, hogy Baása valamiféle nagy reformer lett volna, és gyökeresen megváltoztatta volna az az ország irányvonalát! Ellenkezőleg, ő is „gonoszul cselekedett az Úr szemei előtt és járt Jeroboám bűnében” (34. v.), vagyis, folytatta ugyanazt a gonoszságot, amit elődei elkezdtek, akik bűnbe ejtették az Izráelt. Itt csupán arról olvashatunk, hogy az egyik gonosz király kiütötte a másik gonosz királyt, és uralkodott helyette.

Isten mindezekben az Ő kijelentésével van jelen. Mert mindez azért történt így, hogy Isten valóra váltsa azt, amit korábban megmondott a silói Ahija által: „az Úrnak beszéde szerint, amelyet megmondott volt az ő szolgája, a Silóbeli Ahija által. A Jeroboám vétkeiért, amelyekkel vétkezett és az Izráelt is vétekbe ejtette; és a bosszantásért, amellyel felbosszantotta az Urat, Izráel Istenét.” (29-30. v.). A gyilkos lelkületű Baása, nem egyéb, mint Isten igéjének a végrehajtója. Az ő gonoszságában, istentelenségében, bálványimádásában sem tehet egyebet, minthogy teljesíti azt, amit Isten előre kijelentett. Lehet, hogy tudatlanul, meggondolatlanul teszi azt, de mégis Isten eszközévé válik mindebben. Isten ugyanis bárkit fel tud használni eszközül: Nabukonodozort meg Círust, a tengert meg az állatokat, gonosz embereket és nagy birodalmakat, Egyiptomot és Babilont (Ézs 10:5-19. Jer 27:1-7). Baását, ezt a gonosz embert is, anélkül, hogy tudná, felhasználta arra, hogy megbüntesse általa a másik gonosz embert, Nádábot, Jeroboám fiát. De végül Baása is elnyerte méltó büntetését gonoszságáért.

Itt meg kell állnunk egy kicsit, mert sokszor mi is azt gondoljuk, hogy a sok nyomorúság, ami minket ér, az bizonyára Isten ítélete és büntetése rajtunk. Ez részben igaz lehet. Másrészt azonban nem így van, hanem inkább azt kell gondolnunk róluk, hogy azok Isten eszközei: a nyomorúság, az árvíz, a szükség, mind-mind Isten eszköztárához tartoznak, amelyek által formálni tud. Ezek által magához fordítja az emberek szívét, vagy végrehajtja általuk, amit előre megmondott. „Azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra van” (Róm 8:28).

Figyeljük meg például, az első üldözést, ami miatt a keresztyéneknek menekülniük kellett Jeruzsálemből: Isten ezzel kezdte megvalósítani azt a tervét, hogy az evangélium kizendüljön Jeruzsálemből Júdeába, majd Samáriába, és a föld végső határáig (ApCsel 8:1).

Vagy figyeljük meg Pál apostol fogságát, amikor Rómában börtönbe zárva, láncokban írta filippi levelet. Azt írja, hogy fogsága inkább előmenetelére lett az evangéliumnak, mert az a testőrség tudomására jutott, és sokan megtértek. Mások pedig nagyobb bátorsággal hirdették a Krisztust (Fil 1:12-18).

Mi magunk is visszaemlékezhetünk olyan nehézségekre, „tövisre”, amit először büntetésnek véltünk, de később rájöttünk, hogy azokat Isten keze tervszerűen használta akarata végrehajtásában.

József azt mondta testvéreinek, hogy „ti gonoszt gondoltatok én ellenem, de Isten azt jóra gondolta fordítani” (1Móz 50:20). Emberileg szólva elmondhatjuk, hogy ami történt Józseffel az minden rossz volt: hogy szülei kivételeztek a testvérek gyermekeik között, hogy a testvérei irigykedte reá, hogy gyűlöletből eladták rabszolgának, hogy ártatlanul börtönbe vetették, majd ott megfeledkeztek róla – az mind rossz volt. De Isten mindezeket jóra fordította, és felhasználta az Ő tervében.

Baása ebben a történetben tehát nem más, mint Isten eszköze, aki kiirtotta Jeroboám háza népét, mert az bűnbe ejtette az Izráelt és nem akart megtérni a prófétai tanácsára sem.

II. Baása gonoszságának unalmassága – 15:33-34

A politikai változás, ami hirtelen végbement Izráelben, nem hozott változást a lelkiekben is. Baása folytatta a Jeroboám bűneit. Huszonnégy évi uralkodásáról kilenc igevers szól. Ebből a kilenc igeversből hat egy prófétai kritika, a prófétai ítéletet közli. A többi sem tartalmaz részleteket: „És gonoszul cselekedett az Úrnak szemei előtt, és járt a Jeroboám útján, és az ő vétkében, a mellyel bűnbe ejtette az Izráelt.” (34. v.)

Mikor ezeket olvassuk, már kezd unalmassá válni ez az egyhangú megállapítás. Az istentelenség és az Úrtól való elfordulás unalmas már, mert ismétlődik. Csak a jóságban van eredetiség, a bűnben nincs. Úgyhogy, az unalmas részért nem a bibliai író, hanem Baása a hibás! Semmi különleges dolog nem történik uralkodása alatt, csak az, hogy Jéhu próféta megintette őt az Úr nevében, és kihirdette fölötte az ítéletet. Azt viszont nem Baása cselekedte, hanem az Isten. Amit Baása cselekedett, arról semmi fontosat nem lehetett mondani, kivéve, hogy a Jeroboám bűneiben járt.

Ebből az a tanulság, hogy nem kell abba a kísértésbe esni, hogy lelki változást várjunk attól, hogy valamilyen új politikai erő került hatalomra. Ha a kormány megváltozik, attól még nem lesz ébredés az országban. Ugyanolyan bűnös emberek nem képesek változást előidézni a lelkiekben. Baása megölte ugyan a Jeroboám fiát, de ezzel nem lett jobb nálánál. Ugyanolyan gonoszul cselekedet az Úr szemei előtt, mint amaz.

III. Baása gonoszságának ítélete – 16:1-4.

Most figyeljük meg azt, amit Jéhú hirdetett Baása ellen: „téged felemeltelek a porból, és fejedelemmé tettelek téged az én népemen, az Izráelen, te pedig a Jeroboám útján jársz, és bűnbe ejted az én népemet, az Izráelt, hogy engem haragra indítsanak az ő vétkeikkel. Íme, én elvetem Baása maradékait, és az ő háza maradékait, és olyanná teszem a te házadat, mint Jeroboámnak, a Nébát fiának házát. Aki Baása maradékai közül a városban hal meg, azt az ebek eszik meg; aki pedig a mezőn hal meg, azt az égi madarak eszik meg” (2-4. v.). Ez az üzenet egyáltalán nem élvezetes, hacsak nem vagy kutya, vagy madár… Szomorú, de igaz az a megállapítás, hogy aki Jeroboám útján jár, az Jeroboám ítéletében fog részesülni. Az, hogy Isten Baását használta Nádáb megbüntetésére, az nem jelent mentő körülményt. Majd találni fog valaki mást, hogy felhasználja azt Baása megbüntetésére. Mert Baása fölött ugyanazt az ítéletet halljuk, mint amit az Úr kijelentett a Jeroboám háza fölött.

Baása országában is vannak olyan prófétái Istennek, mint ez a Jéhú, aki odamert állni a király elé, és elmondta ezt az ítéletes beszédet a füle hallatára. Ezt azért tette Isten, hátha Baása meggondolja magát az utolsó percben.

A 21. részben az antikrisztus Akháb ugyanilyen ítéletes üzenetet kapott Illéstől: „Azt, aki Akháb házából a városban hal meg, az ebek eszik meg; azt pedig, aki a mezőben hal meg, az égi madarak eszik meg.” (1Kir 21:24) De utána ezt olvassuk róla: „Lőn pedig, mikor meghallotta Akháb e beszédeket, megszaggatta az ő ruháit, és zsákba öltözött és böjtölt, és a zsákban hált, és nagy alázatossággal járt.” (1Kir 21:27) Mikor ezt meglátta Isten, azt mondta, hogy enyhíteni fog a kijelentett ítéleten, és nem hajtja végre azt Akháb idejében: „Nem láttad-é, hogy Akháb hogyan megalázta magát előttem? Mivelhogy pedig megalázta magát előttem, nem hozom reá a veszedelmet az ő életében, [hanem] [csak] az ő fia idejében hozom el a veszedelmet az ő házára.” (1Kir 21:29) Mindezek alapján elmondhatjuk, hogy ha Baása megalázta volna magát, Isten változtatott volna a kijelentett ítéleten.

Ám Baása nem alázta meg magát, hanem megvetette Isten irgalmasságát. Isten könyörülni akart volna rajta, mert Ő nem kívánja a bűnös halálát (Ez 18:23). Az ítélet Isten szokatlan munkája (Ézs 28:21). Megtérés hiányában azonban az ítélet bekövetkezik.

IV. Baása gonoszságának felelőssége – 16:7

A 7. vers elmarasztalja Baását azért is, mert Nádábot megölte. Feltevődik a kérdés, hogy miért büntette meg az Isten Baását, a Jeroboám házának kipusztításáért, ha erre maga az Úr hatalmazta fel őt? Jeroboám pusztulását Ahija próféta kijelentette (1Kir 14:9-11), Baása pedig végrehajtotta (1Kir 15:27-30). Azonban Baását Isten elítéli, amiért ezt cselekedte (16:7). Baása bemutatta, hogy Isten szava teljesen igaz, az ő szíve pedig teljesen gonosz. Van ebben valami titok? Igen. Van ebben ellentmondás? Nincs.

Ez hasonló ahhoz, amit az Úr Jézus mondott Júdásról: „Az embernek Fia elmegy, amint írva van felőle. De jaj annak az embernek aki az embernek Fiát elárulja. Jobb lett volna ha nem született volna” (Mk 14:21). Jézus halála része Isten szuverén tervének: „amint megvan írva”. Ennek a végrehajtása azonban egy nagyon szomorú, gonosz árulás eredménye volt. Júdás felelős volt az ő tettéért, még akkor is, ha az, amit cselekedett része lett Isten tervének. Az Úr előre látta, hogy mi fog történni, és kijelentette azt. De Júdás felelős az ő cselekedetéért.

József egyiptomi fogságát Isten felhasználta családja megmentésére. De ez nem mentette fel testvéreit az ő gonoszságuk alól.

Habakkuk könyve beszámol arról, hogy Isten a káldeusokat, Babilont használja fel arra, hogy megbüntesse az Ő népét. Ezt az ítéletet Babilon kegyetlenül végre is hajtotta. A próféta felkiált: „miért szemléled hát a hitszegőket? és hallgatsz, mikor a gonosz elnyeli a nálánál igazabbat?!” (Hab 1:13) Erre az Úr válasza az volt, hogy Babilont is megfogja ítélni, a megfelelő időben. Ézsaiás így ír erről: „Fölgerjedtem volt népem ellen; megfertőztettem örökségemet és kezedbe adtam azt: te nem cselekedtél velük irgalmasságot, az öregre nehéz igát vetettél!...  …És most halld meg ezt, bujálkodó, aki bátorságban ülsz, aki ezt mondja szívében: Én vagyok és nincs senki több, nem ülök özvegységben, és a gyermektelenséget nem ismerem! És mind e kettő eljön reád nagy hamar egy napon: gyermektelenség és özvegység, teljességükben jönnek el reád, noha gazdag vagy a varázslásban, és sok nagyon igéző szózatod.” (Ézs 47:6. 8-9.) Vagyis Babilon felelős az ő cselekedeteiért.

Ez bennünket el kell gondolkoztasson. A hirdetett ige, amely másokat megment, jelentheti számunkra az ítéletet. „Nem minden, aki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát. Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram! Uram! nem a te nevedben prófétáltunk-e, és nem a te nevedben űztünk-e ördögöket, és nem cselekedtünk-e sok hatalmas dolgot a te nevedben? És akkor vallást teszek majd nékik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők!” (Mt 7:21-23)

Az, hogy Isten eszközül használt, nem jelenti azt, hogy mi nem vagyunk felelősek tetteinkért. „Próbálja meg azért az ember magát!...” (1Kor 11:28) Isten igéje igaz, és megvalósul. Minden gonoszság elnyeri méltó büntetését. Ez nemcsak a mesékben van így. Nemcsak Baása szívét vizsgálta az Isten, hanem a miénket is: azt akarja, hogy szeressük Őt teljes szívünkből, teljes lelkünkből és teljes erőnkből. Az indulatunk, a gondolatunk, a szándékunk, a beszédünk és cselekedeteink legyenek kedvesek előtte!