A Feltámadott utolsó szavai - Lk 24:36-49

A Feltámadott utolsó szavai

Lk 24:36-49

■     Jézusnak minden szava értékes számunkra. Mindazok igazak és ámenek, de az utolsó szavai talán mindegyiknél értékesebbek.

v Mikor egy szeretett személy utoljára szól, arra általában kegyelettel szoktunk emlékezni. Ezek a szavak pedig – amiket Lukács evangéliumának végéről olvastunk – az Úr Jézus utolsó szavai. Drága szavak ezek!

■     Feltámadása után sokféleképpen szólott az emberekhez.

v Néven szólította őket: Mária! Simon, Jónának fia! Tamás!

v Volt amikor kérdéseket tett fel: Miért vagytok szomorú ábrázattal? Miért sírsz? Miért kergetsz engem?

v Másoknak vigasztaló szavakat mondott: ne sírj! Örüljetek! Békesség néktek!

v Újból máskor feladattal megbízó szavakat szólott: Amiképpen az Atya küldött engem, hasonlóképpen küldelek én is titeket! Vegyetek Szentlelket!

■     Amint az lenni szokott, a Feltámadott utolsó szavai is nagyon ünnepélyesek, és szinte magukba sűrítik az Ő egész tanítását.

v Mintegy összefoglalva, még egyszer elmondja tanításának, életének és halálának lényegét. Tanítványai nagyon jól meg kellett jegyezzék, miről is van szó. Ezért elmondja nekik még egyszer.

v Utolsó szavaiban a Feltámadott először a kereszt szükségességéről beszél: „Így van megírva, így kellett szenvedni a Krisztusnak és feltámadni a harmadnapon.”

v Aztán beszél az írások beteljesedéséről is: „Szükség beteljesedni mindazoknak, amik megírattak...”

v Harmadszor, átadja tanítványainak a megbízatást: „Ti vagytok ezeknek bizonyságai!” - mondta.

v Végül, közli velük az erő titkát is, hogy az emberfeletti feladat teljesítéséhez mennyei erővel ruháztatnak fel.

I. A kereszt szükségességéről

■     Az első, amire utolsó szavaiban az Úr felhívja a tanítványok figyelmét, a kereszt szükségessége volt. „Így kellett szenvednie a Krisztusnak” - mondja.

v Persze, ezt a tanítványok nem látták, nem így gondolták, ahogyan az akkori zsidók közül is még soka. Pedig ott volt az írásokban leírva mindez, de nem tudták megérteni, hogy a dicsőséges király képe hogyan egyeztethető össze a fájdalmak férfia képével. Azt gondolták, hogy a Messiás uralkodni fog.

v Péter nem tudta elfogadni Jézus keresztre feszítéséről szóló hírt. „Nem eshetik ez meg teveled!” - mondta Jézusnak. Elképzelhetetlennek tűnt Jézus halála. Hogyan is halhatna meg az Élet ura? Nos, az Úr Jézus most néhány szóban világossá tette előttük azt, hogy a keresztre szükség volt. „Így kellett szenvedni a Krisztusnak.”

■      „Ma éjjel mindannyian meg fogtok bennem botránkozni” - mondta tanítványainak elfogatása előtt. Akkor éjjel azért imádkozott, ha lehetséges múljék el tőle az a pohár. Nem volt lehetséges. A keresztre szükség volt. Így kellett szenvedni a Krisztusnak.

■     A kereszt ott áll, kettéválasztva a világtörténelmet. A próféták előre tekintettek a keresztre, és prófétáltak róla. A tanítványok visszatekintenek a keresztre, és bizonyságot tesznek róla. Még a napilapok is erről tesznek bizonyságot, hiszen ha az évszámot olvasod, azonnal a keresztre kell gondolnod, hiszen Jézustól számítjuk az éveket.

■     „Megnyilatkoztatta szemeiket, hogy értsék az írásokat.” Milyen írásokat? Hát Mózes, a próféták és a költői iratok üzeneteit, amelyek mind Róla tesznek bizonyságot. Most már értelmezni tudták megfelelő módon Isten Igéjét. Most már megnyílott előttük az ige titka: Jézus kereszthalála hozzá a kulcs.

II. Az írások beteljesülésének szükségességéről

■     Folytatva utolsó szavait, az írások beteljesülésének szükségességére utalt az Úr Jézus:

v „Szükség beteljesedni mindazoknak, amik megírattak a Mózes törvényében, a prófétáknál és a zsoltárokban én felőlem.”

■     Isten sok rendben és sokféleképpen szólott hajdan a próféták által. Mózes öt könyvében, a törvényben, s aztán a próféták írásiban ugyanúgy Jézusról szól az írás. Az úgynevezett iratokban, a Zsoltárok könyvében megírtaknak is be kellett teljesedniük.

v Igaz, hogy Dávid nem egészen tudta mit jelentett ki neki az Úr a 16. és 22. zsoltárban. Csupán homályosan látta a jövőt, de próféciái mind az utolsó vonásig be kellett teljesedjenek.

v Volt, hogy maguk a próféták sem értettek: „Amely üdvösség felől tudakozódtak és nyomozódtak a próféták, akik az irántatok való kegyelem felől jövendöltek: Nyomozódván, hogy mely vagy milyen időre jelenté azt ki a Krisztusnak ő bennük levő Lelke, aki eleve bizonyságot tett a Krisztus szenvedéseiről és az azok után való dicsőségről.” – 1Pt 1:10-11.

■     A Biblia igaz. Ezt az is bizonyítja, hogy az előre megjövendölt események a legapróbb részletekig beteljesedtek.

■     Az, hogy Betlehemben született, Názáretben neveltetett, szamárháton vonult be Jeruzsálembe, kereszten halt meg és nem maradt a sírban, több évszázaddal előtte mind megprófétáltatott. „Ezek azok a beszédek, melyeket szóltam néktek, mikor veletek voltam - mondja az Úr, utolsó szavaiban -, hogy szükség beteljesedni mindazoknak amelyek megírattak a Mózes törvényében, a prófétáknál és a zsoltárokban én felőlem.” – Lk 24:44. A zsidó Biblia mindhárom nagy fejezetét említi, vagyis semmi sem maradhatott ki: mindennek be kellett teljesednie.

v Máté 10:18-ban azt mondja az Úr: „Bizony mondom néktek, míg az ég és a föld elmúlik, a törvényből egy jóta vagy egyetlen pontocska el nem múlik, amíg minden be nem teljesedik.” A legkisebb betű, vagy a legkisebb írásjel, mind értelemszerűen igaz.

■     Ha pedig a Jézusra vonatkozó írásoknak szükség volt beteljesedniük, gondoljuk meg, hogy a többi írások is igazak: azok is be fognak teljesedni.

v Például, az ezután következő dolgokról azt mondja az Írás: „Isten a tudatlanság idejét elnézi, és most parancsolja minden embernek mindenütt, hogy megtérjenek, mivel rendelt egy napot amelyen megítéli a föld kerekségét igazságban.” (ApCsel 17:30-31)

v Máshelyen: „Elvégezett dolog, hogy emberek egyszer meghaljanak, és azután az ítélet következik.” (Zsid 9:27)

v „Mikor pedig eljön az embernek Fia az ő dicsőségében, és ővele mind a szent angyalok, akkor beül majd az ő dicsőségének királyi székébe, és elébe gyűjtetnek mind a népek, és elválasztja őket egymástól.” (Mt 25:31) Ez még nem történt meg: de ha az írásokból eddig minden beteljesedett, akkor ezek beteljesedését is joggal várhatjuk.

III. A megbízatás átadásáról

■     Harmadszor, a kereszt szükségessége és az írások beteljesedése után, a feltámadott Úr Jézus beszél a megbízatás átadásáról is. „Így kellett szenvednie a Krisztusnak és feltámadnia a halálból harmadnapon, és prédikáltatni az Ő nevében a megtérésnek és a bűnök bocsánatának minden pogányok között, Jeruzsálemtől elkezdve. Ti vagytok pedig ezeknek a bizonyságai.” (46-47. v.)

■     Itt a Feltámadott Jézus ujja reánk mutat. Mi vagyunk azok, akik ma bizonyságtevői kell legyünk Jézusnak.

v Bizonyságnak lenni azt jelenti, hogy egyszerűen elmondod, amit átéltél, amit megtapasztaltál.

v Nem angyalokat küldött tovább az Úr, hanem az Ő tanítványait. Filepnek kellett a gázai járatlan útra mennie, hogy a szerecsen kincstárnoknak prédikálhassa a Krisztust. Péternek kellett Kornélius házához mennie, hogy hirdesse nekik a Krisztust. Anániásnak kellett Pálhoz mennie az örömhírrel, miután az találkozott Jézussal a damaszkuszi úton. Nem az angyalok feladata az, hanem az Úr követőié.

v Rólunk beszél tehát Jézus, utolsó szavaiban. Embereket választott ki az Isten az evangélium hirdetésére és tovább adására.

■     A Jézus bizonyságtétele a prófétaság lelke – mondja Isten igéje a Jelenések könyvében (Jel 19:10). Az apostolok azt mondták, hogy nem tehetik, hogy amit láttak és hallottak, azokat ne mondanák tovább.

■     János apostol is így kezdi első levelét: „Ami kezdettől fogva volt, amit hallottunk, amit szemeinkkel láttunk, amit szemléltünk és kezeikkel illettük az élet Igéjét, hirdetjük néktek.”

v Tanúskodni nem is lehet olyasmiről, amit nem láttál és nem hallottál. Mindenekelőtt a megtérés és az újjászületés csodájára van szükséged, hogy legyen miről bizonyságot tenned.

■     Értjük-e, mekkora felelősség terhel minket nagypéntek és húsvét miatt? Ha ennek csodáját és erejét átélted, megtapasztaltad, neked vinned kell ezt az üzenetet tovább.

v Másrészt, ha ezt még nem élted át, nem tapasztaltad meg, akkor ne merj úgy az emberek elé állni, mert még nem is tudod, mit beszélsz. Akkor adhatod tovább, ha te már megnyerted azt!

IV. Az erő titkáról

■     Végül, az Úr Jézus elmondja, mindezt hogyan lehetséges megvalósítani. Közli velük az erő titkát is.

■     „Ti vagytok ezeknek bizonyságai!” (48. v.)

v De ez emberfeletti megbízatás! Ezt megvalósítani mi nem vagyunk képesek! Ezért szükséges a Szentlélek ereje.

v „Elküldöm tireátok az én Atyám ígéretét” - mondja az Úr. Ő az, aki nélkül csődbe jutna vállalkozásuk, és Ő az, Akivel Péter bátran állhat a sokaság elé prédikálni.

■     A pünkösd jelentősége nagy. Ha nem küldte volna a Szentlelket Isten, akkor nem lett volna erő a küldetés megvalósítására.

v „Krisztusért járunk követségben, mintha Krisztus kérne általunk: béküljetek ki az Istennel!” Isten ereje és hatalma kísér minket ebben a feladatban.

■     Az utolsó időben sajnos, sokaknál csak a kegyesség látszata van meg, és hiányzik az erő. Nekünk Isten erejére van szükségünk, hogy a feltámadás erejét hathatós módon továbbíthassuk. De Krisztusban mindenre van erőnk, mert Ő megerősít.