Még egy kis politika
Újra ollózok. Hasznosnak találtam az RMDSZ 21 pontos listáját, az államfő leváltásáról szóló referendum előtt. A Szövetség a kampány kezdetén pozitív üzenetet fogalmazott meg, a demokrácia alapelveinek népszerűsítését célozva, de Basescu (akkor is!) a magyar kártya előhúzásával próbálta növelni népszerűségét. Ez itt egy rövidített változat. Szolgáljon kijózanításul.
Érvek Basescu leváltásához
Erdélyi Riport, VI. évfolyam 19. szám – 2007. május 17.
1. Bár egyezséget kötött az RMDSZ-szel a kisebbségi törvénytervezet elfogadására, szavát máig nem tartotta be.
A Demokrata Párt és az államelnök folyamatosan akadályozta, késleltette a kisebbségi törvénytervezet vitáját és elfogadását, és a kulturális autonómia ellen van, holott a D.A. Szövetség kormányprogramjában is tételesen szerepelt a törvénytervezet elfogadása.
2. Szeparatizmusként beszélt a területi autonómiáról. Továbbra sem egyezik bele abba, hogy a kisebbségek döntsenek az őket érintő kérdésekben.
Többször hangoztatta, hogy ellenzi a területi autonómia megvalósítását, a Székelyföld szerinte csak olyan autonómiával rendelkezhet, amilyennel Caracal. Az államelnök elfogadhatatlannak tartja, hogy a nemzeti közösségek az őket érintő kérdésekben kötelező érvényű döntéseket hozhassanak, amit ne bírálhatnának felül a központi hatóságok. Azt sem fogadja el, hogy e közösségek választott testületei vétójoggal rendelkezhetnének ezen állami hatóságok őket érintő döntéseit illetően.
3. Ki a magyarokat a parlamentből ! Ezzel akar bevonulni a történelembe.
Eltökélt célja, hogy a magyarságnak ne legyen parlamenti képviselete. És ezt nem a politikai ellenlábasának tekintett RMDSZ-re, hanem a romániai magyarság egészére értette.
4. Szélsőségeseket fogadtak be a Demokrata Pártba. Basescuéhoz hasonlóan, hivatásos szócsöve, Emil Boc kampánya is nacionalista jellegű volt.
Emil Boc kolozsvári kampánya végig nacionalista jellegű volt. A Bibliára esküdött, hogy nem működik együtt a magyarokkal. A Demokrata Párt parlamenti frakciójának több, a volt PUNR-ből átigazolt politikus is tagja, többek közt Valeriu Tabara volt PUNR-elnök, akinek gondjaira bízták a kisebbségi törvényt.
5. Felléptek a tulajdon-visszaszolgáltatás ellen!
A Demokrata Párt és az államelnök folyamatosan akadályozta az erdők és ingatlanok visszaszolgáltatását.
6. Nincs szükség észak-erdélyi autópályára!?
1996 és 2000 között a felfüggesztett államelnök és elnöki hátvédként működő pártjának miniszterei folyamatosan akadályozták az észak-erdélyi autópálya megépítését.
7. A hátrányosan kezelt magyarlakta települések kapcsán megfenyítették azt, aki a megkülönböztetés ellen szót emelt.
A fejlesztések terén az elnök Moldva és Havasalföld elsőbbségét hangoztatta. A Demokrata Párt szállításügyi minisztere, Radu Berceanu azzal fenyegette Borbély László tárca nélküli minisztert, hogy a továbbiakban csak ceruzahegyezéssel foglalkozik, ha tovább hangoztatja, hogy a magyarok lakta vidékek kevés pénzt kaptak, és – a méltányosság elve alapján – a következő időszakban több pénzt kell számukra biztosítani.
8. A titkosszolgálatok információit használja a politikai vitákban, megmérettetésekben. Ellenőrzése alá szeretné vonni a titkosszolgálatokat, azokat saját céljaira felhasználni.
Monica Macovei miniszter révén olyan törvénytervezeteket próbált elfogadtatni, amelyek újra érvényt szereztek volna az 1989 előtti időszak rendőrállami gyakorlatának.
9. Mindenki telefonját lehallgathatják, levelezésébe betekinthetnek.
A sajtó egyhangúlag szót emelt az egész társadalmat és a médiát is érintő államelnöki rendelkezések, a jogtalan telefonlehallgatás és drótposta-ellenőrzés ellen.
10. Lépésenként építette ki a teljhatalmát biztosító pártrendszert, amellyel a parlamenti többséget is megszerezte volna.
Az államelnök a hatáskörének kiszélesítését szeretné elérni, ezért úgy döntött, felépít maga köré egy elnöki pártot vagy pártkoalíciót, amely biztosítja számára a kétharmados többséget a parlamentben. Modellnek nem az EU legtöbb államában létező moderátori hatáskörrel rendelkező államelnök típust tekinti, hanem a francia, prezidenciális modellt. Nekünk magyaroknak a francia modellről a nemzetállam, a központosított hatalom és Trianon jut eszünkbe. Egyébként ez nem is francia, hanem inkább poszt-szovjet modell. A jelenlegi román Alkotmány ezzel kapcsolatos szabályozásai csupán silány, elhalványított másai, utánzásai a franciának.
11. Magyar többségű régióba küldte „fülelni” a titkosszolgálatot.
Az elnök megbízásából a Külföldi Hírszerző Szolgálat időközben lemondott igazgatója többször is járt Székelyudvarhelyen és tanácskozott a város polgármesterével. Mint közismert, Claudiu Saftoiu igazgató azért mondott le, mert az általa vezetett testületről kiderült, hogy törvénytelenül használt lehallgató felszereléssel rendelkezik, és ezzel az ország területén is – ugyancsak törvénytelenül – lehallgatásokat végzett.
12. Dossziékkal zsarolja politikai ellenfeleit.
Több esetben felmerült az a gyanú, hogy az elnök emberei elindított vagy éppen elfektetett bűnvádi eljárások iratcsomóival, illetve titkosszolgálati tevékenységet bizonyító dossziéik révén politikusokat, bírókat, alkotmánybírókat zsaroltak azért, hogy az államelnök szája íze szerinti döntésre rábírhassák őket.
13. Érdekcsoportokat említ, saját tapasztalatból tudva, hogyan működnek ezek.
A sajtóban napvilágot láttak olyan feltételezések, illetve konkrét esetekre vonatkozó, oknyomozó írások, amelyek szerint Traian Basescu főpolgármesteri mandátuma idején a hivatal költségvetéséből, később állami pénzalapokból busás összegeket osztottak le maguknak az elnökhöz közel álló gazdasági körök. Elena Udrea és férje, Dorin Cocos, valamint az államfő kedvenc kocsmájának neve gyakran szerepelt a közbeszédben. Ezen ügyekben nyomozás nem indulhatott, és nem is indulhat mindaddig, amíg Basescu államelnöki mentelmi joggal rendelkezik. Az alkotmány szerint Romániában egyetlen ember rendelkezik bűncselekmények esetében mentelmi joggal tisztsége betöltésének időszakában, az államelnök. Azoknak a bűncselekményeknek egy része, amelyekkel vádolják az államelnököt, mandátuma ideje alatt elévül, már számon sem lehet kérni rajta.
14. Megnyilvánulásai nem méltóak egy uniós tagország elnökéhez. Uniós tagország államelnökéhez nem méltó megnyilvánulásai, cselekedetei voltak: ittas vezetés, mulatozás, egyetemi tanévnyitó beszédében annak hangsúlyozása, hogy ő sem volt jó tanuló, mégis államelnök lett.
15. Többször is megszegte szavát annak reményében, hogy erről a választó megfeledkezik. Traian Basescunak föl lehet róni, hogy:
– A bukarestieknek megígérte a helyhatósági választásokon: ha megválasztják főpolgármesternek, nem fogja őket cserbenhagyni, mint Ciorbea, nem mond le a polgármesteri tisztségéről egy magasabb funkció érdekében. Aztán mégis indult államelnökjelöltként.
– Szóban és írásban, ő és pártjának vezetői, ígéretet tettek a kisebbségi törvény támogatására, a kulturális autonómia elfogadására. Ezt az ígéretét az államfő nyilatkozataiban, pártja pedig cselekedeteiben folyamatosan megszegte.
– Bejelentette, ha a parlament felfüggeszti, öt perc alatt lemond, aztán többnapos gondolkodás után bejelentette, hogy mégsem.
– Legújabban közölte: ha a referendumon a nép meneszti, akkor nem indul egy újabb mandátumért.
16. Szétverte, ellehetetlenítette az általa „legjobb kormánynak” nevezett első Tariceanu-kabinetet, amely az ő közbelépése nélkül a mai napig működhetett volna.
A „legjobb kormánynak” nevezte az első Tariceanu-kabinetet, amelyet később – amikor érdekei úgy kívánták – ő maga lehetetlenített el és vert szét. Traian Basescu és a Demokrata Párt előszeretettel megfeledkezik arról, hogy 2004-ben számára nem volt igazán fontos a demokrácia szabályainak betartása. A Szociáldemokrata Párt nyerte meg a parlamenti választásokat, ennek ellenére az államfő mégis Tariceanut kérte fel kormányalakításra.
17. Az RMDSZ-t egyre gyakrabban vádolja azzal, hogy együtt szavaz a Nagy-Románia Párttal.
Ez a politikai műveletlenség, a tájékozatlanság gátlások nélküli kiaknázása és bátorítása, amelyben a demokratikus politika egyik alapszabályát kezdi ki az államelnök és fizetett prókátorai, a Demokrata Párt politikusai. Számukra teljesen elképzelhetetlen az a nagyon egyszerű dolog, hogy garmadával vannak olyan politikai helyzetek, amelyekben nem a pártérdek diktálja a leadott voksokat, hanem egy működő társadalom törvényes feltételeinek megteremtése, a jogállamiság gyakorlatának elsőrendűsége, a haladás perspektívájának figyelembevétele számít. Ha a Nagy-Románia Párt olykor – akaratlanul is – ezeket az értékeket támogatja, akkor szavazatai értelemszerűen egybeesnek az RMDSZ-es politikusok voksaival. Basescunak tehát nemcsak az Alkotmányt kellene gyakrabban fellapoznia, hanem a demokratikus politizálás kézikönyvét is, amelyben az ilyen jellegű egybeesések, együtt szavazások nem elítélendőek, hanem a legtermészetesebb dolgok közé tartoznak.
18. Nem hajlandó politikai kompromiszszumra. Esetleges tisztségben maradása a bosszúról, a „bűnösök” tettének megtorlásáról fog szólni a civilizált párbeszéd és vita helyett.
Ugyanide tartozik a politikai kompromiszszum, a demokratikus intézményekkel való együttműködés teljes elutasítása, mert számára a kompromisszum kizárólag érdekszövetséghez való csatlakozást jelent. Így nem lehet politizálni, a politika „megegyezésről”, nem érdekcsoportok közötti „kiegyezésről” szól (ahogyan azt Basescu állítja). Kompromisszum nélkül pedig csak anarchia jön létre, nem működik a demokratikus törvényalkotás. Ezzel is kimutatja foga fehérjét: a teljes káosz a cél, és nem az intézmények olajozott működése. 2008-ban 322 képviselőt lökne ki a parlament erkélyéről, ami nyílt bujtogatás és lázítás a demokrácia egyik legfontosabb intézménye ellen.
19. A Demokrata Párt nem kampányolhatna magyarul Traian Basescu mellett Kovászna megyében, ha az RMDSZ nem harcolta volna ki az anyanyelv használatához való jogot.
Más tollával ékeskedik, s már az irredenta vagy szeparatista viselkedést sem emlegeti föl a Demokrata Párt, amely magyar feliratú kampánytermékekkel áll ki Basescu mellett Kovászna megyében. A PD gyakran említi kizárólag a „román választópolgárt”, akinek a voksaira számít, de a szavazatokért most a soha meg nem említett magyarokhoz is bekopogtat, anyanyelvüket használja. Ez a politikai opportunizmus netovábbja!
20. Traian Basescu az alkotmány „föltételek nélküli tisztelőjének” tekinti magát, de a parlament demokratikus döntése ellen panaszt emelt az alkotmánybíróságon. Megfellebbezi, ha a döntés nem kedvez neki.
Ezt tette akkor is, amikor a parlamenti felfüggesztési szavazás után – az Alkotmánybíróság konzultatív jellegű véleményezésére hivatkozva – a döntés felülbírálását kérte. Az Alkotmánybíróság megalapozatlannak tekintette és elutasította a kérést.
21. Egyelőre a magyarság vezetőit támadja, de készül a magyar közösség közéletből való „kisöprésére”.
Traian Basescunak kifinomult eszközei vannak magyarellenessége leplezésére, és arra, hogy a másfél milliós magyarságot politikai szempontból súlytalanná tegye, kiűzze a közéletből. Pokoli tervét egyszerű stratégiával kívánja elérni: azzal, hogy a magyarságot vezetői ellen fordítja. Így akarja bebiztosítani magának a magyar emberek szavazatait. Ha valakinek nem ismerős ez a módszer, felidézheti a rossz emlékű ’89 előtti időszakot, amelyben a romániai magyarság több hangadó személyiségét is ugyanígy, az „övéi” által távolított el az akkori karhatalom.
Basescu úgy gondolja, hogy a korrupció elleni harc leple alatt sok mindent elintézhet. Egyelőre a magyar közösség politikai vezetőit támadja, amivel egyrészt bebiztosítja magának a román nacionalisták szavazatait, másrészt megpróbálja a magyar közösséget saját vezetői ellen fordítani. Az sem véletlen, hogy épp Kolozsváron, Gheorghe Funar szellemi örököse, Emil Boc városában rukkolt elő a magyarellenességgel, abban a városban, amelyet Funar hozzászoktatott már az etnikai békétlenséghez.
