Menjünk el mind Betlehemig! - Lk 2:8-20

Menjünk el mind Betlehemig!

Lk 2:8-20

n  Annak idején, amikor Sámuel megérkezett Betlehembe, a betlehemiek megijedtek… (1Sám 16)

v Isai fiai közül, a legkisebbet, a nyolcadikat kente királlyá.

v Később: 2Sám 23: - a betlehemi kapu melletti kút vize…

n  Angyalok jelentek meg. Gábriel. Az Úr angyala. Vele együtt nagy sokaság.

v „Ne féljetek!” – a múlttól, jelentől, jövőtől, az élettől vagy haláltól. Semmitől.

n  Dicsőség, békesség, jóakarat!

I. A Dávid városában

n  Isten Úr a császár felett is.

n  Józsefet és Máriát a Dávid városába vezette.

v Engedjük meg, hogy Isten vezessen minket!

v Lukács, hiteles és nagy történetíró.

II. A jászolhoz

n  „Nem volt számukra hely a vendégfogadó háznál.” – 7. v.

v Egy üres hely kellett volna Jézusnak. Üres szív, megüresítve önmagadtól, bűneidtől, szenvedélyeidtől… De nem ismerték fel, és nem volt számára hely. Elfoglalta helyét a közömbösség, az üres vallásosság, a hitetlenség.

n  Egy központi hely kellett volna Jézusnak!

v Ahol Ő a gazda, az Úr. Ő van a központban. Mint Simon Farizeus házánál történt: a vendég Jézus átvette a házigazda szerepét.

n  Egy állandó hely kell Jézusnak

v Hétköznap is, ünnepnap is, otthon is, a munkahelyen is. Pihenéskor is, a táborozáskor is…

v Ő jön megváltoztatni a dolgokat.

III. Betlehemből is tovább kell menni

n  Hallották az evangéliumot

v  Éberséggel, hittel, istenfélelemmel hallgatták.

n  Cselekedték azt, amit hallottak

v  Azonnal, áldozattal, teljesen.

n  Hirdették az evangéliumot

v Pedig más foglalkozásuk volt

v Pedig nem is voltak felkészülve rá.