Öltözet (2)
Öltözet (2)
Újra írok, mert úgy érzem, hogy még ennél is konkrétabbnak kell lennem. Azoknak írok, akik ezek hallatára azt mondják „nahát, erre soha nem is gondoltam”! „Sohasem szándékoztam egy férfinak kísértést okozni!” Elhiszem, hogy nem volt szándékodban, de mégis megtetted, és a tudatlanság nem mindig mentesít a vád alól. Persze, nem minden női olvasóm ennyire tudatlan. Tudom, hogy azoknak, akik tudják, talán hiába is beszélek… Vannak ugyanis, akik nagyon jól tudják, hogy öltözetük milyen hatást vált ki a férfiakból! Ők épp azért öltöznek úgy! Nekik azt üzenem, hogy térjenek meg. Kérjék Isten bocsánatát. Aztán teremjetek megtéréshez illő gyümölcsöket! Ez lehet, hogy azt jelenti, hogy ruhatáruk felét ki kell dobniuk. Nos, ha azt jelenti, akkor azt kell tenni! Nem érdemes elkárhozni a ruházat miatt. Ne legyen az öltözeted (vagy az ékszered!) a gazdagság, a büszkeség vagy az erkölcstelenség jelképe! Öltözetedről inkább legyen leolvasható a szerénységed, az alázatod és a szemérmetességed.
Ami engem illet, nem szeretnék abba a hibába esni, hogy a veszélyt látva nem szólok semmit. Ézsaiás azt mondja az ilyenekről: „Őrállói vakok mindnyájan, mit sem tudnak, mindnyájan néma ebek, nem tudnak ugatni...” (Ézs 56:10a) Más szóval, jöhet a tolvaj, senki sem szól semmit, még az őrálló sem. Én azért szólok, mert mindenki vérétől tiszta szeretnék lenni.
Természetesen, nem állhatunk ott az imaház ajtajában, hogy figyeljük az illetlen és szemérmetlen ruhákat, hogy megszólítsuk az érkező nőket, hogy „figyelj már, ilyen rövid szoknyában nem mehetsz be”! Vagy: „kérlek, vedd ezt a hárászkendőt, takard be magad, amíg benn leszel, mert másképp nem vehetsz részt az istentiszteleten…” Nem, ezt nem tehetjük meg. Az illetlenül öltöző nőknek is evangélium kell, és ahogyan a gyülekezetben lévő szent életű nőkkel kapcsolatba kerülnek, megérintheti őket is Isten Lelke, magukra ismerhetnek, és megérthetik, hogy nekik is úgy kell öltözniük, ahogyan az imaházba járó többi nő öltözik, szerénységben és szemérmetességben.
Mindenképp, ismétlem, az öltözetről szóló tanítás nem a kívülvalóknak szól! A belülvalóknak szóló tanítás ez, akik Isten gyermekei, akik életükkel és ruházatukkal is bizonyságot szeretnének tenni arról, hogy Jézus Krisztus követői.
A világ szemében mit sem ér a nyilvánvaló szerénység és nőiesség. A világ megpróbálja beleszorítani a hívőket is az általa készített sablonba, ahol a szerénységnek és nőiességnek semmi helye és értéke nincs. Ha engeded, hogy a világ szándéka szerint formáljon és alakítson téged, akkor engedetlen leszel Isten Szavának, amely kijelenti, hogy „Ne szabjátok magatokat e világhoz!” (Róm 12:2) Szomorú, ha a világ hatása látható a gyülekezetbe járók öltözetén. Lényegében az evangélium ereje és igazsága kérdőjeleződik meg, amikor egy magát hívőnek valló személy öltözetéről az új életet és lelkiséget nem lehet leolvasni!
„Lehetetlen, hogy botránkozások ne essenek; de jaj annak, aki által esnek. Jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakába, és a tengerbe vetik, mintsem egyet is megbotránkoztasson a kicsinyek közül” (Lk 17:1-2). Más szóval, minden férfi felelni fog azért, ha a kísértések erőt vettek rajta. De az is felelős, és nem kisebb mértékben, aki a kísértést kiprovokálta! „Többé tehát ne ítélkezzünk egymás felett, hanem inkább azt tartsátok jónak, hogy testvéreteknek se okozzatok megütközést vagy elbotlást” (Róm 14:13). Szándékod tisztasága nem érvényteleníti öltözeted tisztátalan hatását!
Hamis védekezés az olyan hozzáállás, miszerint „a férfiak jobban tennék ha nem gondolnának tisztátalant, és vigyáznának a szemükre, mit néznek vele!” Ilyet a házasságtörő szajhák mondanak: „Ilyen a házasságtörő nő útja: eszik, aztán megtörli a száját, és ezt mondja: Nem tettem semmi rosszat!” (Péld 30:20) Minden nőnek tudnia kell, milyen harcot vívnak a férfiak tisztaságuk érdekében. Minden férfi izgatható látás által, épp úgy, ahogyan a nők érintés által.
Akik nem értenek egyet mindezekkel (amit a tisztességes és szemérmetes öltözetről mondok), azokat arra kérem, hogy tiltakozásul ne vonuljanak félre, keresve maguk mellé hasonló lázadó gondolkozásúakat! Inkább jöjjenek ide, érveljenek a Bibliával! Mondják meg, hol tértem el tanításommal az Isten Igéjétől? Én kész vagyok változni és igazodni mindenben az Igéhez.
Félek, hogy sokan szándékosan öltöznek úgy, hogy a férfifejek utánuk forduljanak, akár az Isten házában is (de főképp menyegzőkön)… Nyilvánvaló, hogy az istentiszteleten az ördögnek feltett szándéka, hogy a (férfi)hallgatók gondolatát messze terelje az Igétől és Isten dolgaitól, a nők kihívó, szemérmetlen ruházatával. Nagyképűség azt mondani, hogy „vigyázzon magára, hogy mit néz!”, vagy: „akinek ez probléma, az intézze el személyesen”… Melyik férfinak nem probléma az ilyesmi? Az menjen és kezeltesse magát, mert beteg! Az egészséges férfiak mind kísérthetők szemük látása által.
Al Martin egyik prédikációjában tíz mágnest sorol fel, amelyek a férfiak tekintetét magára vonja:
(1) a térdnél feljebb vágott szoknya (mert ugye, még egy pár centi, és… mit lehetne látni!);
(2) a szorosan fenékhez simuló ruha (amely kiemeli azokat a testrészeket, amelyeket a prostituáltak áruba bocsátnak);
(3) az érzékien kidomborított női mell (mintha anatómiai leckét kívánna adni a női test felépítéséről);
(4) a kivágott, vagy kigombolt blúz (amelyek nem felöltöztetik, hanem kitakarják, ami alatta van, főképp, ha le kell hajolni például, a gyermekért);
(5) az ujjatlan ruhák, amelyek mutatják a vállat és néha a hónaljat is (feltárva még a melltartó részeit is);
(6) a mélyen lehúzott, csípőn alulra engedett szoknyák és nadrágok (hogy a köldök lehetőleg látható legyen, és ha lehajol, még fenekének hajlata is);
(7) az átlátszó ruhák, amelyek láthatóvá teszik az alsóneműt (és mindjárt megállapítható például, hogy milyen színű);
(8) a rövid szoknyák, amelyekkel nem lehet felöltözni (bármennyire huzigálnák is őket hosszabbra, hogy fedjék legalább a térdeket, mikor leülnek);
(9) a testhezálló (farmer)nadrág, amely kiemeli a test vonalait (főképp a legerotikusabb részeken);
(10) a fedetlen hát vagy alsórész.
Természetesen, mindezek hallatára még mindig vitába lehet szállni. De az önvizsgálat többet ér, mert akkor nem másokat ítélünk el. „Mert ha mi magunk ítélnénk meg önmagunkat, nem esnénk ítélet alá.” (1Kor 11:31)
