A kövek fognak beszélni - Józs 4:1-9

A kövek fognak beszélni

Józs 4:1-9

¹ Mikor pedig az egész nép teljesen általment a Jordánon, szólott az Úr Józsuénak, mondván: ² Vegyetek magatokhoz a népből tizenkét férfiút, egy-egy férfiút egy-egy nemzetségből. ³ És parancsoljátok nékik, mondván: Vegyetek fel innét a Jordán közepéből, arról a helyről, ahol bátorsággal állnak a papok lábai, tizenkét követ, és vigyétek át azokat magatokkal, és tegyétek le a szálláson, ahol megháltok ez éjszaka. ⁴ Előhívta azért Józsué a tizenkét férfiút, a kiket az Izráel fiai közül rendelt, egy-egy férfiút egy-egy nemzetségből, ⁵ És monda nékik Józsué: Menjetek át az Úrnak, a ti Isteneteknek frigyládája előtt a Jordán közepébe, s vegyen fel mindegyikőtök egy-egy követ az ő vállára, az Izráel fiai nemzetségeinek száma szerint, ⁶ Hogy legyen ez jelül köztetek. Ha kérdezik majd ezután a ti fiaitok, mondván: Mire valók néktek ezek a kövek? ⁷ Mondjátok meg nékik, hogy kétfelé vált a Jordánnak vize az Úr frigyládája előtt, mikor általment a Jordánon; ketté vált a Jordánnak vize, és ezek a kövek emlékeztetőül lesznek az Izráel fiainak mindörökre.

⁸ És úgy cselekedtek Izráel fiai, amint megparancsolta Józsué, és felvettek a Jordán közepéből tizenkét követ, amint megmondta az Úr Józsuénak, az Izráel fiai nemzetségeinek száma szerint, és általhozták magokkal az éjjeli szállásra és ott letették azokat.

⁹ Tizenkét követ állított fel Józsué a Jordán közepén is, azon a helyen, ahol álltak a frigyládát vivő papok lábai; ott is vannak mind e mai napig.

n Életünk egy vándorút, egy folytonos tanulás. Mint Izráel esetében, a mi esetünkben is Isten a vezetőnk és tanácsadónk.

n Izráel közvetlenül Isten vezetése, irányítása alatt volt. Megáldotta őket sok áldással, meg is feddte őket, ha szükséges volt.

n A hívőket most Isten Lelke és az Ige vezeti. Halljuk meg az Isten szavát, lássuk meg, hová és hogyan akar vezetni minket az Isten!

n A nevelés célja a következő generációnak a formálása. Isten gondolt a fiakra.

I. Az emlékezés kövei – 1-6a. v.

n Fennáll a feledékenység veszélye.

v  hálaadás: győzelmek, áldás, csodák.

v  bűnbánat: hitetlenség, bukás, elfordulás.

v  tanulás: kérdések, ismétlések

v  reménység: Zsid 13:8

n Emlékezz

n Hogy Isten csodát tett.

n Hogy a szükség idején az Úr közbelépett.

n Hogy Istent semmi és senki nem gátolhatja meg. Nem oly rövid az Ő keze…

n Hogy Ő az Úr égen és földön.

n Ugyanazt megismételte velünk, mint amit atyáinkkal tett. Ő újra megteheti.

n Megszabadíthat. Megváltoztathat. Meggyógyíthat.

II. A tanítás kövei – 6b-7. v.

n Miért? A gyermekek megkérdezik majd: „Mire valók néktek ezek a kövek?” Ez alkalmat ad arra, hogy elmondják Istennek csodáit.

n Kíváncsiságot támasztó kövek voltak azok. Csak hadd kérdezzenek! Úgy tanulnak!

n Az édesapák, szülők kellett válaszoljanak a kérdésre. Ők kellett a gyermekeknek megmagyarázzák, hogy mit jelent az a jel.

n A legjobb tanító a gyermekek számára a szülő, ezt nem pótolhatja semmi és senki. A legerősebb benyomást az ember szívére gyermekkorban lehet adni. Akkor még könnyen fordítható, még hajlik.

n Mint egy nagy fa, amelyik már megnőtt, de görbére nőtt, semmi úton nem lehet kiegyenesíteni. De mikor még kicsiny, akkor még lehet hajtani, jobbra, vagy balra.

n Végül öreg korban is csak az marad meg, amit gyermekkorban megtanultál.

n Isten elvárja a hívőktől, hogy az Ő hírnevét tovább vigyék nemzettségről nemzettségre.

n Hogyan tegyük? Izráel népe köveket gyűjtött és emléket emelt, hogy a gyermekek kérdezzenek.

n Szomorú, ha nincsenek kövek, és nem emeltek Istennek emléket! Szomorú, ha nincs bizonyságtétel, nincs mire emlékezni!

n Mi élő kövek vagyunk! Egyetemes papság, szent nemzet, megtartásra való nép. Élő bizonyságai Isten munkájának.

v  nem kérdeznek?

v  nincs emlék?

v  van emlék, de nem látják?

v  látják, de nem beszélünk róla?

III. Az egység kövei – 8-9. v.

n Tizenkét követ hoztak ki a Jordán medréből és elhelyezték őket Gilgálban.

n Az egység kövei voltak ezek,

v  mert a 12 törzs mindegyike jelképezve volt.

v  a Jordánon túli törzsek is.