2015. február 14., szombat

A kövek fognak beszélni - Józs 4:1-9


A kövek fognak beszélni
Józs 4:1-9
1 Mikor pedig az egész nép teljesen általment a Jordánon, szólott az Úr Józsuénak, mondván: 2 Vegyetek magatokhoz a népből tizenkét férfiút, egy-egy férfiút egy-egy nemzetségből. 3 És parancsoljátok nékik, mondván: Vegyetek fel innét a Jordán közepéből, arról a helyről, ahol bátorsággal állnak a papok lábai, tizenkét követ, és vigyétek át azokat magatokkal, és tegyétek le a szálláson, ahol megháltok ez éjszaka. 4 Előhívta azért Józsué a tizenkét férfiút, a kiket az Izráel fiai közül rendelt, egy-egy férfiút egy-egy nemzetségből, 5 És monda nékik Józsué: Menjetek át az Úrnak, a ti Isteneteknek frigyládája előtt a Jordán közepébe, s vegyen fel mindegyikőtök egy-egy követ az ő vállára, az Izráel fiai nemzetségeinek száma szerint, 6 Hogy legyen ez jelül köztetek. Ha kérdezik majd ezután a ti fiaitok, mondván: Mire valók néktek ezek a kövek? 7 Mondjátok meg nékik, hogy kétfelé vált a Jordánnak vize az Úr frigyládája előtt, mikor általment a Jordánon; ketté vált a Jordánnak vize, és ezek a kövek emlékeztetőül lesznek az Izráel fiainak mindörökre.
8 És úgy cselekedtek Izráel fiai, amint megparancsolta Józsué, és felvettek a Jordán közepéből tizenkét követ, amint megmondta az Úr Józsuénak, az Izráel fiai nemzetségeinek száma szerint, és általhozták magokkal az éjjeli szállásra és ott letették azokat.
9 Tizenkét követ állított fel Józsué a Jordán közepén is, azon a helyen, ahol álltak a frigyládát vivő papok lábai; ott is vannak mind e mai napig.

n Életünk egy vándorút, egy folytonos tanulás. Mint Izráel esetében, a mi esetünkben is Isten a vezetőnk és tanácsadónk.
n Izráel közvetlenül Isten vezetése, irányítása alatt volt. Megáldotta őket sok áldással, meg is feddte őket, ha szükséges volt.
n A hívőket most Isten Lelke és az Ige vezeti. Halljuk meg az Isten szavát, lássuk meg, hová és hogyan akar vezetni minket az Isten!
n A nevelés célja a következő generációnak a formálása. Isten gondolt a fiakra.

I. Az emlékezés kövei – 1-6a. v.
n Fennáll a feledékenység veszélye.
v  hálaadás: győzelmek, áldás, csodák.
v  bűnbánat: hitetlenség, bukás, elfordulás.
v  tanulás: kérdések, ismétlések
v  reménység: Zsid 13:8
n Emlékezz
n Hogy Isten csodát tett.
n Hogy a szükség idején az Úr közbelépett.
n Hogy Istent semmi és senki nem gátolhatja meg. Nem oly rövid az Ő keze…
n Hogy Ő az Úr égen és földön.
n Ugyanazt megismételte velünk, mint amit atyáinkkal tett. Ő újra megteheti.
n Megszabadíthat. Megváltoztathat. Meggyógyíthat.

II. A tanítás kövei – 6b-7. v.
n Miért? A gyermekek megkérdezik majd: „Mire valók néktek ezek a kövek?” Ez alkalmat ad arra, hogy elmondják Istennek csodáit.
n Kíváncsiságot támasztó kövek voltak azok. Csak hadd kérdezzenek! Úgy tanulnak!
n Az édesapák, szülők kellett válaszoljanak a kérdésre. Ők kellett a gyermekeknek megmagyarázzák, hogy mit jelent az a jel.
n A legjobb tanító a gyermekek számára a szülő, ezt nem pótolhatja semmi és senki. A legerősebb benyomást az ember szívére gyermekkorban lehet adni. Akkor még könnyen fordítható, még hajlik.
n Mint egy nagy fa, amelyik már megnőtt, de görbére nőtt, semmi úton nem lehet kiegyenesíteni. De mikor még kicsiny, akkor még lehet hajtani, jobbra, vagy balra.
n Végül öreg korban is csak az marad meg, amit gyermekkorban megtanultál.
n Isten elvárja a hívőktől, hogy az Ő hírnevét tovább vigyék nemzettségről nemzettségre.
n Hogyan tegyük? Izráel népe köveket gyűjtött és emléket emelt, hogy a gyermekek kérdezzenek.
n Szomorú, ha nincsenek kövek, és nem emeltek Istennek emléket! Szomorú, ha nincs bizonyságtétel, nincs mire emlékezni!
n Mi élő kövek vagyunk! Egyetemes papság, szent nemzet, megtartásra való nép. Élő bizonyságai Isten munkájának.
v  nem kérdeznek?
v  nincs emlék?
v  van emlék, de nem látják?
v  látják, de nem beszélünk róla?

III. Az egység kövei – 8-9. v.
n Tizenkét követ hoztak ki a Jordán medréből és elhelyezték őket Gilgálban.
n Az egység kövei voltak ezek,
v  mert a 12 törzs mindegyike jelképezve volt.
v  a Jordánon túli törzsek is.