Megigazulás hit által - Róm 3:21-26

Megigazulás hit által

Róm 3:21-26

 ²¹ Most pedig törvény nélkül jelent meg az Istennek igazsága, a melyről tanúbizonyságot tesznek a törvény és a próféták;

 ²² Istennek igazsága pedig a Jézus Krisztusban való hit által mindazokhoz és mindazoknak, akik hisznek. Mert nincs különbség,

 ²³ Mert mindnyájan vétkeztek, és szűkölködnek az Isten dicsősége nélkül,

 ²⁴ Megigazulván ingyen az ő kegyelméből a Krisztus Jézusban való váltság által,

 ²⁵ Kit az Isten eleve rendelt engesztelő áldozatúl, hit által, az ő vérében, hogy megmutassa az ő igazságát az előbb elkövetet bűnöknek elnézése miatt,

 ²⁶ Az Isten hosszútűrésénél fogva, az ő igazságának megbizonyítására, a mostani időben, hogy igaz legyen Ő és megigazítsa azt, aki a Jézus hitéből való.

n Kálvin úgy vélte, hogy „valószínűleg nincs a Bibliában még egy olyan igerész, ami ennél mélyebben és alaposabban kifejtené Istennek Krisztusban való igazságát”.

n A megigazulásról szóló tanítás maga a keresztyénség lényege, maga az evangélium. Pál evangélium hirdetésének tehát ez a szíve-lelke.

n A kulcsszavak: „törvény”, „Isten igazsága”, és az „hinni”.

n Az „Isten igazsága” nem Isten jellemét jelenti, hanem azt a módot, amely által Isten megbocsátást ad a bűnös embereknek és elfogadja őt. Lásd: Róm 1:16-17. Ez a kijelentett mechanizmus a megfeszített Jézus Krisztusban való hit (vö. 22. 24. 26.)

n Az igazságosság dikaiosünē kifejezés az ÓSz-ből származik: egy építkezési metaforára utal (tsadak) aminek jelentése a „standard” vagy „mérő nád”. Isten maga a standard, a mérce. Ez az Isten jelleme, amit ingyen a bukott emberiségnek tulajdonít Krisztus által (vö. 2Kor. 5:21).

n „Törvény nélkül jelent meg” – vagyis, „már nyilvánvalóan megjelent, és folyamatosan megjelenik” (egy befejezett, szenvedő kijelentés). „Amelyről bizonyságot is tesznek a törvény és a próféták” - A héber kánon két részét említi a háromból (Törvény, Próféták és az Írások). Az evangélium folyamatosan, előzetes formában megjelent az ÓSz-ben (vö. Lk 24:27. 44; ApCsel 10:43), és nem egy utólagos gondolat volt, vagy egy „B terv”, egy utolsó percben kigondolt vészterv (vö. 1:2).

I. Nincs különbség – mert mindenki bűnös

n Isten előtt minden ember egyforma. Az Istenhez való viszonyulásunkban mindannyian egyenlők vagyunk. Teljesen egyenlők: nincs különbség.

n Mivel minden ember egyformán bűnös!

n Persze, lehet más mérték szerint is mérni: a mi mértékünk szerint: és e szerint az emberek nagyon is különbözőek! Van jó és rossz, rokonszenves és ellenszenves, erényes és romlott, kedves vagy utálatos…

n A Földről a Hol, vagy a Holdról a Föld simának látszik. Nem látszanak a hegyek és völgyek. Csak itt helyben tűnik úgy, hogy egy-egy hegy megmászhatatlan. Isten szemszögéből nézve nincs különbség: mindenki egyformán bűnös.

n Ha valakinek át kell ugrania a Krasznát, itt, ahol a vizet felduzzasztották, abszolút mindegy, hogy két métert, vagy hármat, vagy négyet tud ugrani… Egyik sem tudja átugrani!

n A 3:23-26 a görögben egyetlen egy mondat. „Mert mindenki vétkezett és híjával van” – ez az emberiség együttes bukására utalt is Ádámban (vö. 5:12-21) és a folyamatos egyéni lázadó tetteikre is.

n „híjjával van az Isten dicsőségének” – arra a mércére utal, amely „Isten igazsága”.

n Lásd: Ézsaiás 6:5. A vámszedő a Templomban – Lk 18:14. Péter – Lk 5:9. Pál apostol – 1Tim 1:15.

n Elég, ha a Tízparancsolatot magunk elé tesszük, és mindegyiknél felteszünk néhány önvizsgálatra késztető kérdést. Lesújtó az eredmény!

II. Van üdvösség – mert Krisztus megigazított, megváltott és engesztelést végzett

n A 24-25. versben három metafora van az üdvösség leírására.

n „Megigazít” – ez egy jogi kifejezés, és azt jelentette, hogy „semmilyen büntetés nem jár neki”, „ ártatlan”.

n „Megváltás” – ez a rabszolgapiacról származó kifejezés, és azt jelentette, hogy „visszavásárolni” vagy „felszabadítani”.

n „Engesztelés” – ez az áldozati rendszerből származó szó, és a befedezés helyét vagy az engesztelés helyet jelentette (vö. 3Móz 16; Zsid 9:5). A szövetség ládájának fedelére hintették az áldozati vért, az engesztelés napján (Lásd: 3Móz 16; Zsid 9:5).

n A ga’al, lényegében azt jelentette, hogy „szabaddá tenni” egy bizonyos ár kifizetésével. Ennek egy másik formája, a go’el személyes közvetítőt jelent, egy családtagot (pl. rokoni megváltás, mint Ruth esetében, vö. Ruth 4:15; Ézs 29:22). Így váltotta meg az Úr Izraelt Egyiptomból (vö. 2Móz 6:6; 15:13; Zsolt 74:2; 77:16; Jer 31:11).

n Az emberiség a bűn rabszolgája, de Jézus, Isten bűntelen báránya eljött, és meghalt helyettünk engesztelő áldozatként a kereszten (Jn 1:29), és megváltott a bűntől, hogy szolgálhassuk Istent (vö. Róm 6).

n Isten kiválasztását nem szabad az elrendelés iszlám értelmében értenünk, sem pedig az ultra kálvinista értelmében, mintha csak bizonyos emberek lennének kiválasztottak szemben másokkal, hanem a szövetséges értelmében kell azt értelmeznünk: az ÓSz-i kiválasztás a szolgálatra szólt, nem pedig kiváltságra! Isten megígérte, hogy megváltja a bukott emberiséget (vö. 1Móz 3:15). Isten Izraelen keresztül a teljes emberiséget elhívta és kiválasztotta (1Móz 12:3; 2Móz 19:5-6). Isten a Krisztusban való hit által választ ki. Mindig Isten kezdeményez. Isten nem csak az üdvösségre választotta ki az embereket (megigazulás), hanem a megszentelődésre is (vö. Ef 1:4; Kol 1:12). A predestináció célja a szentség, nem pedig a kiváltság!

III. Nincs dicsekvés – mert mindenki csakis hit által üdvözülhet

n 3:27 „Hogyan lehetséges akkor a dicsekvés?”  - nem lehetséges. „Lehetetlenné vált.” Kizárt dolog. Nincs lehetősége senkinek sem dicsekedni. Ez a kifejezés, hogy „dicsekvés” Pálnak a farizeusi korára ural, akik bizonyára dicsekedtek jótetteikkel, kegyességükkel (Lk 18:13-ff). Nevetséges minden dicsekvés, minden büszkeség, minden kevélység!

n Mi nem azért igyekszünk az Isten parancsai szerint élni, hogy Isten gyermekeivé legyünk, hanem azért, mert azok lettünk.

n Nem azért igyekszünk betölteni a szeretet törvényét, hogy majd részesüljünk a bűnbocsánatban, hanem azért, mert már részesültünk benne.

n Nem azért teszünk jót, hogy kiérdemeljük Isten kegyelmét, hanem azért, mert érdemtelenül részesültünk belőle.

n A Törvény kötelez, a kegyelem pedig lekötelez.

n Nem érdemeket szerzünk, hanem hálánkat fejezzük ki.

n Fontos kifejezés a „tulajdoníttatott neki” szó (4:3. 4. 5. 6. 8. 9. 10. 22. 23. 24.). „Azt számította be neki”, „ezt a hitét számolta be” Isten Ábrahámnak igazságul. Mint ahogyan nekünk Jézus Krisztus igazságát tulajdonítja Isten, hit által.

n A „beszámította” (logizomia) egy könyvelői kifejezés, ami azt jelentette, hogy „tulajdonít vagy betesz valaki számlájára”. Lásd: 2Kor 5:21 és Gal 3:6.

n  Annak, aki „hisz” (pisztisz, piszteüō) Zsid 11:1. 6.

n Két újszövetségi követelmény van: a megtérés és a hit (vö. Mk 1:15; ApCsel 3:16. 19; 20:21). A kettő egy dolognak a két oldala.

n Az ÓSz-ben a hit lojalitást, hűséget, megbízhatóságot jelentett, és Isten természetének leírása volt, nem a mienk.

n Az ÚSz-ben a „hitt” szó a görög kifejezésből származik (pisteuō), „hisz”, „hit”, vagy „bízni”.