2014. április 21., hétfő

A méltatlan szenvedés legmagasabb példája - 1Pt 2:18-25


A méltatlan szenvedés legmagasabb példája
1Pt 2:18-25

n Péter apostol korának a legkényesebb kérdéshez nyúl: a rabszolgatartás kérdéséhez. Nem a cselédekről van szó, hanem a rabszolgákról.
n Sok rabszolga csatlakozhatott a hívők közösségéhez. Az örömhír főképp az ilyeneknél talált halló fülekre és nyitott szívekre. A római birodalomban abban az időben állítólag 60 millió rabszolga volt.
v  Őket nem védte semmiféle törvény. Nem is számítottak valóban embereknek. Bármilyen kicsi vétségért, apróságért szidalom, verés, vagy akár halál érte őket.
n Péter nem társadalmi forradalmár, hanem lelkigondozó. Épp ezért, ma is érvényes, amit mond, mindazoknak, akik keresztet hordoznak.

I. A meg nem érdemelt, méltatlan szenvedés – 18-20. v.
 18 A cselédek teljes félelemmel engedelmeskedjenek az uraknak; nem csak a jóknak és kíméleteseknek, de a szívteleneknek is.
 19 Mert az kedves dolog, ha valaki Istenről való meggyőződéséért tűr keserűségeket, méltatlanul szenvedvén.
 20 Mert micsoda dicsőség az, ha vétkezve és arcul veretve tűrtök? de ha jót cselekedve és mégis szenvedve tűrtök, ez kedves dolog Istennél.

n A rabszolgákat gyakran érte ilyen bántalmazás.
v  Mi is gyakran kapunk sebeket egymástól. Gyakran olyan sebeket, amelyeket nem vártunk volna, amelyeket igazságtalanságnak látunk.
v  Az igazságtalanságot viseli el az ember a legnehezebben. Elviseli a testi fájdalmakat, az anyagi terheket, a gyászt, a szomorúságot, – de az igazságtalanságot nehezen. Ez ellen tiltakozik, minden idegszálával.
n Ha így gondolod, akkor Péter azt tanácsolja, hogy először vizsgáld meg jól, hogy valóban méltatlanul szenvedsz-e?
v  „Mert micsoda dicsőség az, ha vétkezve és arcul veretve törtök? De ha jót cselekedve és mégis szenvedve tűrtök, ez kedves dolog Istennél.” (20. v.)
v  Mt 5:10-12 – Két fontos feltétel: (1) Jézusért, és (2) hazugságot tűrve.
n Ha a rabszolgát a lustaságért büntették meg, - akkor nem ártatlanul szenved.
n Ha hűtlenségével, kötelességmulasztásával okot adott az arcul verésre, akkor nem történt vele igazságtalanság.
n Ugyanis, a Sátán könnyen rászedhet bennünket, mert az igazságtalanság megítélésében könnyen megromolhat a látásunk: mindenki hajlandó azt hinni, hogy méltatlanul szenved. Azt véli, hogy csupa rosszindulat veszi körül…
n Pedig talán csak azt viszonozzák, amit ő adott. Kérdezzük meg magunktól: vajon nem a zárkózottságunknak, kedélytelenségünknek, pesszimizmusunknak, figyelmetlenségünknek, durvaságunknak, stb. isszuk a levét? Ha igen akkor az nem igazságtalanság. „Micsoda dicsőség az, ha vétkezve ... tűrtök?” (20. vers)
v  A saját kiállhatatlan, kibírhatatlan, összeférhetetlen természeted miatt gyakran érhetnek bántások. Az ilyen ne gondolja azt, hogy igazságtalanul szenved, hanem tartson bűnbánatot.
n De van valódi méltatlan szenvedés is. Erről beszél az apostol: „jót cselekedve és mégis szenvedve”. Amikor mellőzés, meghurcolás, keserűség ér, anélkül, hogy okot adtál volna reá.
v  Rettenetes dolog az, amikor egy ember őrlődik, emésztődik az őt ért igazságtalanság miatt…
v  Péter azt tanácsolja, hogy ezt el kell tűrni, azért, mert „ez kedves dolog Istennél”.
n Nem olyan do­log ez, ami miatt az embernek sajnálnia kellene önmagát, beleélve magunkat a mártír szerepébe, az áldozat szerepében tetszelegve.
n Ne önmagadnak akarj di­csőséget aratni, hanem Istennek! – Ugyanis, a jócselekedetért szenvedni a legna­gyobb kiváltság.

II. A méltatlan szenvedés elviselése – „az Ő nyomdokait kövessétek” – 21 v.
21 Mert arra hívattatok el; hiszen Krisztus is szenvedett érettetek, néktek példát hagyván, hogy az ő nyomdokait kövessétek:

n Ezen az úton járt előtted Jézus: „Mert arra hívat­tatok el; hiszen Krisztus is szenvedett érettetek, néktek példát hagyván, hogy az ő nyomdokait kövessétek: A ki bűnt nem cselekedett, sem a szá­jában álnokság nem találtatott: A ki szidalmaztatván, viszont nem szidal­mazott, szenvedvén nem fenyegetőzött; hanem hagyta az igazságosan ítélő­re.” (21-23. v.)
n Az Úr Jézus példája egy újfajta életstílust mutat be. Ha Jézus tanítványa vagy, akkor te sem lehetsz különb Mesterednél (= nem lehet különb dolgod, mint Neki). Ugyanaz a sors vár reád.
n † Timótheus (2Tim 3:10-13a)
n A jászoltól a keresztig –Jézus bemutatta. Mit mutatott be? Hogyan szenvedett az Úr Jézus?
v  Bűnt nem cselekedett. Szájában álnokság nem találtatott. Szidalmaztatván viszont nem szidalmazott.
·      Vagyis, szenvedett: Csendesen, szótlanul, alázatosan, szelíden (Ézs 53:7).
·      Másokon segítve és őket áldva.
·      Bűn és álnokság nél­kül. Üldözték, megvetették, megverték, csúfolták, megölték… – de mindezzel nem tudtak kicsikarni belőle semmilyen bűnös megjegyzést. Nem vétkezett.
·      Panasz és fenyegetőzés nélkül.
·      Nem tervezve bosszút.
·      Átadva mindent az igazságosan ítélő Atyának.
n „Arra hívattatok el, hogy az Ő nyomdokait kövessétek”!
n Mert az ártatlanul szenvedés jó melegágya lehet egy csomó lappangó bűnnek: az elkeseredésnek, haragnak, gyűlölködésnek, bosszúvágynak, megkeményedésnek, elfásulásnak, irigységnek, és sok más egyébnek.
v  De a méltatlan szenvedés ugyanúgy lehet a nagyobb kegyelem megtapasz­talásának is az eszköze is. A fájdalomban, amelyben Isten munkálkodik, Isten terve szerint formálhat.
·      A forró vízben a tojás megkeményedik, a krumpli meglágyul…
v  Ha ezt Isten nem végezheti, akkor cinikussá, keserűvé, panasszal telivé tesz, és ez károdra van.
n Ha viszont Istent beengeded a fájdalmadba, akkor az nem lesz értelmetlen szenvedés, hanem fegyelmezési eszköz, amely a javadra válik.
v  Persze, a méltatlan szenvedés továbbra is szívtelen emberektől származik, de nem az a lényeg, hogy kitől ered, hanem az, hogy hová vezet!
v  Vezethet a bűn megnövekedéséhez, de vezethet a megtisztuláshoz is.
v  Isten a gonoszt is fel tudja használni arra, hogy javunkra váljék. Így a vereségeink is győzelmekké változhatnak.
v  Nem a legfontosabb tehát, hogy az élet igazságos legyen velünk szemben, hanem az, hogy az élet igazságtalanságait is Isten eszközévé változtassuk.
n † Cirénei Simon.
n Nem a szenvedés nemesít, hanem az a mód, ahogyan viseljük.

III. A méltatlan szenvedés jóval való viszonzása – 22-25. v.
 22 Aki bűnt nem cselekedett, sem a szájában álnokság nem találtatott:
 23 Aki szidalmaztatván, viszont nem szidalmazott, szenvedvén nem fenyegetőzött; hanem hagyta az igazságosan ítélőre:
 24 Aki a mi bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy a bűnöknek meghalván, az igazságnak éljünk: a kinek sebeivel gyógyultatok meg.
 25 Mert olyanok voltatok, mint tévelygő juhok; de most megtértetek lelketek pásztorához és felvigyázójához.

n A szidalom és fenyegetőzés helyett inkább imádkozott értük! Azokért, akiktől az igazságtalanságot kellett elszenvednie.
v  Ez már egészen gyakorlati dolog: imádkozz ellenségeidért! Utána már nem gyűlölöd őket többé.
v  Imádság nélkül nem lehet! Lásd a tanítványokat Gecsemánéban.
v  Ha kérted rájuk Isten áldását, akkor nem kívánsz rájuk átkot.
n Imádság nélkül tele van a szíved nehezteléssel. Az imádság kitépi a neheztelés fullánkját.
n Továbbá, gondold át, hogyan tehetnél jót azzal, aki igazságtalan volt veled szemben.
v  „Ne győzettessél meg a gonosztól, hanem a gonoszt jóval győzd meg.” (Róm 12:21)
v  Tartsd oda a másik orcádat is. Jó cselekedeteddel nagyobb leszel ellenségeidnél, és hasonlítani fogsz mennyei Atyádra.
v  Mt 5:44-45.
n Jézus nem fenyegetőzött, hanem hagyta az igazságosan ítélő Istenre – ez azt jelenti, hogy ne a tied legyen az utolsó szó. Hagyjad, hogy az Istené legyen!
n Nyugodtan rábízhatod sérelmeidet arra, aki a világ legnagyobb vereségét, a keresztet elszenvedte. És azt a világ legnagyobb győzelmévé változtatta!
n Az Úr Jézus ártatlan szenvedése nemcsak példa, hanem engesztelő áldozat. Helyettes elégtétel. „A ki a mi bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy a bűnöknek meghalván, az igazságnak éljünk: a kinek sebeivel gyógyultatok meg. Mert olyanok valátok, mint tévelygő juhok; de most megtértetek lelketek pásztorához és felvigyázójához.” (24-25. v.)