Megtisztult ajkak ígérete - Zof 3:1-13

Megtisztult ajkak ígérete

Zof 3:1-13

n A harmadik fejezet különálló próféciák gyűjteménye, de tartalmilag az 1:8 folytatása.

n Zofóniás ítéletet mond Jeruzsálem egyházi, politikai és gazdasági jelene felett. Jeruzsálem nem a kiválasztott és szent város többé, elve­szítette értékét és szépségét. Ennek oka az Úrral való kapcsolat megromlása.

n A felsorolás azokkal folytatódik, amelyek részben kimaradtak az első fejezetből. A nép gazdasági, politikai és szellemi elitjéről, a fejedelmekről, prófétákról és papokról van szó. Vezetők és vezetettek egyaránt elzüllöttek, elfordultak attól az erkölcsi méltóságtól, amelyre Isten elhívta őket. Siralmas mindezt látni.

n Az Úr ítélettel közeledik, de a kegyelem is ott lebeg. A 2:1-3-ban a próféta a megtérés lehetőségét már meghirdette Jeruzsálem számára. A város viszont nem vette komolyan ezt a lehetőséget.

I. Az ellenszegülő város (Jeruzsálem) ítélete – 1-5. v.

¹ Jaj az ellenszegülőnek és undoknak, az erőszakos városnak! ² Nem hallgatott a szóra, nem fogadta a fenyítéket, nem bízott az Úrban, Istenéhez nem közelített! ³ Fejedelmei olyanok benne, mint az ordító oroszlánok, bírái, mint az este járó farkasok, nem hagynak reggelre a csonton. ⁴ Prófétái hivalkodók (megbízhatatlanok), hitető férfiak; papjai megfertőztetik a szent helyet (megszentségtelenítik azt, ami szent), erőszakot tesznek (követnek el) a törvényen. ⁵ Az Úr igaz ő benne, nem cselekszik hamisságot; reggelről reggelre napfényre hozza ítéletét; nem mulasztja el: de nem ismeri a szégyent a gonosz!

n A próféta jajkiáltással kezdi, miként a filiszteusok felett hirdetett ítéletet (2:5. lásd még: Ézs 1:4; 5:8. 11. 18. 20-21; Mik 2:1; Jer 48:1; 50:27). Ez jelzi, hogy Jeruzsálem sem jobb, mint Gáza, Askelon, Asdód vagy Ekron. Jeruzsálemre is ugyanaz az ítélet vár.

n A jajkiáltás után bemutatja a város portréját. Három dolgot állapít meg róla.

n A város ellenszegülő lett – Isten ellen lázad, provokáló magatartására van, amelynek hátterében ott áll a gőg, a büszkeség és az önhittség (4Móz 20:10; 5Móz 21:18; Jer 5:23; Zsolt 78:8; Zsolt 5:11).

n A város undok (foltos, fertőzött) lett – a vérrel való bemocskolódásra, elfoltosodásra, a vérontások, terrorcselekmények sorozatára utal (Ézs 59:3; JSir 4:14).

n A város erőszakos lett - elnyomó, hatalmaskodó (Jer 46:16; 50:16; 25:38; Jer 22:3; vö. Ez 18:7. 12. 16; 22:7), a kereskedelmi életben, az adásvételkor tanúsított inkorrekt ma­gatartásra is (3Móz 25:14. 17). Jeruzsálem tehát lezüllött. A prófétának mindez fáj.

n A 2. versben a bukás okaival ismerkedhetünk meg: Nem hallgatott a szóra, nem fogadta a fenyítéket, nem bízott az Úrban, Istenéhez nem közelített!

n A város erkölcsi és lelki hanyatlásának első oka az, hogy Jeruzsálem nem hallga­tott a szóra, vagyis nem engedelmeskedett neki (1Móz 3:17; 16:2; 1Sám 12:15; Zsolt 95:7). Zsid 1:1.

n A második ok az, hogy nem fogadta a fenyítéket, a fenyítés által történő erkölcsi képzést.

n A harmadik ok az, hogy nem bízott az Úrban. Ennek ikertestvére a hitetlenség.

n A negyedik ok az, hogy nem közeledett Istenéhez. EZ a kifejezés jelzi a szentélybe való belépést (4Móz 18:22), az oltárhoz való közeledést (2Móz 40:32; 3Móz 9:7; 4Móz 18:3).

n A 3-4. v. tovább részletezi: „Fejedelmei olyanok benne, mint az ordító oroszlánok, bírái, mint az este járó farkasok, nem hagynak reggelre a csonton. ⁴ Prófétái hivalkodók (megbízhatatlanok), hitető férfiak; papjai megfertőztetik a szent helyet (megszentségtelenítik azt, ami szent), erőszakot tesznek (követnek el) a törvényen.”

n A fejedelmek ordító oroszlánok – ami félelmet kelt.

n A város bírái esti farkasok – akiknek feladata az igazságszolgáltatás lenne (5Móz 17:9. 12; Mik 7:3). A metafora a bírák kapzsiságára utal (Hab 1:8). Korruptakká, megvásárolhatókká lettek. Mohóságukat és pénzéhségüket fejezi ki a következő mondat is: „reggelre semmit sem hagynak a csonton” (lásd: Mik 3:1-12)

n A város erkölcsi, jogi és konfesszionális bukásáért a próféták és a papok is felelősek (4. v.).

n A próféták hivalkodók = megbízhatatlanok, hitetők, könnyelműek (henyélők, mint Abimélek emberi – Bír 9:4).

n Papjai (1) megfertőzik, profánizálják [kilyukasztják] a szent helyet és (2) erőszakot követnek el a törvényen: hamisan tanították, elnyomták, jelentését kicsa­varták.

n 5. vers: Az Úr igaz. Nem vonult félre a várostól, nem mondott le róla, benne van, mint saját tulajdonában. Ő másképp látja a városban uralkodó állapotokat, más az erköl­csi értékrendje. Az Úr igaz ő benne, nem cselekszik hamisságot; reggelről reggelre napfényre hozza ítéletét; nem mulasztja el: de nem ismeri a szégyent a gonosz!

n Ki- és elmaradás, szünet és hiány nélkül hozza világosságra az ítéletét, az Ő jogrendjét. Ezzel a megtérés lehetőségét kínálja fel a városnak.

n Másrészt, az Úr szünet nélkül hirdeti az ő ítéletét, azt a büntetést, bírói végzést, ami a városra fog következni (Ilyen értelemben nincs szó felkí­nált megtérési lehetőségről).

n Ezt maga az Úr hirdeti, mivel a kultuszi személyzet hitelét vesztette. Az Úr veszi át a próféták és a papok szolgálatát. Sajnos, ennek sincs eredménye, mert „a gonosz (az alattomos) nem ismeri a szégyent (Jób 18:21; 27:7; 29:17; 31:3). Ez érvényes A a fejedelmekre, a bírókra, a prófétákra és a papokra, valamint a városlakókra.

II. A népek ítéletének figyelmeztető jellege – 6-7. v.

⁶ Nemzeteket irtottam ki; elpusztultak tornyaik; feldúltam falvaikat, nincs, aki átmenjen rajtok; elromboltatták városaik, egy ember sincs bennük, nincsen lakosuk! ⁷ Mondtam: Csak félj engem, vedd fel a fenyítéket (akkor nem irtatott volna ki lakhelye; mindaz, amit felőle végeztem): mégis mihelyt felvirradtak, rosszra indították minden cselekedetüket.

n Sofóniás nyíltan kimondja: Jeruzsálem jövője a város megtérésétől függ.

n Jahve kész mindent megtenni, hogy jobb belátásra bírja a város lakóit.

n Az ítélet állandó hirdetése (az igehirdetés) és a történelmi katasztrófák az Úr pe­dagógiai eszközei, a város megmentésére. De Sofóniás szomorúan vonja le a következtetést: Jeru­zsálem süket és vak mindezt hallani és látni.

n A 6. versben az Úr a történelemben véghezvitt ítéletekre hívja fel Jeruzsálem figyelmét. Nincs konkrét példa, csupán az ítéletek célja van kihangsúlyozva.

n Az Úr a történelem ura. Hatalmat gyakorol mind Izráel, mind a népek felett – anélkül, hogy tudnák ezt. Isten népeket irtott ki. A bástyák pusztává let­tek, tornyaik elpusztultak, és velük együtt a civilizáció és a kultúra is, mert a városok lakatlanná váltak. Hasonló sorsra jutottak az országutak is, rajtuk senki sem közlekedik többé.

n Mindennek okát nem ismerjük. De a célját igen! Népét akarja figyelmez­tetni és nevelni ezzel. Izraelnek le kell vonnia az ítéletek történelmi tanulságát. Ez a tanulság csak egy lehet: istenfélelem.

n A 7. vers szerint mindennek pedagógiai célkitűzéséi vannak. Ha Izráel felveszi a fenyítéket és féli Istent, okul a népek sorsán, megtér Istenéhez, akkor megmenekül a kihirdetett ítélettől – attól az ítélettől, amitől a pogány városok nem menekültek meg.

n A várt megtérés azonban elmaradt. Izráel nem vette fel a fenyítéket, nem tért meg, nem okult a népek sorsán. Sofóniás szomorúan jegyzi meg (miként az 5. vers vé­gén): korán felkeltek, tönkretették minden cselekedetüket: „mihelyt felvirradtak, rosszra indították minden cselekedetüket”.

III. A megtisztított ajkú pogányok – 8-10. v.

⁸ Azért várjatok rám, azt mondja az Úr, míg prédára kelek; mert elvégeztem, hogy egybegyűjtöm a népeket, hogy összeszedem az országokat, hogy kiöntsem rájuk búsulásomat, haragomnak egész hevét, mert gerjedezésem tüzében emésztetik meg az egész föld! ⁹ Akkor változtatom majd a népek ajkát tisztává, hogy mind segítségül hívják az Úr nevét, hogy egy akarattal szolgálják őt. ¹⁰ Kús folyóvizein túlról hozzák imádóim, szétszórt népemnek leányai ételáldozatomat nékem.

n Az Úr tehát hir­dette Jeruzsálem számára az ítéletet (1-5. v.), feltárta a város előtt a tör­ténelemben véghezvitt ítéleteit (6-7. v.), Jeruzsálem azonban nem hallotta az igét, és nem látta Isten cselekedeteit, s ezért nem tért meg.

n A megtérés a város helyreállítását, megtisztítását és megszentelését jelentette volna. De Jeruzsálem to­vábbra is ellenszegülő, undok és erőszakos város marad (3:1). A helyzet nem változott.

n Az itt elmondott prófécia egy eszkatológikus beszéd, és két lényeges kérdésre ad választ: (1) Mikor következik be Je­ruzsálem életében a megtérés és a vele járó helyreállítás? és (2) Milyen lesz Jeru­zsálem tulajdonképpeni jövője?

n Mikor? Az első kérdés az idő kérdése. Elmaradt a megtérés, elmaradt a helyreállítás. Jeruzsálemnek várnia kell az Úr napjáig.

n A második kérdés a hogyan tovább kérdése. Erre a pró­fécia nem ad közvetlen feleletet. Egyelőre Jeruzsálem nem tért meg. Ezzel megpecsételte sorsát. Az Úr nem Jeruzsálemen fogja elkezdeni a helyreállítást, az új­játeremtést és a megszentelést, hanem a pogányokon. Először a pogányok kö­zül fog magának népet gyűjteni. Jeruzsálemnek so­káig kell várnia. Sofóniás az üdvösség egyetemességének hírnökévé, a pogányok evangélistájává válik.

n A 8. versben az Úr újból megszólítja a megtérni nem akaró Jeruzsálemet: „Azért várjatok rám, azt mondja az Úr, míg prédára kelek”...

n A várásra való felszólítás logikailag nehezen érthető. A zsoltárokban a várakozók a kegyesek, akik hittel és reménységgel várják az Úr érkezését (Zsolt 33:20; 106:13; Ézs 64:3; Hab 2:3). Van, aki úgy érti, hogy Sofóniás a kegyeseket szólítja meg, akiket a 2:3- ban a föld alázatosainak nevez. Ők azok, akik Jeruzsálem helyreállításáért imádkoz­nak és munkálkodnak. A várakozás türe­lemre és kitartásra szólít. Ami a jelenben nem következett be, bekövetkezik a jövőben, de másképp, mint ahogyan azt Jeruzsálem elképzeli.

n Az Úr napján Jahve zsákmányra kel fel. Ebben a bejelentésben két dolog hangsú­lyos: az, hogy Jahve felkel, és másodszor maga a zsákmány mint a felkelés célja. Nem fogja tétlenül és közöm­bösen szemléli mindazt, ami az országban történik.

n A 9. vers ígérete csodálatos a pogányokra nézve: „Akkor változtatom majd a népek ajkát tisztává, hogy mind segítségül hívják az Úr nevét, hogy egy akarattal szolgálják őt.” Jeruzsálem az eszkatológikus időben („azon a napon”, „akkor”, mint általános időhatározó, lásd 8. v.) nemcsak a pogányok elítéltetését fogja végignézni, hanem azt is, ami számára már a jelenben is a legfelháborítóbb és a legmegalázóbb: az Úr akkor, azon a napon tisztává változtatja a pogányok ajkát, hogy egy akarattal szol­gálják őt. Ez hozzá tartozik Jeruzsálem ítéletéhez.

n A megtérés előtt a pogányok ajka tisztátalan volt. Ézsaiás próféta is tisztátalan ajkúnak nevezi magát elhívatása előtt (Ézs 6:5). A bálványimádás megfertőz. Ez az állapot azonban a megtérés által megszűnik.

n A megtérés második következménye és egyben célja, hogy a jeruzsálemi kultusz tagjaivá lett pogányok az Urat szolgálják. Az imádkozó élet szolgáló élet. A pogányok élete is ilyen lesz.

n A 10. vers szerint a pogányok Jeruzsálem­be zarándokolnak és ételáldozatot hoznak az Úrnak (Ézs 18:7). Vajon kikre utal a „szétszórt népemnek leányai” kifejezés? A pogányokra, mint az Úr szétszórtságban élő népére? A megtért pogányok, szétszórtan, szinte diaszpórákban élnek.

n Róm 11,25 szerint az üdvösség a pogányoké is. De a kegyelmi idő végén Isten a zsidóknak is újból felkínálja ezt az ajándékot, mivel a megkeményedés Izraelre nézve csak részben fog megtörténni, ameddig a pogányok teljessége bemegy. Utána az egész Izráel megtartatik (Róm 11:25-26).

n A szétszórtak pedig a 2:3-ban említett alázatosak. Ők fogják al­kotni a 3:13-ban említett maradék egy részét is. A világba szétszórt alázatosak az Úr szétszórtjai. A Jel 7-ben ők az elpecsételtek (144 ezer), akik az utolsó időben missziót vé­geznek a pogányok között. Az ő igehirdetésükre megtérő pogányokat János apostol megszámlálhatatlan sokaságnak látja (Jel 7:9).

IV. A megtisztított Jeruzsálem – 11-13. v.

¹¹ Azon a napon nem szégyenülsz meg egyetlen cselekedetért sem, amelyekkel vétkeztél ellenem; mert akkor eltávolítom körödből azokat, akik kérkedve örvendeznek benned, és nem kevélykedsz többé az én szent hegyemen. ¹² És marasztok közötted nyomorult és szegény népet, akik bíznak az Úr nevében. ¹³ Izráel maradéka nem cselekszik hamisságot, nem szól hazugságot, és nem találtatik szájában álnokságnak nyelve, hanem legelésznek és lenyugszanak és nem lesz, aki felrettentse őket.

n A kegyelem kiáradásának következménye az, hogy az ítéletben Jeruzsálem meg­tisztított város lesz. a 11. vers szerint „azon a napon”.

n A kegyelem kiáradásának van előzménye és van következménye. Az előzmény az ítélet. Az ítélet következménye: a város nem pusztul el egészen, lesznek olyanok, akik túlélik az ítéletet, lesz bizonyos létszámot kitevő lakosság, amelyik megmarad. Ez lesz a maradék (lásd 13. vers).

n Az események­nek viszont van morális következményük is: Jeruzsálem nem fog többé szégyenkezni azok miatt a cselekedetek miatt, amelyekkel hűtlenkedett, és nem fog többé kevély­kedni a Sionon.

n Az Úr elűzi a városból a kevélyeket (12. v.), de hagy benne szegény és gyenge/szelíd/alázatos/kegyes népet.

n Az Úr pásztorállama a békesség birodalma. Az új világkorszak Jahve pásztorságának korszaka.