PÉLDÁZATOK - A két testvér példázata - Mt 21:23-28-32
n Korábban
az Úr Jézus bevonulásáról olvashatunk Mt 21-ben (1-11), és a templom
megtisztításáról (12-13). Ezzel felerősödött az Úr Jézus és a farizeusok,
főfapok (Kajafás – 26:3), Szanhedrin közötti viszony.
n A
Templom megtisztításánál az ő tekintélyüket sértette meg, amikor felforogatta a
pénzváltók asztalát. A pénzváltás az elöljáróság jóváhagyásával történt.
v A
pénzváltás és állatvásár bizonyára ártatlan dolgoként indult: a Tövény előírta,
hogy a templomi ajándék hibátlan kell legyen (2Móz 12:5. 21:9). Messziről hozva
egy állatot azzal a vezszéllyel járt, hogy az úton megsérül, és alkalmatlanná
válik az áldozatra. A mesziről jött vendégek pénzt is kellett átváltsanak, hogy
adakozhassanak. Ezek tehát valódi szükségek voltak.
n De
a Temlom így nem a prófétálás helyévé vált, hanem a profitálás helyévé!
v Az
Úr Jézus nem kezdett vitatkozni a
pénzváltókkal, és engedélyt sem kért
a cselekvéshez: 12-13. v. – „12
És beméne Jézus az Isten templomába, és kiûzé mindazokat, a kik árulnak és
vásárolnak vala a templomban; és a pénzváltók asztalait és a galambárusok
székeit felforgatá. 13 És monda nékik: Meg van írva: Az én házam
imádság házának mondatik. Ti pedig azt latroknak barlangjává tettétek.”
I. A tekintély kérdése
n Ezt
követően kérdésték tőle a főpapok, hogy „Micsoda
hatalommal cselekszed ezeket? és ki adta néked ezt a hatalmat?” Ez a kérdés
arra vonatkozott, hogy beleavatkozott a Templom működésébe, Dávid Fiaként
üdvözölték, és tanított. A tanítás, a rabinikus irodalomban, a semikkah által,
kézrátétellel adatott. Vagyis, ha valakit felavattak rabbinak.
n Ezzel
jelezték, hogy ők nem ismerik el Jézust Rabbinak. Ők megölni akarták Jézust (26:3.
27:1. 3. 12. 20.)
n A
tekintély kérdése fontos helyet foglal el Máté evangéliumában:
v úgy
tanított, mint akinek hatalma van – 7:29
v A
római százados elismerte, hogy Jézusnak hatalma van – 8:8
v Gutatütöttet
gyógyított – 9:8
v a
tanítványoknak is hatalmat adott a tisztátalan lelkek felett – 10:1
v hatalmat
adott a tanítványoknak (a gyülekezenek), hogy megkössenek és megoldjanak – 16:19.
18:18.
v Neki
adatott minden hatalom mennyen és földön – 28:18.
n Talán
azt gondolták, hogy az Úr Jézus királyságot
követel magának – mert tudták, hogy egy ilyen követeléssel Róma hamar elbánik…
n Talán
azt gondolták, hogy Jézus messiási
követeléssel áll majd elő, és megvádolhatják istenkáromlással.
n Az
Úr Jézus a kérdésre kérdéssel válaszol: honnan való volt a János keresztsége?
Mennyből, vagy emberektől? (A kérdésre kérdéssel válaszolni egy ismert
rabbinikus gyakorlat.)
v Ezzel
lényegében azt mondta, hogy az ő tekintélye ugyanonnan való, ahonnan a János keresztsége.
n „Nem
tudjuk.” - Mivel nem válaszoltak neki őszintén, Jézus sem válaszolt nekik. A
tudatlanságuk megvallásával csorba esett a tekintélyükön.
v Ezt
követően az Úr Jézus 3-4 példázatot mondott: a két fiú példázatát (21:28-32), a
szőlőmunkások példázatát (21:33-43) és a királyi menyegző példázatát
(22:1-10-14 - a menyegzői ruhával).
II. A kikerülhetetlen kérdés
n Mit
gondoltok?
v Az
főpapok kitértek a Keresztelő János keresztségéről szóló kérdés elől, de nem
térhetnek ki ez elől a példázat elől!
n A
két fiú példázata csak Máténál található. Az Isten hívására kétféle választ
lehet adni: Igen vagy Nem.
v Mindkét
fiú vétkes abban, hogy nem tiszteli apját (2Móz 20:12). De melyik a vétkesebb?
n A
vámszedők és paráznák – az első fiú. A főpapok – a második fiú.
v Keresztelő
János megtérésre hívta az embereket. A vámszedők és paráznák megtértek és
bemerítkeztek.
n A
főpapok viszont nem ismerték el, hogy ők bűnösök, és meg kellene térniük.
Elutasították János felhívását. Ők azt mondták: „Én elmegyek, Uram”, de nem
mentek el. „Nem mindenki, azki azt mondja, Uram, Uram, megyen be az Isten
országába, hanem, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.”
III. A nekünk szegzett kérdés
n A
gyülekezeti élet is lealacsonyodhat arra a szintre, hogy csak a kegyesség
látszatának fenntartásában merül ki. Fenntartani az intézményt.
v Aratás
helyett – aratási technikák tanítása, eszközökről, módszerekről való
vitatkozás…
n Később,
az első fiú a pogányokat jelenti, a második fiú pedig Izráel népét.
v Még
később, az első fiú egy megtérő alkoholistát jelenthet, az Isten kereső és
imádó közösséget, az evangélizáló hívőt, a megtérésre hívó igehirdetőt, az
adakozókat, az önmegtartóztatókat, azokat, aki engedelmeskednek Krisztusnak.
n A
második, jelenti a bennszülött tagokat, akik testileg itt vannak, de a lelkük
nincs, akik jóllehet fogadalmat, ígéretet tettek, de elutasítják, hogy
engedelmeskedjenek Krisztusnak. Az az igehirdető, aki embereknek igyekszik
tetezeni, nem az Istennek. Akik gyümölcsözőnek mutatják magukat, de nem azok.
n „A vámszedők és a parázna nők megelőznek
titeket az Isten országában.”
v A
„vámszedők és paráznák” kódolt szavak, akik a bűnösöket jelölik.
n „ti pedig, akik ezt láttátok, azután sem
tértetek meg, hogy hittetek volna néki”
v Egyik
fiú sem okozott teljes örömet az apjának. De aki végül elment a szőlőbe, az
sokkal inkább jobb volt a másoknál.
n Engedelmesnek
kell lenni szóban és tettben.