PÉLDÁZATOK - A két testvér példázata - Mt 21:23-28-32

A két testvér példázata

Mt 21:23-28-32

n Korábban az Úr Jézus bevonulásáról olvashatunk Mt 21-ben (1-11), és a templom megtisztításáról (12-13). Ezzel felerősödött az Úr Jézus és a farizeusok, főfapok (Kajafás – 26:3), Szanhedrin közötti viszony.

n A Templom megtisztításánál az ő tekintélyüket sértette meg, amikor felforogatta a pénzváltók asztalát. A pénzváltás az elöljáróság jóváhagyásával történt.

v  A pénzváltás és állatvásár bizonyára ártatlan dolgoként indult: a Tövény előírta, hogy a templomi ajándék hibátlan kell legyen (2Móz 12:5. 21:9). Messziről hozva egy állatot azzal a vezszéllyel járt, hogy az úton megsérül, és alkalmatlanná válik az áldozatra. A mesziről jött vendégek pénzt is kellett átváltsanak, hogy adakozhassanak. Ezek tehát valódi szükségek voltak.

n De a Temlom így nem a prófétálás helyévé vált, hanem a profitálás helyévé!

v  Az Úr Jézus nem kezdett vitatkozni a pénzváltókkal, és engedélyt sem kért a cselekvéshez: 12-13. v. – „¹² És beméne Jézus az Isten templomába, és kiûzé mindazokat, a kik árulnak és vásárolnak vala a templomban; és a pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit felforgatá. ¹³ És monda nékik: Meg van írva: Az én házam imádság házának mondatik. Ti pedig azt latroknak barlangjává tettétek.”

I. A tekintély kérdése

n Ezt követően kérdésték tőle a főpapok, hogy „Micsoda hatalommal cselekszed ezeket? és ki adta néked ezt a hatalmat?” Ez a kérdés arra vonatkozott, hogy beleavatkozott a Templom működésébe, Dávid Fiaként üdvözölték, és tanított. A tanítás, a rabinikus irodalomban, a semikkah által, kézrátétellel adatott. Vagyis, ha valakit felavattak rabbinak.

n Ezzel jelezték, hogy ők nem ismerik el Jézust Rabbinak. Ők megölni akarták Jézust (26:3. 27:1. 3. 12. 20.)

n A tekintély kérdése fontos helyet foglal el Máté evangéliumában:

v  úgy tanított, mint akinek hatalma van – 7:29

v  A római százados elismerte, hogy Jézusnak hatalma van – 8:8

v  Gutatütöttet gyógyított – 9:8

v  a tanítványoknak is hatalmat adott a tisztátalan lelkek felett – 10:1

v  hatalmat adott a tanítványoknak (a gyülekezenek), hogy megkössenek és megoldjanak – 16:19. 18:18.

v  Neki adatott minden hatalom mennyen és földön – 28:18.

n Talán azt gondolták, hogy az Úr Jézus királyságot követel magának – mert tudták, hogy egy ilyen követeléssel Róma hamar elbánik…

n Talán azt gondolták, hogy Jézus messiási követeléssel áll majd elő, és megvádolhatják istenkáromlással.

n Az Úr Jézus a kérdésre kérdéssel válaszol: honnan való volt a János keresztsége? Mennyből, vagy emberektől? (A kérdésre kérdéssel válaszolni egy ismert rabbinikus gyakorlat.)

v  Ezzel lényegében azt mondta, hogy az ő tekintélye ugyanonnan való, ahonnan a János keresztsége.

n „Nem tudjuk.” - Mivel nem válaszoltak neki őszintén, Jézus sem válaszolt nekik. A tudatlanságuk megvallásával csorba esett a tekintélyükön.

v  Ezt követően az Úr Jézus 3-4 példázatot mondott: a két fiú példázatát (21:28-32), a szőlőmunkások példázatát (21:33-43) és a királyi menyegző példázatát (22:1-10-14 - a menyegzői ruhával).

II. A kikerülhetetlen kérdés

n Mit gondoltok?

v  Az főpapok kitértek a Keresztelő János keresztségéről szóló kérdés elől, de nem térhetnek ki ez elől a példázat elől!

n A két fiú példázata csak Máténál található. Az Isten hívására kétféle választ lehet adni: Igen vagy Nem.

v  Mindkét fiú vétkes abban, hogy nem tiszteli apját (2Móz 20:12). De melyik a vétkesebb?

n A vámszedők és paráznák – az első fiú. A főpapok – a második fiú.

v  Keresztelő János megtérésre hívta az embereket. A vámszedők és paráznák megtértek és bemerítkeztek.

n A főpapok viszont nem ismerték el, hogy ők bűnösök, és meg kellene térniük. Elutasították János felhívását. Ők azt mondták: „Én elmegyek, Uram”, de nem mentek el. „Nem mindenki, azki azt mondja, Uram, Uram, megyen be az Isten országába, hanem, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.”

III. A nekünk szegzett kérdés

n A gyülekezeti élet is lealacsonyodhat arra a szintre, hogy csak a kegyesség látszatának fenntartásában merül ki. Fenntartani az intézményt.

v  Aratás helyett – aratási technikák tanítása, eszközökről, módszerekről való vitatkozás…

n Később, az első fiú a pogányokat jelenti, a második fiú pedig Izráel népét.

v  Még később, az első fiú egy megtérő alkoholistát jelenthet, az Isten kereső és imádó közösséget, az evangélizáló hívőt, a megtérésre hívó igehirdetőt, az adakozókat, az önmegtartóztatókat, azokat, aki engedelmeskednek Krisztusnak.

n A második, jelenti a bennszülött tagokat, akik testileg itt vannak, de a lelkük nincs, akik jóllehet fogadalmat, ígéretet tettek, de elutasítják, hogy engedelmeskedjenek Krisztusnak. Az az igehirdető, aki embereknek igyekszik tetezeni, nem az Istennek. Akik gyümölcsözőnek mutatják magukat, de nem azok.

n  „A vámszedők és a parázna nők megelőznek titeket az Isten országában.”

v  A „vámszedők és paráznák” kódolt szavak, akik a bűnösöket jelölik.

n  „ti pedig, akik ezt láttátok, azután sem tértetek meg, hogy hittetek volna néki”

v  Egyik fiú sem okozott teljes örömet az apjának. De aki végül elment a szőlőbe, az sokkal inkább jobb volt a másoknál.

n Engedelmesnek kell lenni szóban és tettben.