Salamon kérése - 1Kir 3:1-15

Salamon kérése

1Kir 3:1-15

 ¹ Sógorságot szerzett azután Salamon a Fáraóval, az egyiptomi királlyal; és elvette a Fáraó leányát, és hozta Dávidnak városába, míg elvégezte az ő házának és az Úr házának építését és Jeruzsálemnek kőfalát köröskörül.

 ² De a nép áldozott a magas helyeken; mert nem építtetett ház az Úr nevének mind ez ideig.

 ³ Szerette pedig Salamon az Urat, járván Dávidnak az ő atyjának parancsolatiban, kivéve, hogy a magas helyeken áldozott, és ott tömjénezett.

 ⁴ És mikor Gibeonba ment a király, hogy ott áldozzék, mert ott volt a nagy magaslat, és Salamon azon az oltáron áldozott égőáldozatul ezer barmot:

 ⁵ Megjelent Gibeonban az Úr Salamonnak azon éjjel álmában, és monda az Isten: Kérj, amit akarsz, hogy adjak néked.

 ⁶ És monda Salamon: Te a te szolgáddal, az én atyámmal, Dáviddal nagy irgalmasságot cselekedtél, amiképpen ő is járt előtted híven, igazán és hozzád egyenes szívvel, és megtartottad néki ezt a nagy irgalmasságot, hogy néki fiat adtál, aki az ő királyi székében ül, amint e mai napon megtetszik.

 ⁷ És most, ó, én Uram Istenem, te tetted a te szolgádat királlyá, Dávid az én atyám helyett. Én pedig kicsiny gyermek vagyok, nem tudok kimenni és bejönni.

 ⁸ És a te szolgád a te néped között van, amelyet te magadnak választottál, nagy nép ez, amely meg nem számláltathatik, meg sem írattathatik a sokaság miatt.

 ⁹ Adj azért a te szolgádnak értelmes szívet, hogy tudja ítélni a te népedet, és tudjon választást tenni a jó és a gonosz között; mert kicsoda kormányozhatja ezt a te nagy népedet?

 ¹⁰ És tetszett e beszéd az Úrnak, hogy Salamon ilyen dolgot kért.

 ¹¹ Monda azért az Isten néki: Mivelhogy ezt kérted tőlem, és nem kértél magadnak hosszú életet, sem nem kértél gazdagságot, sem pedig nem kérted a te ellenségidnek lelkét; hanem bölcsességet kértél az ítélettételre:

 ¹² Íme, a te beszéded szerint cselekszem; íme, adok néked bölcs és értelmes szívet, úgy hogy hozzád hasonló nem volt te előtted, és utánad sem támad olyan, mint te.

 ¹³ Sőt még a mit nem kértél, azt is megadom néked, gazdagságot és dicsőséget: úgy hogy a királyok között nem lesz hozzád hasonló senki minden te idődben.

 ¹⁴ És ha az én útjaimon jársz, megőrizvén az én végzéseimet és parancsolatimat, amiképpen járt a te atyád Dávid: meghosszabbítom életed idejét.

 ¹⁵ És mikor felserkent Salamon, íme, álom volt. És ment Jeruzsálembe, és állott az Úr szövetségének ládája elé, és áldozott egészen égőáldozatokat, és készített hálaáldozatokat, és szerzett nagy lakomát minden szolgáinak.

Salamon király uralma megerősödött Dávid után, miután apja értésére adta, hogy az ország úgy lesz erős a kezében, ha az Úr igéjét komolyan veszi, és ha az ország ellenségeit félreállítja az útból. Ezzel egy időben viszont beteljesedett az is, amit az Úr Dávidnak mondott, hogy bűnéért meg fog lakolni. Négyszeresen fizetett Uriás megöletéséért: először meghalt a gyermek, aki Betsabétól született, azután meghalt az ő elsőszülött fia, Amnon, akit megölt Absolon, utána a tiltás ellenére Joáb mégis megölte Absolont, és végül kivégezték Adóniát is, mert az ország biztonságát veszélyeztette.

Most már megerősödött az ország Salamon kezében. Ez emlékeztet arra, hogy Isten hűséges és igaz Isten, de ugyanakkor az ítélet Istene is, Aki nem hagyja a bűnt büntetlenül.

Salamon lett tehát a király, és a népnek hamarosan meg kellett látnia, hogy Salamon nem Dávid. Dávid egy katona volt, aki mindig az Úrban bízott, Istenbe vetette bizodalmát, és félte az Urat. Salamon egy tudós ember volt, egy politikus, aki alkalom adtán szövetségekben, és teljesítményekben bízott. Dávid zsoltárokat írt, Salamon példabeszédeket írt. Írt énekeket is, háromezret, de a háromezerből, nem maradt fent csak a 72. és 127. zsoltár, valamint az Énekek Éneke. Dávid pásztorember volt, és az egyszerű életet kedvelte, Salamon a luxust választotta. Mikor Dávid meghalt, a nép siratta és gyászolta, mikor Salamon meghalt, a nép azt kérte fiától Roboámtól, hogy könnyítse meg az igát, mert nem bírják viselni…

Az Úr Jézus Salamon dicsőségét, gazdagságát és bölcsességét említi: a mezők lilioma sokkal szebben öltözik, mint Salamon extravagáns, luxus világában, teljes dicsősségében. Pedig biztosan nem rongyokba öltözött, hanem bíborba és patyolatba. István vértanú megemlíti, hogy Salamon építette a templomot – ez az ő nevéhez fűződik.

Salamont a bölcsesség és gazdagság példájaként állítja elénk Isten igéje, de nem követendő példa ez. Amikor a többi királynak követendő mércét állít az Úr, akkor nem Salamont, hanem Dávidot említi az Ige. Ő az, aki követte az Úr utasításait teljes szíve szerint. Miért? Először azért, mert Salamon sógorságot szerzett a Fáraóval. Megkérdezhetjük, hogy vajon miért tette ezt, volt erre szükség? Hogy azt lehessen mondani, hogy Izráel most már méltó helyet foglal el a nemzetek sorában? Íme, ott van már a nagyhatalmak társaságában? Dicsőséget jelentene az, hogy a fáraó feleségül adja leányát Izráel királyához? Nem. Inkább azt kell látni ebben, hogy Salamon egyre hűtlenebb lett az Úrhoz, ahogy erről később olvashatunk.

Nemcsak a fáraó leánya lett felesége, hiszen elsőszülött fia, Roboám, nem ettől a feleségétől származik, hanem egy ammóni nőtől! Pedig Isten igéje tiltotta az ő népét attól, hogy összeházasodjanak a föld népével. 5Móz 7:1-4 így szól: „¹ Mikor bevisz téged az Úr, a te Istened a földre, amelyre te bemenendő vagy, hogy bírjad azt; és sok népet kiűz te előled: a Khitteust, a Girgazeust, az Emoreust, a Kananeust, a Perizeust, a Khivveust, és a Jebuzeust: hétféle népet, náladnál nagyobbakat és erősebbeket; ² És adja őket az Úr, a te Istened a te hatalmadba, és megvered őket: mindenestől veszítsd ki őket; ne köss velök szövetséget, és ne könyörülj rajtok. ³ Sógorságot se szerezz ő velük, a leányodat se adjad az ő fiuknak, és az ő leányukat se vegyed a te fiadnak; ⁴ Mert elpártoltatja a te fiadat én tőlem, és idegen isteneknek szolgálnak; és felgerjed az Úrnak haragja reátok, és hamar kipusztít titeket.” Az Úr előre látta ennek veszélyét és előre figyelmeztette az Ő népét. Sajnos, Salamon ezt nem szívlelte meg.

Ám a 3. igevers mégis Salamon hűségéről beszél: legalábbis ebben az időben. „Szerette pedig Salamon az Urat, járván Dávidnak az ő atyjának parancsolatiban, kivéve, hogy a magas helyeken áldozott, és ott tömjénezett”, mivel akkor még nem volt templom, ahol áldozhatott volna. Salamon is Gibeonban mutatta be az ő áldozatát, amikor megjelent neki az Úr, álomban.

Ebben az álomban az Úr megszólította: „Kérj, amit akarsz, hogy adjak néked.” (5. v.) Foglalkozzunk most azzal a válasszal, amit Salamon erre a felszólításra válaszolt. Ez példát ad nekünk az imádkozásra, hogy mik legyenek az elsődlegesek a mi kéréseinkben. Mi mit válaszoltunk volna egy ilyen kérdésre? Mit kértünk volna? Sok pénzt? Sikert? Házat? Gépkocsit? Figyeljük meg Salamon kérésének motivációját, alapját és tárgyát (tartalmát).

I. Kérésének motivációja: Isten nagylelkűsége – 5. 13-14. v.

Salamon kérésének motivációját, mozgatórugóját láthatjuk először, ami Isten nagylelkűségében mutatkozik meg. Megjelent neki az Úr és azt mondta: „kérj, amit akarsz, hogy adjak néked”. Micsoda ajánlat! Jakab apostol azt mondja, hogy nincs néktek, mert nem kéritek. (Jak 4:2-3) Kérned kell!

De hát kérhetek, amit akarok? Igen. A 13. és 14. vers szerint Isten nagylelkűsége odáig terjed, hogy azt is megadja, amit nem kért Salamon.

Nem egy olyan személy elé járulunk imádságban, akitől nehéz kérni, mert nehezen adja. Mert lehet olyan szomszédod, akihez restellsz odamenni, hogy elkérd a targoncát, mert ugye, a múltkor is, amikor elkérted, olyan nehezen adta oda, és mindig zsémbesen fogad, amikor visszaviszed. De ha van egy olyan szomszédod, akitől ha elkéred a targoncát, szívesen odaadja, sőt, azt mondja, hogy várj, mert még egy zsák hagymát is ráteszek, ne vigyed üresen, ahhoz máskor is szívesen mész majd kérni. „Kérj, amit akarsz!”

Az Isten nagylelkűsége a kérésünk motivációja. Istenhez bátran mehetünk kérni. Ő nekünk is azt mondja: „Kérj, amit akarsz, hogy adjak néked.”

Ez az alapelv nemcsak itt található, ószövetségben. Az Úr Jézus is mondja: „Kérjetek, és adatik néktek, keressetek és találtok, zörgessetek és megnyittatik néktek.” (Mt 7:7) Jakab apostolnál is arra bíztat az ige, hogy ha valakinek nincsen bölcsessége, kérje az Istentől, aki készségesen és szemrehányás nélkül adja (Jak 1:5). Isten nem zsémbesen, nem nehezen, nem fogcsikorgatva ad, hanem készségesen és szemrehányás nélkül. Úgyhogy, bátran kérhetsz tőle, amit akarsz, és Ő kész adni még ráadást is. Amit nem kértél, azt is megadja néked, mint Salamonnak. Azért, mert Isten ilyen nagylelkű.

Ezeket hallva és látva, tegyük fel a kérdést, hogy mi az, amit most kérhetnénk az Úrtól? Mi lehet a legnagyobb kérésed, amit elmondhatnál Istennek? Olyat kérj, ami összhangban van az Ő akaratával, amit Jézus nevében elmondhatsz: mintha Jézus kérné az Atyát. Kérheted, hogy megállhass a keskeny úton az Úr követésében, állhatatosan, mindhalálig. Kérheted, hogy élő hited és élő reménységed legyen halálod óráján is. Kérheted szeretteidnek megtérését, üdvösségét. Kérhetsz-e annál nagyobbat, hogy gyermekeid ott legyenek veled együtt a mennyben? Kérheted rokonaid, szomszédjaid, munkatársaid megtérését? Kérj, amit akarsz, mondja az ige, hogy adjak néked!

II. Kérésének alapja: Isten hűsége – 6-8. v.

A 6-8. versekben találjuk az ő kérésének alapját, ez pedig nem más, mint Isten hűsége.

Figyeljük meg, hogyan kezdi Salamon ezt az imádságot! Nem a kérésével kezdi, hanem a múltban kapott áldásokkal, Istennek hűségével. „Te a te szolgáddal, az én atyámmal, Dáviddal nagy irgalmasságot cselekedtél, megtartottad néki ezt a nagy irgalmasságot, hogy néki fiat adtál, aki az ő királyi székében ül, te tetted a te szolgádat királlyá...” „Én kicsiny gyermek vagyok, és ...nagy nép ez, amely meg nem számláltathatik, meg sem írattathatik a sokaság miatt.”

Ezek a szavak abból az ígéretből visszhangoznak, amelyet Isten Ábrahámnak adott: „Megáldván megáldalak tégedet, és bőségesen megsokasítom a te magodat, mint az ég csillagait, és mint a fövényt, mely a tenger partján van, és a te magod örökség szerint fogja bírni az ő ellenségeinek kapuját. És megáldatnak a te magodban a földnek minden nemzetségei, mivelhogy engedtél az én beszédemnek.” (1Móz 22:17-18), és abból az ígéretből, amelyet Isten Dávidnak adott: „Feltámasztom utánad a te magodat…: az fog házat építeni az én nevemnek, és megerősítem az ő királyságának trónját mindörökké.” (2Sám 7:12-13)

Salamon tehát mindenekelőtt azt mondja: Uram, te hűséges Isten vagy! Valóra váltottad az ígéretedet! Ezzel kezdi az imádságot, és ez lesz kérésének alapja.

Ebből megtanulhatjuk, hogy az imádságot nekünk is magasztalással, Istennel kell kezdenünk. Ne a mi dolgainkat soroljuk hamar, hanem előbb mondjuk el, hogy „Szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a te akaratod”! Ne úgy járuljunk Isten elé, mint ahogyan a bevásárló listával megyünk a szupermarketbe! Oda vihetünk bevásárló listát, de Isten előtt az imádságot nem magunkkal kell kezdenünk, hanem Istennel. Mivel Isten ma is hűséges és irgalmas, tegnap, ma és mindörökké ugyanaz, bátran sorolhatjuk azt, amit irgalmából velünk cselekedett!

Közben felemlegethetjük még azokat az ígéreteket, amelyek még nem teljesültek be, mint például az Úr visszajövetele. Ő megígérte, hogy visszajön. „Amiképpen láttátok Őt elmenni, ugyanúgy fog visszajönni.” (ApCsel 1:11) „Íme, eljön a felhőkön és minden szem meglátja Őt, még akik általszegezték is.” (Jel 1:7) „Amiképpen a villámlás napkeletről támad és ellátszik egész napnyugatig, úgy lesz az ember Fiának eljövetele is.” (Mt 24:27) „Nagy hirtelen, egy szempillantásban, az utolsó trombitaszóra; (mert trombita fog szólni, és) a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, és mi elváltozunk.” (1Kor 15:52) Milyen rövid idő egy szempillantás! De ennyi elég, hogy az Úr visszajöjjön, és a halottak feltámadjanak! A jelek már mutatják, és ezek a jelek fel is erősödhetnek – de már most számíthatunk arra, hogy az Ő ígéretei valóra válnak, visszajövetelére nézve is.

Ha valóra váltotta az Ő ígéreteit Ábrahámnak és Dávidnak, valóra fogja váltani az Ő ígéreteit, amit gyülekezetnek adott. Az is be fog teljesedni: Jézus visszajön. Mikor imádkozunk tehát, gondoljunk arra, hogy imádságunk alapja, az Isten hűségének kell lennie, az, hogy Isten hű marad az ő szavához, lényéhez és igéjéhez. Így kezdjük az imádságot mindig dicsőítéssel!

III. Kérésének tárgya: Isten népe – 9-12. v.

Végül láthatjuk Salamon kérésének tárgyát, tartalmát is.

Mit kért Salamon? Bölcsességet kért. De miért kérte ezt az Úrtól? Azért, hogy sziporkázó elméjével elkápráztathassa a körülötte lévőket? Nem! Azt mondja: „hogy tudjam ítélni a te népedet”. Más szóval: Uram, a Te néped nagy, megszámlálhatatlan, én meg gyermek vagyok, fiatal, tapasztalatlan. A felelősségem nagy. A megbízatásom meghaladja képességeimet! Adj nekem bölcsességet, hogy népedet vezetni tudjam!

Ez a kérdés elárulja, hogy mi van Salamon szívének központjában: Isten népe. Ezért Isten népe lesz imádságának fő tárgya. Mindenkinek elárulja az imádsága, hogy kicsoda: az imákból meg lehet állapítani, hogy ki hogy áll lelkileg, mit tart fontosnak, kicsoda számára Isten. Mondj egy imádságot, és megmondom, hogy ki vagy! Salamont is elárulja a kérése, és azt találjuk, hogy leghőbb vágya Isten népét Isten szerint vezetni!

A mi imádságunk központjában is Isten népének kell ott lennie. Gondolnunk kell arra, hogy mi lesz Isten népével, a gyülekezettel, mi lesz Isten országával ezen a földön! Imádkoznunk kell az evangélium terjedéséért, győzelméért, az Úrnak való szolgálatunkért, küldetésünk teljesítéséért.

„Adj nekem értelmes szívet”, mondja Salamon. A szív az értelem központját jelentette a héber nyelvben. Mi ma a fejet/elmét tekintjük az értelem központjának, a szívet pedig az érzelem központjának. De a zsidóknál nem így volt. Náluk a szív volt az értelem központja. Azért kéri Salamon az értelmes szívet, hogy tudjon választást tenni a jó és a gonosz között, mert ez elengedhetetlenül szükséges a helyes kormányzáshoz. Ilyen kéréssel mi is jöhetünk az Úrhoz, ha képességünket az Úr szolgálatára kívánjuk felhasználni, nem pedig önkényesen és önző módon.

Befejezésül hadd említsem még a 10. verset: „tetszék e beszéd az Úrnak, hogy Salamon ilyen dolgot kért”. Más szóval Isten azt mondta erre az imádságra, hogy Ámen! Bárcsak áment mondhatna a mi imáinkra is, és áment mondanánk mi is, mindig, hangosan!

Istennek nem tetszik bármilyen imádság, és nem is hallgat meg bármilyen imádságot, csak azt, amely az Ő akaratával közhangban van. Bárcsak Isten mindig Ámen-t mondhatna Isten a mi imádságainkra, és örülne a menny, amikor mi is áment mondunk!