A tücsök és a hangya - tanmese, magyarázattal
La Fontaine tanmeséjének magyarországosított és székelyföldiesített változata terjeng a világhálón. A kézzelfogható "tanulság" mellé azonban van egy-két további tudnivaló, amit hívő embereknek jó lesz figyelembe venni. Lássuk előbb a tanmesét:
Tanmese: A tücsök és a hangya
Egy nagy rét kellős közepén éldegélt a tücsök és szomszédja, a hangya. A hangya szorgalmasan dolgozott, hisz tudta jól, hogy munkájának gyümölcsét élvezheti majd szabadidejében. A tücsök? Ő ugyan nem! Táncolt, dalolt, mulatozott. Aztán, egyszer csak beköszöntött az ínséges idő. A hangyának megvolt mindene, hiszen megteremtette létbiztonságát. A tücsök, hogy ne kopjon fel kicsiny álla, a hangyák vezetőihez fordult segítségért.
Ők szemügyre is vették a tücsök nyomorát, és úgy döntöttek, hátrányos helyzetűnek nyilvánítják tücsök komát. Tücsök koma megörült, örömében be is rúgott a kocsmában a kapott segítség egy részéből, majd a többit a játékgépbe dobálta. Gyermekei otthon várták az élelmet, meleg ruhát, egyikük éhen is halt.
Tücsök koma ismét a hangyákhoz ment, ismét kapott segítséget. Nem ám szépen megköszönte, toppantott egy nagyot. Kikérte magának az alamizsnát. Hiszen ő is teljes jogú tagja a rét közösségének, ezért neki több jár! És mivel hátrányos helyzetű, gyermekei sem lehetnek másak: - „Tessék szépen kiszámolni, mennyi is jár nekem, és gyermekeimnek!” - rendelkezett.
A hangyák sóhajtottak egy nagyot. Igyekeztek intelligensen kezelni a helyzetet, így hát megadták a tücsöknek, amit kért. Tücsök koma úton hazafelé ismét jól berúgott, majd másnap reggel magához térvén elgondolkodott, hogyan tehetne szert még több segítségre: - „Hohó! Saját magamat nem sokszorozhatom meg... no de gyermekeimet...!” - rikkantotta.
Így hát féktelen és felelőtlen szaporodásba kezdett, hiszen gyermekeinek sanyarú sorsa jó érvnek bizonyult, valahányszor visszament a hangyákhoz. A hangyák megadóan bólintottak, ismét segítettek, ám néhányan közülük elégedetlenkedtek a kialakult helyzettel:
- „Miért adunk a tücsöknek? Miért nem teremti elő magának, ha szüksége van rá?”
Erre a tücsök agresszívan visszavágott:
- „Mit mondtál? Tücsöknek neveztél??? Az én nevem ízeltlábú hegedűvirtuóz! Jó, ha megjegyzed, barátom!” - mondta fenyegetően, majd útjára indult.
Napokig forrongott magában. „Még hogy tücsök..., teremtsem elő... nem tudják ezek, ki vagyok én!!!” Ezzel útnak indult, megkereste fajtársait. – „Össze kell fognunk, meg kell védenünk magunkat ellenségeinkkel szemben!” duruzsolta társai fülébe.
Így is lett. Megegyeztek, ki lesz közülük a szószóló. Neki nincs más dolga, csak fülelni. Ha azt meri mondani valaki, hogy tücsök, rá kell vágnia, hogy rasszista és kirekesztő. Taktikájuk bevált. A buta hangyák nem akartak rasszistának tűnni, így mind több és több segítséget nyújtottak. Közben dolgoztak keményen, hogy a saját számláikat is be tudják fizetni. Fel is tűnt ez a tücsköknek. Úgy gondolták, nem szép dolog a hangyától, hogy csak magára gondol, amikor pluszműszakot vállal. Valahogy ezt is el kéne venni tőle...
Így hát elkapták a hangyát az éjszakás műszakból hazafelé, kifosztották, és jól elverték. A hangya, a törvények szerint a rét rendfenntartóihoz fordult:
- „Segítsenek, kirabolt egy csapat tücsök!” A rendfenntartók csak csóválták a fejüket:
- „Honnan tudod, hogy tücskök voltak? Annak vallották magukat?”
A hangya inkább legyintett, és hazament. Napokig emlegette barátainak, hogy csúnyán elbántak vele a tücskök. A barátok csak bólogattak, hiszen velük is ugyanez történt. A rémhír gyorsan terjedt a rablókedvű tücskökről, míg az éppen mulatozó tücskök fülébe nem jutott:
- „Miiii? Már megint tücsköznek? Tanítsuk móresre őket!”
Ezzel elindult egy soha nem látott erőszakhullám a réten. A tücskök raboltak, fosztogattak, vagy puszta kedvtelésből verték félholtra a hangyákat. Erről nem is szólhatott a fáma, mert a tücskök szószólója résen volt, valahányszor felröppent egy kósza hír, ő habzó szájjal üvöltötte „RASSZISTAAAA!”
A hangyák mindenféle dologgal próbálkoztak. Megalapították a hangyagárdát, de ezt még saját fajtársaik is lehurrogták. Fegyveresen egy hangya sem merte megvédeni magát, hiszen egy tücskökkel teli börtönben nem sok jó várt volna rá. A tücskök (hm, elnézést ízeltlábú hegedűvirtuózok) senkit sem kíméltek. Öreget, fiatalt, nőt, gyereket egyaránt megtámadtak, szemrebbenés nélkül. Még egy köztiszteletben álló hangyatanárt is meggyilkoltak sok más hangyával együtt. A hangyák csak tűrtek, dolgoztak, hiszen a rét komoly gazdasági válságba sodródott.
Közben a tücskök csak szaporodtak, egyre több volt az éhes száj. A hangyák etették őket, míg a kis éhes szájakból kifejlett tücsökbűnözők nem cseperedtek. A hangyák egyre demoralizáltabban élték hétköznapjaikat. A tücskök egyre többen lettek. Végül az egész rét fölött átvették az irányítást. Elszennyezték a rétet, feléltek minden tartalékot, büntetlenül kaszabolták le az utolsó hangyát is.
Minden La Fontaine mesének van tanulsága. Ennek is. Nem mondjuk ki. Nem vagyunk rasszisták.
U.I. a nyolc éven aluli magyarországi lakosság fele(!!!) tücsök!
Eddig az idézet. Most pedig lássuk a kifelejtett tényeket:
1. A "tücsöknek" nevezett ízeltlábú éppolyan "hangya", mint a hangyának nevezett ízeltlábú. Lehet különbözik a bőrük színe, de nincs közöttük faji alá- vagy fölérendeltség, és mindegyik a folyó innenső oldalán lakik a réten. Saját erejükből nem képesek átjutni a folyó túloldalára.
2. Láttunk már becsületes és őszinte „tücsköt”, mint részeges és felelőtlen „hangyát” is. Egyik is, másik is képes hasznos tagja lenni a társadalomnak, vagy, ellenkező esetben, haszontalan. Áldott életű, hasznos "hangya" csakis úgy lehet valaki, ha felismeri, hogy kik a testvérei. A felsőbbrendűségi beképzeltség már korábban is nagy károkat okozott. Állítólag mindekettő a túlsó partra igyekszik, de nem mindegyik veszi ezt komolyan. Nem mindenki hiszi, hogy van túlsó part, és hogy erre a rétre ráborul a tél.
3. A valóságban úgy van, hogy nem a származás, hanem az életvitel mutatja meg, hogy valaki „tücsök”, vagy „hangya” ezen a réten. Vannak fehér tücskök, és vannak fekete hangyák, a bőr színe nem jelent semmit! Az, hogy némelyek nem akarnak szaporodni, mások meg igen, nem változtat a helyzeten. Életük végső célja az lenne, hogy erről a rétről átjussanak a túlsó partra - ez jelentené az igazi megoldást.
4. A nevelés és társadalmi befogadás, vagy ezek hiánya nagyban elősegítik, hogy ki milyen életet folytat. Egy kirekesztett vagy fellázadt „hangya” könnyen „tücsökké” válhat, és megfelelő felkarolással a „tücsök” is dolgos „hangyává” válhat. De ha nem látnak túl a közelgő télen, mindegyik élete meg van pecsételve, mivel halálos bűn-betegségben szenvednek! Ilyen helyzetben nem tanácsos kicsinyes kirekesztődésdit játszani!
5. Végső soron mindkettőnek egy a Teremtője, Aki a rét egyik lakójáról sem akar lemondani! Előtte nincs személyválogatás, és a tél-utáni, túlsó-parti boldogságuk érdekében mindegyikért ugyanolyan árat fizetett! Sokféle beszédet beszélnek a réten, mégis mind családhoz tartoznak. És bűn-betegségükből egyedül Ő gyógythatja ki.
6. Érdekükben nemcsak hidat épített a folyón, hanem hírvivőket is küldött, hogy a felkínált lehetőséget vegyék igénybe. Jelenleg a "tücsköknek" nevezett hangyák azok, akik ez hajlandók tömegesen igénybe venni. A "hangyának" nevezett tücskök, vesztükre, nem akarnak hinni benne!
7. Az a feladatunk a nagy missziómezőn, hogy az életet jelentő örömhír eljusson a rét minden tagjához, hogy ha lehet, mindegyik megmeneküljön! "Mondom mindenkinek közöttetek, hogy feljebb ne bölcselkedjék, mint a hogy kell bölcselkedni; hanem józanon bölcselkedjék, a mint az Isten adta kinek-kinek a hit mértékét. Mert amiképpen egy testben sok tagunk van, minden tagnak pedig nem ugyanazon cselekedete van: azonképen sokan egy test vagyunk a Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai vagyunk." (Róm 12:3b-5)
