A bálványozó „hívők” ítélete - Zof 1:1-13

A bálványozó „hívők” ítélete

Zof 1:1-13

I. A prófécia történelmi háttere

n Zofóniás Jósiás király idejében prófétált, aki Kr.e. 639-609 között uralkodott (vagy 642-611).

n ¹ Az Úr igéje, a melyet szólt Sofóniásnak, a Kusi fiának, aki Gedáliás fia, aki Amariás fia, aki Ezékiás fia, Jósiásnak az Amon fiának idejében.

n Kedves dolgot cselekedett az Úr szemei előtt – 2Kir 22:2. 8 évesen kezdett uralkodni. Ekkor még az ún. „koronatanács” vezette az országot, de 16 éves korától átvette az irányítást teljes felelősséggel. Reformot kezdett, miután megtalálták az Úr törvényének könyvét.

n Az Asszír birodalom hanyatlani kezdett Assurbanipál halála után (Kr.e. 627).

n Küaxarész (méd király) és Nabopolassar (káldeus király) behatoltak az országba. Küaxarész elfoglalta Assurt 614-ben, majd méd-perzsa szövetség 3 hónapi ostrom utáűn elfoglalta Ninivét 612-ben. Assur-uballit Háránba vonult vissza, majd 609-ben Háránt is elfoglalták. Assur-uballit Egyiptomba menekült.

n Jósiás uralkodását nem veszélyeztette Asszíria.

n Reformot kezdeményezett, uyralkodásának 18. évében. Megégette a bálványozó papok csontjait, ahogya megjövendölte az Isten embere, aki Júdából jött (2Krón 34:5).

n Jósafát kiterjesztette országát és reformját az északi területekre is, Manassé, Efraim és Simeon városaira (2Krón 34:6-7).

n Zofóniás királyi családból származott. Ük nagyapja a kegyes életű Ezékiás volt. Meglehet, hogy a 621-ben bekövetkezett tényleges reformot, amelynek előkészítője volt, már nem érte meg.

II. Az ítélet kihirdetése

² Elvesztek, mindent elvesztek e föld színéről, azt mondja az Úr. ³ Elvesztek embert és barmot; elvesztem az ég madarait, és a tenger halait és a botránkoztatás eszközeit a hitetlenekkel együtt; az embert is kiirtom a föld színéről, azt mondja az Úr. ⁴ És kinyújtom kezemet Júda ellen és Jeruzsálem minden lakója ellen, és kiirtom e helyről a Baál maradékát, a bálványpapok nevét a papokkal együtt; ⁵ Azokat is, akik a háztetőkön az ég seregének hajlongnak; és azokat, akik hajlongnak, esküdvén az Úrra, de esküsznek az ő Molokjukra is; ⁶ Azokat is, akik elfordultak az Úr követésétől, és akik nem keresik az Urat és nem tudakoznak felőle.

n A fő üzenet „az Úr napja” – de e főgondolat csak a 7. versben van először említve.

n „Elvesztek, mindent elvesztek e föld színéről” – szó szerint: „Kivágok”, héberül: „kárat”. Ebből a szóból származik a „szövetség”. Vagyis: vége a szövetségnek.

n „embert és barmot; elvesztem az ég madarait, és a tenger halait” – a teljes állat- és növényvilágot, a teljes bioszférát. Az új ég és új föld megköveteli, hogy a régi elmúljon. A föld olyan állapotba kerül, hogy megváltásra szorul.

n „kinyújtom kezemet Júda ellen és Jeruzsálem minden lakója ellen” -  ítéletre nyújtja ki a kezét.

n „a bálványpapok nevét a papokkal együtt” – voltak segéd-papok, valószínű, még kiskorúak.

n „akik a háztetőkön az ég seregének hajlongnak” – a bálvány-oltárokat Jósiás király kitisztította: 2Kir 23:4-20.

n „akik elfordultak az Úr követésétől, és akik nem keresik az Urat” – de a bálványokhoz odafordultak, azokat keresték!

n „Hallgass az Úr Isten orcája előtt” – szó szerint: „Csitt!” Csend legyen! Ezt mondták, amikor az istentisztelet kezdődött. Most Isten mondja. Eszkathologikus csend: Jel 8:1.

n „Áldozatot készített az Úr” -

n „megfenyítem majd a fejedelmeket és a királyok fiait” – a vezetők felelősek ezért a helyzetért.

n „megfenyítem mindazt, aki a küszöbön ugrál” – ez valamilyen babonasághoz fűződhetett. Lásd: a filiszteusok nem léptek a küszöbre, mióta Dágon feje és keze ráesett – 1Sám 5:5. „Az ajtó mögé és az ajtófélfához tetted bálványod jelképét.” – Ézs. 57:8.

n „kiáltó szózat a hal-kaputól fogva, és jajgatás az alsó városból” – a piac felől, a szegények lakrésze felől

n „nagy recsegés a halmok felől” – a gazdagok lakrésze felől. A völgyben lakók: szegények, a kalmár nép – gazdagok.

III. Az ítélet oka

1. Bálványimádás – 4. v. – „a Baál maradékát, a bálványpapok nevét a papokkal együtt

5. v. – „akik a háztetőkön az ég seregének hajlongnak; és azokat, akik hajlongnak, esküdvén az Úrra, de esküsznek az ő Molokjukra is”

2. Elfordulás – 6. v. – „akik elfordultak az Úr követésétől, és akik nem keresik az Urat és nem tudakoznak felőle”.

3. Világiasság – 8-9. v. – „akik idegen öltözetbe öltöztek”, „aki a küszöbön ugrál ama napon, akik erőszakkal és csalárdsággal töltik meg az ő uruknak házát”

4. Önelégültség – 12b. v. – „akik saját seprőjükön hevernek, akik ezt mondják szívükben: sem jót, sem rosszat nem cselekszik az Úr.”

n Jer 48:10-11 – „Átkozott, a ki az Úrnak dolgát csalárdul cselekszi, és átkozott, aki fegyverét kíméli a vértől! Nyugodtan élt Moáb gyermekségétől fogva, és pihent az ő seprőjében, és edényből-edénybe nem öntötték és fogságra sem ment, azért maradt meg az íze rajta, nem változott az ő szaga.”