A magányoshoz - Borzási Johanna
Borzási Johanna:
A magányoshoz
(Angyalszemközt, 16. old.)
Van út, mit egyedül kell
járnod.
Van úgy, hogy egyedül
húzod a jármod.
Nincs, ki öleljen, és
nincs ki sírjon érted.
Csak magad vagy, ki
küldetésed érted.
Nincs szerető, ki
gyönyörködjön benned.
Nincs gyerek, ki hűen
kövesse tetted.
Fázva és botorkálva
küszködsz előre,
próféták ösvényén
kapaszkodsz a tetőre.
Van út, mit egyedül kell
járnod.
Van próba, mit neked
kell kiállnod
úgy, hogy nincs segítő
kéz terhed felére.
- De a sápadt hold
emlékeztet az Olajfák hegyére.
Ez a te utad. A magány
keskeny ösvénye.
Rádszabta Urad. Hogyan
járod – lelked törvénye.
Ha pedig egy kínzó
éjszakán hátratekintesz,
láthatod: árnyékod
fénylik. Mesterednek inthetsz.
(Hargita, 2009.)
