Három újabb feltételes kijelentés - 1Jn 2:3-11

Három újabb feltételes kijelentés

1Jn 2:3-11

³ És arról tudjuk meg, hogy megismertük őt, ha az ő parancsolatait megtartjuk.

⁴ Aki ezt mondja: Ismerem őt, és az ő parancsolatait nem tartja meg, hazug az, és nincs meg abban az igazság.

⁵ Aki pedig megtartja az ő beszédét, abban valósággal teljessé lett az Isten szeretete. Erről tudjuk meg, hogy ő benne vagyunk:

⁶ Aki azt mondja, hogy ő benne marad, annak úgy kell járnia, amint ő járt.

⁷ Atyámfiai, nem új parancsolatot írok néktek, hanem régi parancsolatot, amely előttetek volt kezdettől fogva; a régi parancsolat az Ige, amelyet hallottatok kezdettől fogva.

⁸ Viszont új parancsolatot írok néktek, ami igaz ő benne és ti bennetek; mert a sötétség szűnni kezd, és az igaz világosság már fénylik.

⁹ Aki azt mondja, hogy a világosságban van, és gyűlöli az ő atyjafiát, az még mindig a sötétségben van.

¹⁰ Aki szereti az ő atyjafiát, a világosságban marad, és nincs benne botránkozásra való.

¹¹ Aki pedig gyűlöli az ő atyjafiát, a sötétségben van, és a sötétségben jár, és nem tudja hová megy, mert a sötétség megvakította az ő szemeit.

n Azért „újabb”, mert az első részben már elhangzott három feltételes kijelentés:

v  „Ha azt mondjuk, hogy közösségünk van vele, és sötétségben járunk; hazudunk” – 1:6.

v  „Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűn mi bennünk, magunkat csaljuk meg” – 1:8.

v  „Ha azt mondjuk, hogy nem vétkeztünk, hazuggá tesszük őt” – 1:10.

n Ezek a kijelentések is igazak, de csak bizonyos feltételek mellett.

n Ugyanúgy, igazak lehetnek bizonyos feltételek mellett ez újabb kijelentések is. Melyek ezek?

v  „Aki ezt mondja: Ismerem őt, és az ő parancsolatait nem tartja meg, hazug az, és nincs meg abban az igazság.” – 4. v.

v  „Aki azt mondja, hogy ő benne marad, annak úgy kell járnia, amint ő járt.” – 6. v.

v  „Aki azt mondja, hogy a világosságban van, és gyűlöli az ő atyjafiát, az még mindig a sötétségben van.” – 9. v.

n A három kijelentés tehát:

v  Először az Isten ismeretére vonatkozik, amely akkor igaz, ha megvan az Ő parancsolatai iránti engedelmességet.

v  Másodszor, a Jézus Krisztusban való maradásra vonatkozik, amely akkor igaz, ha úgy élünk, járunk, amint Ő járt, és

v  harmadszor, a világosságban való életre vonatkozik, amely akkor igaz, ha szeretjük a testvéreinket.

I. Az Isten ismerete az Ő parancsolatainak megtartásában mutatkozik meg – 4. v.

v  „Aki ezt mondja: Ismerem őt, és az ő parancsolatait nem tartja meg, hazug az, és nincs meg abban az igazság.” – 4. v.

n János idejében a tévtanítások a gnosztikusok részéről jelentkeztek, akik azt hirdették, hogy ismerik Istent, de az Ő parancsolatait nem tartották meg.

n A Sátán félrevezetését csodák kísérhetik. – 2Thessz 2:9-10. Mt 24:24.

n Ne vezessen félre minket senki! A kegyesség látszata lehet csak egy látszat. Egy állítás hazugság marad, ha nincsenek ott a bizonyítékok.

n Az Isten ismerete megváltoztatja az életet. Láthatók a gyümölcsök!

n Az Isten parancsolatai a szeretet parancsának különböző változatai.

II. Jézus Krisztusban maradunk, ha úgy járunk, amint Ő járt – 6. v.

v  „Aki azt mondja, hogy ő benne marad, annak úgy kell járnia, amint ő járt.” – 6. v.

n Megmaradni Benne – 2:6.

n Megmaradni a világosságban – 2:10.

n Megmaradni a keresztyének közösségében – 2:19.

n Megmaradjon az evangélium bennünk – 2:24.

n Megmaradni az Atyával és a Fiúval való közösségben – 2:24.

n Megmarad bennünk a kenet – 2:27. Megmaradni Istenben.

n „Amint Ő járt” – Hogyan járt/élt Jézus?

v  Lemondása

v  Engedelmessége

v  Szeretete

v  Szolgálata

v  Igazsága

III. Akkor vagyunk a világosságban, ha szeretjük testvéreinket – 9. v.

v  „Aki azt mondja, hogy a világosságban van, és gyűlöli az ő atyjafiát, az még mindig a sötétségben van.” – 9. v.

n Testvéreink szeretése tükrözi az Isten iránti szeretetünket.

n A szeretet nemcsak szép szó. Cselekedetben nyilvánul meg.